Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 31. AM fehérgyarmaton Tudatosan S okszor szalad össze idősebbek szemöldöke akkor, amikor mondandójuk nyomán a fiatalok vitát kezdenek. Visz- szabeszélnek, érveket várnak, fittyet hánynak a kinyilatkoztatásokra. Mi lenne ez? Engedetlenség? Aligha. Csupán jogos igény, hogy pontos cél, világos feladat legyen, amit eléjük állítanak. Meg különben a demokrácia játékszabályai közé tartozik az is: párbeszédben kristályosodjék ki az igazság. Amikor az újféle matematikai oktatást bevezették nálunk, egy tudós fő mondta a következőket: jó módszer lesz ez, mert megtanít kételkedni, mert rászoktat arra, hogy csak az érv előtt hajoljon meg a diák. És ami a fő: mindez nemcsak a matematikára lesz érvényes. A gondolatot tovább szőve elmondhatjuk: minden igazság akkor jó, ha érvek támasztják alá. Igaz ez a politikában, a gazdaságban egyaránt. Fiataljaink tehát akkor, amikor visszaszólnak a szónoknak, rákérdeznek az agitátor szavára, amikor kétségüket fejezik a meg nem értetett dolog iránt, lényegében az igazságot keresik. Szenvedélyesen, konokul. örülnünk kellene, hiszen ez jó cél. A tudatosan cselekvőt csak azok között kereshetjük, akik értik a célt, a feladatot. A hangsúly a tudatosan szón van. Előfordul, hogy valaki ösztönösen ráhibáz a jóra. Megtörténhet, hogy az engedelmest is eléri a siker. De mindez csak véletlen lehet. Márpedig se jelenünket, se jövőnket nem bízhatjuk véletlenekre. Legyen tehát vita, kétely, de mindig csak a jóért. öncélúan tagadni, s parttalanul vitázni legalább olyan rossz, mint elvtelenül hallgatni. Jó politikánk jó céljaiért okosan porolni viszont kötelesség. Én elhiszem, hogy sok idősebb, aki hozzászokott ahhoz, hogy neki mindig igaza van, meglepődik. Biztosan akad, aki személyes sértésnek veszi, ha megkérdőjelezik mondandóját. De a követelmény kétoldalú. A demokráciát fiatalnak és idősnek egyformán tanulnia kell. E gy fiatal városban a politizáló fiatal kötelme fokozott. A természet rendje teret nyit előttük. Nekik nyílnak a jövő pályái. Ahogy, s amit tanulnak s gyakorolnak ma, holnapjuk alapja lesz. Tizenegyezer összeköttetés M HSZ-rád iósok Fehérgyarmaton Az MHSZ fehérgyarmati területi rádióklubja, 1969-ben szerveződött. Eleinte csak elméleti foglalkozások voltak, mindössze egy tag rendelkezett KPM-vizsgával, azonban 1970. május 5-én már öten tettek eredményes operátori vizsgát. A továbbiakban újabb — egyebek közt konstruktőri szakosztályok alakultak. Korszerűsödött felszerelésük is. így minden évben gondoskodhattak 20—23 táv- írász, illetve általános híradós kiképzéséről és a jó felkészülés eredményeként különféle minősítéseket értek el. Az új MHSZ kiképzési bázis megépülésével adószoba, konstruktőri terem, oktatóterem és raktár áll a klub rendelkezésére. Kiállítást is szerveztek, és harminc diák a klub aktív tagja lett. Tavaly megalakították az URH- szakosztályt is. Az eredményességet igazolja, hogy angliai állomással is sikerült kapcsolatot teremteni. Áttértek az összevont képzési formára. A folyamatos eredményesség nyomán, ez év elejétől „B”-típusú klubbá nyilvánították a fehérgyarmatiakat. A tantermet fülhallgatós oktatásra rendezték be. A honMásként