Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. július 27. AlUS FEHÉRGYARMATON fa energikus energetikus Csudapofa legény volt Fe- hérgyarton Báthory Gábor, vagy ahogy általában isme­r--------------------\ Felelősen n ■mármerre is megyünk I Fehérgyarmaton, le­gyen az termelőszö­vetkezet, gyáregység, szö­vetkezet vagy intézmény: mind több fiatal vezető­vel találkozunk. Űj arcok tűnnek fel első számú és középvezetők között. Új, fiatal arcok. Könnyen szó­ra bírhatóak, őszinték, hí­jával vannak a taktiká­zásnak, a kérdések meg­kerülésének. A fiatal vá­rosban teret kaptak és kapnak, s a tér mellé bi­zalmat. Az elmúlt hónapokban sokukkal beszélgettem. Egyiküket sem a nagy anyagi lehetőség hozta ha­za. És nem is a nagy bér. Mert itt bizony a vezető sem dúskál a javakban, őt éppúgy érinti a távol­ságból, a fejlődés fokától függő minden gond. Nem górják nekik a lakásokat sem. Aki itthon marad, hazatér ' vagy éppen ide pályázik, az tudja: kemé­nyen kell megdolgoznia mindenért. Lehet, az ott­honi háttér könnyít a vi­szonyaikon, de ők sem mentesek a pálya elején lévő fiatal értelmiségiek általános problémáitól. Biztos, hogy itteni mun­kájukat fűti és befolyásol­ja a táj, a város, Szatmár szeretete. De mindenkép­pen benne foglaltatik a bi­zonyítás sok mindent le­győző vágya. Mert csak egy kis Magyarország van, miért ne lehetne itt is minden, ami másutt, miért ne lehetne itt is minden olyan jó, mint más tája­kon? A városban bizalmat kaptak és kapnak folya­matosan. Sürgetnek is mindent, ami megoldandó és megoldható. Mert a te­hetséges fiatal vezető gár­dának tehetséges és sok­oldalú végrehajtó csapat­ra is szüksége van. Szak­munkásra és adminisztrá­torra, akik a mai szintnél sokkal többet tudnak. Hisz’ mit ér majd a jó ve­zető, ha nincs kit vezet­nie? Fehérgyamat sokat vár azoktól, akik ma a fele­lős posztokra lépnek. Nem­csak a termelésben, a ke­reskedelemben, az építés­ben Számít tudásukra, a közéletben is felelős sze­repvállalásukra. Mert a világot is jól átlátó fiatal vezető sokat adhat a te­lepülésnek, szervezői, öt­letadó képességével, vá- rosszeretetével, jó kép­zettségével. A fiatalok, akikkel be­szélni volt szeren­csém, messze túl­látnak üzemükön, hivata­lukon, intézményükön. így is kincsesbányát jelente­nek a városnak és kör­nyékének. Ügy mondják: teher alatt nő a pálma. Terheljük hát őket, maguk és a közösség érdekében. V __________________/ EGYRE TÖBBEN VANNAK. EGYRE NAGYOBBAK A FELADATAIK. MIND KOMOLYABB FELE­LŐSSÉG HÁRUL RAJUK. ÚJ KOR FRISS SZELLEMEI rik: Gabi. Kerékpáron gurul­va hajtotta végig a város ut­cáin jószágaikat. Mert az ál­latokat mindig szerfelett ked­a vezetők — Csinos fiatalasszony Kar- macsi József né a Hódiköt- ben. Konfekcióvezető, a gyárvezető helyettese. Mellet­te ül a kerek asztal mellett Kós Györgyné a Mezőgép­től, a pénzügyi és számviteli csoport vezetője, izgalmas szőke asszony. Minden voná­sa arról árulkodik, hogy Kő­vári Sándor, az áfész keres­kedelmi osztályának vezető­je energikus, céltudatos fia­Ié a Kar marsi Józsefné talember. Huncut derűt őriz arcán és beszédében Salag- várdi István, a téglagyár mű­szaki vezetője, nála viszont komorabbnák tűnik Juhász Elemér, az építőszövetkezet műszaki vezetője. Talán nem ok nélkül. Csupa vezető, csu­pa harminc alatti. Firtassuk hát együtt: mit jelent fiata­lon a vezetés? Az indulások — Abból indulnék ki, hogy valamikor a bolti pultnál kezdtem az érettségi után — mondja Kővári Sándor —s ez nagyon jól jön ma is. Más­ként látom a