Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-08 / 160. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. július 8. I kapcsolatok jövője Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szovjetumióbeli útja azt eredményezheti, hogy az NSZK veszít értékéből a Szovjetunió számára — jelentette ki Egon Bahr szociáldemokrata politikus szerdán késő este. A ZDF televízió állomás különadásában Bahr leszögezte: Kohl eleve az amerikai álláspont ismétlésére korlátozta szerepét, ami a szovjetek esetében a nyugatnémetek leértékelését és az amerikaiak felértékelését vonhatja maga után. Egon Bahr ezúttal is elismerte: Kohl Moszkvában valóban törekedett rá, hogy csökkentse a telepítésiből származó károkat, szorgalmazta a gazdasági együttműködést. Azonban a Szovjetunió számára — akárcsak számunkra — a biztonság minden gazdasági vonatkozásnál fontosabb — mondotta. A műsorban a nyugatnémet kormány részéről Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter hangoztatta: a csúcstalálkozón a szovjet vezetés méltatta azt a szerepet, amelyet az NSZK játszott a madridi találkozó megmentésében és talán sikerre segítésében. Lambsdorff gazdasági miniszter kifejtette, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlődésére elsősorban a középüzemeknél yarn lehetőség, újabb nagy üzletekre egy ideig még várni kell. Csütörtökön a legtöbb nyugatnémet lap Helmut Kohlnak a német „újraegyesítéssel” kapcsolatos moszkvai kijelentéseit tálalta nagy körítéssel. A Frankfurter Rundschau sikertelennek nevezte Kohl útját. Megállapította: Bonn is látja, hogy a kapcsolatok romlása elkerülhetetlen a telepítés esetére, de remélhetőleg ez csak rövid távú lesz. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung inkább eredményesnek tartja Kohl látogatását, azzal az indoklással, hogy a rakétaügyben Kohl maga mögött tudhatta az egész Nyugat támogatását, s ezt a szovjet vezetésnek is tudomásul kellett vennie. A General Anzeiger Kohlnak azt a kijelentését hozta főcímben, hogy „Ősziig még van lehetőség Genfiben a megegyezésre”. Csütörtök délután utazott Montrealból Moszkvába Samantha Smith, a 12 éves diáklány, aki nemrég „levelezésbe kezdett” Jurij Andropovval arról, hogy elkerülhető-e az atomháború? Samantha a szovjet kormány vendége. Képünkön: csomagolás az útra. Kohl visszaérkezett Bennba Helmut Kohl, az NSZK tett látogatást a Szovjetuniószövetségi kancelárja. aki a ban, csütörtökön Kijevből szovjet vezetés meghívására hazaérkezett Bonniba. A francia külügyminiszter Kairóban Csütörtökön Bagdadból Kai- ügyminisaterrel, majd pedig róba érkezett Claude Cheys- Hoszni Mubarak államelnök- són francia külügyminiszter, kel tanácskozott. A megbe- Kamal Hasszán Ali minisz- szélesek tárgyköre a libanoni terelnök-helyettessel és kül- és csádi helyzet volt. Az iráni géprablók megadták magukat A francia fővárosban megadták magukat az iráni légikalózok, miután csütörtökön délután szabadon bocsátották az eltérített repülőgép 179 utasát és 18 főnyi személyzetét. A gépeltérítők azt állítják, hogy a Modzsahedin Khalk szervezet tagjai. Az utasok szabadon bocsátását a légikalózok ahhoz a feltételhez kötötték, hogy jelenjen meg a repülőtéren Masszud Radzsavi, a szervezet franciaországi emigrációban élő vezetője. Azzal fenyegetőztek, hogy ha nem teljesítik kérésüket, felrobbantják a repülőgépet. Radzsavi meg is jelent a repülőtéren és az ellenőrző toronyból rádión érintkezésbe lépett a légikalózokkal. Megígérte nekik, hogy közbenjár annak érdekében, hogy poli- likai menedékjogot kapjanak Franciaországban. Radzsavi előzőleg elítélte a repülőgép eltérítését. Kijelentette, hogy nem hiszi, hogy a légikalózok az ő szervezetének tagjai lennének, mert