Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

1983. július 28. Kelet-Magyarország 7 Nyári munkán a Mntripondban Hire költik a keresetet? A nyár az önfeledt szóra­kozás, a pihenés, a kikapcso­lódás ideje. Többen úgy gon­dolják: nem árt, ha egy kis zsebpénzszerzésre is szakíta­nak időt. A Metripond Mechanikai Gyárában, Fehérgyarmaton 21 fiatal vállalt alkalmi munkát. Blizmann Barnabás műveze­tő különösen a Szabó iker­párt, Tarr Erikát, Kovács Ju- ditot, Gazda Jánost és Se­bestyén Miklós munkáját di­csérte. Velük beszélgettem munkájukról, terveikről. A két fehérgyarmati álta­lános iskolából jöttek a 8. osztályt végzettek. Szemé­lyi igazolvány kellett a mun­kavállaláshoz. Orvosi vizsga, balesetvédelmi oktatás, az üzemmel való ismerkedés je­lentette mindenki számára a kezdetet, július 4-én. Reggel 6 órakor kezdenek — így 5-kor kelnek; s ez egy kicsit szokatlan. A nap vi­szont gyorsan telik, s a hó­nap végére már össze is jön 1200—1300 forint. Mindegyi­kőjüknek ez az első kereső foglalkozása, s mind a hatan a helyi 142. sz. Ipari Szak­munkásképzőben tanulnak tovább. Sebestyén Miklós, Gazda Já­nos és Szabó László Mire kötik keresetüket? Magnó-, rádió-, lemezjátszó­beszerzés a tanévnyitó előtt; s kiegészítés a nyári túra költségeihez — legalábbis, ezek a tervek. S természete­sen még egy-egy nyári kirán­dulásra is sor kerül; a mun­ka után Sebestyén Miklós volt osztálytársaival tölt 10 napot a Tisza-parton, július 20—30. között. Ezt követően, ismét folytatja a Metripond- ban a munkát. Garda Jancsi — nagyszüleihez utazik Vá- mosorosziba. Szerepel a prog­ramban Bodroghalom és Szentgotthárd megtekintése éppúgy, mint a helyi uszoda látogatása. Egyben megegyeztek: ha már eljöttek, dolgozzanak be­csülettel. Otthon nem küld­ték őket, de egyetértettek munkájukkal. S hogy a mér­legek rekeszeit kell pakolni vagy udvart rendezni, csoma­golóanyagot kell vágni vagy raktárt kialakítani nem jelent gondot. Végzik munkájukat kedvvel, vidáman; gyerek­ként — a felnőtt életre ké­szülve. M. K. A négy kis egérúrfi jókora darab ementáli sajtot talált. Éppen azon törik a fejüket, hogyan tudnák igazságosan négy teljesen egyforma rész­re elosztani a zsákmányt. Gyerekek: ti talán tadtok nekik segíteni! ntq-ztw ntnezs -g « :sa}faj8aw GYERMEKVILÁG Á TÚZOK Magyar struccnak is szok­ták nevezni ezt a hatalmas madarat, amely valaha a nagy kiterjedésű sztyeppterületek lakója volt, ma hazánkban a legelőkön és a fátlan kultúr­termeteken él. Régi lakója a Kárpát-medencének, a Bükk hegységben lévő Lamb­recht Kálmán barlangban 60 000 éves túzokcsontokat ta­láltak. A kakas legnagyobb mada­raink egyike, súlya elérheti a 14—16 kilogrammot. A tyúk kisebb, átlagsúlya csupán 4— 6 kg. A túzok hazánkban többfelé előfordul, de a leg­gyakoribb az ország délkeleti felén, különösen Békés me­gyében. A teljes állomány körülbelül 3500. A túzok állandó madár, de nagy havazások idején na­gyobb távolságokra is elkó­borol. Kisebb-nagyobb csa­patokban mozog, a nyári és őszi hónapokban a kakasok és tyúkok külön-külön tömö­rülnek. Tavasszal, márciusban, ked­vezőtlen időjárás esetén áp­rilisban kezdődik, és májusig tart a rendkívül látványos túzokdürgés. A kakasok a dürgőhelyekhez igen erősen ragaszkodnak, oda évről év­re visszatérnek. A dürgés a kora hajnali órákban kezdő­dik, és reggel 7—8 óra körül fejeződik be. A kifordított szárnyú, sátorozó és önma­guk körül forgó kakasok fe­héren világítanak a pusztá­ban, és már messziről fel­hívják magukra a tyúkok fi­gyelmét. Egy-egy területen 6—8 kakas is dürög, az egyes madarak 10—30 méternyire helyezkednek el egymástól. Napközben a kakasok