Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-10 / 136. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. június 10. K özeledik a rámádén, a mohamedánok böjti hó­napja. A szent ünnep előtt Irak ismét fegyver­nyugvást javasolt Iránnak, ám az ajánlatot Te­herán azonnal visszautasította. Amiből logikusan követ­kezik, hogy a jó ideje elfelejtett jelzővel felruházott há­ború reménytelenül folytatódik. Persze használhatunk más jelzőket is. Kívülről szemlélve nemhogy értelmet­lennek, hanem teljességgel őrültnek tekinthető ez a szomszédháború, amelyben mindkét hadakozó, csak iszonyatos veszteségeket szenvedett, s a világon semmit nem nyert. Mert az majd három év után világos, hogy katonád győzelmet egyik fél sem tud kicsikarni. Irak villámháborús tervei a belpolitikai küzdelmei miatt meggyengült Irán legyűrésére már a háború első hó­napjaiban szertefoszlottak. A lassan kicsikart győze­lem ábrándja is a múlté, ám Irán sem képes felülkere­kedni, annak ellenére, hogy másfél esztendeje támadás­ban van, s a háborúzás java már iraki területen zajlik. önmagában az még logikus lenne, hogy mint há­borúra kényszerített fél, Teherán nem hajlandó megfe­lelő kompenzálás nélkül békét kötni. De hát kárainak gazdasági és politikai kiegyenlítését már számtalanszor ajánlották az Irak mellett álló arab államok. Bagdad is kész lenne messzemenő engedményekre. Teherán mégsem enged, mert úgymond ragaszkodik a mai bag­dadi rendszer felszámolásához. Ami viszont hallatlan egy béketervben, hiszen saját bukására aligha kötelez­heti el magát egy hatalom. A képtelen feltételek hátterét sokat kutatják mos­tanában az iraki—iráni háború megfigyelői. Vannak olyan vélekedések, hogy a teheráni ve­zetésnek otthoni ügyeiben jó szolgálatot tesz a nemzeti egységet erősítő háború. Csakhogy ennek ellentmond az az iszonyatos teher, amelyet a gazdaságilag ugyancsak válságban eviokélő Iránra ró ez a rétestésztaiharc. El­térésekkel ugyan, de nagyjából áll ez Irakra is. Politi­kai presztízs és számítás, vallási és ideológiai megfon­tolások kusza tömege teszi befejezhetetlen né ezt az ádáz háborút, amelybe mindkét ország gazdasága las­san belerokkan. A józan észre apellálnak mindkét tu- sakodónak a közvetítők, de annak győzelmét folyton meggátolja az ezernyi ellentéttől táplált politikai en­gesztelhetetlenség. Kérdés, hogy még meddig. Avar Károly (Folytatás az 1. oldalról) ezernek javultak a munkakö­rülményei. Kevesebb helyen veszélyezteti a dolgozók egészségét a zaj, a vibráció, a kisgépesítés a nehéz fizikai munkát is szűkebb körre szo­rította vissza. Még ma is sok azonban a zajos munkahely, sok műhely levegője szeny- nyezett, széles körben to­vább kell javítani a munka­helyek megvilágítását és újabb erőfeszítések szüksége­sek a nehéz fizikai munka további csökkentésére. A szo­ciális tervek kidolgozása is nagy figyelmet követel, mert a viszonylag szerény anyagi eszközökből is meg kell te­remteni a feltételeket a dol­gozók egészségének, testi ép­ségének védelmére. A SZOT kezdeményezései nyomán előrelépés tapasztal­ható az egyéni védőfelszere­lések gyártásában, beszerzé­sében és alkalmazásában, bár a helyzet még így sem kielé­gítő. Ez év elején megkezdő­dött azoknak a védőruhák­nak a gyártása, amelyek a korábbiaknál mérettartób- bak, és erősebb igénybevé­telre is alkalmasak. A Pro­metheus Tüzeléstechnikai Vállalat megbízást kapott a légzésvédő felszerelések szer­vizének megszervezésére, en­nek azonban még csak az előkészületei történtek meg. Több egyéni védőfelszerelés­ből