Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
1983. augusztus 28 Kelet-Magyarország 3 A MÄRIAPÖCSI RÁKÓCZI TERMELŐSZÖVETKEZET kislétai lakatosüzemében pavilonokat készítenek a fővárosban üzemelő zöldségárusító helyekre. Képünkön: Acs Ferenc és Ilosvai István az ajtókat szereli fel a pavilonokra. (Császár Csaba felvétele) Letét: 35 millió forint Csak a jogos igény marad Több ezer család pénztárcáját érintette a lakbérek emelése. A körültekintő szervezés ellenére is többen reklamálták a megállapított ösz- szeget. Mint a megyei tanács nemrégiben készített jelentéséből kiderül: 9712 esetben állapítottak meg új lakbért, s közülük 252-en tettek észrevételt. Minden negyedik bejelentés a lakás műszaki állapota miatt sokallta az új lakbért, csaknem ennyien nem értettek egyet a megállapított alapterülettel, a teherpályaudvar és a kisvasút közelsége miatt a komfortfokozat, valamint utcára nem nyíló ablak miatt érkeztek az észrevételek. A szolgálati lakások — községi, munkaköri és vállalati bérlakások — átlagosan 150 százalékkal drágultak a bérlőknek. A három kategóriába tartozó 2525 lakbérmegállapítás ellenére mindössze 77-en nyújtottak be kifogást, ezeknek viszont a nagyobb részét utólag jogosnak minősítették a hatóságok. Emelkedett a személyi tulajdonban lévő és kiadott lakások bére is. A háztulajdonosok által megállapított új lakbér ellen 38-an emeltek panaszt, s ezeknek túlnyomó többségében, 36 esetben helyt adtak az ügyfél kérelmének. A lakásügyi jogszabályok megváltoztak már az igényléseknél is. A letéti összeg befizetése valamennyi városunkban csökkentette az igényők számát, ami nem feltétlenül a jogosan lakásra várókat tántorította el szándékuktól. Inkább azokat a meggondolatlan és főként megalapozatlan igényeket szorította vissza, amikor egy családból többen is beadtak kérvényt lakásra. Azokról nem is szólva, akik valamiképp lakáshoz jutottak, annak ellenére szerepelt a nevük az igénylők listáján. Míg a múlt év végén megyénk hat városában összesen 9097 lakásigénylőt tartottak nyilván, fél évvel később, a megújítások után 4875-en várnak új otthonra. Csaknem felére csökkent az igénylők száma Nyíregyházán — 6386- ról 3603-ra —, Mátészalkán 1055-ről 441-re. A tanácsi bérlakásokat a megemelt lakbérek miatt kérték kevesebben, a tanácsi értékesítésű lakásokat hosszú távon már nem építik, s az OTP-s lakások esetében, ha választani lehet, sokan a családi ház mellett döntenek. A letéti díjak befizetése után a hat városban június 30-án mintegy 33—35 millió forinttal nőtt a takarékpénztárak állománya, (tk) Kész csoda! Két szép paradicsom Bejött Papp néni Levelekről. Kérdezte: — Tessék mondani, kihez fordulhatok? — Milyen ügyben? — Az úgy volt, hogy hoztam az órát csináltatni. A patikába is el kell menni gyógyszerért, magamnak. A férjemnek, annak csak vissz- ere van, nehezen mozog, de én 67-ben kaptam a szívasztmát. Szóval kell a gyógyszer. — Na mondtam, ha már jövök, behozom ezt a két szép paradicsomot. Az egyik 70 deka, a másik 75. Szinte kész csoda. De úgy tessék elképzelni, hogy nyolc-tíz terem belőle a fán. Állandóan tetejelem, hogy elérjem, mert felnőne az égig. — Sok van belőle? — Ebből? Rengeteg. Tegnap eladtam vagy 30 kjlót, hat forintjával. De nem' nagyon kell ott nálunk a zöldség. Van mindenkinek. Meg is értem. Akinek van egy kis kertje, ereje, hát miért ne dolgozna. A mi kertünk 400 öl. Van abban minden. Én művelgetem, mert a férjem már 84 