munkát, szer­vezést, az embert, a napi olyan gondot, amit a tanul­mányok során nem hall az ember. Ügy vélem, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy viszonylag gyors volt az elő­rehaladásom. Különben az áfész vezetői sok fiatalt he­lyeztek vezető helyre. Biz­tos, hogy az új kereskedelmi módszerek, a más gazdasági viszonyok meg is kívánják ezt. A rutin sokat számít, de egyre kevésbé mindent. — Sok igazság van abban, amit Sándor mond — veszi át a szót Salagvárdi —, s ezt onnan tudom, hogy én az egyetem után azonnal ide ke­rültem. Az ott tanultaknak jó, ha egy százalékát tudom hasznosítani. És nem tanítot­ták nekünk azt, hogy mit je­lent az ember, a szervezés, a napi praktikus gond. így hát tanultam, s okulok még ma is. Másként nem megy. Az öreg szaki ravasz, kifog, ha látja azt, hogy valamit nem tudok. — De ki ám — mondja Karmacsiné —, s ezért való­ban jó a szakmai előélet. Éfri is mindent csináltam itt a Hódiköt-ben, amíg vezető lettem. Meg is tudok mindent magyarázni, mutatni. Jobban hisznek így. — Egy vezető beosztásban lévő fiatal hitele attól függ elsősorban — így Kósné —, hogy a szakmai tudása és emberi magatartása egybe­vág-e. Nekünk idősebbekkel is együtt kell dolgozni, akik nem mindig értik meg, hogy nem az életkor alapján vá­lik valaki első emberré. Kell tehát a tapintat, s a biztos szakmai hozzáértés. — Az építőiparban mind­ez talán még élesebb — fej­tegeti Juhász Elemér —, s itt igencsak jól jön, amiről az előbb beszéltek. A sok min­denhez értés. De ez nem pó­tolhatja a vezetői erényt. Nagy csapda az, ha a vezető mindig csak azt bizonygatja, hogy ő is meg tud csinálni valamit. ,Neki irányítania kell. Á vezetés — tudomány Jóízű vita alakul ki. A fia­tal vezetők, a tőlük várható szenvedéllyel szólnak a napi munkáról, sok-sok tapaszta­latukról. — Ha valaki egy ilyen kis és távoli városban vezető lesz, vagy annak jön ide, azt biztos, hogy nem a pénz hajt­ja, nem a lakás, nem a vég­telen karrier lehetősége. A vezetett garnitúra nem min­dig a legmagasabb szintű. Eh­hez kell valami elszántság. — Bizonyítási vágy — vágnak közbe —, hiszen ne is tagadjuk: ambíció nélkül nem jutunk semmire. — Jó időszak kínálkozik most a számunkra, az idő­sebbek rendre-másra most mennek nyugdíjba, s nekünk áll a pálya. — És aztán minden be­fagy, akik utánunk jönnek, majd ólálkodhatnak, várva, hogy 25—30 év múlva mi öregedjünk ki. — Megoldatlan a rotáció, s nincsen végzetesebb, mint az, ha egy vezető hosszú vezetési ideje alatt elkényelmesedik. Salagvárdi István — A tapasztalatra hivat­kozva lehet hadállásokat vé­deni, de ez kevés. Ha mi most nem folytatjuk szüntelenül a tanulást, menthetetlenül elsö­pör az idő. — Talán törvényszerű, hogy a gyors alkalmazkodá­sok időszakában jött el a mi időnk. Az új formák, módsze­rek fiatalos rugalmasságot, merészséget követelnek. — Szorongat a piac, sokat vár tőlünk nemcsak a város, de az egész körzet, ami ide vonzódik. Megbecsültén Lassan bontakozik ki a kép. Egy viszonylag fiatal iparban megöregedettek, egy régi ke­alatt reskedelemben kiszolgáltak adják át helyüket, vagy vár­nak irányításra. Szakmailag magas szinten képzett, ön­magukkal szemben szuper igényes fiatalok vállalkoznak a vezetésre. A történelmi idő­pont itt és most nekik ked­vez. Viszonylag kevesen van­nak a féltékenyek, s a kor kényszeríti el azokat, akik fö­lött eljár az idő. — Nehogy véletlenül vala­miféle nemzedéki kérdést csináljunk ebből — mondják. Itt egyszerűen csak a normá­lis folyamat hat. Végtelen