azok nem követnek el ilyen cselekedeteket. Max Gallo államtitkár, a francia kormány szóvivője később kijelentette: a légikalózokat bíróság elé fogják állítani a nemzetközi jog megsértéséért, még- ha politikai menedékjogot kapnak is. A „Moore“-ok New Yorkban New York és Henry Moore szobrászművész nem egészen idegenek egymásnak. A város a maga „mindent akarok” módján Picasso, Léger, Arp mellett Moore kompozícióit is beépítette már a kőerdő piciny tisztásaira. A művész rajzait és metszeteit is meg léhet találni, s néhány ezer dollárért meg is lehet vásárolni az 57. utca kis galériáiban. A Metropolitan Múzeum közönségtájékoztatója pedig alighanem téved, meghirdetvén, hogy „ez az első kiállítás az Egyesült Államokban, amely bepillantást enged a nagy brit szobrász munkásságába”. Legalább a második. Éppenséggel New York, a Museum of Modern Art fedezte fel 1946-ban Moore-t a szélesebb közönség számára egy retrospektív kiállítással. Azt a kiállítást világszerte további mintegy száz Moore- retrospektíva követte, s siker, hírnév dolgában a 85 éves Henry Moore — Alberto Giacometti 1966-ban bekövetkezett halála óta — csak önmagával verseng. És csak önmagával szemben veszít, ha egyes kritikusai szerint korábbi önmagát nem képes felülmúlni. A New York-i kiállítás terjedelmében is robusztus, kétszáz művet felmutató anyagát szemlélve John Ashbery, a Newsweek műbírálója már- már gyanakszik, hogy Moore „saját hírnevének rabjává vált”. Ez a művész — írja — „manapság már nem tud rosz- szat csinálni. Odáig jutottunk, hogy nyilvánvalóan sem köztér, sem hajdani csatatér nem lehet teljes, amíg egy Moore- szobor felállításával fel nem szentelik”. „Rosszat Moore valóban nem tud csinálni. A jó és a remekmű között a különbözet méricskélése meg azért lenne félrevezető, mert olyan művészről van szó, akit a humánus indíték melletti kitartása miatt mondanak konzervatívnak. Persze azok, akik az ilyesfajta indítékon »túl- tették magukat«.” Külső és belső formáit, kitöltött és ki nem töltött tereit érzelmi és gondolati tartalom, az anyaság, a szeretet, a szépség és harmónia „avítt” eszményei hatják át és állítják szembe saját kővetőinek seregével, akik gyakran elfogadják a formát és elutasítják az indítékot. David Sylvester, Moore egyik méltatója írja: „Moore metamorfikus formái csodálatos és meglepő hasonlóságot tárnak fel egymástól idegen tárgyak között, de ez egyben elemi igazságnak is hat: mihelyt felfedezték, már szükségszerűnek látszik. Lehet, hogy nem veszíti el misztikumát, de elveszíti meglepetésszerűségét. Valóságosnak és természetesnek tűnik, nem pedig földöntúlinak”. Modern, sokak által „absztraktnak” hitt művészről ez a jellemzés az egész huszadik századi képzőművészet dilemmáját, s alighanem annak megoldását sejteti: Picasso, Miro, Chagall, Matisse, Moore, azaz a „vitathatatlanok”, úgy látszik, mindannyian sikerrel hidalták át a formába öntött eszmény és az eszményített forma ellentmondását. Az 5. avenue-n, a Metropolitan lépcsőin tolongó diákok és turisták, a „tömegérdeklődés” Henry Moore szoborkiállítása iránt (New York már olyan gazdag és olyan kötetlen ízlésű képzőművészetben, hogy itt nehéz sznobnak lenni) arra vallanak, hogy a nagyközönség sem tagadja meg Henry Moore-tól az élő klasszikus rangját. És ez fontosabb érdeme a New York-i tárlatnak, mint az, hogy a kritikusok is csak azon vitatkoznak: mi is az, ami vitathatatlanná teszi a „Moore-ok” esztétikai minőségét? Barátságfa a gyárudvaron Immár a gyakorlatban kamatozik az MTESZ Szabolcs- Szatmár és az NTS Mihaj- lovgrád megyei szervezetei közöitt öt éve formálódó kapcsolat. A két elnökség azt a módszert választotta, hogy előbb megyei, aztán tudományos egyesületi