fogalmaz, kíváncsibb, indulatosabb... Politikus fiatalok, fiatal politikusak Abban hamar megegyeztünk; a szónál ékesebb a tett. Ennek ellenére a munkával politizálás mellett feltétlenül szükséges az, hogy politikus fiatalok, fiatal politikusok legyenek a közéletben. Frisseségükre szükség van, maguknak tanulják a politikát. Badar István, Pacza Tamás, Gacsályi Bertalan és Margittal Csaba rádiósok védelmi előképzősök közül tizenheten távírász — négyen pedig általános híradó vizsgát tettek. Az ,,RH” szakosztály tagjainak mindegyike megszerezte a KPM „A” fokozatú vizsgáját. Négyen operátor „B” fokozatú vizsgával rendelkeznek. Űj szakági feladatként rádió- többtusában is indítottak versenyzőket. A megyei bajnokságon eredményesen vettek részt: jelenleg edzőtáborozásra készülnek, ezt követően országos bajnokságon is indulhatnak. A klub jelenleg 22 ezer forintot kap, központi MHSZ- támogatásból. Ez kevés, így szinte megoldhatatlan feladat a műszerezettség javítása, a megfelelő szintű alkatrészellátás, az új készülékek beszerzése. Jó kezdeményezés kínálna megoldást. Vállalnák, hogy akár a METRIPOND, akár az Ipari Műszergyár, akár a HÓDIKÖT termékeinek reklámját a vételnyugtázó lapon (QSL-lap) eljuttatnák a világ minden tájára. Ezek a lapok költségét többszörösen fedezné a szinte ingyenes reklámimunka. — És hadd jegyezzem elöljáróban: a mai fiatal semmivel sem közömbösebb a köz ügyei iránt, mint a korábbi nemzedékek voltak. Feltéve, ha látja: szavának van súlya, ha mondandója nyomán történik is valami — mondja Varga László munkásőrpa- rancsnok, aki maga is fiatalember. — Sok minden múlik az idősebb nemzedék reagálásán. Ha a fiatalok azt tapasztalják, hogy ötletüket, javaslatukat nem vizsgálják, nem értékelik, akkor leállnak. S ha valaki egyszer leállít, azt már nem lehet többé kimozdítani — folytatja Dobos Béláné, a városi tanács vb tagja. — Úgy vélem, sokszor az idősebbek presztízsféltése az ok, amiért nem is veszik figyelembe a fiatalok véleményét. Pedig — mondja nyomaitokkal Horváth László, a METRIPOND tanulófelelőse, a KISZ KB tagja — az öregebbek döntései sem hibátlanok. Teret adni Beszélgetésünk alaphangját már meg is. adta ez a három vélemény. Ezt követően peregtek a vélemények: mit is lehet tenni annak érdekében, hogy a fiatal nemzedék egyre több szóhoz jusson, s mind jobban érezze a lehetőséget. — És a felelősséget! Mert itt kezdődik minden. Nem a parttalan beszéd jelenti a politizálást, a közéletiséget. — A mi nemzedékünk már más módszert is ismer, mint korábban. Mi szeretünk belekérdezni, beleszólni. Nem nagyon tűrjük a kioktatást, csak az érvek előtt hajiunk meg. — Azt is látni kell, hogy kivédhetetlen a nemzedékváltás. Mi olyanok vagyunk, amilyennek az idősebbek neveltek. Sok tér kell ahhoz, bogy gyakoroljuk a demokratizmust, a beleszólást, a felelősség elvállalását. — És mindenki erre vágyik? Mindenki csak tenni akar? — kérdek közbe. — Szó sincs róla. A fiatalok körében is teret kap a szerzési vágy, sokan éppen ellenkező előjellel: kényelmesek. De itt is csak azt lehet mondani, mint az első mondatoknál: cél kell, jó cél, világos érdekmeghatározás, s akkor sok cselekvő lesz. — És amikor érdekről van szó, nem biztos, hogy csak anyagiakra