tiszteletünk azoké, akiktől átvesszük a stafétabotot. Kővári Sándor — Minket megbecsülnek a munkahelyünkön, de megbe­csül a város is. Párt-, állami szervek kérik ki véleményün­ket, hallgatnak meg. És van mit mondani. — A szabolcs-szatmári bér­helyzet, a képzés jó és rossz oldalai, a környék embert megtartó képessége, a várha­tó technikai előrelépés hatá­sai — már ma mind a mi gondunk. — Mert mi lesz, ha betör nálunk az adminisztrációba vagy a termelésbe az elektro­nika? Kivel csináljuk? Mi lesz, ha a mostani ósdi tech­nika helyébe berobban az új? Kiket fogunk vezetni? Mi történik, ha a kereskedelem­ben végre eljön a fogyasztói piac? Kik lesznek a boltosok? Kós Györgyné — Nem sírunk, ne higgye, hogy ez panasz. Csak medi­tálunk, hiszen cselekedni is nekünk kell. A mi vezetői és emberi sorsaink mind-mind összefüggnek ezzel. Most már érti, mit jelent az, amire azt mondtuk: bizonyítani kell? Nem véletlenek A fiatal, harminc alatti ve­zetők kiválasztása sehol nem volt a véletlen műve. Ráter­mettségük alapján esett rá­juk a döntés. Mérlegre került a végzettség, a politikai elkö­telezettség, az emberi tulaj­donság, Nem volt a döntés­ben semmi merészség. Okos vezetés ismerte fel: nincsen drágább dolog, nagyobb lu­xus, mint parlagon hevertet- ni friss ismeretet, fiatalos lendületet, korszellemet értő ilelkületet. — Biztos, sok mindent másként csinálunk, mint előttünk — mondja Kővári. — De mások is a körülmé­nyek. Talán summázata is lehet ez mindannak, amit elmond­tak. Másként, s reméljük: jobban is. Juhász Elemér (Molnár Károly felvételei) velte. Szülei házában került velük kapcsolatba, s ez el is döntötte: mezőgazdász lesz. Iskoláit is Nyíregyházán vé­gezte, mezőgazdasági szakkö­zépben, aztán a főiskolán. Igaz, az állatokról átnyergelt a gépekre, ami manapság nem is olyan csudadolog. A gyakorlatok során Gabi bejárta az országot. Bábolna, Nagyigmánd, Hajdúság, Ilona- tanya, ezek voltak a tanulás állomásai. — Valami mindig hazahú­zott, s nem - is töprengtem, hogy a helyi tsz-be jöjjek. Ösztöndíjat is kaptam, de nem ez volt a meghatározó. Az erre a tájra való ember igazán itt érzi magát jól. És tennivaló is akad. Akkör sem haboztam, amikor KISZ-tit- kárnak választottak. Mert van mit tenni ezen a téren is. A fiatal gépészmérnök len­dületbe hozta a tsz fiataljait. Igaz, nem sokan vannak, de hát itt is ők jelentik a jövőt. Munkavállalások, a műveltség növelése, utazások bel- és külföldre, vetélkedők, társa­dalmi munka — mindez jel­zi: Gabi valóban megmozgat­ta fiatal társait. — Kora reggel bemegyek az üzembe, gyakran az este is ott talál. Szeretem a mun­kámat, lelkesedek érte. Nem csalódtam. De nekem lega­lább ennyire fontos, hogy kö­zösséget alakítsak ki a tsz- ben. Ügy érzem, ez is köte­lességem. A szövetkezetben az energiaellátás ellenőrzése a feladatom, Az élet más te­rületén a fiatalok energiájá­nak felszabadítása. Azt hiszi, hogy ez két dolog? (m. k.) Az oldalt irta: BÜRGET LAJOS Ország­járás Nikla, Pécs, Szigetvár. Negyven gyarmati úttörő kerekedett fel, hogy felke­resse az irodalom és mű­vészet szép helyeit. Felke­resték a Berzsenyi Múzeu­mot, ahol elénekelték a köl­tő ma is élő utódjának a Magyarokhoz című művet, melyet Kodály zenésített meg. Jártak az abaligeti cseppkőbarlangban, meg­nézték a Vasarely- és ez, hanem ismerkedés a ha- Csontváry-kiállítást. Nem zával, az értékek felgyűjté- egyszerű országjárás volt se a szívbe és lélekbe. Gyarmati srácok „kirohanása” Szigetvár várából.

Next

/
Thumbnails
Contents