Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-05 / 184. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 5. Napi külpolitikai kommentár Mi lesz Hongkonggal? A napokban már harmadik .szakaszába lépett Peking és London tárgyalássorozata Hongkong jövőjéről. A mostani forduló eredményeiről egyelőre egyik oldalon sem nyilatkoztak, a világsajtó mégis tudni véli, hogy mely kérdések körül folyhat a vita. Hongkong, ez a Kína testébe ékelődött brit városállom, a világ egyik legnagyobb és legforgalmasabb kikötője, Ázsia pénzügyi központja, az elmúlt években bámulatos gyorsasággal fejlődik, a világgazdasági krízis ellenére is virágzik. Ám egyre több gondot okoz egy vészesen közeledő dátum: Nagy-Britanniának 1997-ben lejár az a Kínával kötött szerződése, amely a mai Hongkong majd 90 százalékára vonatkozik. Ezt az úgynevezett új területet a brit gyarmatosítók a kínai császári kormánytól a század végén — nem éppen kényszer nélkül — kötött szerződés alapján jogilag napjainkig is bérlik, s csak a koronagyarmat maradék része, vagyis alig 10 százaléka az, amely elméletileg „örök időkre” került angol fennhatóság alá. Nos, ez a szerződés jár le alig 15 év múlva. Márpedig ez már olyan rövid idő, hogy a nagytőke kezdi tartóztatni magát a hosszabb távú befektetésektől, sőt megindult az óvatosabbak lassú menekülése is. Mindez természetesen Hongkong virágzását fenyegeti, az esetleges hanyatlás viszont Kínának sem érdeke. Pekingnek évente sok milliárd dolláros hasznot jelent a városállam Kína szolgálatában álló gazdasági és kereskedelmi tevékenysége. Ezt a szerepet a kínai vezetőknek úgy kellene fenntartaniuk, hogy az anyaországba való esetleges visszatérés se okozr zon károkat. Nagy dilemma ez, aminek megoldásáról már most kell okoskodni. Ezt teszik ezen a nyáron is Pekingben. Abban nagyjából megegyezik a kínai és az angol álláspont, hogy Hongkong mai gazdasági viszonyait meg kell őrizni. Abban viszont már nem, hogy milyen legyen leendő politikai státusa. A britek elismerik az új területek iránti pekingi igény jogosságát, viszont változatlanul saját területüknek tekintik a Hongkong-szigetet és a Kow,loon- fé 1 sziget csücskét, mert arról — az egykori egyenlőtlen szerződés tanúsága szerint — a kínai császár örökre lemondott a brit birodalom javára. Peking számára ez persze elfogadhatatlan, holott a kicsiny mag önmagában amúgy sem lenne életképes. A politikai és presztízskérdések tehát egyaránt nehezen megoldhatók. Egy dolog azonban biztos: a megfelelő megoldást a két tárgyaló félnek záros határidőn belül meg kell találnia, különben Hongkong végleg elveszíti eddigi kiváltságos helyzetét. Avar Károly Magyar felszólalás a genfi konferencián A fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc IL konferenciájának csütörtöki ülésén dr. Kőaníves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője is felszólalt. Beszédében a magyar kormány támogatásáról biztosította a konferenciát és rámutatott: a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjétől idegen a faji megkülönböztetés elmélete és gyakorlata, jogrendje hatékony garanciákat nyújt annak bármely formájával szemben. Magyarország — hangoztatta Kőmíves Imre — mindent megtesz azért, hogy a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem sikerrel járjon. A Magyar Szolidaritási Bizottság rendszeres kapcsolatot tart fenn a dél-afrikai, a na- míbiai és a palesztin nép felszabadító mozgalmaival és a magyar társadalom nevében rendszeres politikai,' gazdasági és erkölcsi segítséget nyújt jogos és igazságos harcukhoz. A magyar küldöttség vezetője keményen elítélte a pretoriai fajüldöző rezsim szégyenletes apartheid politikáját, Namíbia törvénytelen megszállását és a szomszédos szuverén államok elleni fegyveres agresszióját. Rámutatott a rezsim támogatóinak politikai és erkölcsi felelősségére, és hangsúlyozta, hogy a faj üldözés elleni harc csak akkor lehet eredményes, ha a nemzetközi közösség az eddigieknél jóval határozottabban és egységesebben lép fel az apartheid rendszer felszámolásáért és a faji megkü- lözböztetés minden megnyilvánulása ellen. Berkes Péter : aipiíka äzaba dmqő íi m — Beléjük kötöttem? Ismered az elvemet. Húsz éve pofázom. Az ember, bármilyen indulatos, bármilyen szemét alakokkal kerül dolga, őrizze meg a nyugalmát, és beszéljen kulturáltan. Az igazságnak nincs szüksége indulati segélycsapatokra. Rólam mindenki tudja, hogy sose vesztem el a fejemet. A legkeményebb dolgokat is emberi hangon ... — Istenem, Kálmán, miért kellett? Mit mondtál nekik? — Még csak kérdeztem. Hogy melyik vállalathoz tartoznak. Milyen határidővel kapták a munkát. Hallot- tak-e már olyasféle dolgokról, hogy szocializmus építése, munkásöntudat, munka- fegyelem, kötelesség, tisztesség. — Kálmán, az ég szerelmére, mi közöd hozzájuk? — Nagyon jól tudod. Az embernek köze kell legyen mindenhez, ami ebben az országban történik. — De nem most, Kálmán, nem most. Pihenni mentél. Orvosi parancsra. Parancsra, Kálmán. Kötelező kikapcsolódnod. Föladtam neked expressz egy csomag süteményt. Krumplispogácsa, diós linzer meg olyan darálós, tudod. Ne edd meg egyszerre, eszegesd! Hogy mindig legyen valami a gyomrodban. — Vonogatja a vállát. — Mit mondasz,’ kedvesem? — A füttyös górécska. Ide pislog, és vonogatja a vállát. A háta mögé bököd a hüvelykujjával. Egészen pontosan a... — Kálmán, még egy fontosat. Vasárnap, sajnos; mégse tudok lemenni. Hallasz? Félévi zárás van. Ebben a fél évben rengeteg zűrös fuvarunk volt, és Tekulics kartárs megkérte a részleget... Hallasz, Kálmikám? — Persze, hogy hallak. És elmegy a disznó. Vé betűt mutat a két ujjával. Korai Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) személy ellen büntetőeljárás indult. A kormánybizottság elrendelte, hogy szigorítsák meg és fokozott eréllyel tartassák be a sújtólég elleni védekezés rendjét. Ugyanakkor az ország valamennyi bányájára vonatkozóan is rendelkezett, hogy fokozottan ellenőrizzék az üzemzavar-elhárítási, a robbantási, a szellőztetési és a biztosítási technológiai előírások betartását. Intézkedett a Márkus-hegyi bányaüzem helyreállítási munkálatairól, a termelés újraindításához szükséges feltételek megteremtéséről is. A kormánybizottság jelentést tett azokról a vizsgálatokról, amelyeket a területileg illetékes szervek folytattak le a közelmúltban történt másik három bányaszerencsétlenség okainak feltárására. Szabálytalan munkavégzés idézte elő a Mecseki Szénbányák Béta bányaüzemében június 14-én történt sújtólégrobbanást, amelynek következtében nyolc bányász életét vesztette, nyolc pedig súlyos sérülést szenvedett. A vizsgálat megállapította, hogy robbanóképes környezeten, a fejtés csapolónyilá- sát elzáró meddőkőzet eltávolítására egy robbantásra nem jogosított személy — előzetes sújtólégvizsgálnt nélkül — szabálytalan robbantást végzett. Erre a munkahely műszaki felügyeletét ellátó két személy szabályellenes magatartása adott módot.* A mulasztók ellen az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség büntető feljelentést tett.- A szabályzati, valamint az üzemi utasításban foglalt elő-* írások megsértése okozta a Nógrádi Szénbányák kányási bányaüzemében június 22- én történt kőzetomlást, ahol két bányász életét vesztette, egy pedig könnyebb sérülést szenvedett. A vizsgálat öt személy mulasztását állapította meg. Közülük három ellen a kerületi bányaműszaki felügyelőség büntető feljelentését tett. A Minisztertanács a kormánybizottság jelentését tudomásul vette. még az a Viktória, elvtársam! Vagy uram! Górécs- kóm! Nagyon korai! Ha kell, hát kell. Megértem. Kitakarítok, elmosogatok magam is, ne aggódj. Visszaülnek a rekeszükhöz. Mert nem üvegenként hozzák a sert, hanem mindjárt egy egész rekesszel. Hogy munkaidő alatt azzal se kelljen ... Hát komolyan mondom... — Kálmán! Ha nem feledkezel meg róluk, én... én becsület szavamra... Halló! Kálmán, itt vagy? Halló! Kálmááán!... (Egyes — önéletrajzi — cédulacsoport) „Születtem 1928. február 26-án Kispesten, kora este, mínusz négy fokban, egy földszintes ház dufartjában, két zseblámpa fényénél, titoknak szánva, ámde eltitkol- hatatlanul. Anyám Kéri Borbála, háztartási alkalmazott (cselédlány) dr. Schöpthey Ábris kamarai ügyvéd szolgálatában, majd bőrgyári munkás, majd szövőnő, majd pártalkalmazott, majd újra szövőnő, majd nyugdíjas. Apám, néhai Darida János bőrmunkás. Halála oka: vegyszermérgezés, saját hibájából. Húgom, Darida Teréz, egészségi okból (fertőző májgyulladásból visszamaradt egyensúlyzavar) nyugdíjazott egyetemi laboráns, a A NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓ Az SZKP forrásainál 4. Lenin és a pari A II. Internacionálé reformista pártjaitól elvileg különböző, új típusú pártért folytatott harcban döntő szerepet játszott Lenin. Egy egész évtized folyamán fáradhatatlanul dolgozott a párt eszmei, politikati és szervezeti elveinek kidolgozásán, a marxizmus megalapítóinak eszméit fejlesztve és gazdagítva. Lenin nevével elválaszthatatlanul összefügg továbbá az OSZDMP II. kongresszusán elfogadott program és szervezeti szabályzat előkészítése és a marxista proletárpárt létrehozásában elért siker. Á delegátusok — Leninről Lenin részt vett valameny- nyi igen fontos határozat tervezetének kidolgozásában, megválasztották a mandátumvizsgáló, a programmal és a szervezeti szabályzattal foglalkozó bizottság tagjává, beszámolót tartott a párt szervezeti szabályzatáról és beszédeket mondott különböző problémák megvitatása során. A kongresszus jegyzőkönyvei Lenin több mint 100 felszólalását, leplikáját és megjegyzését rögzítették. Lám, milyen benyomást keltett Lenin az OSZDMP II. kongresszusának delegátusaira. „Lenin beszédének ereje, kifejező volta, sajátossága és egyszerűsége, cikornyátlansá- ga... Lenin magával ragadó nyugalma és mosolya, az elvtársak iránt tanúsított bámulatos egyszerűsége... az a magasabb rendű élvezet és mámor, amellyel belevetette magát a munkába, anélkül, hogy egyetlen pillanatot is elszalasztott volna valamiféle „magán”-élet számára, anélkül, hogy tekintettel lett volna bármiféle személyes kapcsolatokra és rokonszenvre — mindez máris kiemelte Lenint abból a hatos fogatból, amelyet az Iszkra élén álló hatos fogatként ismertünk” — emlékezett vissza Sz. I. Gu- szev, hivatásos forradalmár. „Világossá vált, hogy csakis ő tudja biztosan, hogy mire van szüksége a pártnak és merre kell vezetni azt — emlékezett vissza Leninre M. N. Ljadov kongresszusi delegátus, hivatásos forradalmár. — Ö mindenben, még a jelentéktelen dolgokban is elvi álláspontra helyezkedett. Mindenre megvolt a maga elvi álláspontja. Világos volt, hogy egységesen gondolkodó és egységesen cselekvő pártot akar létrehozni, nem pedig egyszerűen alkalmi gyülekezetét mindazoknak, akik szociáldemokratáknak nevezik magukat.” „... Lenin általában nagyon komolyan vette mindazt, ami a kongresszuson történt, buzgón jegyezte az ösz- szes vitákat és mindig kész volt korrigálni a titkárt, amikor az helytelenül vette jegyzőkönyvbe az egyik vagy másik felszólalást.” Lenin volt az egyetlen ... delegátus, aki nemcsak, hogy egyetlen ülést, de még a felszólaló delegátusoknak egyetlen szavát sem szalasztotta el — emlékezett vissza A. V. Sotman kongresszusi küldött. — S valóban, mint ahogy ma tudjuk, ha Lenin nem követi oly figyelmesen a kongresz- szus munkáját és nem készít csaknem jegyzőkönyvszerű feljegyzéseket, akkor nagyon sok minden elveszett volna párttörténetünk számára. Fordulópont a munkásmozgalomban Egyedül Leninnek köszönhető, hogy egyes kérdések, amelyek első pillantásra a delegátusok számára nem létezőknek tűntek, elvi magasságba emelkedtek, s e kérdésekben lefolyt viták során olykor a legmélyebb véleménykülönbségek nyilvánul tak meg a jövendő bolsevikok és mensevikek között. Az OSZDMP II. kongresszusának világtörténelmi jelentősége van. Fő eredménye: a forradalmi marxista párt megteremtése Oroszországban. Pártjának létrehozásával az oroszországi munkásosztály az ország minden dolgozójának vezérévé kezdett válni. Emellett a II. kongresszus fordulópont lett a nemzetközi munkásmozgalomban. A marxista párt Oroszországban az új történelmi korszaknak, tragikus hirtelenséggel (gépkocsibaleset) elhunyt dr. Gellei László professzor özvegye. Feleségem, Soós Veronika munkaügyi előadó a Volán...” „Engem, akinek gyerekkorában csak ,húzd meg magad’, csak .takarodj innét, te rongyos!’, csak ,mi a Jóistent akarsz már megint^ tudod, hogy nincs semmink’ volt a neve, engem azzal szabadítottak fel, azzal tettek emberré, hogy drapériás asztalhoz ültettek, és azt mondták: fiú, pont ilyen káderekre van szükségünk az új ország új hadseregének ... Nem pontosan így, de a lényeg... Én akkor...” „Élj a lehetőséggel, Darida elvtárs, mondták, de én csak rémületet éreztem, nem tudtam semmit, nem értettem semmit, a magabiztosak szavait mondtam, az ő mozdulataikat mozdultam, egyéniségem belőlük építkezett, azt éreztem, hittem, gondoltam, vallottam, amit ők, ez adott biztonságot, így tudtam este elaludni, és reggel fölébredni, a jövőre függesztve szemem, amit — büszkeségem helyett rémületemre — a kezembe nyomtak. Nem tudnám pontosan megmondani, mikortól...” „Az az évszázados laktanya Tolnán! Az az ötven ló! önálló fogatolt hegyiágyús ... Na, Darida, fogjon be, hajtson az állomásra, hozza be az alakulat címére érkezett vaságyakat! ÉN!? A született kispesti!? Naná, hogy fordítva kezdtem erőszakolni a szerszámot! Az őrmester (régi, de illeszkedni akaró káder) azt hitte, ki akarok bújni. Pedig én... Az állomáson