Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. július 23. Kedves Asszonyom! Azt hiszem kénytelen vagyok tiszteletben tartani a kérését, miszerint sehol ne említsem a nevét, lévén — ön írjáJ;! így —, hogy a levelét írató felháborodás" után megpróbál „okos” lenni, és „csál- ' ni”, ahogyan manapság azt oly sokan teszik. Nerr. akar felesleges kellemetlenséget az OTP-vel, amelyre rászorul. Értem én ezt, hogyne érteném! A bérből és fizetésből élők többsége sárga, zöld, rózsaszín csekkek bűvöletében boldogul. A levelet, amelyet nekünk írt, nem a megtagadható kölcsönért való ügyeskedés, hanem az állampolgári harag íratta önnel. És, hogy most az olvasók is értsék, hogy miről if beszélünk, egészen röviden az ön története: családi házban lakik, és amikor azt építették, a sajtó, a rádió, a televízió írta, mondta, hitette, mert hitte, hogy az olajkályháknál nincs jobb, gazdaságosabb, korszerűbb fűtési instrumentum Töredelmesen bevallom, hogy én is írtam lelkes tudósítást arról, hogy olajtüzelésűre cseréltek valahol egy szénkazánt. Akkoriban volt ez, amikor bezártunk néhány banyánkat, és arra voltunk büsz. kék, hogy gyárakba helyezzük át a feleslegesnek hitt bányászokat. így volt, igaz. Nem számított közintézménynek az, amelynek az irodáiban, termeiben nem olajkályha duruzsolt. Olajkályhát vettek Önök is, mert hittek nekünk, de az is tény, hogy évekig örülhettek az így megszerzett kényelemnek, az élet egy másfajta minőségének, mint amit a naponkénti salakozás jelentett volna. Ezután történt, ami történt. Az olajárak robbanását ebben a hazában mindenki tudja, ön azt veti a levelében a világ szemébe — idézek a leveléből —, hogy „Ugyanazok tiltják az olajkályhákat, akik valamikor esküdtek azokra.” Ez is igaz, de sem Kelet-, sem Nyugat-Európában nem vagyunk egyedül ezzel a tévedéssel. Hogy milyen nagy hiba lett volna ragaszkodni ehhez a tévedéshez, azt gondolom ön is tudja a háztartási kasszájából. Sok rokonsága van ennek a kasz- szának az államháztartás kasszájával. Mi, ha én lennék az állam, írhatnám így, — rendeletét hoztunk a közintézmények. iskoíáK, orvosi rendelők fűtéséről. Betiltottul: az olajkályhákat. Nem volt ez olcsó mulatság, de szükséges volt. A bányakar megnyitni sem volt köny- nyű, de kellett tehát megérte, ön is érezte ezt a világgazdasági válságot. Az egyik szobájában cserépkályhát, épített. Időben tette, de nem futotta mind a két kályha kicserélésére. Az állam most úgy intézkedett, hogy kedvezményes in telt ad mindazoknak, akik a lakásuk korszerűtlen fűtését korszerűbb szén- fa- vagy vegyes tüzelésű fűtésre cseréi; Jár ez azoknak, akik legalább a lakásuk nagyobb részét korszerűsítik. Kölcsönt más is kaphat, de ha az 50 százalékot nem haladja meg a korszerűsítés mértéke, akkor nem jár a kedvezmény ön tehát akkor járt rosz- szul, amiko. saját erejéből felépítette a cserépkálv há já t. Mit lehet erre mondani? Abszurd helyzet, mert nyilvánvalóan az jár rosszul, aki már áldozott az újért. Utánanéztünk a rendeletnek, valóban így szól. Magyarázatot is kértünk, hogy miért Nos, talár ezt. is tudhatja a saját háztartásából: kölcsönt csak annyit lehet adni. ameny- nyi pénzünk van. A hitel nagyságrendje behatárol, és ezt a határt valahol meg kell húzni, még akkor is, ha ez igazságtalannak tűnik. Sok százmilliós ösz- szegrő) var szó ebben az esetben. Ha nem lenne határ, nem lenne miből kifizetni ©. hiteleket. Tudom, hogy önt talán nem nyugtatja meg mindez. Lelkiismeretére bízom, hogy megpróbáljá-e „elhazudni” a már megépült kályhát, hogy hozzájusson az j erkölcsileg megérdemelt, de jogilag lehetetlen kedvezőbb kamathoz. Levelét különben köszönöm. Sajnálom, hogy nem nyugtathatom meg, de legalább segíthettem őszintén beszélni arról is, ha tévedtünk. Ez a tévedés ugyanis nem egy ember hibája vagy vétke, ez is a mindünké volt, valamiképpen