Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. július 21. Kádár János átveszi a Lenin-rendet Jurij Andropovtól. (Ke­(Folytatás az 1. oldalról) zottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának az irántam tanúsított figyel­mességét. Köszönöm ennek a számomra igen megtisztelő, magas kitüntetésnek, a Le- nin-rendnek az adományozá­sát Ügy tekintem, hogy ez a kitüntetés személyemben minden magyar kommunis­tának, a magyar—szovjet ba­rátság iránt elkötelezett min­den honfitársamnak szól. Ennek a magas kitüntetés­nek a neve bennem felidézi a halhatatlan Leninnek és harcostársainak emlékét, akik győzelemre vitték 1917-ben az emberiség történelmében új lapot nyitó Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalmat. Emlékeztet azokra a magyar internacionalistákra is, akik megalapozták történelmi ba­rátságunkat. Számomra, a ma élő magyarok számára fel­becsülhetetlen értékű erőfor­rás a magyar—szovjet ba­rátság és együttműködés, an­nak tudata, hogy a magyar és a szovjet nép egy úton, a szocializmus útján jár, vállt vállnak vetve együtt küzd egy jobb, szabad és békés vi­lágért. Kedves Andropov elvtárs! Köszönöm meleg szavait. Nagy pröm számomra, hogy a megtisztelő kitüntetést ön­től, régi személyes ismerő­sünktől és közeli barátunk­tól, itt Moszkvában, a nagy Szovjetunió dicső fővárosá­ban vehetem át. Biztosítha­tom önt és minden szovjet barátunkat arról, hogy — a magyar nép boldogulását szí­Kedves Kádár elvtárs! Kedves magyar vendége­ink! Elvtársak! Nagy örömömre szolgál, hogy pártunk és államunk ve­zetése nevében szívből, test­véri szeretettel köszönthetem Moszkvában a magyar párt- és kormányküldöttséget. Az önök személyében a közös ügyért küzdő harcostársain­kat, szövetségeseinket, elvba­rátainkat üdvözöljük. Különösen annak örülünk, hogy a küldöttség élén Önt láthatjuk, Kádár elvtárs, a szocialista Magyarország ki­próbált vezetőjét, a szovjet nép jó barátját. Pártjainkat és államainkat az internacionalista szolidari­tás régi és erős kötelékei fű­zik egymáshoz. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a Szovjet­unió és a Magyar Népköztár­saság kapcsolatai évről évre mind tartalmasabbá és sokré­tűbbé válnak. Nincs olyan te­rület, ahol ne értünk volna el pozitív eredményeket, és ahol ne tárulnának fel új, még szé­lesebb távlatok együttműkö­désünk fejlődéséhez. A szocialista országok poli­tikai naptára sűrűn telítve van mind sokoldalú, mind kétoldalú kölcsönös találko­zókkal. Ez abból az objektív szükségszerűségből adódik, hogy tovább fokozzuk orszá­gaink együttműködésének ha­tékonyságát, és lényegesen magasabb, úgy mondanám, minőségileg új szintre emel­jük azt. Pontosan ezek a kérdések állnak a figyelem középpont­jában a jelenlegi szovjet— magyar tárgyalásokon is. Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a tárgyalásoknak. Mélységes megelégedéssel tölt el bennünket az, hogy a vé­leménycsere megerősítette nézetazonosságunkat és szán­dékaink egységét. Együttműködésük, össze- forrottságuk szilárdításá­val a szocialista országok többszörösen meghatványoz­zák a világesemények alaku­lására gyakorolt jótékony be­folyásuk erejét, és ez min­denki javát szolgálja. Hiszen a szocialista orszá­gok képezik a béke fő táma­szát. A szocialista országok a békés egymás mellett élés, az összes államok közötti egyen­jogú együttműködés, a né­let-Magyarország telefoto) vén viselő honfitársaimmal együtt — a jövőben is min­den tőlem telhetőit megteszek barátságunk erősítéséért, együttműködésünk fejleszté­séért. Engedje meg, hogy élve az alkalommal, a magam részé­ről én is jó egészséget, sike­reket kíván jak önnek és kol­légáinak, a szovjet nép bol­dogulását, az egyetemes tár­sadalmi haladást, a béke vé­delmét és megszilárdítását szolgáló tevékenységükhöz. pék biztonsága szilárdítása lenini eszméjének hordozói, s amellett szállnak síkra, hogy megvédjék a civilizációt a földön a nukleáris megsem­misülés növekvő veszélyével szemben. Erre irányulnak az utóbbi időben tett nagy horderejű, messzemenő javaslataik és kezdeményezéseik, a többi között azok, amelyeket a Po­litikai Tanácskozó Testület prágai ülésén és a hét szocia­lista ország párt- és állami vezetőinek nemrégen megtar­tott moszkvai találkozóján terjesztettek elő. Mint ismeretes, a Szovjet­unió egyoldalúan azt a köte­lezettséget vállalta magára, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, a Varsói Szerződés országai pedig ja­vasolták a NATO-tagállamok- nak, hogy kössenek egyez­ményt, mely szerint nem al­kalmaznak egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. A szocialista országoktól ered az a felhívás, hogy fa­gyasszák be a nukleáris fegy­verzetet, és ezáltal teremtse­nek kedvező feltételeket ra­dikálisabb lépésekhez, ame­lyek e fegyverzet csökkenté­séhez, majd végső fokon tel­jes felszámolásához vezetné­nek. Minden olyan ember szá­mára, aki elfogulatlanul szemléli a nemzetközi élet eseményeit, világos, hogy a szocialista országok által elő­terjesztett intézkedések komplexumának megvalósí­tása elhárítaná a nukleáris veszélyt és lehetőséget nyitna a nemzetközi kapcsolatok ha­tározott egészségesebbé téte­léhez, a veszélyes bizalmat­lanság és gyanakvás kiküszö­böléséhez e kapcsolatokból. Annak pedig, hogy a nem­zetközi feszültség továbbra is növekszik, csak egy oka van: az imperialista körök, min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok és NATO-beli szövetsé­geseinek politikája ég akciói. Nem akarnak Washingtonban becsületes és igazságos meg­állapodásokat, nem titkolják, hogy eltökélt szándékuk megbontani a katonai erő- egyensúlyt, előretörni katonai területen és uralkodó helyze­tet biztosítani a maguk szá­mára a világon. Az emberek szándékos megtévesztéséhez folyamodnak, azt akarják el­hitetni velük, hogy az ameri­A jelenlévők az ünnepség végeztével őszinte szeretettel köszöntötték Kádár Jánost a Lenin-rend átvétele alkalmá­ból. Este a Kreml Katalin-ter- mében az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa vacso­rát adott a magyar párt- és kormányküldöttség tisztele­tére, ahol Jurij Andropov és Kádár János pohárköszöntőt mondott. kai hadászati fegyverzet nö­velése, a Pershingek és a ro­botrepülőgépek nyugat-euró­pai telepítése előrehaladás­hoz vezet a most folyó tár­gyalásokon. Ezeknek az állí­tásoknak semmi köze az igaz­sághoz. Nem a rakéták számának növelése vezet előrehaladás­hoz a tárgyalásokon, hanem az a törekvés, hogy megtalál­ják a kölcsönösen elfogadha­tó döntéseket a nukleáris szembenállás lényeges csök­kentéséről, az egyenlőség és az egyenlő biztonság fi­gyelembevétele alapján. Ez a törekvés hatja át a szovjet állásfoglalást a hadászati fegyverzetről és az európai nukleáris fegyverzetről folyó tárgyalásokon. Az új amerikai nukleáris rakéták hadrendbe állítása Európában elkerülhetetlenül olyan katonai és politikai jel­legű következményekhez ve­zetne, amelyek lényegesen sú­lyosbítanák az egész nemzet­közi helyzetet. Elkerülhető-e az esemé­nyek ilyen alakulása? A szocialista országok úgy vélik: igen, elkerülhető. Jellemző például, hogy a madridi találkozón a heves és hosszadalmas politikai harc során az államok túlnyomó többsége, bizonyos erők ál­láspontjának ellenére is, a kölcsönösen elfogadható meg­oldások megtalálása mellett döntött. Ez jó, ez biztató jel. El kell érni a találkozó sike­res befejezését, Biztosítani kell a pozitív folyamatok folytatását teljes összhangban a helsinki záróokmány szel­lemével és betűjével. Az európai országok népei­nek és nemcsak ezeknek a né­peknek a létérdekei azt dik­tálják, hogy elejét kell venni a nukleáris fegyverkezési haj­szának a kontinensen, csök­kenteni kell az itt már meg­lévő közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek számát. Ha az Egyesült Államok és a NATO végre képes lesz józa­nul mérlegelni a helyzetet és eláll a tárgyalásokon tanúsí­tott egyoldalú és kilátástalan magatartásától, amely arra a törekvésre épül, hogy egy­oldalú leszerelésre bírja rá a Szovjetuniót, akkor a tárgya­lások sikeresek lehetnek. Kedves elvtársak, szilárdan hiszem, hogy közös vélemé­nyünket fejezem ki, ha azt mondom, hogy találkozónk újabb lendületet ad a Szov­jetunió és Magyarország kö­zött fennálló sokoldalú kap­csolatok további fejlődésének és elmélyülésének, s meggyő­zően demonstrálja a szocia­Tdsztelt Andropov elvtárs! Kedves szovjet barátaink! A magyar párt- és kor­mányküldöttség nevében őszintén köszönöm Andropov elvtárs üdvözlő szavait, a meghívást,* a meleg, baráti fogadtatást, a moszkvaiak, a szovjet nép vendégszeretetét. Felhasználom az alkalmat és átadom önöknek, s az önök személyében a Szovjetunió kommunistáinak, az egész szovjet népnek a magyar kommunisták, a magyar nép testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait. Köszönjük Andropov elv­társ elismerő szavait pártunk politikájáról, népünk mun­kájáról. Párt- és kormány­küldöttségünk látogatása le­hetővé teszi, hogy kölcsönö­sen tájékoztassuk egymást or­szágaink helyzetéről, kicse­réljük a szocializmus építé­sében szerzett újabb tapasz­talatainkat, megvizsgáljuk sokoldalú együttműködésünk továbbfejlesztésének lehetősé­geit, és véleménycserét foly­tassunk a nemzetközi helyzet mindkettőnket foglalkoztató kérdéseiről. Annak nyomán, hogy a szocialista társadalmi rend már több földrészre kiterje­dő világrendszerré vált, nap­jainkban a szocialista építés elméletének és gyakorlatá­nak gazdagításához minden szocialista ország hozzájárul. Ugyanakkor számunkra, ma­gyar kommunisták számára, mindig is nyilvánvaló volt azoknak a gazdag tapasztala­toknak különös jelentősége, amelyeket L,enin pártja, a Szovjetunió Kommunista Pártja a szocializmusért fo­lyó harcban, a fejlett szocia­lista társadalom építésében felhalmozott. Küldöttségünk ahba az or­szágba érkezett, amelyben a szocializmus eszméi elsőként valósultak meg a gyakorlat­ban. Beszélhet bárki bármit, senki sem tudja megváltoz­tatni azt a történelmi tényt, hogy a kapitalizmus igáját a világon először a Szovjetunió népei rázták le. Itt épült fel először az egyenjogú népek kizsákmányolástól és nem­zeti elnyomástól mentes sza­bad társadalma. A világköz­vélemény tudja és nem felej­ti el, hogy a második világ­háborúban a Szovjetunió né­pei hozták a legtöbb áldozatot, döntő mértékben járultak hoz­zá a fasizmus vereségéhez, s ezáltal a társadalmi haladás, a demokratikus fejlődés, az emberi szabadságjogok, a nemzeti függetlenség ügyé­nek elősegítéséhez. A Szov­jetunió felszabadító harcának eredményeként nyerte vissza hazánk is — más országok­kal együtt — függetlenségét, s indulhatott el önálló, szo­cialista fejlődésének útján. A Szovjetunió létének és fejlődésének köszönhető, hogy megdőlt az imperializmus egyeduralma a világban, vég­érvényesen elmúlt az az idő, amikor egyedül határozhatta meg népek és országok sor­sát. A szovjet állam megala­kulása óta állhatatosan küzd a békéért, s ma is a világbé­ke megvédésének legfőbb tá­masza. Mindezek történelmi tények, amelyeket semmiféle kommunistaellenes, szovjet­ellenes propaganda nem tud megváltoztatni. Pártunk, a magyar nép jól ismeri a szocialista társada­lom építésében elért hatalmas eredményeiket, örülünk min­den sikerüknek, és szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet nép lenini kommu­nista pártja vezetésével sike­resen oldja meg a szocializ­mus építésének soron lévő feladatait. A Magyar Szocialista Mun­lista országok következetes és elvi irányvonalát a béke meg­őrzéséért és erősítéséért, a szocializmus ragyogó eszmé­nyeiért folyó küzdelemben. Emelem poharam Kádár elvtárs és a Magyar Népköz­ká&párt Központi Bizottsága ez év áprilisában ellenőrizte a legutóbbi kongresszusunkon hozott határozatok végrehaj­tásának menetét és megfo­galmazta tennivalóinkat. A Központi Bizottság megálla­pította, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a néphatalom szilárd, a párt társadalmunk elismert vezető ereje. A ma­gyar dolgozók pártunk poli­tikájával egyetértenek és cselekvőén támogatják azt. Megnyilvánul ez az élet min­den területén, az MSZMP XII. kongresszusán megfogal­mazott feladatok végrehajtá­sában, a mindennapos helyt­állásban. Népünk szoros egységben a kongresszuson kijelölt irányban halad előre. Az előtérben álló gazdasá­gi feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a párt és a nép egysége, tár­sadalmi rendszerünk szocia­lista vonásainak további erő­sítése. Bízunk népünk politi­kai érettségében, alkotó ere­jében, tenniakarásában, s hatalmas külső erőforrást je­lent számunkra sokoldalú együttműködésünk a Szovjet­unióval, a többi szocialista or­szággal. Tárgyalásainkon megelége­déssel állapíthattuk meg, hogy a harátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésünk szel­lemében politikai kapcsola­taink rendszeresek, zavarta­lanok, jól működnek, ered­ményesen fejlődik gazdasági együttműködésünk, szélesed­nek és mélyülnek kapcsola­taink az ideológia, a tudo­mány, a kultúra és az okta­tás terén is. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kapcsolatok a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus elveire épülnek. Alapvető érdekeink, céljaink közösek, kapcsola­taink a kölcsönös tisztelet és bizalom, a népeink közti ba­rátság jegyében fejlődnek. Pártjaink között teljes a né­zetazonosság a szocializmus építésének alapvető kérdései­ben. Országaink között van­nak nagyságrendi különbsé­gek és sok tekintetben kü­lönböznek adottságaink, de azonos irányiban haladunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az eltérő adottságokból eredő bizonyos módszerbeli különbségek gazdagítják kö­zös tapasztalatainkat. Szocialista építőmunkánk­ban meghatározó jelentősége van a magyar—szovjet gaz­dasági kapcsolatoknak. A múlt évben külkereskedelmi forgalmunk megközelítette a 8 milliárd rubelt, ami Ma­gyarország egész külkereske­delmi forgalmának egyhar- mada. Ebből több mint 30 százalékot ért el a szakosí­tott és a kooperációban elő­állított termékek aránya. Ma­gyarország a Szovjetunióból szerzi be a termeléshez nél­külözhetetlen nyersanyagok és technikai berendezések je­lentős hányadát. Különösen nagyra értékeljük a gyártás­szakosítás és a kooperáció fejlődését egyes kiemelten fontos iparágakban, mint pél­dául a közúti járműgyártás­ban, az agrokémia, a tim­föld- és alumíniumtermelés területén, az atomerőművi berendezések gyártásában. Örülök annak, hogy gazdasá­gi együttműködésünk látoga­tásunk ideje alatt is újabb fontos egyezmények aláírá­sával bővült. Elvtársak! Tárgyalásaink azt bizonyít­ják, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzet megítélésében is egybeesik álláspontunk. Tel­jes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kommunista társaság párt- és kormány- küldöttsége tagjainak egész­ségére! A megbonthatatlan szovjet —magyar barátságra! Európa és az egész világ békéjére! Pártja, a szovjet kormány új nagy horderejű kezdemé­nyezéseivel, amelyek a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdítására irányul­nak. Üdvözöljük a nukleáris fegyverkészletek befagyasz­tására tett szovjet javaslatot, s nagyra értékeljük a Szov­jetuniónak azt az egyoldalú kötelezettségvállalását, hogy elsőként nem alkalmaz nuk­leáris fegyvert. Több mint fél esztendő telt el politikai-védelmi szerve­zetünk, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének prágai ülése óta. Az ott elfogadott nyilatkozat megállapításai ma is idősze­rűek és érvényesek, s e do­kumentumot mi közös nem­zetközi tevékenységünk alap­jának tekintjük. Közös érté­kelésünk szerint a nemzet­közi helyzet jelenlegi fe­szültségeinek alapvető oka, hogy az USA és a NATO szélsőséges körei a fegyver­kezési verseny fokozásával a történelmileg kialakult erő­egyensúly megbontására és katonai erőfölény megszerzé­sére törekednek. Néhány héttel ezelőtt, a hét európai szocialista or­szág párt- és állami vezetői­nek moszkvai találkozóján ismételten kifejezésre juttat­tuk közös elhatározottságun­kat: semmiképpen sem en­gedhetjük meg, hogy az im­perialisták katonai fölényre tegyenek szert. Az erőegyen­súly megőrzése, véleményünk szerint, nemcsak a szocialis­ta országok népeinek érde­keit, hanem minden béke­szerető nép életbe vágó ér­dekeit is szolgálja. Ugyan­akkor hangsúlyoztuk, hogy tárgyalások útján olyan meg­állapodás elérése a célunk, amely minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garan­tálja a fegyverzet alacso­nyabb szintjén. Hangsúlyozni kívánom, hogy a mostani feszült nem­zetközi helyzetben különösen időszerű és fontos, hogy a szocialista országok össze­hangoltan lépjenek fel né­peink biztonságának és az emberiség békéjének védel­mében. A Magyar Népköz- társaság a maga részéről ere­jéhez, lehetőségeihez mérten a jövőben is hozzá fog já­rulni ahhoz, hogy országa­inknak a Varsói Szerződésen és a KGST-n belüli együtt­működése tovább erősödjön. Függetlenségünk, biztonsá­gunk és szocialista építőmun- kánik fő nemzetközi támasza a Szovjetunióhoz és a szo­cialista közösség többi orszá­gához fűződő barátságunk. Tisztelt Andropov elvtárs! Kedves szovjet barátaink! Ismételten megköszönve küldöttségünk meghívását, szeretném kifejezni mély meggyőződésemet, hogy je­lenlegi találkozónk is jól szolgálja a magyar-szovjet kapcsolatok továbbfejleszté­sét népeink érdekeit, a szo­cializmus és a béke ügyét. Biztosíthatom önöket hogy pártunk és kormányunk el­sőrendű feladatának tartja a magyar—szovjet barátság ápolását, szövetségünk erősí­tését, együttműködésünk fej­lesztését. Tiszta szívből kívánok önöknek, a testvéri szovjet népnek újabb sikereket a kommunista építőmunká­ban, a béke, a nemzetközi biztonság és a társadalmi ha­ladás érdekéiben kifejtett ne­mes tevékenységükben. Emelem poharam: — A szovjet népre és le­nini élcsapatára, a Szovjet­unió Kommunista Pártjára! — A megbonthatatlan ma­gyar—szovjet barátságra! — Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs és vala­mennyi jelenlévő szovjet ba­rátunk egészségére! Minőségileg új szintre emeljük a szocialista országok kapcsolatait Kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és bizalom jegyében fejlődnek

Next

/
Thumbnails
Contents