Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-14 / 165. szám
1983. július 14. Kelet-Magyaromág 3 A szervezés haszna Beszélgetés Trethon Ferenc ny, miniszterrel A közelmúltban rendezték meg Nyíregyházán a jubileumi, X. szervezéstudományi nyári akadémiát. A rendezvény fővédnöke Trethon Ferenc ny. munkaügyi miniszter volt, aikitől a szervezéssel kapcsolatos aktuális kérdésekre kértünk választ. — Minek köszönhető, hogy megtisztelte a rendezvényt, elvállalta a bevezető előadás megtartását? pen sem lehet a szervezéstől sem elvárni, hogy ezzel beleszóljunk a vállalatok életébe. Abban viszont az irányító szerveknek kell segíteniük, hogy a korszerű szervezési elvek bejöjjenek az országba, vállalkozzanak az egységek ezek felhasználására. Annyi áttekintésre van szükség, hogy ugyanazt ne vegyük meg töbször, hanem a magunk körülményei között mind többen alkalmazni tudják. Permetszer Tiszavasváriból ❖ A tiszavasvárf Alkaloidában kétszáz milliliteres palackokba töltik az Ag- teliic rovarölő permet- szert. (Elek Emil felvétele) — A Műszaki és Természettudományi Egyesületek társelnöke vagyok, így ebből a funkciómból is itt lehettem Nyíregyházán, Azonban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban már korábban is dolgoztam, egy időben a Munkaügyi Minisztérium feladatkörébe tartozott a szervezésről szóló határozat tárcaközi koordinálása a végrehajtásban. — A szervezést ellenőrzők tábora sokszor felhozza, hogy több a füstje, mint a lángja ennek a tevékenységnek. Talán túl sokat beszélünk róla, miközben kevés eredményt érünk el. — Túlzás lenne ilyen leegyszerűsítő, s a valóságot egyáltalán nem tükröző megfogalmazásokat használni. Tudni kell, hogy egy-egy vállalatnál, intézménynél a szervezés, a szervezettség nem attól függ, hogy milyen határozatokat hozunk erre a tevékenységre, hanem a vezetés igényességétől. Az a vezetés, amelyik kellően felismeri ezt a helyzetet, látja, miként változnak az olyan erőforrások, mint a létszám, a szakmai felkészültség, a piaci lehetőség — keresi annak az útját is, hogyan lehet legjobban alkalmazkodni. S mindez nem egyedül külső körülményeket jelent, hanem belső megújulási készséget is. — Csakhogy ez sokszor összeütközésekkel jár. — Nyilvánvaló. A szervezés önmagában változást jelent, ami összeütközésbe kerülhet az emberek újtól való félelmével, az ismeretlenből való idegenkedésével. Mindez akkor mutat rosszul, ha egy adott közösségen belül úgy tűnik, mintha a szervező találna ki folyton új dolgokat, amelyeket végre kell hajtaná. Pedig a szervező nem lehet más, mint a vezető „csápja”, az az ember, aki javaslatokat tesz, s amelyeket az adott egységen belül éppen a várható jobb munka érdekében valósítanak meg. Az a jó, ha ezzel mindenki tisztában van. — Tízéves múlt a szervezésről szóló párthatározat. Mégis sok helyen még mindig felülről várják az útmutatást, valamilyen központi irányítást képzelnek el a szervezésben is. — Ma, amikor arra törekszünk, hogy világosabbá tegyük az egész gazdaságirányítást, amikor a helyi önállóságnak és kezdeményező készségnek mind nagyobb teret engedünk, semmikép— Egyébként nálunk túl nagy szerepet szánnak az egész szervezésnek. Másutt ezt a különálló kategóriát nem ismerik, hanem olyan team-eket hoznak létre, amelyek egy adott probléma megoldására szerveződtek. Ha erre van belső apparátus, akkor abból, ha pedig speciális kérdésről van szó, akkor külső szervezőirodákat bíznak meg. Az eredmény viszont az adott üzemben értékelhető. — A nyíregyházi nyári akadémia egyre nagyobb közkedveltségnek örvend. A közel kétszáz jelentkező talán soknak is tűnik. Nem lehetne más módszerben megtartani a szervezéstudományi akadémiát? — A jövő a kiscsoportos foglalkozásoké. Ennyi ember előtt csak előadásokat lehet tartami, sokkal kevésbé várható el hatékony viták kibontakozása. Egyébként a nyári akadémia létrehozói jó úton járnak, amikor megvalósult szervezéseket mutatnak be. Éhből látszik, hogy az embereknek elegük van az általános elméletből, sokkal, jobban szeretnék a gyakorlat, a hasznosítás oldaláról bővíteni ismereteiket. A következő években akár azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy foglalkozáson modelleket dolgoznak ki, amelyek egy adott probléma leg- johb megoldását tartalmazzák — fejezte be nyilatkozatát Trethon Ferenc. L. B. Új pavilonok Nyíregyházán Jól beváltak — s a lakosság is megkedvelte már — Nyíregyházán a városképet is javító, szép kivitelű, közterületen elhelyezett magánkereskedői pavilonok. A Kert utcai cukrászda, a Ságvári-telepi kisvendéglő, a Szamuely téri, Petőfi utcai, Korányi közi butikok ma már kellemes, szolgáltatási igényeket is ellátó színfoltjai a városnak. Az ellátási igényeknek megfelelően a városvezetés továbbra is támogatja ezeket a kezdeményezéseket, hiszen az ellátás javításán kívül ezek a pavilonok utcabútorok újabb látnivalókkal gazdagítják a környezetet, feloldják a korabeli építéstechnológiáktól lemerevedett épületek sivárságát. Már javaslatokat dolgoztak ki újabb pavilonok elhelyezésére. Fontos szempont ezentúl a 3—4 együttes telepítése, az ívelt forma, a könnyed anyaghasználat, élénk szín. Például a Búza téren, a piaccsarnokkal szemben két tömbösített pavilonnak biztosítanak rendezettséget, a Hatzel téren az elavult pavilonok fokozatos átépítésével alakul ki fegyelmezett állapot. Sóstófürdőn, a Krúdy-szálló melletti területre készült rendezés, továbbá a Szamuely tér még meglévő, régi kócerájadt tervezik felszámolni. V. Árkcmov: Kivizsgálás maem rég el- mentem ki- ® vizsgálásra. Mint kiderült, az nem is kivizsgálás volt, csak amolyan ráolvasás a betegségre. Először is a sebészhez mentem el. — Vetkőzzön le alsónadrágra kérem. — Levetkőztem. — Hány éves ön? — kérdezte. — Huszonegy! — A neve? — Ott van minden adatom a kartonomon! — Igen! Igen! Látom, ön a humorista író fia?! — Igen?! — No akkor figyeljen ide! És a sebész elkezdett mesélni egy bájos történetet egy hosszútávfutóról. Közben megvizsgált tetőtől talpig. — öltözzön fel! Tanulságos kis történet —, mondta a sebész. Mesélje el otthon! — Igen — egyeztem bele és távoztam. Más alkalommal a fogásznál akadt dolgom. Elolvasta a nevemet és így szólt; — ön a humorista író fia ... — jelezte közömbösen. — Igen! — No figyeljen csak jól! És elkezdett beszélni egy ferdeszájú emberről. Közben megnézte a fogaimat. Tanulságos kis történet — mondta végül. Majd a szemészetre is elmentem, legközelebb a fül-, orr- és gégeosztályra. Utoljára az elmeosztályra kértem beutalót. Vérvizsgálat, ge- ricvízvétel... — ön a humorista író fia? — kérdezték szinte valamenyien. No akkor jól figyeljen ránk! Es elkezdték mondani meséjüket ... * Innen egyenest a funkcionál-diagnosztikai osztályra mentem: — A humorista írónak, Arkanov-' nak vagyok a fia. Meséljen el egy igazi sztorit. Valószínű fogok hallani egy érdekes történetet —, gondoltam és ettől majd ámulatba esek ... Fordította: Sigér Imre NINCS KILÁBALÁS ▲ BELVÍZBŐL? Demecseri dilemma ötmillióról tizenötre, azaz háromszorosára növekedett 1982-ben az előző évihez képest a demecseri Kossuth Termelőszövetkezetben — a veszteség. Mennyivel jobban csengene a mondat, ha a végén az ellenkező előjelű közgazdasági fogalom lenne, vagyis a nyereség. Sajnos ez a szó egyelőre kiveszett az itt gazdálkodók szótárából. Pedig a szomszédos tsz-ek, ha üggyel is, bajjal is, de valamiképpen boldogulnak. Megtorpanás öt év után Nem ment mindig ilyen rosszul a valamikor zöldség- tenmesztéséről messze földön híres községnek. Egészen 1977-ig tartott az egyenletes és dinamikus fejlődés. A jövedelem lehetővé tette, hogy ne legyenek szűkmarkúak a beruházásokkal. Telepítettek almát, fekete ribiszkét, őszibarackot, termett a határ, reménységgel néztek a jövő elé. — Azóta nálunk semmi nem sikerül — sóhajtott Dajka János elnök. — Egyfolytában emelkedett a talajvíz, összesen 42 centimétert. Ezt előbb senki sem akarta elismerni, csak mi láttuk, hogy ott is áll a víz, ahol eddig soha. Akárki megláthatja, ha a gyár irányában elhagyja a községet, hogy a házikertek végében állandó a víz, sással, kákával, a kerítésoszlopokból alig látszik ki arasznyi, két- arasznyi. Márpedig azoknak az oszlopoknak még tíz éve sincs, hogy a száraz földben ásták a gödröt. Ott csak néhány négyszögöl