Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. július 27. AlUS FEHÉRGYARMATON fa energikus energetikus Csudapofa legény volt Fe- hérgyarton Báthory Gábor, vagy ahogy általában ismer--------------------\ Felelősen n ■mármerre is megyünk I Fehérgyarmaton, legyen az termelőszövetkezet, gyáregység, szövetkezet vagy intézmény: mind több fiatal vezetővel találkozunk. Űj arcok tűnnek fel első számú és középvezetők között. Új, fiatal arcok. Könnyen szóra bírhatóak, őszinték, híjával vannak a taktikázásnak, a kérdések megkerülésének. A fiatal városban teret kaptak és kapnak, s a tér mellé bizalmat. Az elmúlt hónapokban sokukkal beszélgettem. Egyiküket sem a nagy anyagi lehetőség hozta haza. És nem is a nagy bér. Mert itt bizony a vezető sem dúskál a javakban, őt éppúgy érinti a távolságból, a fejlődés fokától függő minden gond. Nem górják nekik a lakásokat sem. Aki itthon marad, hazatér ' vagy éppen ide pályázik, az tudja: keményen kell megdolgoznia mindenért. Lehet, az otthoni háttér könnyít a viszonyaikon, de ők sem mentesek a pálya elején lévő fiatal értelmiségiek általános problémáitól. Biztos, hogy itteni munkájukat fűti és befolyásolja a táj, a város, Szatmár szeretete. De mindenképpen benne foglaltatik a bizonyítás sok mindent legyőző vágya. Mert csak egy kis Magyarország van, miért ne lehetne itt is minden, ami másutt, miért ne lehetne itt is minden olyan jó, mint más tájakon? A városban bizalmat kaptak és kapnak folyamatosan. Sürgetnek is mindent, ami megoldandó és megoldható. Mert a tehetséges fiatal vezető gárdának tehetséges és sokoldalú végrehajtó csapatra is szüksége van. Szakmunkásra és adminisztrátorra, akik a mai szintnél sokkal többet tudnak. Hisz’ mit ér majd a jó vezető, ha nincs kit vezetnie? Fehérgyamat sokat vár azoktól, akik ma a felelős posztokra lépnek. Nemcsak a termelésben, a kereskedelemben, az építésben Számít tudásukra, a közéletben is felelős szerepvállalásukra. Mert a világot is jól átlátó fiatal vezető sokat adhat a településnek, szervezői, ötletadó képességével, vá- rosszeretetével, jó képzettségével. A fiatalok, akikkel beszélni volt szerencsém, messze túllátnak üzemükön, hivatalukon, intézményükön. így is kincsesbányát jelentenek a városnak és környékének. Ügy mondják: teher alatt nő a pálma. Terheljük hát őket, maguk és a közösség érdekében. V __________________/ EGYRE TÖBBEN VANNAK. EGYRE NAGYOBBAK A FELADATAIK. MIND KOMOLYABB FELELŐSSÉG HÁRUL RAJUK. ÚJ KOR FRISS SZELLEMEI rik: Gabi. Kerékpáron gurulva hajtotta végig a város utcáin jószágaikat. Mert az állatokat mindig szerfelett keda vezetők — Csinos fiatalasszony Kar- macsi József né a Hódiköt- ben. Konfekcióvezető, a gyárvezető helyettese. Mellette ül a kerek asztal mellett Kós Györgyné a Mezőgéptől, a pénzügyi és számviteli csoport vezetője, izgalmas szőke asszony. Minden vonása arról árulkodik, hogy Kővári Sándor, az áfész kereskedelmi osztályának vezetője energikus, céltudatos fiaIé a Kar marsi Józsefné talember. Huncut derűt őriz arcán és beszédében Salag- várdi István, a téglagyár műszaki vezetője, nála viszont komorabbnák tűnik Juhász Elemér, az építőszövetkezet műszaki vezetője. Talán nem ok nélkül. Csupa vezető, csupa harminc alatti. Firtassuk hát együtt: mit jelent fiatalon a vezetés? Az indulások — Abból indulnék ki, hogy valamikor a bolti pultnál kezdtem az érettségi után — mondja Kővári Sándor —s ez nagyon jól jön ma is. Másként látom a