delegációkat cseréltek. Ezek feltérképeztek a kölcsönös érdeklődésre tartó ágazatokat, s ennek figyelembevételével szerveztek tematikus tapasztalatcseréket A legjobb gyakorlati megoldásnak azonban azt tartják, ha MTESZ—NTS közreműködéssel a két terület hasonló üzemei között közvetlen kapcsolat alakul ki. Erre példa a mihajlovgrá- di „Precíz” és a nyírbátori „Csepel” kétéves együttműködése. A bulgáriai üzem 800 fős, egy szófiai egyesüléshez tartozik. Szerszámok, szerszámgépek gyártáséval, fémek hideg és meleg megmunkálásával foglalkozik, s egy húsz kilométerre levő faluban 50—60 fős .kisebb .üzeme van, amely közszükségleti cikkeket gyárt. A nyírbátori fúrógépgyárban kitűnő partnerra találtak; a munka egyes területein a •bolgárok, más részein a magyarok járnak előbb. — Jelképes ez a fenyő, a barátság fája — mutatja a szépen gyarapodó csemetét a mihajlovgrádi üzem udvarán a Precíz igazgatója, Ivan Tzonov. A nyírbátori gyár küldöttsége ültette. A magyar .példára tavaly már mi is rendeztünk „műszaki hetet”, amely mindjárt az első alkalommal felszínre hozott néhány jó javaslatot. A Nyírbátorban járt vezető műszakiak szervezési, fejlesztési ötleteket is hoztak, de a munkakultúrában is láttuk néhány, nálunk is alkalmazható formát. Egy általunk gyártott kapcsolóféléből már 800-at szállítottunk Magyarországra — tehát megrendeléseket is eredményezett a kapcsolat. Megszerveztük társadalmi vezetőink tapasztal at cse re-1 átogatásá t, amelynek eredményeként a mi dolgozóink egy csoportja Magyarországon üdül, a nyírbátoriaké pedig a „Precíz” fekete-tengeri üdülőjébe^ tölti szabadságát. Ha hozzávesszük, hogy kapcsolatunk mindössze kétéves, máris nagyon ígéretes. Lom, a Duna partján fekvő kikötőváros a hozzá tartozó tíz faluval Mihajlov- grád megye második legnagyobb közigazgatási egysége a megyeszékhely után, 40 ezren lakják. Mileva Bankó mérnök-közgazdász, a városi pártbizottság ipari-mezőgazdasági osztályának vezetője (aki az NTS városi-járási elnöke is) elmondta, hogy a területükön dolgozó szakemberek is érdeklődnek a tudományos egyesületek magyarországi kapcsolatai iránt. Eddigi tájékozódásukból már kitűnt, hogy jó közös lehetőségek vannak. Lom nagy kikötő, átrakóhely, a bolgár, import 14 százaléka érkezik ide, s a kivitel 55 százaléka indul innen. Hasznos tapasztalatokra kínálkozik a záhonyi átrakókörzet. Fejlett Lom élelmiszeripara és gépgyártása is, jól gépesített a mezőgazdaság. Főleg e területeken látnak lehetőséget tapasztalatcserékre. Emil Gyesev igazgatóhelyettes az 1959-ben NDK- technológia felhasználásával épült, majd 1974-iben lengyel technológiával bővített lomi cukorgyárban azt emelte ki, hogy a nemzetközi tapasztalatok — saját beruházásuk és a két KGST-ország gépei — nekik nagyon fontosák. A legutóbbi bővítés óta a répa (mellett a D un án tankhaj okiban érkező kubai cukornád- SŰrítményt is feldolgozzák, Így a korábbi 150—155 nap •helyett 250—255 napon dolgozhat folyamatosan a cukorgyár. Megkezdték az édesipari termékek gyártását Is. Nálunk az NTS-szervezet igen erős, annak ellenére, ihogy az 1500 dolgozóból csak 100 tagja van a műszakiak szervezetének. Az NTS-tag- ság aktivitását fokozza! hogy az újításokat, jó ötleteket késedelem nélkül igyekeznek (hasznosítani. Az év első hónapjaiban meghirdetik a feladatterveket, amelyek elsősorban a technológiai fejlesztések igényeit. a gyártás •szűk keresztmetszeteit tartal- imazák. Az NTS előadásokat, vitákat szervez, hogy azokon kikristályosítsák a legjobb megoldásokat. Más jellegűek a feladatok az 1800 dolgozót foglalkoztató „Duna” targoncagyárban. A szovjet tervek alapján épült hatalmas üzem tízhektáros területéből héthektárnyi a fedett munkacsarnok. Mint Nikola