továbbra is hiányok van­nak. Tavaly például nehezen lehetett hozzájutni lángmen­tes, illetve a sav ellen védő ruhákhoz, közúti védőruháza­tokhoz. Egyelőre nem tör­tént előrehaladás az ipari lánckesztyú gyártásához szük­séges láncszövet hazai gyár­tásában, így ebből a fontos védőeszközből hiányok ta­pasztalhatók. A SZOT elnökségének je­lentése helyesléssel állapítja meg, hogy az ipari miniszter intézkedési tervet dolgozott ki az országos targoncajavító hálózat megszervezésére, az ezzel kapcsolatos társulások létrehozására, a javításhoz szükséges alkatrészek előte­remtésére. Az elhatározott tennivalók • megvalósítása megkezdődött. Az Oxigén- és Dissous Gázgyár gondosko­dott az ipari gázpalackok biz­tonságának növeléséről, a palackok javításáról, átalakí­tásáról. A biztonsági szabály­zat előírásainak nem megfe­lelő ipari gázpalackok aránya a korábbi 60 százalékról más­fél százalék alá csökkent. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete számos új eljárást és beren­dezést dolgozott ki a dolgo­zók biztonságának növelésé­re. Ide sorolható az új típu­sú tűzjelzőközpont, az ionizá­ciós füstérzékelő, többféle korszerű porleválasztó beren­dezés, zaj- és rezgéscsökken­tő berendezés. Ezek az új eredmények a biztonságosabb munkakörülmények megte­remtésén kívül importtermé­kek helyettesítését és egyes cikkek konvertibilis export­ját is lehetővé teszik. A Minisztertanács — a szakszervezetek álláspontjá­nak megfelelően — fontosnak tartja, hogy a miniszterek, országos hatáskörű szervek, s a vállalatok vezetői egyaránt gondoskodjanak a munkavé-' delmi jogszabályokban és szabályzatokban foglaltak ér­vényesítéséről. A miniszterek számoltassák be a vállalati vezetőket munkavédelmi te­vékenységükről, értékeljék komplex módon a felügyeleti ellenőrzések során szerzett tapasztalatokat. A Miniszter- tanács rámutat, hogy minden területen fokozott figyelmet kell fordítani az üzemi bal­esetek és foglalkozási megbe­tegedések, ezen belül is a ha­lálos, a súlyos és tömeges balesetek állandó mérséklésé­re, a munkakörülmények tervszerű fejlesztésére, s meg kell követelni mindenütt az alapvető munkabiztonsági feltételek megteremtését. HOLLAI IMRE CIPRUSON HoLlai Imre, az ENSZ-köz- gyűlés 35. ülésszakának elnö­ke Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök meghívására június 7— 9. között látogatást tett a Cip­rusi Köztársaságban. Megbe­széléseket folytatott Kiprianu elnökkel és Nikosz Rolandisz külügyminiszterrel az ENSZ- közgyűlés munkáját érintő kérdésekről. Hollai Imre ta­lálkozott a főbb ciprusi poli­tikai pártok vezetőivel és Hugo Gobbival, az ENSZ-fő- titkár ciprusi különmegbí- zottjával. KUBAI SEGÍTSÉG NICARAGUÁNAK Kuba több mint ezer, kü­lönböző nagyságrendű gazda­sági terv megvalósításában segít Nicaraguának. Gyakor­latilag nincs a nicaraguai gazdaságnak olyan ágazata, amely valamilyen formában ne kapna segítséget Kubától. A két ország 1983-ra szóló gazdasági együttműködési megállapodását szerdán írták alá a nicaraguai fővárosban. A megállapodás értelmében kubai szakemberek többek között házgyárakat, hidakat, utakat, víztárolót építenek Nicaraguában. A szigetország segítséget ad a managuai nemzetközi repülőtér korsze­rűsítéséhez, a fővárost és a legnagyobb nicaraguai kikö­tőt összekötő vasútvonal megtervezéséhez. JUGOSZLÁVIA: BENZIN, BÚZA A jugoszláv kormány úgy döntött, hogy a következő há­rom hónapban is csak havi 40 liter üzemanyagot kaphat­nak a személygépkocsi-tulaj- donosok. Az országban mint­egy 2,7 millió