közös ügyünk. Együtt kell megértenünk. az alma felvásárlásáról 0 ön az elmúlt szezonban még nem a MÉSZÖV elnöke volt, hanem a Tiszalöki AFÉSZ-é. Bár kisebb területért tartozott felelősséggel, semmiképpen nem kerülhette el a figyelmét az az „égzengés", ami az alma átadás-átvétel körül zajlott. Nos, learattunk, már lassan kifelé megyünk; a nyárból, nemsokára ismét benépesülnek a kertek. Lesz-e az idén „égiháború”? —• Ha olyan okokat keresünk, amelyek a tavalyit kiváltották, azt mondhatnám, hogy nincs kizárva. De azért történt egy és más, ami jó esetben eloszlathatja a fellegeket. Maradt például a várható termesmennyiség. Ebből 1982-ben 82 220 tonnát szerződtünk. Az idén, amikor a körülbelül 20 ezer kistermelővel megkötöttük a szerződéseket, a végszám 81480 tonna volt. vagyis a tulajdonképpeni szovjet exportlehetőségünk. A kínálat lényegesen, mintegy 30—35 százalékkal haladja meg ezt, de nekünk semmi fedezetünk nincs további mennyiség lekötésére. Belföldön nem lehet több almát eladni, mert úgyszólván minden megye önellátó. A szerencsés kivételek egyedi esetek, nagy tételekre nem érvényesek. A mi szállítókapacitásunk keli a megyén belüli forgalom lebonyolítására, nem szaladgálhatunk az országon keresztbe-hosszába egy teherkocsi almával. A külföldi fogadókészség javulására ugyancsak nem lehet számítani, mert szerte Európában túlkínálat van. Akadhat tehát olyan kistermelő, akinek még elképzelése sincs, hogy mi lesz az .almájával? — Először is tisztázzuk, mit értünk mi a kistermelő fogalmán. Az az idős ember, éljen megyénk bármely eldugott falujában, akinek terem 15—20 mázsa almája, nyugodtan alhat. Mi tudjuk, hogy neki a leginkább húsbavágó kérdés, hogy ezzel a pénzzel kiegészítheti-e jövedelmét. Ezt a húsz mázsát egyébként életkorra való tekintet nélkül bárkire nézve felső határnak tekintjük. Annak sincs oka idegességre, aki tartósan az ÁFÉSZ- szakcsoport tagja, tehai évek óta elkötelezte magát, mindig nálunk köt szerződést. Még biztosabb a dolga, ha a ládát a saját portáján szegezi, és ugyancsak otthon termelői csomagolást vállal. Gondban azok lehetnek, akik korábban váltogatták az értékesítési csatornát egy bizonytalanabb, de magasabb árbevételért. Ezen lehetőségek száma kevesebb lett, így szövetkezeteinkre várnak, hogy oldjuk meg problémájukat. ^ Amiről eddig szó esett, az egy cseppet sem ad okot a derűlátásra. Mi az, amivel önök mégis megpróbálják elkerülni a bajt? — Szövetségünk elemezte, és március har- mincadikán tartott küldöttgyűlésén tárgyalta ezt a kérdést. Mondhatom, volt miről tárgyalni. Megállapítottuk, hogy a múlt évben a vezetés nem tudta kézben tartani az események folyását, és azt is, hogy ez az idén nem fordulhat elő. A lebonyolításért az ÁFÉSZ-ek vezetői egyszemélyben felelősek, és nem pusztán erkölcsileg, hanem a zsebük is bánhatja a hibát, akár jövedelmük húsz százalékának erejéig. Már most elhatároztuk, hogy ez a húsz százalék csak az idén lesz ennyi, a következő években emelkedni fog. Eredményes munka esetén persze a jutalom sem marad el. Folyamatosan és komplexen értékeljük a munkában részt vevők munkáját, és így nem fordulhat elő az, ami tavaly, hogy senkit sem marasztaltak el a hibájáért. Azonnal ott leszünk, ahol ilyen történik, és nem hagyjuk, hogy elfajuljanak a dolgok. Minden felvásárló mögé persze nem állíthatunk ellenőrt. De azoknak az eseménynaplót pontosan vezetniük kell. és ha többször észlelünk lazaságot, az eddiginél nagyobb szigorral lépünk majd fel. El akarjuk kerülni, hogy a velünk szerződésben állók idegesek és türelmetlenek legyenek. ^ Ennek legbiztosabb módszere egy olyan átvételi ütemterv kidolgozása és betartása, ami nem borul fel az első héten. A tavalyira is esküdtek az ÁFÉSZ-ek még augusztusban, aztán alig indult meg nagyobb ütemben az átvétel, köddé vált... — Ezen bizony nincs mit