éves, én még csak 78, Szóval tessék mondani, jó helyre jöttem? Mert kérdeztem én, hogy kinek mutassam meg. Mert mondtam: ha már hozom az órát, meg gyógyszer is kell, akkor már megmutatom ezt a két szép paradicsomot... fme a két szép paradicsom, ami megmutattatott. És ezekben a gyümölcsökben nem az a szép, hogy óriásira nőttek. Az a nagyszerű, hogy van két ember Leveleken, idős Papp Jánosné és Papp János, akik kortalan akarattal csodát teremtenek önmaguknak. Szabolcsi diákok dicsérete oda Antal, a Sárszentmihályi Állami Gazdaság igazgatója levelet küldött Varga Gyulának, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága első titkárának, amelyben kérte, tolmácsolja a gazdaság elismerését annak az 1525 szabolcs-szatmári általános és középiskolás diáknak, aki részt vett a bodakajtori építőtáborban és segítette a gyümölcsbetakarítás fontos munkáját. Többek között így ír az igazgató: „Az idén negyedik alkalommal érkeztek táborunkba a szabolcsi diákok, akik termelési eredményeikkel, a tábori életben tanúsított fegyelmezett magatartásukkal újra bizonyították, hogy önként vállalt segítő munkájukat példásan végzik, lehet rájuk számítani.” Megyénk diákjai közel 10 millió forint értékű gyümölcsöt takarítottak be, és emellett még további 310 ezer forint munkabért kerestek egyéb mezőgazdasági teendők elvégzésével, s így a tábor összes keresete meghaladta az egymillió forintot. A diákok a végzett munka alapján 523 ezer forint jutalomban részesültek, ezenkívül 28 ezer forintot utaltak át a KISZ megyei bizottságának ifjúságpolitikai célok megvalósítására. „E munka eredményességéhez nagymértékben hozzájárultak azok a pedagógusok, akik a táborozás szervezésében, a diákok felkészítésében, vezetésében végezték felelősségteljes munkájukat. Köszönetét mondok mindezért valamennyi érintettnek, köszönöm a táborban részt vevő diákok szüleinek, hogy fegyelmezett, munkaszerető gyermekeket küldtek Boda- kajtorba. További munkájukhoz sok sikert, jó erőt és egészséget kívánok.” Örömmel olvastuk e sorokat és reméljük, hogy megyénk diákifjúsága az elkövetkezendő hetekben, a szűkebb hazában, Szabolcs- Szatmár gyümölcsöskertjeiben, az őszi betakarítási munkák segítésében még nagyobb számmal tesz bizonyságot szorgalmáról. SOK PORT NYELT A NYERTES Mi van akkor, ha egy kazánkovács kombájnol? Ugyanaz, mintha egy eredetileg kombájnos kombájnol- na, azzal a különbséggel, hogy a kazánkovács versenyt nyert! De, hogy ne tűnjön komolytalannak ez a kétmondatos játék a szavakkal: való igaz, Harcsa János tanult mesterségét tekintve kazánkovács. Olyan a mozgása, alakja is. Súlyosan lép, zakója alatt izomkötegek duzzadnak. Sokszor megemelte már a nagykalapácsot. De most aratott. Illetve kombájnol, már nyolcadik éve. Sorsának nem mindennapi útját így magyarázza: — Mérken születtem, ott nevelkedtem, aztán a szomszéd fiú, a haver Pestre csábított. Meg sem álltam a Láng Gépgyárig. Ott lettem kazánkovács. Szerettem én a munkát, de majdnem belesü- ketültem. A városi életet viszont nem kedveltem. A falut, a földet, a fákat, a mezőt, azt nem bírtam elfelejteni. Hazajöttem. Akkor volt ez, amikor más fiatal, szinte minden fiatal menekült a mezőgazdaságtól, a tsz-től. Én meg úgy gondoltam, lesz ami lesz, éhen nem halok. Mérken, az ottani szövetkezetben lakatos lett a megtért fiú. Aztán megnősült. Vállaji lányt választott és új □ jang asszinyika! — azaz, Jó napot! Így hangzik mindennapi köszöntésünk