magángépkocsi van. A kormány a közelgő aratásra való tekintettel meg­határozta a búza felvásárlási árát. A minőségtől függően kilogrammonkénti 13—15 dí- náros ár az egész ország területére egységesen ér­vényes. A szerződésben elő­re lekötött felvásárlás eser tén ehhez 10 százalék kö­rüli „prémium”, vagyis felár jöhet még hozzá. Jugoszlá­viában általában jó termésre számítanak az ország egyes részeiben tapasztalt májusi szárazság ellenére is. NOSZTALGIAAUTÓK Az NSZK-ban virágzik a régi autók, az úgynevezett oldtimerek piaca. A háború utáni modellek közül a leg­kedveltebbek, ám legdrágáb­bak közé tartozik például az ötvenes évek Mercedes 300 SL-je, amely ára jelenleg 150 ezer nyugatnémet márka. A vékonyabb pénztárca jú ve­vők körében keresett „nosz­talgiakocsik” közé tartozik a Borgward Isabella, a BMW Isettája, a DKW 1000-es, a Glas Goggomabilja, vagy az Opel Olympia, de a régebbi típusú „VW-bogár” is. Ezek ára háromezer és tízezer márka között mozog. N. N. Szemenyuk megnyitja a magyar könyvkiállítást. Áz olvasó ünnepe Magyar könyvkiállitás Ungváron veken járt. Ott sorakoztak a polcon a közelmúlt könyv­hét újdonságai, az elmúlt időszakiban megjelent poli­tikai, szak- és szépirodalmi alkotások, albumok, anto­lógiák. Dolgoztak a televí­zió kamerái, villantak a fo­tósok vakui. Orosz, magyar, ukrán sza­vak keveredtek, de a zson­gáson át is jól hallható volt, amint Ekler György — aki a megyei pártbizottság és a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Országos El­nöksége nevében beszélt — néhány számadattal igazol­ta tovább a barátság ténye­könyvszerkesztök Ungvár- ról, ottani újságírókollégák, egyetemi tanárok. A szó, a betűfóm emberei. És a felelősség, az írás­tudó felelőssége hangsúlyt kap N. N. Szemenyuk gon­dolataiban is, amikor azt fejtegeti, hogy a Szovjet­unióban évente 80 ezer könyv jelenik meg kétmil­liárd példányban, naponta nyolcezer újság lát napvilá­got, s ötezer a folyóiratok száma. A fejlett szocialista társadalom építésében, a béke megvédésében, a ba­rátság ápolásában — mond­ja — különösen fontossá A kiállítás részvevői a magyar könyvek között. Csaba felvételei) (Császár „A könyv messze nemze­dékek egymáshoz fűzője, amivel ősök, barátok és utódok között lehetünk” — idézte Babits Mihály sza­vait Ekler György, a me­gyei pártbizottság titkára ungvári beszédében, a ma­gyar könyv ünnepén. A gondolat rímelt arra, amit megnyitójában N. N. Sze­menyuk, az Ukrajnai Kom­munista Párt Kárpátontúli területi Bizottságának tit­kára mondott: a magyar könyv ünnepe része annak a sokoldalú kapcsolatnak, amely a Szovjetuniót Ma­gyarországgal, a Kárpáton­túli területet SzaboLcs-Szat- már megyével évtizedek óta összefűzi. Uingvár egyik új művelő­dési házában került sor a magyar könyv ünnepségére. A pártok képviselőin kívül ott találtuk Gyúró Imrét, a megyei tanács elnökhelyet­tesét, Zöld Ferencet, a Könyvkiadói Egyesülés igaz­gatóját, valamint a társ­rendező Kárpáti Kiadó ve­zetőit is. A több száz ér­deklődőt kamaramuzsika fogadta, majd a nyíregyhá­zi Móricz Zsigmond Szín­ház művésznője, Jancsó Sa­rolta Petőfi és Weöres Sán­dor egy-egy versével te­remtett bensőséges hangu­latot. Engedtessék meg a hely­színről tudósító krónikás­nak, hogy a megélt élmény segítségével adjon képet a megnyitóról, s szabadon gazdálkodva a hallott meg­nyitó beszédekkel igyekez­zék megmutatni, hogy va­lóban esemény volt a júni­us 8-án nyílott és 25-ig nyitva tartó kiállítás első napja. — „A magyar könyv hete — az olvasó ünnepe" — mondta N. N. Szemenyuk, majd