Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. július 2. □ Kőhajításnyira a várostól Kismamák - tanyán N ehezgn lel kapaszkodót az aszfalthoz szokott tűsarkú cipő az aranyló homokban. Mégis felüdülés itt a séta. Derűsen süt a nap, illatos a levegő, nyugtató a csönd. Jól esne mezítláb bokáig merülni a porba. Sa- lamon-bokornak az ilyen meleg, száraz, nyári napokon varázsa van. Ugyan ki gondoL most arra, hogy lesz ősz is, majd tél, mikor sártengerré, jégpályává válik az út a tanyán, s a síkságon szabadon szárnyaló szél csontig hatol a ruha alatt. Ezen a forró, júniusi dél- előttön szinte idilli a kép. Öreg fák árnyat adó lombkoronái alatt kanyarog az út, üdezöld vetést borzolgat a szellő. A porták gondos gazdákról árulkodnak. Karambolszerelem Találomra nyitok be az egyik ház kapuján. A szoba berendezése — ülőgarnitúra és szekrénysor — lakótelepi összkomfortot sejtet. Olyan tökéletes a rend meg a tisztaság, mintha nem is lakna itt senki. Fiatal házaspár: a Liskány Istvánék hajléka ez, akik kétéves kisfiúkkal együtt a feleség szüleivel élnek egy fedél alatt. — Kata a gyerekekkel a másik házhoz ment — magyarázza a némaság okát Gál Ferenc, az ifjú asszony édesapja. A cserzett arcú férfi elgyötörtén nyomja az ágyat. Ötvenes éveire súlyos moz- gászervi betegséggel fizetett a majd’ négy évtizedes szolgálatért, melyet jószágok mellett töltött. Volt juhász, gulyás. S most, mikor saját juhait gondozhatja letaglózta a fájdalom. öt gyermeket nevelt fel a Gál házaspár tanyán. Minden reményük az volt, hogy legalább az egyik velük marad öregségükre — s lám Katalin is kirepül a fészekbőL S bár a testvérek közül három a közelben telepedett le, mégis magukra maradnak a szülők. — Váltig mondom Katinak, hogy ne menjenek el — szól Gálné. — De menni akarnak. Igaz, ide a Kurtasor végére költöznek majd az anyósáékhoz. Jobb lesz ott nekik. Szép nagy lakásban, még fürdőszoba is van benne. Hangjában büszkeség csendül, hiszen melyik szülő ne örülne annak, hogy szépen boldogul a gyermeke. Gál- éknak mindenesetre sokkal nehezebb volt, mint a ma fiataljainak. Ók még nádfe- deles házban kezdték^ az életet, s vándoroltak tanyáról tanyára, ahová a munka szólította a ház urát. Juliska néni még teknőben, kézzel mosott az öt gyerekre, spar- helton főzte nekik a krumplit meg a levest. S ha beteg vólt a háznál, gyalog szaladt csemetéjével kilométerekre az orvoshoz. Kati géppel mos, gázon főz és autóval jár bevásárolni. ★ — Karambolszerelem — nevet Kati, s kólával kínál. — Pista, a bátyám barátja egyszer motorral vitt be dolgozni Nyíregyházára a VOR-ba, ahol varrónő vagyok. A Tiszavasvári úton hirtelen elénk kanyarodott egy ZSUK. Ez ’78 nyarán történt. Magam megúsztam egy kisebb agyrázkódással, de István két évig nyomta az ágyat. Eleinte én látogattam. Később, mikor felgyógyult ő járt hozzánk. Az ismeretségből lassan szerelem lett, majd házasság. Sajnos a balesetnek nyoma maradt. A férjem azóta sem tudja hajlítani az egyik lábát. Huszonnégy éves és portásként dolgozik. Beszélgetés közben csak úgy ég a fiatalasszony keze alatt a munka. Térül fordul, tűzre teszi a gulyáslevest, palacsintatésztát kever. A főzés már sokadik program ezen a délelőttön. A nap a szokásos takarítással, jószágetetéssel kezdődött, s korántsem ér véget délben. A kert egész napra ad tennivalót. — Az anyósomék portájánál van kukoricánk, burgonyánk. A baromfi mellett sertést is nevelünk. A férjem minden álma egy ló, idővel szeretnénk tehenet is venni. Liskányék tervei kimondatlanul is sejtetik: Katalin soha