mentegetni, és az is kevés vigasz, ha azt mondom: levontuk a megfelelő tanulságot. Csináltunk viszont egy elemzést, a magunk használatára és okulására. Ennek eredménye az volt, hogy aki a korábbi ütemtervek csalhatatlanságára esküdött, az könnyelmű volt, mert nem vette Az idei elemezést készítve abbéi indultunk ki, Itosv a felvásárlóknak elég egy helyen elrontani, az dönti- nészeréen végigbuktaJja az egész szezonját, ez tekét nem fordulhat elé.» Az idén pedig akér tetszik, akár nem, ntindeifci a bérén érzi majd meg a munkája minéségét. És mivé! mi sem számíthatunk semmilyen anyagi támogatásra, nem tehetünk mást, mint azt, hegy kizárólag minőségi árat veszünk ál figyelembe, hogy: nálunk emberek dolgoznak, az átvevők is emberek, a forgalmazók szintúgy. Ez eddig még túlságosan közhely ahhoz, hogy használható érv legyen. Az idei ütemezést készítve abból indultunk ki, hogy a felvásárlóknak elég egy helyen elrontani, az domínószerűen végigbuktatja az egész szezonját, ez tehát nem fordulhat elő. Csak az előzetes látogatással nem elégedtünk meg ennek biztonsága érdekében, hanem az átvétel előtt is kapcsolatot teremtünk az átadóval. Tesszük mindezt azért, hogy ügyfelünk se járjon pórul, mert ha 5 késik, akkor menthetetlenül a végére marad.. A menetközben! helyi átcsoportosítgatásnak nincs helye. Hogy ez nem üres szó, a következő lépcsőben, tehát a felvásárlás után is ütemezés lesz, és ellenőrzött. Ezzel akarjuk elérni, ami eddig lehetetlen volt, hogy pontos és gyors szállításokkal kész helyzet elé állítsuk a harmadik, a forgalmazó partnert. — Romlik tehát a helyzet, mert az idén senkitől sem várhat a termelő egy fikarcnyi engedményt sem. A megkívánt új minőségi követelmények betartása elsősorban a termelő érdéke,, mert annak elmaradása esetén ki sem visszük az udvarról az almáját:. Hangsúlyozom, nem az ÁFÉSZ lett finnyásabb! Ha engedményt tennénk, megehetnénk az almát, amit továbbadni nem tudtunk. Dotációra tudniillik kilátás sincs. És hogy ennyi szigorítás után mi lesz a könnyebb? A jó minőségű almát eladni! Nemcsak nekünk, a felvásárlóknak, hanem a termelőnek is. g Már szinte hallom is az ellenvetést: egy vagont a legritkább esetben tölt meg egy eladó. így van. Ebből szármázik a legtöbb vita. Ezek az adott pillanatokban „világvége”- szerűnek tűnnek, végül mégis oldódik a harag és szent a béke. Ennek a rendszernek az előnyeit továbbra sem nélkülözhetjük. Egyre azonban fel kell készülni: mivel az átvevő felelőssége tovább nőtt, számítani kell rá, hogy a felvásárlót gyakrabban találják az udvaron ládánként minősíteni, és akár hatvan-nyolcvan mázsákat is megcoloztatni. Aki ezért dühös lesz rá, annál már most hadd védjem meg emberünket. Egyszerűen nem tehet mást. —: Hozzáteszem az előbbiekhez, hogy ami a szállításban és a méretben változik, az még a kisebbik rossz, mert az exportpartner a minőségre, a küllemre minden eddiginél kényesebb lesz. Vonatkozik ez a színeződési hibákra, betegségek és kártevők nyomaira. Bár hadd kérdezzem meg, hogy miért rossz az, ha valaki minőségi árut akar vásárolni? g Mindez pusztán egy szép elképzelés marad megfelelő emberi és műszaki háttér híján... — Mindenképpen el kívánjuk kerülni azt, hogy a telepeken hullámszerűen nagyobb mennyiségű áru felhalmozódjon. Ehhez egy elég súlyos örökséget kell felszámolnunk. Legsürgősebb teendőnknek tartjuk annak megszüntetését, hogy több telepen száz és száz tonnát tizedesmérlegen veszünk át, és van, amit megoldani a belső anyagmozgatásban és rakodásban éppúgy, mint az országúti fuvarozásban, amelynek különösen a költségei növekedtek meg. 110 saját és béreit gépkocsinkat az igényeknek megfelelően csoportosítjuk majd át, méghozzá költség- gazdálkodás szempontjából megvizsgálva egyedi elbírálás után. — Az átmeneti tárolás bővítésére magúnk is mindent megteszünk. A meglévőket