Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
1983. július 2. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Áz őszülés váratlan órája Tizennégyszer játszották júniusban az évad második felének legjelentősebb darabját, Csák Gyula Az őszülés váratlan óráját, amit a szerző a Móricz Zsigmond Színház számára írt. A darabban nagy sikerrel mutatkozott be a debreceni Csokonai színházból ismert Si- mor Ottó mint a nyíregyházi színház új tagja. Jelenetképeinken látható további szereplők Petényi Ilona a vendégként közreműködő Vándor Évával, Bárány Frigyes és Albert Éva. VLAGYIMIR SZOKOLOV: Még tíz évig tán Még tíz évig tán fiatal leszek, hiszem, megérem. Fehérülni, mint a zelnicemeggy, nem olyan szégyen. Még tíz évig tán fiatal leszek, bár az ősz foglya. Ám fergeteg füstjeként fejemet hó be nem vonja. Még tíz évig tán fiatal leszek. Elég, hogy mindent megtudjanak tőlem a gyerekek — mi szörny-idő vert. Lövöldözést, ködöt folyónk felett, gyász-éjszakákat. Ki ennyit élt, rövidebb nem lehet — maga e század! Könyvkiadás ás ismeretterjesités S arlós István írta egyik cikkében: „A nagyobb műveltség nagyobb igényességet is jelent. A nyitott szemmel járó emberek mind többet akarnak tudni az emberiség sorsát befolyásoló politikai, tudományos, műszaki és kulturális élet fejlődéséről, terveiről, gondjairól. A tudásvágy kielégítésével nemcsak az élet dolgaiban való eligazodást lehet megkönnyíte-: ni, hanem véleményt mondó, javaslatokat tevő partnerekre is szert lehet tenni.” Az 1982. évben Magyarországon 7845 könyv jelent meg 95,3 millió példányban. A könyvtermés 13,1 százalékát azok a művek tették ki, amelyek a népszerű ismeretterjesztés kategóriájába tartoznak. Ez a szám — különösképpen, ha az elmúlt évek hasonló statisztikáját tekintjük — arra figyelmeztet, hogy a könyvkiadás egyre jobban igyekszik változatos tematikai programot nyújtani az ismeretterjesztő irodalom megismertetése, népszerűsítése érdekében. Olvasásszociológiai vizsgálatok is megerősítették, hogy a hetvenes években a magyar könyvkiadás kétségtelenül korszerűbbé vált, differenciáltabban elégítette ki az olvasói igényeket. A tudományos, a szakmai és az ismeretterjesztő művek jelentős mértékben hozzájárultak a szakmai és általános műveltség fejlődéséhez, a tudományok társadalmi szerepének fokozódásához. Jó témaválasztással, gazdag illusztrációval, az olvasói igények maradéktalan kielégíté/-------------------------------------------sével bekövetkezett az, amire talán másfél évtizeddel ezelőtt még a legvérmesebb könyvesek sem számítottak: hiánycikké váltak a gyermekeknek szóló ismeretterjesztő tárgyú Búvár zsebkönyvek, a Bölcs Bagoly sorozat kötetei, népszerűek lettek — és nemcsak kötelező olvasmány voltuk miatt — a Képes Földrajz, a Képes Történelem világot, történelmet színesen ábrázoló, érzékletesen bemutató könyvei. A könyvkiadás a hetvenes évek közepén felismerte, hogy a könyvbarátok érdeklődéssel keresik azokat a műveket, amelyek a legújabbkori történelem vizsgálatával foglalkoznak. Ennek a tömegigényként jelentkező olvasói kíváncsiságnak köszönhető a történelem változásait elemző memoárok, visszaemlékezések fokozatos megjelentetése, a XX. századi világtörténelem és politika döntő eseményeit rögzítő jelentős személyiségek, például Eisenhower vagy Montgomery emlékiratainak közreadása. A történelmi ismeretek iránti jelentős mértékű érdeklődésnek köszönhető, hogy a Gondolat Könyvkiadó Magyar História című sorozatának egyes kötetei a közeli években újabb kiadásban is megjelenhettek. A Gondolat immár negyedszázada vállalja, hogy tudományos megalapozottsággal, de közérthető módon, széles körben tájékoztasson az új technikai ismeretekről, a biológia új felfedezéseiről, a természettudományok régi és új kísérleteiről, a történelem társadalmatformáló pillanatairól, eddig még kevéssé ismert filozófiai irányzatokról, valamint a művészet, az irodalom, a művelődéstörténet változásairól, elméleti kérdéseiről. Évente közel másfélszáz kiadvánnyal nagyon nehéz úgy jelen lenni, hogy az imént felsorolt tudományágak az igényeknek megfelelő mértékben kapjanak helyet. A figyelemre méltó tudományos felfedezésekre gyorsan kell reagálni, lehetővé kell tenni azt, hogy a különböző szintű oktatási intézmények tanulói a tankönyvek mellett hozzájuthassanak olyan kiadványokhoz is, amelyekkel az iskolában tanult történelmi, politikai, szociológiai, vagy éppen fizikai ismereteiket gyarapíthatják. A Gondolat Könyvkiadó 1983. évi tervében a népszerű könyvek átlagpéldányszá- ma harmincnyolcezer feletti. Szembetűnő — és ez örömteli —, hogy általában keresettek az összefoglaló munkák, a kézikönyvek, az enciklopédiák. Az ilyen jellegű kiadásoknak várhatóan az idén is sikere lesz majd. Kiszely István A Föld népei című sorozatában ebben az esztendőben az Ázsia népeit bemutató kötet megjelentetésére vállalkozott. Aradi Nóra szerkesztésében mintegy hatszáz kép és rajz díszíti A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig című kézikönyvet, amelynek megjelenésére régóta várunk. A könyv értékét fokozza, hogy a magyarországi művészet alakulását a közép- és keleteurópai országokkal való viszony tükrében ismerhetjük meg. Legutóbb 1930-ban Szerb Antal vállalkozott egy személyben a magyar irodalom- történet megírására. Fél évszázaddal később most Ne- meskürty István elemzi a magyar irodalom történetét 1945-ig. Munkájával bizonyítja, hogy a munkaközösségi vállalkozások mellett szükség van egyéni megközelítésű magyar irodalomtörténetekre is. Az eddig felsoroltak méltó lezárásaként szót érdemel a Régiségek könyve is, amely a gobelin, az üveg, az ékszerek, az órák, a csipke, az ötvösség, a fazekasság, a régi viseletek művészetét mutatja be. A kézikönyvek, a lexikonok, az enciklopédiák az ismeretek gazdag tárát nyújtják az olvasónak, a böngészőnek, a kutatónak, éppen ezért ezek a kötetek a házikönyvtárak féltve őrzött kincsei. A Gondolat Könyvkiadó ilyen jellegű fontos vállalkozásai mellett szólni kell az olyan zsebkönyvekről, mint a közösség, a társadalom, a modern világgazdasági rendszer változásait vizsgáló Társadalomtudományi Könyvtár-sorozat kötetei, a földrajzi ismeretterjesztés kedvelt könyvei, amelyek főleg a Világjárók című sorozat kiadványaiként jelennek meg. Az ismeretterjesztő könyvkiadás terveit látva azt kívánhatom, hogy jusson hely a vásárlói kosárban a regények, a verseskötetek mellett egy-egy hasznos ismeretterjesztő könyvnek is. Kölcsey Ferenc gondolatait idézem: „... a könyvek száma véget- len, a te éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet.” Maróti István \ Mire figyel a költő Bodnár István verseiről Ü gy tűnik bő termést takarít be az idén a szabolcsi költészet. Ebben az évben már a második kis kötet jelent meg megyei gondozásban a Móricz Zsigmond megyei könyvtár „Tiszta szívvel füzetek” sorozatában. Ezúttal Bodnár István: „A számadás évszaka” című verses kötetét vehettük kézbe, azzal a kíváncsisággal, amely- lyel az eddig megjelent két kötetet is fogadtuk. Bodnár Istvánról a fülszöveg azt mondja: a KISZ tehetségkutató pályázatán tűnt fel, több irodalmi pályázaton vett részt eredményesen, verseit eddig különböző napilapok mellett a Napjaink, a Somogy, az Alföld, az Üj Aurora és a Sza- bolcs-Szatmári Szemle című folyóiratok közölték. Szere.- pelt a Kelet felől (1974), Hogy a virág megmaradjon (1979) és a Holdrajzóra (1983) című antológiákban. Kielégíti-e kíváncsiságunkat Bodnár István első önálló kötete, amely tíz év terméséből ad ízelítőt? Milyen számadást tár elénk, olvasók elé a címadó versben a kötet lényegét, savát- borsát ígérő vallomás? „A számadás évszaka kísért” — írja ebben a versében, a kötet címadó darabjában, s joggal várhatjuk, nem fog szűkmarkúan bánni velünk, olvasókkal, verseiből megtudjuk, mire figyel a költő, milyen számadásra jutott önmagával, a világgal, korával, környezetével, amelyben él. Egy méreteiben is szerény, negyvenoldalas kötet aligha tartalmazhatja a teljes költői termést, amely bizonyára mélyebb és átfogóbb világképet tárna elénk. „A számadás évszaka” című kötet harmincnégy verse is felvillant valamit Bodnár Istvánról, felelni igyekszik nekünk és önmagának napi és korszakos kérdéseinkre, vitábaszáll velünk, lelkiismeretet ébreszt, hamis képeinknek tart tükröt, szorongásainkat és reményeinket mondja ki. Nem különösebb verstani bravúrokkal, csendesen, tisztán és érthető nyelven. Harsányságot, divatos kiszólásokat, feje tetejére állított és agyonspekulált verstani fordulatokat ne keressünk a kötetben. Költői alkatára, stílusára, hangvételére a szelíd szókimondás a jellemző, melyet vállal is, mint alapállást. így beszél „Keresztre feszíthet” című versében: „szelíden szólni vagyok csak képes”. Ez a szelíden szólás azonban nem langyos parttalanság. Ebben, a csendben fogant versekben munkálnak nagy erővel életünk feszültségei; a magány, a barátoktól, egymástól való távolodás, az önmagunkba való zártság, a „félmondatokká foszlott köszönések”, az árulás és gyanakvás nélküli élet igenlése és igénylése, az igennel és nemmel felelés erkölcsi követelménye. Elsősorban erkölcsi kérdések foglalkoztatják Bodnár Istvánt: olyanok, hogyan kell élnünk ezen a bolygón egymással, s önmagunkkal. S tartunk-e számadást, amikor kell, amikor muszáj. Napjaink lüktetése közben megállunk-e egy-egy percre, vagy loholunk és észre sem vesszük az élet valós értékeit. „Bekeretezzük lassan barátainkat, felaggatjuk őket szépen a komód fölé” — írja versében. S milyen igaza van. Az Al- tatódal-ban pedig úgy fogalmaz; „lenyeljük az - éjszakát, gyógyszerünk amíg van”. Korunk, hajszolt neurotikus emberének valóban „vesztőhely a lepedő”. S ha a költő nem is mondja ki, érezzük a sorokból; mindez nem törvényszerű, nem fölöttünk álló okok következménye. Tehetünk ellene, mint ahogyan tehetünk a háború réme ellen is. Az „Őszi vers bármely égtájról” címűben beleborzadunk az egyszerűségükkel vibráló szavak olvastán: „Dúdolgat valamit a pásztor, Holnap talán belőle is csak fogsor marad”, majd: „Beméri bogárkát a radar...” és a többiek. Ugyanezt fejezi ki a „Szorongás” című vers is, „Borzong a korhadó gyökér”, „Föld alá szorul a folyó”, „Homok pereg a mécsesekre, Álmában rekedten csivog a fecske...” Kell-e csodálkozni azon, hogy a költő sokszor érzi úgy; jó lenne hátat fordítani ennek a világnak, „háttal a földnek” és nézni az eget. De ez lehetetlen ő maga is tudja. Tovább kell élni az életet, ezt az életet, itt e hazában, s ebben a részében a hazának. Bodnár István az „Itt” című versében teszi egyértelművé, hogy a szorongó, a világért, önmagáért, a családjáért aggódó ember hatalma abban áll, hogy van otthona, ahová kötődhet. ,,Szemem előtt születik a holnap” — írja, majd hűen önmagához, így fejezi be a vallomást: „megtörtöm arcom és dolgomat teszem Szegődik hozzám intő türelem”. S emberléptékű nagyító lencséjén meglátja az apró szekérkén gallyat szedegető nénit, észre veszi a tokaji vár dudváit, ahol a kései utódok pincét, kamrát, burgonyavermet ásnak maguknak, a „torzó sáncokról atyafik sikálják őseik vérét”. K ülön értéke a kötetnek a „Gyermekhangra” kis ciklusban helyet kapott négy vers, amelyek frissessége, képgazdagsága, dinamikája, játékossága Bodnár István legjobb erényeit csillantják fel. Talán teljesebb lett volna a róla és munkásságáról alkotott kép, ha a gyermekversekből több kerülhetett volna a kötetbe. Ez egyáltalán nem vett volna el a kötet komolyságából. Természetesen a kötetben találhatók olyan versek is, amelyek inkább torzóban maradt alkotások, vagy nem sikerült azokat gondolatilag eléggé kiérlelni. Bodnár István kötetében is azok az újdonságot hozó versek, amelyekben csak és csakis önmagát adja a költő, nem akar másra, csak önmagára hasonlítani. Az útkeresés tehát még nem fejeződött be, de az első önálló kötet — mégha azt köztudomásúan nem országos irodalmi kiadó adta ki, hanem a megyei könyvtár —, mindenképpen kölcsönözhet annyi önbizalmat a szerzőnek, hogy tovább folytassa „csendes” munkálkodását, s újabb még markánsabb alkotásokkal lepjen meg bennünket. Bodnár Istvánban megvan a kellő akarat, kitartás és szerénység ehhez. Ismereteink szerint tisztában van vele: e szerény kötet — csakúgy mint másik két költőtársáé, melyek e sorozatban jelentek meg — még nem jelenti az irodalom csúcsainak elérését. Csupán névjegyül szolgálhat a nemes küzdelemben való részvételhez. Páll Géza Kiss Benedek fordítása V*