hiányzik, de nálunk 1500 hektár szántóból közel háromszáz évek óta nem ad termést, a többi betakarítása is nagyon bizonytalan. A balszerencsét tetőzte, hogy a gyümölcstelepítést nem előzte meg körültekintő elemzés. Az időközben megépült gyárüzem elszívta a ribizliszedésre számba vett kézi munkaerőt. Az őszibarackról kiderült, hogy nem bírja'az itteni hűvös klímát, és tavasszal rendszeresen megfagy a virága, termést alig hoz. A zöldségterület évek óta csökken, zsugorodnak a leszerződhető mennyiségek, csökkenek a felvásárlási árak, és tavaly az alma megadta a kegyelemdöfést Egy cseppet sem túlzás, hogy súlyos válságba került a tsz vezetése. Kényszerítő átadás A korábbi elnök, Szabó Béla, aki évtizede vezette a közös gazdaságot, levonta a megfelelő következtetést és megvált az egyes számú vezető posztjától. Talán nincs mit csodálkozni rajta, hogy egyáltalán nem tülekedtek átvenni az örökséget. Olyannyira, hogy hosszú hónapokig nem volt elnök, hanem Dajka János helyettesként vitte az ügyeket. — Miért nem vállalta azonnal? — Azért, mert nagyon pontosan tisztában voltam azzal, hogy mi vár rám. Ennek a tsz-nek annyira leromlott az eszközállománya, hogy szinte képtelenség dolgozni vele. Az erő- és munkagépekre például még ötven százalékig sem lehet számítani. Az amortizációs alapunk a pótlásra sem elég, nemhogy a fenntartási— Elnökhelyettesként részese volt a helyzet ilyen kialakulásának. — Nem tagadom a felelősségem a rossz döntésekért, mert nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nem voltak ilyenek. De azt állítom, hogy mégsem mi felelünk mindenért. • — Ezért vállalta tehát? — Helyből nem volt más, aki kötélnek állt volna.. Idegent meg miért vegyünk a nyakunkba? Túlélni? üzemi átlagban, a térségben egyedülálló módon. Errefelé minden tsz-nek 14 alatt van, így élvezik a kedvezőtlen adottságokkal járó kedvezményeket. — Valamiképpen mégis gazdálkodni kell. — Végül is ezt tesszük, de egyelőre nem sok reménységgel. Várhatóan az idén megismétlődik a veszteségünk, bár sokkal szerényebb lesz, előreláthatólag csak hárommillió. — A tagság megérzi, hogy itt nem terem a pénz, hanem elvész? — Nem! A fizetés biztos, a maradék zöldségszerződést a háztáji kapta, nem élnek rosszul. — Miért nem a közös jövedelmét növeli a zöldség? Akkor lenne pénz a fejlesztésre. — A tag pedig elmenne az iparba nyolc órát dolgozni a tizenkettő helyett, és nem lenne, aki metssze a fát, leszedje az almát, és még sorolhatnám. Á kiút? Az új vezetéstől új elképzeléseket vár az ember. Nagy- ratörő terveket, gyökeres változtatásokat, de legalább kilábalást a bajokból. Hány példa van arra, hogy egy teljesen kilátástalannak ítélt helyzetű reménytelennek minősített gazdaságból végül országos hírű, milliárdokban gondolkodó tsz vált. Az ócsai homokon dolgozók példáját vegyük csak. Ma az egész országban szervezik a ciroktermesztést, és más eredményeikre is joggal lehetnek büszkék. — Minket sújt a sors — mondja az elnök. — Tíz éve nem volt olyan miniszter a MÉM-ben, hogy ne írtunk volna az aranykorona besorolásunk miatt. 15,3 ugyanis — Az egyedi pénzügyi rendezés lenne. Erre szinte alig van remény. Aztán itt a térségi melioráció. Három év múlva jutnak el idáig, ha addig kihúzzuk, talán megolvad a jég. Időközben a szanálási bizottság ajánlásai alapján ész- szerűsítik a termelésszerkezetüket, selejtezik az ültetvényeket, a takarmánymérleghez igazítják a juhászati létszámot, megpróbálják bevezetni az ágazati önelszámolási, és még néhány dolgot, ami szépíti a helyzetet, de meg nem oldja. Mindezt a szanálási bizottság nélkül is kitalálhatták volna. Egy valamit pedig semmiképpen sem várhatnak az említett testülettől: hogy jobb kedvre, alkotó hangula re ébressze a vezető kollektívákat Hogy a kiiátástalanságot felváltsa az alkotó erő, és az ötletteremtő fiatalos lend illet. Esik Sándoi ISMÉT CSÖKKEN FEHÉRGYARMATON a városközpont forgalma. Július első napjaiban megkezdték a Toldi Miklós utca szélesítését. A városi tanács megbízásából sor kerül az aszfaltozásra is. Az út elkészülte után a Tiszahátról a városközpont elkerülésével mód nyílik eljutni Beregbe.