részletesen felsorolta, hogy az elmúlt negyedszá­zad alatt hány és hány olyan mű látott napvilágot, amely népeink politikai, művelődési, gazdasági érté­keit juttatta el olvasók tíz­millióihoz. A dialógusnak beillő beszédekből most Zöld Ferenc szavaiból: „Hu­szonöt év az együttműkö­désben szép idő, nemcsak az eltélésben, főként az ered­ményességben. Huszonöt éves a magyar —szovjet közős könyvkiadá­si egyezmény, mit nemcsak az aláírt dokumentum hite­lesít, a pecsétet az olvasók tették rá azzal, hogy köny­vespolcaikon itt és ott több mint 400 kötet impresszu­mában olvasható: »Megje­lent a Kárpáti Kiadó (Uzs- gorod) és a Móra, Gondo­lat, Kossuth vagy más könyvkiadó közös gondozá­sában«”. Közben az érdeklődők szeme a bemutatott köny-r it: „Hazánkban a felszaba­dulás óta mintegy 1700 orosz és szovjet irodalmi művet fordítottunk le ma­gyar nyelvre, s ezek össze­sen 20 millió példányban jutottak el az olvasóikhoz. A magyar irodalom és kultúra megbecsülése nyil­vánul meg abban, hogy o Szovjetunióban eddig 130 magyar író 810 művét ad­ták ki, 30 millió példány­ban. Ezek a művek a Szov­jetunióban élő népek 34 nyelvén láttak napvilágot, s így a legszélesebb körű olvasótábor számára vál­tak hozzáférhetővé.” Társam az ünnepségen Jurij Skrobinec, az ismert műfordító. Munkája nyo­mán látott napvilágot uk­rán nyelven Petőfi, Nagy László, Weöres Sándörnem egy költeménye. Skrobinec írta az egyik versében: „Ki barátságról szól, / kancsal- lá sosem réved / mint va­sat a kovács / formáld a betűfémet”. Jószerével nem is juthat más eszembe, mint ez a négy sor. Mondom is Jurijnak. „Szép, de mérhe­tetlenül nehéz dolog gon­dolatokat egyik nyelvről a másikra átültetni.” Mondja és érzem: „Minden szó híd ember és ember között.” Hallgatják a .beszédeket válik minden szó és min­den gondolat. Népeink közös szándékát és mai sorsát hadd foglal­ja össze Ekler György be­szédének az a gondolatfú- zése, amely az egész ma­gyar könyvünnep alapesz­méjét is summázta: „Ügy gondolom, e kiállítás anya­ga is jelzi, hogy a szocia­lista építésben milyen nagy a szerepe a korszerű mű­veltségnek. A szocializmusnak szük­sége van minden igazi kul­turális értékre, amit az em­beriség történelme során felhalmozott. Szükségünk van a marxista—leninista világnézet alaipján a termé­szet- és társadalomtudomá­nyok újabb eredményeire, az általános emberi és a szocialista értékeket bemu­tató irodalomra... Napja­inkban csak azok a közös­ségek tudnak helytállni, amelyek bekapcsolódnak az ország szelleipi életébe és ezáltal nemcsak többet tud­nak, ismernek a világról, hanem többet is tudnak nyújtani hazájuknak.” A megnyitó utolsó aktu­sául Zöld Ferenc a kiállítás anyagát a Kárpátontúli te­rület könyvtárának adomá­nyozta. Borget Lajos A végtelen háború Németh Károly és Korom Mihály látogatása a Déli Hadseregcsoportnál Németh Károly és Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai csü­törtökön látogatást tettek az ideiglenesen hazánkban állo­másozó Szovjet Déli Hadse­regcsoport alakulatainál. A látogatáson részt vett Rácz Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője. A vendégeket elkísérte Knnsztantuin Kocsetov vpzér ezredes, a hadseregcsoport parancsnoka és Nyikolaj Sev- kun altábornagy, a hadita­nács tagja — politikai cso­portfőnök. A vendégek tájékoztatást kaptak a személyi állomány életéről, harci-politikai ki­képzésének helyzetéről. Meg­tekintettek több csapategysé­get és találkoztak a hadsereg­csoport tisztjeivel, katonái­val.

Next

/
Thumbnails
Contents