pihen­nek, táplálkoznak, de az al­konyati órákban ismét dü- rögni kezdenek. A kotlás és csibenevelés a tyúk feladata. A madár erős lábával sekély mélyedést ka­par a rét füvében, pillangós táblában vagy a vetés közé, és oda rakja le 1—3, olajzöld alapon foltozott tojását. A csibék 25—27 nap múlva kel­nek ki. Az első napokban anyjuk táplálja őket, de csak­hamar megtanulják, hogy maguk keressék és fogják meg a fű között mozgó ro­varokat. Gyorsan fejlődnek, és ősszel már csapatba ve­rődve láthatók. Miután a túzok hazánkban többnyire a mezőgazdasági kultúrák lakója, sok fészek­alj menne tönkre az ott fo­lyó gépi munkák következ­tében. Az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal éppen ezért Dévaványa közelében túzoktelepet léte­sített, ahol a kikaszált, egyéb­ként pusztulásra ítélt fészek­aljakat kikeltetik, a csibéket mesterségesen nevelik, és fo­kozatosan visszavadítva jut­tatják őket szádban élő tár­saik közé. A békésen táplál­kozó túzokcsapatokban ma már egyre gyakrabban lát­hatunk gyűrűs példányokat, ezek a dévaványai telepről kerültek vissza a természet­be. A túzok hazánkban foko­zottan védett, eszmei értéke 50 000 forint. A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból — betűik felcserélésével — ké­pezzetek új, értelmes szavakat, és Írjátok be a jobb oldali tábla meg­felelő sorába. Helyes megoldás esetén az új szavak kezdőbetűi fe­lülről lefelé olvasva egy magyar drámaíró vezetéknevét adják ered­ményül. 'iiydV — IV90N — NVSSO — HOHOX — JTVHHV — X333M : aaqpuaJJOS geaezs fn zv 'VMOXVS :s?*faj3ai\i TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Elbóbiskoló. 6. Római 45. 7. Szemlél. 8. Közleíkednek rajta. 9. XBK. 11. Terhe­sen figyelő. 12. Megfejtendő. 14. Vízszerző hely elzárója. 16. Megfejtendő. 18. Állóvíz. 20. Kosár. 21. Talmi. 22. ... muri (Mó­ricz-mü), de svájci ősikanton is. 24. ... és kontra. 25. Vulkáni ömleny. 27. Lát, táv­írdád helyesírással. 28. Tokaji nemes bor. 29. Gyümölcsünk. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Némán sül! 3. Lakat- féle. 4. Közlekednek rajta. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Végtag. 11. Nyugati nagyhatalom rövidítése. 13. Pakol. 14. Szén, nitrogén, kén vegyjele. 15. Pompás épület. 17. Évkezdő hónapunk rövidítése. 19. Az idő „orvosa”. 21. Elektromosság. 23. Víz betűi keverve. 24. Férfinév (—’)• 26. Arany vegyjele. 27. Lant fele. Megfejtendő: európai nagy folyók (vízszintes 12., 16., függ. 1., 5., 6.). Múlt heti megfejtés: BRATISLAVA — BUKAREST — BEL­GRAD — BECS. Könyvjutalomban részesültek: Nagy Attila Besenyőd, Szabó Zoltán Rohod, Herczku Éva Petneháza, Kiss Zsolt Nyír­egyháza, Csepregl Krisztina Tiszadob, Vaskó Krisztina Nyíregyháza, Bedécs Er­zsébet Székely, Oszlánszki Agnes Kétér- köz, Csáki Zsolt Sóstóhegy, Vona Éva Máriapócs, Gyarmati Mónika Nagyhalász, Drabik János Nyírparasznya, Balogh Ani­ta Olcsvaapáti, Peley László Vámosoro- szi, Máté Tibor Csaholc. Csak levelezőlapon beküldött megfejté­seket fogadunk el. GYŐRI LÁSZLÓ: Torkoskodó Egy lúd, két lúd, három, négy — útjuk így-úgy, torkom, légy! Sülve­főve, bármiképp kedve­met be- töltenék. Egy comb jó comb; három, négy még jobb — éhkopp rossz vendég. Naszreddin és Timur Lenk OZBEG MESE Egyszer a hatalmas Timur kán is hírét vette Naszreddin Hodzsa megannyi furfangjá- nak, és elhatározta, hogy megnézi magának, ki fia, borja ez a Naszreddin, és egyúttal az eszét is kipró- totálja. Meghívta hát Naszreddint az udvarába. Barátai azt ta­nácsolták neki, hogy ajándék nélkül ne kerüljön a rette­gett kán színe elé. Naszreddin hodzsa a hóna alá kapott egy sült libát. Ahogy ment, mendegélt, na­gyon