koreai nyelven. Lengyel Miklóstól tudjuk ezt, akinek öt évvel ezelőtt még fogalma sem volt arról, hogy hamarosan koreai diplomatajelölt lesz ... — Magamtól tényleg eszembe sem jutott volna ilyenféle pályára készülni. De tovább akartam tanulni, s így került a kezembe egy jelentkezési lap a moszkvai nemzetközi kapcsolatok főiskolájára. Teljesen véletlen, hogy megpályáztam, csupán azért, mert magyar—történelem—orosz volt a felvételi tárgy. Egyikből sem brillíroztam, de próba szerencse, nekivágtam. Véletlenül választottam, véletlenül sikerült, s most már, nem véletlenül folytatom ... Utána a szokásos rend következett: egy év katonaság, majd nem is annyira az egyéni óhajok, mint inkább az éppen napirenden lévő kereslet-kínálat törvényei szerinti szén nem voltam én oroszból akkora klasszis, s elkezdték tanítani a koreait és az angolt, nekem, aki egyiket sem ismertem — orosz nyelven. De élt bennem valamiféle bizonyítási vágy ... Mint mondja, a kezdet félelmetes volt. Angolból két cseh fiúval került össze, akik korábban már tanulták a nyelvet. A legnehezebb a koreai nyelvtan volt. Például korok és rangok — főnök és beosztott — szerint is különbséget tesz a viszonyok kifejezésében, a ragozásban, udvariassági szintek szerint. (Ezt a mienkhez úgy hasonlíthatlényegre: fölkészíteni a jelölteket a diplomáciai pályára. Külön tantárgy a protokoll, vagyis az, ki, ki mellé ülhet le egy fogadáson, hol van a nagykövet helye, milyen szokásokat illik az egyes nemzeteknél figyelembe venni stb. A főiskolán, ahol például olyan szakokat is oktatnak, mint az Etiópiában használatos anhara, a kambodzsai kmer, az afgán pustu, mindezek elsajátítása nemcsak követelmény, de célszerű is. A végzős hallgató sorsa ugyanis nincs megírva a nagy könyvben, elvileg a tanult nyelvterület országába kerül . diplomatának, de más megoldás is lehetséges. Lengyel Miklós volt nyírbátori diák, akinek családjában sem a nyelvtanulást, sem a diplomáciai pályát illetően semmilyen előzmény nem volt, most ötödéves Moszkvában. Véleménye szerint többet tud Korea, a két Korea gazdaságáról, politikájáról, mint az átlag koreai. A gyakorlatot ott tölti majd a főiskola befejezése előtt, s két-három év külügyminisztériumi munka után esélyes arra, hogy hosszabb időn át képviselje hazánkat a keleti országban. Immár túl a nyelvi akadályokon ez a legfőbb óhaja. De nem lenne teljes a kép a következők nélkül: jelenleg németül tanul, egy kubai fiúval három évig lakott együtt a kollégiumban, aki a spanyol nyelv elsajátítására serkentette, ám a képjelírásos koreai nyelv azt sugallja: ideje volna megtanulni japánul is ... B. E. HARCSA JÁNOS gazdát, a vállaji Rákóczi Termelőszövetkezetet. — Semmit sem bántam meg. Kedvemre való most minden. Nem nagy tsz a mienk és ha dolgozunk, jó kenyeret ad. Kombájnosok ketten vagyunk, ötszáz hektár a búza, nem sok, meggyőzzük ketten is. Most úgy sikerült, hogy jól ment a gépem. Lengyel gyártmány és úgy higgye el, 27 napig arattam, de két óránál nem volt több az állásidőm javításra. — Akkor most könnyű volt aratni? — Azt azért nem mondanám. Az árpánál nagyon sok port nyeltem. Azután ha már arról van szó, hogy könnyű vagy sem, úgy ítélje, hogy én hajnali négykor, fél ötkor kelek, ellátom gyorsan a jószágokat és hatkor már a kombájnnál vagyok. Akkor ment a munka este kilencig. Köny- nyű ez? — Azt mondja, jószág. Mi van, minek van? — Van három koca, ezt szeretem, erre álltam rá. És, hogy