Szavov igazgatóhelyettes elmondta: évi 14 ezer ernglő- és von- tatótargoncát készítenek, mindegyiket több változatban. Magyarország is nagy megrendelőjük. Körülbelül egy esztendeje jutottak el addig, hogy összhangba tudták hozni az M termékek fejlesztését, gyp tását, és az alkatrész-utánpó'.lásit, amely- lyel korábban gondok voltak. Jelenleg már képesek annyi pótalkatrés :t szállítani, amennyit partnereik igényelnek. Hriszto Vladimirov mérnök az NTS 120 tagat számláló üzemi szervezetének titkára azt emelte ki, hogy elsősorban a műszaki és köz- gazdasági szakemberek között szervezik a kapcsolatot. Elsőrendű követelménynek tartják, hogy csak konkrét feladatokat hirdessenek meg, határidő megjelölésével, s az eredményeket mindig széles körben ismertessék. Gyakran hoznak létre csoportokat egy-egy fontos feladat megoldására, s ha a saját erő nem elég, a megyei szervezethez vagy központi kutató- intézethez fordulnak. Legutóbbi sikeres munkáik a gépesítéshez és a hegesztési varratok megtisztításának jobb megoldásához ,kapcsor lódnak. A berkovicai „Dimitr Filipov” Csiszolószerszámgyár Bulgária egyetlen ilyen típusú gyára. Húszéves. 300 dolgozója közül 25 a mérnök. 70 a technikus. Jelentős bővítést terveznek, mert a csiszolószer- számok 40—45 százalékát az ország importálja, s a világpiaci ár magas. Ez az üzem ia Bulgáriában használatos mintegy tízezer féle ilyen eszköz felét már gyártja a parányiaktól a csaknem egy méter átmérői űekig. Egyszerűbb. nagy fordulatszámú Carboflex és gyémántszerszámokat készítenek. Borisz Cvetkov igazgató már járt Szabolcs-Szatmár- ban egy NTS-delegációval. Az övékhez hasonló gyár nincs a megyében, de a szervezés és a karbantartás területén szerzett tapasztalatait nagyra értékeli. Elmondta, a helyi NTS-szervezet legnagyobb erényének azt tartja, hogy abban jobban együtt tudnak működni a mérnökök, közgazdászok, érettségizett szakmunkások, mint a munkahelyi szervezetekben. A gyár az idén három szerződést kötött az NTS-sel különböző fontos feladatok megoldására. Berkovica másik nagyüzeme, a műanyaggyár szintén húszéves. Egy 40 dolgozót foglalkoztató évi 100 ezer levés értéket termelő kis szövetkezeti üzem talaján fejlődött ki a nagy állami vállalat, amelynek most 600 dolgozója van és évi húszmillió leva értékben termel nagyon sokféle műanyag terméket a formás gomboktól a különböző szállítótartályokon és eszközökön át az egészségügyi •vezetékekig. Lubomír Petrov igazgató szerint a korszerű vezetés alapelve, hogy a technológiai újításokat mielőbb be kell vezetni a termelésben, mert aki hamarabb korszerűsít, tetemes gazdasági előnyhöz juthat. Az NTS erejét pedig abban látja, hogy a társadalmi szervezet mozgékonyabb, gyorsabban megoldanak egy- egy problémát, mint a hagyományos gyári szervezetben. Ezenkívül teljesebben tudják hasznosítani a szakemberek tudását, mert a tudományos egyesületben nincsenek úgy felparcellázva a területek, mint a gyári munkamegosztásban. Serafim Elenkov igazgató- helyettes azt hangsúlyozta, jó, ha egy olyan nagy gyár, mint az övék egyúttal mintegy műszaki fejlesztési intézet is. így többen kapcsolódhatnak be a feladatok megoldásába, a kutatás, fejlesztés nemcsak egy szűk szakembergárda ügye. Ebben segít az NTS, amely teamek szervezésével, korszerű tudományos információval támogatja a szakemberéket, például nyilvántartják minden NTS-tag érdeklődési körét, s hivatalból kapják a hazai és nemzetközi tudományos információkat — lehetővé téve, hogy azok mielőbb gazdagítsák a termelést. Marik Sándor (Vége) A „Precíz” egy kiváló brigádja. (Potó: felvétele) Szeptemvrijszko Szlovo — Makszim Dimitrov A szovjet kormány vendége MUNKATÁRSAINK TESTVÉRORSZÁGOKBAN (3.) Kommentár