felújítjuk, fertőtlenítjük, és megszüntetni tervezzük a központi raktárakban más áruk, például bútor, vas-műszaki cikk és egyebek tárolását. g Lesz mibe rakni az almát? — Sajnos a szükséges kétmillió Szabolcsodénak még alig több mint háromnegyede áll rendelkezésre, és a ZÖLDÉRT-től kapott információ alapján ládatetőből sem több. Kis hűtőládából 40 százalékon állunk. Reméljük, kevesebb gondunk lesz, mint tavaly. g Meglehetősen nehéz feladatra vállalkoztak, hiszen a szedésben, a vagonhelyzetben mindenképpen lesznek apályok és dagályok egyaránt. — Semmiképpen sem szeretnék máris a vagonkiállítás esetleges egyenetlenségével taKevésbé szépet próbálni másra rásózni: az nem szép dolog! g Hadd állítsam már most. hogy az idegesség benne van a levegőben a szezon előtt két hónappal termelőnél, forgalmazónál, felvásárlónál egyaránt. Nyomasztó az elmúlt két év összes rossz tapasztalata. Legtöbb ember, aki valamilyen módon kapcsolódik az ügyhöz, úgy érzi, hogy ha háromszor megismétlődik valami, akkor benne is rejtezik valami hiba. Aztán itt vannak a kivédhetetlen új szerződési kikötések, a vasszigor befelé és kifelé. Ez lenne az, ami esetleg megoldaná a problémát? — Nyilván mindenki jobban ösztökélve érzi magát most, mint bármikor. Az új feltételek és a vasszigor szintén sokat nyomnak a latba. Mindez kevés lenne végül is akkor, ha fel nem ébrednének azok, akiken csattan az ostor, ha nem sikerülnek a dolgok. A kistermelőkről van szó, akikhez mind ez idáig nem jutottak el azok a nehézségek, sőt súlyos anyagi veszteségek, amelyeket eddig különböző szinteken, így részben nálunk is, lenyelt a népgazdaság. Azokra a tízezer tonnákra gondolok itt, amelyeket a tsz-ekés a mi telepeink megvásároltak és eladóik szeme láttára rothadtak el. Bár voltak egyéb okok, személyiek és tárgyiak egyaránt, jobb minőség esetén nem lett volna akkora a veszteség. Az idén pedig akár tetszik, akár nem, mindenki a bőrén érzi majd meg a munkája minőségét. És mivel mi sem számíthatunk semmilyen anyagi támogatásra, nem tehetünk mást, mint azt, hogy kizárólag minőségi árut veszünk át, a leszerződött mennyiségi keretben. Ennek fejében gyors és pontos munkát ígérünk. Köszönöm a beszélgetést. Ésik Sándor piETVEG^ L INTERJÚÉ Nagy Nildósscsf,, , a MÉSZÖV elnökével karózni. Azt szeretnénk, hogy a mi tervezett ütemünk minél jobb legyen, mert így az átrakás kevesebb gondot jelent. Ennek legfőbb eszközéül szánjuk stratégiánknak azt a pontját, , miszerint a szedést amennyire csak lehet ..— természetesen a korábbiaknál jobban — szét kell húzni! Augusztus végén a szövetkezeti elnökökkel még egyszer áttekintjük a konkrét helyzetet. Itt úgy fogunk megegyezni, hogy a befejezésig a teljes helyzet ismeretének birtokában kezükben tudják tartani az eseményeket. Otthon aztán el kell ér- piük, hogy az ütemterv a valós helyzethez árazodjgök Ök tüd^k#.,hogy a hozzájuk tar- <t<«fl)*éerlíUítert< Eri' fiúd ideiglenesen tárolni. Az ilyen embereket meg kell győzni, hogy felelősséggel elvisszük a fagy előtt az áruját. Egyáltalán arra törekszünk, hogy előnnyé Váljék, ami néha hátrány, a helyi ismeret és a személyes kapcsolatok. Ez utóbbiakból a . homályos tartalmúnknak a kiszorítására további intézkedéseket teszünk. g A konkrét változások javítják, vagy rontják a várható kilátásokat? . -^ Megkerülöm a kérdést, azt mondom, könnyebbítik. Rontják ugyanis azzal, hogy a fogadó- fél a mostani szerződésben tett néhány kiegészítést. Ezek közül a legfontosabb, hogy ősszel egy vagonban kizárólag egy fajta, egy minőség és egy méret utazhat a Szovjetunióba, A méretnél maradva: valószínűleg hatvan milliméter lesz az alsó határ, s egy bizonyos méretben az eltérés nem lehet nagyobb tíz milliméternél. Az új szerződés kiköt},,, hogy az alma a fajtájára jellemző szípű legyen, ami késlelteti a körszedéssel történő indulást.