többé nem ül a varrógép mellé. — Nagyon jól érzem magam itthon. Nem akarok visz- szamenni a VOR-ba, hanem gazdálkodni szeretnék. Tanya yagy város ? Liskányné a maga akaratából döntött úgy, hogy háztartásbeli lesz. Szomszédasz- szonya, Smidt Istvánná — aki Nyíregyházán, a Búza téri ABC-ben volt eladó — inkább elfogadta, mint önként választotta az örökös háziasszony szerepét. — Nagyon szerettem az ABC-ben dolgozni, de nem enged vissza a férjem. Ha újra műszakba járnék, reggel 6-kor már indulnom kellene itthonról. S akkor mi lenne a gyerekekkel? Smidtné a családja kedvéért nemcsak az állásról, de a városi életről is lemondott. — Antal-bokori vagyok. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd Nyíregyházán telepedek le — folytatja Erzsiké. — Nem így lett. Sala- monbokorba költöztünk. Sokat gondolkoztam már azon, vajon áldozat vagy szerencse, hogy végülis tanyaiak lettünk. Ügy gondolom, mégis a férjemnek volt igaza. Tíz év Első képen: Gál Ferencné: „Váltig mondom Katinak, hogy ne menjenek el...” Második képen: Liskány Istvánná: „gazdálkodni szeretnék." Harmadik képen: Smidt Istvánná: „Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd Nyíregyházán telepedek le.” Negyedik képen: Subert Mihályné: „Itt születtem, itt éltem mindig és nem vágyom Nyíregyházára.” és lassan ez a környék is város lesz. A kertek alatt már ott nyújtózkodik a Ságvári- telep. Nem szólva arról, hogy anyagilag is jobban jártunk. Már egy 2—300 négyszögöles telek is rengeteget jelent. A konyhakert mellett 1200 öl gyümölcsösünk van: benne az epertől a szőlőig minden megterem. Az ára jó pénzt hoz a konyhára. Forintra pedig szükség van. A házra egyelőre nem kell költeni — már a fürdőszoba is kész — sőt autó is van. De garázst meg ólat mielőbb építeni kellene. Smidték tehát gyűjtenek — akár a legtöbb fiatal házas. Mint néhány portával arrébb Subert Mihályék, akik lakást szeretnének. — Itt születtem, itt éltem mindig és nem vágyom Nyíregyházára — tessékel be a házba Subertné, Ilona asz- szony, akit épp nagymosás közben találunk. — A szüleim telkére akartunk építeni. Sajnos nem kaptunk rá engedélyt. Más megoldás nincs, veszünk egy OTP-lakást kéztől valahol a városban. Ilonka egyke, s férjével, kisfiával jó helye van tágas leányszobájában. Otthonuk a múlt és a jelen sajátos keveréke. A vertfalú, gerendás mennyezetű, köves házban a fiatalok már franciaágyban alszanak. A fekvőhely mögött színes poszter: újzélandi tájat ábrázol. Legkésőbb mire Szabolcsiné: „...nagyon sok szép tanyán megfordultam.” A Trabant felbúg, s Szabolcsi Istvánná védőnő gyakorlott vezető módjára indul Nyíregyházáról a Vöröshadsereg utcai rendelőintézet elől — egyenest Polyák-bokorba. Kereken két évizede segíti tanácsaival a tanyai kismamákat a gyermekgondozásban, -nevelésben. — 1966-ban kezdtem a pályát. Akkor Űjkistelek, Rozsrét, Manda-bokor és Lóci-bokor volt a körzetem. Kerékpárral jártam télen- nyáron. Tönkre is ment a lábam. Ezért — orvosi tanácsra — pályát kellett változtatnom: adminisztrátor letMihályka óvodás lesz, szeretnének saját lakásba költözni. — Havonta tíz-tizenegy- ezer forintból gazdálkodunk — számol Ilonka. — Ebből hét-nyolcezret félre tudunk tenni. Legdrágább a fűtés és a villany. Élelmiszerre ilyenkor nyáron keveset költünk. Most, hogy itthon vagyok a gyerekkel, ruhából is kevesebbre van szükség. Subertné nem így képzelte a jövőt. Ügy gondolta, hogy végleg a tanyán maradnak, s akkor ő a gyereknek, s a háztartásnak szentelte volna az életét. Dehogy menne vissza az utasellátóba, ahol pincér volt Hátrányos helyzetben ? Gondok ide vagy oda, a három salamonbokori kismama életében legfontosabb most a gyermek. Ha találkoznak más téma sincs, mint az: mennyit ettek, hogy aludtak, mit mondtak a kicsinyek. Az anyukák mindennapos gondjai megegyeznek. Valamennyien a közeli lakótelepről hordják csemetéjüknek az ivóvizet, mert a tanyán csak ásott kutak vannak. A városba mennek, ha bébiétel kell, vagy orvosra van szüksége a kicsinek, Talán Subertné dolga a legnehezebb, aki — egyedüli gyermek lévén — anyjától vagy nővéreitől nem tudta ellesni a csecsemőgondozás titkait. — Ha a szüleim nem lennének, fogalmam sincs, hogy boldogulnék a kerttel, a jószágokkal — kapja ölbe fiacskáját Ilona. — Amíg én dolgozom, édesanyámék vigyáznak Misikére. Számíthatunk rájuk akkor is, ha moziba vagy kirándulni megyünk a férjemmel. A kirándulás gyakori program Smidtéknél és Liská- nyéknál is. ök szintén számíthatnak a szüleikre. A két házaspár között baráti kapcsolat szövődött. Smidtnének már két gyereke van. A kisebb — Edina — egyidős Liskány Pistikével, aki anyukája sok tanácsot kapott szomszédasszonyától a gyerekneveléshez. — Ha kell egy kúp, vagy eltörik a lázmérő, van kihez szaladni — mosolyog össze a két fiatalasszony. Szerencsére a gyerekekkel ritkán van baj. Egészségesek, elevenek, szépen fejlődnek. Komoly betegségük még nem volt. s a védőnő is elégedett velük. ★ Vajon hátrányos helyzetűeké ma a tanyai asszonyok, s kicsinyek? A Salamon-bo- koriak — kőhajításnyira a várostól — semmiképpen. Védőnő Trabanttal r így kényelmesebb tem a postán. Nem sokáig. Védőnő vagyok. Ezt a szakmát tanultam, ehhez értek, ezt szeretem. Visszahúzott a szívem. E két évtized alatt nagyot változtak a körülmények. Kezdetben csak ásott kutakból ittak a tanyán felnőttek, és gyerekek — így gyakori volt a nitrátmérgezés. Ma már mindenütt hozzájuthatnak fúrott kutak vizéhez a gyerekek. Fejlődtek a lakás- körülmények is. A családok legtöbbje új, illetve felújított házban lakik, s a házak több mint felében fürdőszoba is található. Ennek ellenére 3—4 helyett ma már egy-két gyermeket vállalnak az anyukák. Sokuk könyvespolcán ott sorakoznak a csecsemőgondozás, gyermeknevelés szakkönyvei. A fejlődés ellenére persze még most is nagyok a különbségek. A jó anyagi helyzetű, szépen gazdálkodó, sokat dolgozó családok mellett sajnos sokan vannak, akik keveset törődnek a gyerekeikkel, s egészségtelen körülmények között tartják őket. Ez főleg a sokgyerekes cigánycsaládoknál tapasztalható. Előrelépés persze náluk is van. Még Polyák-bokorból is bejárnak az anyukák tanácsadásra, s nem mulasztják el a kötelező oltásokat sem. — Valamennyien igénylik a segítségemet. Nemcsak a gyerekek, de az egész család búját, örömét megosztják velem. Szabolcsiné néhány éve Trabantra cserélte a keréké párt. Kétségkívül kényelmesebb így járni a körzetet — melyhez most Bujtos, Újtelek, s Polyák-bokor tartozik — de költségesebb is. — Kilométerenként 80 fillér térítést kapunk. Ez havonta 187 forint, ami semmire sem elég. Szóbakerült, hogy július 1-től felemelik kilométerenként 3 forinttal az átalányt. Ha nem emelnék fel, akkor sem változtatnék körzetet... Szabolcsiné Jósavárosban, egy hatodik emeleti lakásban él családjával. Mint sokan a lakótelepen, ő is kertes házba vágyik. — Munkám során nagyon sok szép tanyán megfordultam. Legjobban talán Újtelek-bokor tetszik. Itt kövesút van, az udvar, a gyümölcsös, a friss levegő megfizethetetlen. Szívesen élnék azon a környéken. Az oldalt írta: HÁZI ZSUZSA Fotó: CSÁSZÁR CSABA KM