munkát, szervezést, az embert, a napi olyan gondot, amit a tanulmányok során nem hall az ember. Ügy vélem, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy viszonylag gyors volt az előrehaladásom. Különben az áfész vezetői sok fiatalt helyeztek vezető helyre. Biztos, hogy az új kereskedelmi módszerek, a más gazdasági viszonyok meg is kívánják ezt. A rutin sokat számít, de egyre kevésbé mindent. — Sok igazság van abban, amit Sándor mond — veszi át a szót Salagvárdi —, s ezt onnan tudom, hogy én az egyetem után azonnal ide kerültem. Az ott tanultaknak jó, ha egy százalékát tudom hasznosítani. És nem tanították nekünk azt, hogy mit jelent az ember, a szervezés, a napi praktikus gond. így hát tanultam, s okulok még ma is. Másként nem megy. Az öreg szaki ravasz, kifog, ha látja azt, hogy valamit nem tudok. — De ki ám — mondja Karmacsiné —, s ezért valóban jó a szakmai előélet. Éfri is mindent csináltam itt a Hódiköt-ben, amíg vezető lettem. Meg is tudok mindent magyarázni, mutatni. Jobban hisznek így. — Egy vezető beosztásban lévő fiatal hitele attól függ elsősorban — így Kósné —, hogy a szakmai tudása és emberi magatartása egybevág-e. Nekünk idősebbekkel is együtt kell dolgozni, akik nem mindig értik meg, hogy nem az életkor alapján válik valaki első emberré. Kell tehát a tapintat, s a biztos szakmai hozzáértés. — Az építőiparban mindez talán még élesebb — fejtegeti Juhász Elemér —, s itt igencsak jól jön, amiről az előbb beszéltek. A sok mindenhez értés. De ez nem pótolhatja a vezetői erényt. Nagy csapda az, ha a vezető mindig csak azt bizonygatja, hogy ő is meg tud csinálni valamit. ,Neki irányítania kell. Á vezetés — tudomány Jóízű vita alakul ki. A fiatal vezetők, a tőlük várható szenvedéllyel szólnak a napi munkáról, sok-sok tapasztalatukról. — Ha valaki egy ilyen kis és távoli városban vezető lesz, vagy annak jön ide, azt biztos, hogy nem a pénz hajtja, nem a lakás, nem a végtelen karrier lehetősége. A vezetett garnitúra nem mindig a legmagasabb szintű. Ehhez kell valami elszántság. — Bizonyítási vágy — vágnak közbe —, hiszen ne is tagadjuk: ambíció nélkül nem jutunk semmire. — Jó időszak kínálkozik most a számunkra, az idősebbek rendre-másra most mennek nyugdíjba, s nekünk áll a pálya. — És aztán minden befagy, akik utánunk jönnek, majd ólálkodhatnak, várva, hogy 25—30 év múlva mi öregedjünk ki. — Megoldatlan a rotáció, s nincsen végzetesebb, mint az, ha egy vezető hosszú vezetési ideje alatt elkényelmesedik. Salagvárdi István — A tapasztalatra hivatkozva lehet hadállásokat védeni, de ez kevés. Ha mi most nem folytatjuk szüntelenül a tanulást, menthetetlenül elsöpör az idő. — Talán törvényszerű, hogy a gyors alkalmazkodások időszakában jött el a mi időnk. Az új formák, módszerek fiatalos rugalmasságot, merészséget követelnek. — Szorongat a piac, sokat vár tőlünk nemcsak a város, de az egész körzet, ami ide vonzódik. Megbecsültén Lassan bontakozik ki a kép. Egy viszonylag fiatal iparban megöregedettek, egy régi kealatt reskedelemben kiszolgáltak adják át helyüket, vagy várnak irányításra. Szakmailag magas szinten képzett, önmagukkal szemben szuper igényes fiatalok vállalkoznak a vezetésre. A történelmi időpont itt és most nekik kedvez. Viszonylag kevesen vannak a féltékenyek, s a kor kényszeríti el azokat, akik fölött eljár az idő. — Nehogy véletlenül valamiféle nemzedéki kérdést csináljunk ebből — mondják. Itt egyszerűen csak a normális folyamat