megéhezett. Először próbálta megemberelni ma­gát, hanem aztán nem állta meg, hogy le ne tépje a liba egyik combját, és meg ne egye. Mikor megérkezett a kánhoz és a lábai elé helyez­te az ajándékát, Timur Lenk rögtön észrevette, hogy a li­bának hiányzik az egyik combja. Szörnyű haragra ger­jedt: — Hogy mertél nekem egy­lábú libát hozni ajándékba? — Hol a másik lába? — A másik? — adta az ár­tatlant Naszreddin. — Talán vannak kétlábú libák is? Ez csodálatos! Akkor miért adott az isten másoknak két­lábú libákat, nekünk meg csak egylábúakat? — Mi az, a bolondját jára­tod velem?! — üvöltött a kán. — Hol láttál te egylábú libát? — Gyerünk, megmutatom — válaszolta Naszreddin, és kivitte Timurt a rétre, ahol még a kánhoz jövet, látott egy libát. A madár egy lábon álldo­gált, a másikat maga alá húzta. A kán le akarta lep­lezni a turpisságot, fogott egy követ, és megdobta a ludat. Az megrémült és elfutott. — Látod már, hány lába van a libának? — kérdezte büszkén Timur Lenk. — Ó, hatalmas kán! Mi a meglepő abban, hogy a libá­nak másik lába is lett a ve­szély pillanatában? Ha téged fenyegetnének, tudnál-e ar­ról kezeskedni, hogy a két lábad helyett nem lesz-e - ijedtedben hirtelen négy? A kán nem tudott mit fe­lelni, hát gyorsan másra te­relte a szót: — Mondd meg nékem, Naszreddin Hodzsa, hány csillag van az égen. — Éppen annyi, ahány szőrszál a kucsmámon — vágta rá Naszreddin gondol­kodás nélkül. — Hazudsz! — ordított a kán. — Hogy mondhatsz ilyet, inkább megnémulok, mint­sem hazudjak! — sértődött meg Naszreddin Hodzsa, az­tán még hozzátette: — Ha nem hiszel nekem, számláld meg a szőrszálakat a kucsmámon, aztán meg a csillagokat az égen, és akkor majd meglátod, hogy nem én, hanem te maradsz szégyen­ben. A kán lenyelte a sértést, és feladta a második kérdést: — Mondd meg nekem, Naszreddin Hodzsa, hol a Föld közepe? Naszreddin körülnézett, a közelben meglátott egy dom­bot, felkapaszkodott a tete­jére, aztán beleszúrta botját a földbe, és magabiztosan kijelentette: — Itt a Föld közepe! — Már megint hazudsz! Megparancsolom a katonáim­nak, hogy üssék le a fejedet — mondta mérgesen a kán. — Ö, rettegett kán, mi sem egyszerűbb, mint megölni en­gem ... Ilyen derék katonák­ra ugyan miért bíznál olyan könnyű feladatot? Inkább pa­rancsold meg nekik, hogy ellenőrizzék szavaimat: mér­jék meg a Földet, és akkor majd meglátod, hogy igazat mondtam. A kán megértette, hogy a furfangos Naszreddin Hod­zsa mindenre talál választ. Nem akart szégyenben ma­radni, ezért hát békével el­bocsátotta az udvarából. Fordította: Zahemszky László Őseink nyomát kutatják Rozsa ly iák Puszta ma róton Nagy izgalommal készült a rozsályi úttörőcsapat kollek­tívája a július közepén kez­dődött táborozásra. Július 17- től ugyanis a budakeszi járá­si váltótáborban pihenhetnek a pajtások. Vonattal utaztak Budapest­re, ahol autóbusszal várták őket; s a csoport városnézé­sen vett részt. Szerepelt a programban az Állatkert és a Vidámpark megtekintése is. Mivel két estét a budakeszi kollégiumban töltöttek, így a Fővárosi Nagycirkusz műso­rát is megtekintették. Ezt kö­vetően „költöztek” Pusztama­róira. A sátortáborban együtt üdülnek a budakeszi pajtá­sokkal. Már itthon megkezdték a felkészülést a rozsályiak a bemutatkozásra. Még azt is kiderítették, hogy itt volt az utolsó vár a községben. Ter­mészetesen a mai nevezetes­ségekről sem feledkeznek meg az ismertetésnél, „össze­állt” az úticsomag, s nemcsak Sohajda Erzsébet és társai, de kísérő nevelőik is vonatra ültek péntek hajnalban, hogy kellemes két hét emlékeivel térjenek majd haza az Erdő­hátra. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents