Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
1983. július 16, Kelet-Magyarország 3 Népgazdasági egyensúly Alkalmazkodni mindenkinek Beszélgetés Szem jón Tiborral, a nyíregyházi városi pártbizottság titkárával Több év programja hazánkban a népgazdaság egyensúlyi helyzetének megszilárdítása, a külföldi fizetőképesség megőrzése. A múlt év nyarán erről hozott határozatot az MSZMP Központi Bizottsága, amely az egyes üzemeknek is jól mérhető feladatot ad. A közelmúltban a nyíregyházi városi pártbizottság tekintette át a megyeszékhely gazdálkodó egységeinél az egyensúlyt javító tevékenységet. A tapasztalatokról, feladatokról kérdeztük Szem- ján Tibort, a városi pártbizottság titkárát. — Könnyű volt az országos célokat lefordítani a nyíregyházi üzemek nyelvére? — Elöljáróban talán any- nyit, hogy az anyag készítésekor, tárgyalásakor is sokat vitatkoztunk. Ugyanis többféleképpen lehet megközelíteni, s értékelni az üzemek munkáját. Ha csak a korábbi eredményeihez hasonlítjuk a várost, akkor imponálóak a számok, joggal örvendhetünk. Azonban a mérce nem lehet ez! A világpiac ítéletéből kell kiindulnunk. — Ezek alapján milyen Nyíregyháza iparának fejlettsége, képes-e a szigorúbb gazdasági követelményekhez alkalmazkodni? — A termelő ágazatok technikai színvonalát alapvetően meghatározza, hogy a megyei iparfejlesztés eredményeként döntően az 1970- es években több korszerű nagyüzem létesült — fogalmazza meg pártbizottságunk jelentése. Említhetem az üzemeket, amelyek világszínvonalon álló berendezésekkel a megrendelők megelégedésére termelnek, állják a versenyt. — A Taurus mezőgazdasági abroncsgyára jobb eredményeket produkál, mint a licencet adó amerikai cég, a Fémmunkás ajtói, ablakai szintén a korszerű termékekhez tartoznak, a papírgyárban ugyancsak nemzetközileg elismert termékek Készülnék. Azonban itt például a tízéves folyamatos üzem egyes gépek használhatóságánál a kritikus pont felé közeliit. — Azonban például a konzervgyári beruházások mutatják, hogy van lehetőség a lépéstartásra, a technikai szintben, ezáltal a minőségben előbbre lépésre. De még olyan kis üzemet is említhetek, mint a faipari vállalat, ahol olyan gépeket vesznek, amely jóval kisebb helyet foglal, miközben a termelés háromszorosára emelkedhet. Mindez összességében arra enged következtetni, hogy Nyíregyháza ipara — s főleg annak kulcshelyzetben lévő üzemei képesek az egyensúlyi követelményeknek megfelelő korszerű gyártásra, az export fokozására. — Mennyiben okoz gan- dot, hogy a városban kevés az önálló vállalat, s a gyáregységek kevésbé látják át a nemzetközi követelményeket? — Ami biztos: a célok teljesítéséhez piacorientált szervezetet kell kialakítani, amit a gyáregységek inkább gátolnak. Pedig anélkül minőséget, tőkés exportot emelni nem lehet, hogy az üzemek ne ismernék lehetőségeiket, ne volna több a feladatuk, mint egy nagyvállalati központ által kiadott termelési feladatok szolgai végrehajtása. Ez mindenütt komoly helyzetfeltáró munkát kíván, amihez hozzáértő emberek kellenek. — Máris eljutottunk a másik nagy, 3 legalább ugyanolyan fontos termelési tényezőhöz, az emberhez. Van annyi szakképzett munkás, vezető az üzemekben, amennyi képes fogadni és alkalmazni az újat? — Tulajdonképpen nem panaszkodhatunk. Az exportot meghatározó vállalatoknál például a közvetlen termelés- irányítók között is sok felsőfokú végzettségűt találunk, a szakmunkások aránya is jó, kibírja a nemzetközi összehasonlítást. Gond viszont, hogy a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás erősebb közgazdasági oldalt kívánna, azonban ehhez kevés a jó szakember. A vállalatoknak és a városnak is áldoznia kellene, hogy több olyan, a kereskedelemhez értő ember legyen, aki a magas szinten gyártott termékeket jól el tudja adni. Itt is a változott körülményekhez való minél gyorsabb alkalmazkodás a fontos. Hadd említsek egy negatív példát: az építőipari vállalatoknál nehezen hitték el, hogy kevesebb a megrendelés, s a vállalkozási osztá- tályoknál még mindig vannak olyanok, akik nem tárgyalni, megrendelést szerezni akarnak, hanem a korábbi diktá- láshoz szoktak hozzá. — Az előbbi példa szemléletmódot is mutat. A párthatározat valóra váltásánál nyilván az alapszervezeteknek, üzemi pártbizottságoknak van a legtöbb feladatuk. Milyen kívánalmakat fogalmaztak meg? — A pártszervezetek szerepe a gazdasági vezetés ösztönzésében, ellenőrzésében, beszámoltatásában jelentős. Ehhez viszont nekik is megfelelő információkkal kell rendelkezniük, hiszen csak így lehet partnere a gazdasági vezetőnek. Az a jó, ha támogatják, inspirálják az újra törekvő vezetőket, s egy esetleges kudarc esetén — ha reális kockázatvállalásról van szó — megvédik őket. Azonban nem szabad megijedni a személyi konzekvenciák levonásától sem. Ha egy elfáradt ember inkább gátolja, mint segíti az egyensúlyi helyzet javítására irányuló munkát, akkor nem szabad félni a leváltásától. A pártszervezetek feladata, hogy a maguk területén nem általában, hanem testre szabottan határozzák meg a tennivalókat. Ennek alapján lehet kiadni a konkrét pártmegbízatásokat, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Nyíregyháza üzemeiben az eddigieknél is jobb eredményeket érjenek el a minőség biztosításánál, az export fokozásánál, a gazdálkodási követelményekhez való alkalmazkodásban — fejezte be Szemján Tibor. Lányi Bolond ■■MIBHRÜMW ÉRTÜNK DOLGOZNAK Semmelweis Ignácnaik, az anyák megmentőjének születésnapja ad alkalmat arra, hogy az egészségügyi dolgozók fáradhatatlan munkáját kitüntetéssel is elismerjék. Orvosok és ápolónők, gyógyszerészek és műtősök, egészségügyi szervezők és bölcsődei dolgozók, védőnők és szociális gondozóik kaptak néhány napja Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Közülük mutatunk be most hármat: Olykor csak jó szóval... A szakosodás olyan mérvű, hogy egy komolyabb betegséget el sem lehet képzelni a szakrendelés hosszadalmas vizsgálatai nélkül. Mégis, az utóbbi időben megnőtt Fehér köpenyben DR. FÁBIÁN JÓZSEF az igény a körzeti orvosok miunkája iránt — fejtegeti dr. Fábián József körzeti orvos, aki 13 éve látja el ugyanannak a nyíregyházi városrésznek a betegeit. — A rendelőben megforduló napi 50 páciens közül minden harmadik úgynevezett pszichoszomatikus bán- talmiakkal jelentkezik. Szervi elváltozást nem lehet náluk kimutatni, mindössze a környezetükkel, a családjukkal, a munkahelyükkel kerülnek konfliktusba. Gyógyszerre valójában nincs is szükségük, csak időre, hogy meghallgassa az orvos, s valamilyen tanácsot adjon életmódjuk megváltoztatására. Az állomás környékének levegője különösen hozzájárul a légző- és mozgásszervi betegségek kialakulásához. Emellett a legtöbb beteget a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri problémák, és a cukorbaj miatt gondoznak tartósan. Nem elhanyagolható azoknak a magányos időseknek a száma, akik tipikus HOLA.JTER MÁRTA öregkori betegségekben és főként az egyedülléttől szenvednek. S a körzeti orvosnak őket is el kell látni. Gyógyító munkával — esetenként csak tanácsokkal, jó szóival. Fábián doktor a fárasztó napi gyógyító munka mellett aktív közéleti munkás is. „Ha belépek a műtőbe11 — Én egészen véletlenül kerültem az egészségügyi pályára — emlékszik vissza a 24 évvel ezelőtti kezdetre Holájter Márta, a megyei kórház I-es sebészetének ve- zetőműtősnő-helyéttese. — Zajtán laktunk, s akkor egy fiatal lány többnyire a tanítói pályáról álmodozott. Érettségi után azonban elvégeztem az ápolónőd tanfolyamot, s bekerültem ide, a sebészetre. Régi bútordarab vagyok én itt — talán büszke, talán kesernyés a hangja —, hárman vagyunk az alapítók közül. A fiatal ápolónő tisztelettel vegyes csodálattal bámulta szerencsésebb társait, akik a műtétek mellett segédkezhettek. Felrémlett benne: talán ő is lehetne az orvos jobb keze az operációnál. Egy véletlen segített: helyettesítenie kellett valakit, s egy életre elkötelezte magát a műtőnek. Manapság is olyan áhítattal lép a csempés, fényes műtőbe, mint húsz évvel ezelőtt. — Ha belépek a műtőbe, megszűnik számomra a világon minden. Ügy sulykolták belénk az iskolán: ha álmunkból felkeltenek, akkor is pontosan kell tudni a műtét egész menetét, a szükséges műszereket még akkor is tökéletesen oda kell készíteni a tálcára^ ha az ember nem lát az álmosságtól. Nemcsak □ szomszédomban lévő nagyvállalat, még a tavasszal kicserélt valami csövet a föld alatt, és azóta nincs meleg vizem. A gázbojler, ugyanis amit nemrégiben vásároltam, közalkalmazott értelmiségi fizetésemhez képest horribilis összegért, nem hajlandó begyúlni. Neki az a víznyomás, ami a kicserélt csövön egyáltalán elképzelhető, meg se kottyan. No — gondoltam — oda se neki. Megírom. Csípősen, szellemesen, (ahogy általában írni szoktam), s a gázrezsón való mindennapi vízmelegítés bosszúságát enyhíti majd valamelyest a megjelent glossza fölött érzett sikerélmény. Meg is írtam úgy, hogy: „A szomszédban lévő nagyvállalat stb”. Szigorú szerkesztőm, miután elolvasta a kéziratot, megkérdezte: — Csak neked nincs meleg vized? — Csak nekem — mondtam. — Miért? Kinek nem kéne még hogy legyen? — Na látod, ez így a te magánügyed. Nem gondolhatod komolyan, hogy kihasználod helyzeti előnyödet azokkal szemben akik tán éppen most is, ki tudja milyen fontos beruházáson szerelik a csövet. Különben is „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed...” — „Nincs rád szüksége a világnak” — vágtam rá olyan gyorsan és pontosan, ami a televízió Kapcsoltam című műsorában évek óta nem fordult elő, ha magyar irodalomról szól a kérdés. Ezután ismét meggyőződtem arról, hogy rajtam kívül mindenkinek van meleg vize a házban, s így az én háborgásom közösségi gondolkodásmódunktól idegen individualista értelmiségi nyavalygás csupán. Abbahagytam ezt a cikket, $ feltettem a tízliteres mosófazekat a gázrezsóra. Már éppen emelgetni kezdte a gőz a födőt, amikor eszem.- be jutott a régi újságírói trükk. Ha valami bosszúság ér, írd meg úgy, mintha a barátoddal történt volna, s mindjárt nem mondják, hogy magánügyben sündörögsz. (Sőt, szót emelsz egy olvasó jogos panasza ügyében.) Vissza is ültem Íróasztalomhoz — miután eloltottam a gázt, a pöfögő fazék alatt (kinek van erre energiája?) — s aztán írni kezdtem em- így: „Egy barátom szomszédjában lévő na.gyválla- lat kicserélt valami csövet ... stb. stb.” Egy hét múlva kivonultak a vizesek — természetesen a barátom lakására —, s ásni kezdtek. Azóta neki sincs meleg vize. Mester Attila szellemileg megterhelő a folyamatos koncentrálás, hanem fizikailag is. Türelem és tapintat A falusi patikus megbecsült embernek számított a közösségben. Tisztelték, számítottak a tanácsára, kikérték a véleményét. Városon már sokkal gyengébb ez a kapcsolat beteg és gyógyszerész között. Ám hogy a mai világban is igénylik az emberek a gyógyszer mellé a jó szót is, bizonyítja Skórán Miklós esete. Nyíregyházáról került M Nagykállóba, 21 évvel ezelőtt. Az emberek befogadták, hamar otthonának vallotta Nagykállót... — Tagadnám, ha azt mondanám, hogy minden rendSKÓRÁN MIKLÓS ben van a falusi patikák körül — említi a gyógyszertárvezető. — - Évekkel ezelőtt még azért is feljelentett valaki, hogy nem adtaim ki a gyógyszert, pedig el sem jött azt kiváltani. Volt, aki listával jött, mi kellene, s éppen a gyógyszerekhez való viszonylag könnyebb hozzájutás teszi a gyógyszerészt felelőssé, kinek, mit ad ki. Nagykálló központjában éjjel-nappal ügyeleti szolgálatot tartanak. Nemcsak helyből, de a környékbeli falvakból és az egész hatalmas tanya-világból ide járnak be az emberek. Mióta a munka folyamatos, a gyógyszerre várók sem állnak hosszú sorban az árazó előtt. Ma már a felszereltségre sem panaszkodhatnak, mert több elektromos gyorsmérleg segíti a porciózást. Tavaly az Országos Gyógyszerészeti Intézet két és fél órás vizsgálata úgy zárult, hogy tréfásan megkérték: mondjon már valami szabálytalant, mert Pesten majd nem hisznek a ragyogó jegyzőkönyvnek... Skórán Miklós saját példáján is tapasztalhatja a közösség megbecsülését. A nagyközségi tanács és a végrehajtó bizottság is tagjai sorába választotta. Az aranycsapén fiúiba egykori tanítói az életre szóló szolgálat szeretetét plántálták. Tóth Kornélia Szabad szamba! H a szombaton kiné- nézek az ablak- | bol, azt látom, hogy az induló kocsik többségében apák és fiúk találhatók, akik elmennek otthonról, hogy ne legyenek láb alatt, vagyis: a hitves, az anya ny,u- godtabbán takaríthasson, moshasson, főzhessen. Ez a nap ugyanis a hét közben elmaradt munkáé. És a kerté, a teleké, ahol néha már azt sem lehet tudni: az egészséges testmozgás-e a legfőbb hajtóerő, avagy a gazdasági szükségszerűség. A kettő, persze egybe is eshet, ám kérdés, ha gazdaságosság kényszere a mozgatórugó, beszélhetünk-e pihenésről? Tapasztalataim azt mutatják: kevés az igazán szabad időnk, s nem mondható szabadnak a hét végi negyvennyolc óra sem. Eminek oka részben saját magunkban keresendő, részben viszont a körülményekben. Mert viszonylag ritka még a családi összefogás (ha . terjed is) a közös érdekű munkák közös elvégzésére, mert a nő szerepe a családiban sokszor még mindig a kiszolgáló szerepe. Ám, nem elhanyagolhatók a pénzügyek sem. Mert aki számol, tudja: egy négytagú családnak a hét végét strandon tölteni, netán vendéglőben étkezni, anyagilag igen nagy teher. Az utazás sem olcsóbb mulatság. Általában igaz: az anyagi lehetőségek sok mindennek szabnak gátat. Mindez azonban nem azt jelenti, hegy ne lehetnek sokszínűén, hasznosan eltölteni a hét végeket. Lehetne, de úgy tűnik: nem értünk életünk, szabad időink megszervezéséhez, nem vagyunk elég körültekintők a programokban, nem élünk azokkal a lehetőségekkel sem, amelyek pedig adottak. Mert kocsi helyett kis- vasúttal is elérhető a Tisza-part, mert csak egy vonaljegybe kerül és az erdőben lehetünk, mert rossz időben jó időtöltés lehet a könyv, s nem csak televízió, de mozi és srínház is van. □ dóban kevés a szabad időnk, de ami van, avval sem elünk igazán. Ráadásul — noha javul a helyzet —, de még mindig nem ismerjük igazán a családi munkamegosztás fogalmát, holott ©nélkül marad, a megszokott kép: az induló kocsiban a1 apák és a fiúk ülnek. S. Z.-J Az elkészített pótkocsik végminősítése után alvázszámot kapnak a MEZŐGÉP mátészalkai gyárának udvarán. (E. E. felv.)