hat. Végtelen tiszteletünk azoké, akiktől átvesszük a stafétabotot. Kővári Sándor — Minket megbecsülnek a munkahelyünkön, de megbecsül a város is. Párt-, állami szervek kérik ki véleményünket, hallgatnak meg. És van mit mondani. — A szabolcs-szatmári bérhelyzet, a képzés jó és rossz oldalai, a környék embert megtartó képessége, a várható technikai előrelépés hatásai — már ma mind a mi gondunk. — Mert mi lesz, ha betör nálunk az adminisztrációba vagy a termelésbe az elektronika? Kivel csináljuk? Mi lesz, ha a mostani ósdi technika helyébe berobban az új? Kiket fogunk vezetni? Mi történik, ha a kereskedelemben végre eljön a fogyasztói piac? Kik lesznek a boltosok? Kós Györgyné — Nem sírunk, ne higgye, hogy ez panasz. Csak meditálunk, hiszen cselekedni is nekünk kell. A mi vezetői és emberi sorsaink mind-mind összefüggnek ezzel. Most már érti, mit jelent az, amire azt mondtuk: bizonyítani kell? Nem véletlenek A fiatal, harminc alatti vezetők kiválasztása sehol nem volt a véletlen műve. Rátermettségük alapján esett rájuk a döntés. Mérlegre került a végzettség, a politikai elkötelezettség, az emberi tulajdonság, Nem volt a döntésben semmi merészség. Okos vezetés ismerte fel: nincsen drágább dolog, nagyobb luxus, mint parlagon hevertet- ni friss ismeretet, fiatalos lendületet, korszellemet értő ilelkületet. — Biztos, sok mindent másként csinálunk, mint előttünk — mondja Kővári. — De mások is a körülmények. Talán summázata is lehet ez mindannak, amit elmondtak. Másként, s reméljük: jobban is. Juhász Elemér (Molnár Károly felvételei) velte. Szülei házában került velük kapcsolatba, s ez el is döntötte: mezőgazdász lesz. Iskoláit is Nyíregyházán végezte, mezőgazdasági szakközépben, aztán a főiskolán. Igaz, az állatokról átnyergelt a gépekre, ami manapság nem is olyan csudadolog. A gyakorlatok során Gabi bejárta az országot. Bábolna, Nagyigmánd, Hajdúság, Ilona- tanya, ezek voltak a tanulás állomásai. — Valami mindig hazahúzott, s nem - is töprengtem, hogy a helyi tsz-be jöjjek. Ösztöndíjat is kaptam, de nem ez volt a meghatározó. Az erre a tájra való ember igazán itt érzi magát jól. És tennivaló is akad. Akkör sem haboztam, amikor KISZ-tit- kárnak választottak. Mert van mit tenni ezen a téren is. A fiatal gépészmérnök lendületbe hozta a tsz fiataljait. Igaz, nem sokan vannak, de hát itt is ők jelentik a jövőt. Munkavállalások, a műveltség növelése, utazások bel- és külföldre, vetélkedők, társadalmi munka — mindez jelzi: Gabi valóban megmozgatta fiatal társait. — Kora reggel bemegyek az üzembe, gyakran az este is ott talál. Szeretem a munkámat, lelkesedek érte. Nem csalódtam. De nekem legalább ennyire fontos, hogy közösséget alakítsak ki a tsz- ben. Ügy érzem, ez is kötelességem. A szövetkezetben az energiaellátás ellenőrzése a feladatom, Az élet más területén a fiatalok energiájának felszabadítása. Azt hiszi, hogy ez két dolog? (m. k.) Az oldalt irta: BÜRGET LAJOS Országjárás Nikla, Pécs, Szigetvár. Negyven gyarmati úttörő kerekedett fel, hogy felkeresse az irodalom és művészet szép helyeit. Felkeresték a Berzsenyi Múzeumot, ahol elénekelték a költő ma is élő utódjának a Magyarokhoz című művet, melyet Kodály zenésített meg. Jártak az abaligeti cseppkőbarlangban, megnézték a Vasarely- és ez, hanem ismerkedés a ha- Csontváry-kiállítást. Nem zával, az értékek felgyűjté- egyszerű országjárás volt se a szívbe és lélekbe. Gyarmati srácok „kirohanása” Szigetvár várából.