annyi vaságy, hogy hazafelé minden macskakőnél leesett egy-kettő... Víz alig volt, mosdani alig tudtunk, de a lovak patáját naponta meleg vízzel... De mit a kefével? És mit a kaparó val? ... Csajághy Géza százados. Még hatlovas hintón esküdött. összefonódva a helyi deklasszáltakkal. Bérbe adta a katonákat. Engem is egy naccságához fát vágni. De micsoda rönköket! Eggyel végzek, ott integet Lestár Sanyi a kerítésnél. Miféle ember vagy te? Alighogy fölszabadultál, máris tűröd, hogy újra kizsákmányoljanak! Hol a gerinced? Hol az öklöd? Ez a mi hadseregünk lesz. Itt a mi erkölcsi elveink fognak uralkodni. Szégyenemben úgy belevágtam a fejszét az egyik rönkbe, hogy hat ember...” (Folytatjuk) az imperializmus korszakának elején jelent meg, amikor a proletariátus a forradalmi ütközetek küszöbén állt. A II, Internacionálé pártjai, amelyek előnyben részesítették a parlamenti harcot és megbékéltek az opportunizmussal, nem voltak képesek az új feladatokat helyesen megoldani, nem készítették elő a munkásosztályt a kapitalizmus megdöntéséért és a munkás- osztály politikai hatalmának kivívásáért folytatandó harcra. Csakis az orosz marxisták, a Lenin vezette bolsevikok álltak az új korszak követelményeinek magaslatán, s adtak helyes választ a munkásmozgalom gyökeres problémáira. A nemzetközi munkás- mozgalomban a bolsevizmus a legforradalmibb és legkövetkezetesebb marxista irány- nyá vált. Éppen a II. kongresszuson jelent meg az új típusú proletárpárt, a forradalmi gondolat és a forradalmi cselekvés pártja, az oroszországi munkásosztály és minden dolgozó politikai vezetője, nevelője és szervezője, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom harci osztaga. Az ő vezetésével ment végbe a nagy októberi szocialista mozgalom, valósultak meg világtörténelmi jelentőségű átalakulások, épült fel a Szovjetunióban a fejlett szocialista társadalom. Jelenleg az SZKP, amely természetét tekintve a munkásosztály pártja maradt, az osztály nélküli, kommunista társadalmat építő egész szovjet nép pártja lett. Ff A sors kedvezett nekünk..." Noha az SZLP 1903, az OSZDMP II. kongresszusa óta számlálja fennállásának éveit, a történelmi irodalomban nem ritkák az olyan esetek, amikor egyik vagy másik orosz forradalmár párttagságát az OSZDMP I. kongresz- szusának idejétől, 1898-tól, sőt ettől korábbi időponttól számítják. Vannak, akiket 1896, vagy 1893 óta, sőt 1890 óta számították az SZKP tagjának. Miért? A választ részben V. I. Lenin összes műveinek 40. kötetében találhatjuk meg. Amikor Lenin 1920. március 29-én a IX. pártkongresszus delegátusának egyéni kérdőívét kitöltötte, arra a kérdésre, hogy mióta tagja a pártnak, így válaszolt: 1893-tól kezdve, vagyis *" azóta, hogy illegális tevékenységet kezdett folytatni a cári önkényuralom ellen Lenin harcostársa, G. M. Krzsizsanovszkij pedig a következőket írta önéletrajzában: „A sors kedvezett nekünk, 1893-ban Pétervárra érkezett egy ifjú lángelme: V I. Uljanov Lenin. Tüstént világossá vált számunkra, hogy mi csupán elsajátítottuk a szocializmus tudományos elméletének hatalmas fegyverét, ő pedig már mesterien bánt vele. Csupán ekkor vetették meg az igazi alapját a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadításáért szervezetnek, amelynek történelmi szerepe ismeretes Ezért én, a bolsevik is, ettől a nevezetes 1893-tól számítom párttagságom idejét.” Vége