lehet gondolni. Ügy vélem, hogy az öregebbek nem túl nagy pedagógiai érzékkel közelítenek hozzánk. Vagy elmarasztalják a fiatalokat, mert hevesek, indulatosak, vagy szidják, mert közömbösek. — Ha megnézzük Fehér- gyarmatot, egyre több helyen vannak fiatal vezetők, középvezetők. A város ad teret és hizalmat. Nyers őszinteség — Az biztos, hogy mi nem fogalmazunk mindig szépen, kereken. Sokan az idősebbek közül azt hiszik, hogy ha hibát bírálunk, az személyes sértés. Ez nem .tetszik, kedvet szeg. — Sokakat riaszt, amikor azt látják, nem a gond megoldása a cél, hanem a mundér becsületének a védelme. Pedig mi elkötelezettek vagyunk, mi sem akarunk rosz- szat. Legfeljebb nyersebbek vagyunk. Ez szokatlan? — A mai fiatalvnem szereti a formális gyűléseket, üléseket. De igenis érdekli mindaz, ami igyekszik választ adni kérdésére, ahol lehetőség van megbeszélni a világ dolgait. Csak az érdembeli gyűlések, megbeszélések érdeklik. — Aztán még valami: nem lehet csak úgy általában beszélni arról, hogy közéleti fiatal, politizáló fiatal. Nagyon sokszor nem a rátermettség Dobos Béláné Varga László Horváth László alapján válnak ki közülünk a politizálok. — A fiatalok sem sokra becsülik azokat, akik úgy kerülnek valahová, hogy nem volt más, hát jöjjön, aki van. De nem jobb a statisztikai fiatal sem. Az olyan, aki azért kerül valahová, mert kell egy 30-on aluli. De nem sok sikerre számíthat az sem, akit azért futtatnak, mert nincs vele baj, mert mindig egyetért. Kezükben a jövő — Azok, akik igazán politizáló fiatalok, azok komoly indíttatást kapnak otthon, a környezettől, az ifjúsági szervezettől. Ők azok — mondja Varga László —, akik hittel kezdenek neki célok megvalósításához. — Csak tudatos kiválasztás eredményezheti azt, hogy megfelelő fiatal kerül testületbe, olyan helyre, ahol hangját hallathatja. Ennek viszont csak egy mércéje lehet: ott figyeljenek rá, hasznosítsák gondolatát — mondja Horváth. — Ü,gy vélem, hogy mellettük legalább ennyire fontos, hogy általában a fiataloknak legyen politikai véleményük, elkötelezettségük. A kettő nem két dolog, nem mond egymásnak ellent — magyarázza Dobos Béláné —, de itt is az kell, hogv ne előítélet, hanem a bizalom vegye körül az ifjúságot. — Több vita kell, sok jó érv... — Nincs rosszabb, mint a túlszabályozott közélet... — Sose a tekintélyt féltsék, hanem a jó ügyet... — Ki képzelhetné komo lyan, hogy játéknak tekintjük saját jövőnket? ... Kérdésekkel, indulatos felkiáltásokkal, tényszerű megállapításokkal fejeződik be hosszúra nyúlt beszélgetésünk. Van-e összegzésre lehe tőség? Tatán annyi, hogy a mai fiatalság másként fogalmaz, kíváncsibb, indulatosabb, mint ahogy azt a biztonságos felnőtt nemzedék szeretné. De egy változó korban változik a fiatalság is. Érthető, ha világos célokat kíván, s beleszólást a végrehajtásba. Adjunk hált teret, hiszen csak harcban edződik igazán politikussá egy nemzedék. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Márta a tanácstag — A nevem: Vargáné Fábián Márta. Tanár vagyok a Zalka Máté Gimnáziumban, s van társadalmi megbízatásom is. Ebben a ciklusban tanácstaggá választottak. Huszonévesen kaptam bizalmat, s nem tagadom: komoly gondot jelentett, hogyan is fogom tudni képviselni az itt élőket, köztük sok idős ember érdekét. Minden tanácsülésen részt vettem. Kezdetben figyeltem, de aztán megértettem: itt nem hallgatni kell, hanem szólni. Tolmácsolni mindazt, amit a választók elmondanak. — Megmondtam azt a sok kis gondot, ami a környéken adódott. Közvilágítás, szökő- kútügy — ezek voltak első észrevételeim. S milyen öröm volt látni: a szónak volt hatása, intézkedtek. Azt hiszem ez adta meg az önbizalmat. Mert senki nem születik tanácstagnak. Tanulni kell ezt is, s a legnagyobb siker az volt: figyeltek rám, éreztem, mondandómnak súlya van. — Lényegében értem már: nekem egy nagy párbeszédben kell közvetítenem. így esett, hogy alaposan meg kellett magyaráznom, hogy utcánkat miért kell feltúrni, mi az értelme, mit jelent majd itt a közmű. De az is kötelességem, hogy mozgósítsak a város érdekében. Csak az kaphat, aki ad is. Nos, ez nem mindenki számára érthető. Vannak, akik nem mozdulnak ki lakásukból. Itt nevelni kell, győzködni. Mert ugyanakkor igen sokan magától értetődőnek tartják, hogy a környezetet szépítik, hogy társadalmi munkát végeznek. — Lassan három éve, hogy tanácstag vagyok. Mára már tudom: teendőm korántsem annyi, hogy részt veszek a testület ülésén. Cselekvőnek kell lenni, néha harcosnak, máskor nevelőnek. Idős és fiatal emberek bíztak meg a tanácstagsággal. Az én munkám is hozzájárul némileg ahhoz, hogy milyen a közérzetük. És ez már nagypolitika. Büszkén vagyok részese. Lejegyezte: M. K. Vöröskeresztes a lakóterületen Alig egy éve irányítja a lakó- területi vöröskeresztes vezetőség munkáját Fehérváry Miklósné, titkár. Tevékenységükről a következőket mondja: — Az irányításunk alá tartozó 16 alapszervezetben 157 tag dolgozik. Egy hónappal ezelőtt határozta el a szervezési bizottság, hogy a járás területén ez évben hat. a városban három új alap- szervezetet hoz létre. A Fehér- gyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezetnél és a Fehérgyarmati Építőipari Szövetkezetnél én segítek, a MEKOFÉM helyi üzeménél Szántó Lajos, — a szakszervezetek szakmaközi bizottságának titkára — munkálkodik a szervezésnél. — Az, hogy a múlt évben 14 tanfolyamon 848 résztvevő volt, s hogy sikerült 31 előadást és 3 filmvetítést is tartani (1249 résztvevővel) a 70 vöröskeresztes aktivista érdeme is. A városban hat főt gondoznak, s 11 főt patronálnak vöröskeresztes alapszervezeteink. Nagy részük idős ember és cigány. Az alkoholizmus elleni küzdelem részeként önkéntes jelentkezés alapján, kezelésre irányítottunk öt embert, kötelező kezelést kezdeményeztek kettőnél, munkaterápiás kezelést egynél. Támogatjuk az ifjúsági vöröskeresztes csoportok munkáját is. Ebben az évben a Fehérgyarmati 2. sz. Általános Iskola csapata lett a városi-járási győztes, s indultak a megyei versenyen is. Vannak igen jól dolgozó alapszervezeteink. Kiemelkedően jól dolgozik a MEZŐGÉP és a HÖ- DIKÖT vöröskeresztes alapszervezete. Nekik nagy részük van abban, hogy a véradás zavartalan. A nyári szabadságolások után — fejezte be tájékoztatóját a fehérgyarmati lakóterületi titkár — tapasztalatcserét szervezünk, aho.'. a jól dolgozó alapszervezetek mondják el módszereiket, segítve a gyengébbeket. Vöröskeresztes verseny az úttörőknél