minek kell? Hát a családnak. Nem mondom, a fizetésből is meg lehetne élni, de van két gyermek, szükség van erre is, arra is, szóval kell a mellékes. — Mondja, igaz, hogy a kombájnosok jól keresnek? — Ki hogyan, azt én nem tudom. Én elcsépeltem több mint 10 ezer mázsa terményt, teljesítményben dolgoztam, és kerestem 15 ezer forintot. Jól kerestem. — És versenyt nyert. Első lett a kombájnosverseny hármas kategóriájában. Mit érez most? — Örülök, örül az ember, ha valami szívének vágya szerint sikerül... Seres Ernő VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Farkas Sándort, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat gyártás- fejlesztési és fenntartási osztályvezetőjét, amikor a karbantartás szerepéről beszélgettünk : Tud jobbat — A jelenlegi népgazdasági helyzetben, s ez nemcsak. az én meggyőződésem, a korábbiaknál sokkal nagyobb szerepet kell játszaniuk a karbantartóknak, üzemfenntartóknak. Azt a luxust ugyanis csak nagyon kevés ipari üzem engedheti meg magának, hogy két-három évenként ‘kicserélje a gépparkját. Meg kell becsülnünk a jelenlegi berendezéseinket! — S a karbantartókat megbecsülik? — Nem mindenütt, pedig éppen ők alkotják az üzemek egyik legfontosabb csoportját. Az igazsághoz tartozik az is, hogy jó néhány helyen a vezetők kizárólag a termelést tekintik csak fontosnak. s a karbantartást szükséges rossznak tartják. Ami csak pénzt visz, de nagyon keveset hoz vissza. Azt hiszem nem kell bizonygatnám ennek az álláspontnak tarthatatlanságát. — ön a tegnap befejeződött nyíregyházi országos karbantartó tanácskozás előadói között szerepelt. Miről beszélt? — A szerszámgép-felújító tevékenységünkről, a fejlesztés lehetőségeiről, céljairól. Mint a felújításokra szakosodott egyik hazai vállalat, házigazdái is voltunk többek között a háromnapos rendezvénynek. — Mióta foglalkoznak szerszámgépek felújításával? — Lassan húsz éve. Az első „meggyógyított” gépek 1965-iben hagyták el a nyíregyházi törzsgyárunkat. — Megéri ez a tevékenység? — Szükség van rá. A szerszámgép-felújítás helyzete hazánkban ugyanis egyáltalán nem mondható rózsásnak, hiszen vállalatunkon kívül csak a budapesti Szerszámgép és Gördülőcsapágy Javító Szövetkezet, valamint a fóti termelőszövetkezet végez ilyen munkát. így aztán nem, csoda, hogy évente háromszáz-háromszázötven esztergát és marógépet újítunk fel, de tavaly például még csehszlovák megrendelés alapján is dolgoztunk. Ez a munka egyébként évente mintegy hatvan-hetvenmil- lió forintot hoz a kasszánkba. — A felújítókon kívül a vállalat gyáregységeiben hány karbantartót foglalkoztatnak? — Mintegy százkilencvenet — Sok ez vagy kevés? — Egyértelműen kevés. Még legalább ötven szakemberre lenne szükségünk, sajnos bizonyos rendelkezések kötik a kezünket. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a nyár derekán napvilágot látott egy határozat, mely a karbantartást háttéripari tevékenységnek ismeri el. Ezzel élve már be is nyújtottunk egy pályázatot az Állami Fejlesztési Bankhoz, remélrjük támogatják majd korszerűsítési szándékunkat. Ha igen, szerszámgépfelújító tevékenységünk nagyot léphet előre. Balogh Géza felsőbb döntés elfogadása, azaz: megkezdte tanulmányait Moszkvában koreai—angol szakon. — Ha visszagondolok, óriási merészségnek tűnik, hinánk, hogy más a Te, a Maga és az ön megszólítás.) Ám a moszkvai főiskola kitűnő tanárai jóvoltából hamar elmosódtak az előképzettségi határok, s gyorsan áttértek a
