Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. június 7. Napi külpolitikai kommentár A politikai előrelátás dokumentuma J óval a határidő lejárta előtt döntöttek úgy szovjet és finn részről, hogy változatlan formában meghosszabbítják a 35 évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Nem újdonság ez a két ország kapcsolatainak történetében, hisz a legutóbbi, 1970-ben történt 20 évre szóló meghosszabbítást sem a lejárati határidőhöz kötötték. Szovjet és finn részről egyaránt úgy vélik, hogy a nemzetközi politikai életben, az egyes országok vezetésében bekövetkezett változások lehetővé és szükségessé teszik a szerződés időtartamának meghosszabbítását, ami egyben megerősítés is: a három és fél évtizeddel ezelőtt aláírt dokumentum alkotói nagyfokú politikai előrelátásról és realitásról tettek tanúbizonyságot, a szerződés elveinek és előírásainak helyességét igazolta a gyakorlat, s a Szovjetunió és Finnország a jövőben is ezen az úton kíván haladni. A szovjet kormány 1948 februárjában tett javaslatot az I akkori finn kormánynak a szerződés megkötésére, s Paa- sikivi elnök rövid időn belül pozitív választ adott. Ütnak indult Moszkvába a dokumentum kidolgozásával megbízott finn küldöttség. Tagjai között volt IJrho Kekkonen, aki később hosszú éveken keresztül meghatározó szerepet játszott Finnország politikájának alakításában, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok építésében. Rövid ideig tartó megbeszélések és egyeztetések után április 6-án ünnepélyes aktussal zárultak a tárgyalások: aláírták a szovjet-—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést. Mint a szerződés bevezetője — preambuluma — megállapítja, a Szovjetuniónak és Finnországnak meggyőződése, hogy a baráti, jószomszédi kapcsolatok építése megfelel a két ország alapvető érdekeinek. Tartalmazza továbbá ez a rész azokat a nemes, az ENSZ alapokmányával összhangban álló elveket, amelyeket a két ország követ kapcsolatainak alakításakor. A kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó kitételt részletezi az első és második pont, megállapítva: bármelyiküket is éri agresszió, a másikuk katonai segítséget nyújt, sőt az agresszió veszélyének megállapításakor kötelesek a felek konzultálni egymással. A harmadik és negyedik pont arról szól, hogy nem vesznek részt olyan szövetségben, amely a másik szerződő fél ellen irányul, és a legeltökél- tebben csatlakoznak minden, a béke megőrzésére irányuló, a világszervezet békés céljaival összhangban álló mozgalomhoz. Nagy jelentősége van az ötös és hatos pontnak. Ezekben a felek kimondják, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják egymás területi integritását és szuverenitását, nem avatkoznak be egymás belügyeibe, s készek baráti szellemben fejleszteni a kulturális és kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat. A szerződés szellemében fejlődnek 35 év óta a két ország kapcsolatai. A tág, elvi-politikai kereteket a mindennapi gyakorlat diktálta realitások figyelembe vételével sikerült kitölteni. A két ország kapcsolatait szabályozó alap- dokumentumra több mint száz, ma is érvényes, a kapcsolatok különböző elemeit jogi formába öntő szerződés és megállapodás épült rá. A hagyományos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokon kívül új típusú kooperációk, ipari létesítmények közös építése is bevált gyakorlattá vált. A kapcsolatok kiterjednek a sportolók és turisták cseréjére, az ifjúsági hetek kölcsönös megrendezésére, a katonai vezetők látogatásaira is. zinte példa nélkül álló az a nagyfokú bizalom, ami a két különböző társadalmi berendezkedésű állam, egy nagyhatalom és kis szomszédja között — éppen a szerződés nyújtotta megfelelő alapokon — kialakult. Mindez persze nem önmagától ment, hanem következetes és kitartó munka eredménye, s ebben fontos szerep jut a két ország vezetői személyes találkozóinak. Mauno Koivis- to mostani szovjetunióbeli látogatása, a szerződés változatlan formában történő aláírása újabb jelentős lépés lesz a kapcsolatok bővítése, a bizalom erősítése irányában.' Kovács B. Sándor ROMES CSANDRA SAJTÖT AJÉKOZTATÖJA A békemozgalom időszerű -kérdéseiről és a prágai béke- világtalálkozó előkészületeiről tartott sajtótájékoztatót Romes Csandra, a Béke Világtanács elnöke hétfőn, a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Egy kérdés kapcsán elmondta: a magyar békemozgalom tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul a Béke Világtanács céljainak megvalósításához. Elismerőleg szólt a béke és barátsági hónap eseménysorozatáról, kiemelve, hogy a magyar nép újból és újból tanúbizonyságot tesz a béke ügye mellett. ÜLÉSEZIK A KÍNAI PARLAMENT Hétfőn megnyílt a kínai parlament ülésszaka. A tervek szerint tizenhét napig tartó tanácskozásnak a megfigyelők különös jelentőséget tulajdonítanak. A világot éppúgy érdekli az ülésszak első része, amikor az egymilliárdos lakosságú ország gazdasági és pénzügyi helyzetéről tárgyalnak, mint a második, amikor az állami intézményekről és vezetőikről lesz szó. A legnagyobb figyelem az államfő kinevezésének kérdését kíséri. KODÁLYEMLÉKPLAKETT Kővári Péter, hazánk NSZK-beli nagykövete hétfőn Kölnben Kodály-emlékpla- kettet nyújtott át Conrad W. Mayernek, a freiburgi Ko- dály-társaság elnökének, aki rendkívül sokat tett Kodály Zoltán munkásságának népszerűsítéséért, a Kodály- módszer NSZK-beli elterjesztéséért. HŐHULLÁM INDIÁBAN A hét végén további 9 halálos áldozatot szedett a több mint egy hete tartó indiai hőhullám. India három szövetségi államában a hőmérő hi- gianyszála 46 Celsius-fokra szökött fel. Eddíig 33-an vesztették életüket a szokatlanul nagy hőség következtében. JAPÁN: Közös himnuszéneklés műszak előtt, rendszeres üzemi torna, szabadságukat alig igénybevevő, odaadó alkalmazottak, akik szabad idejükben is a munkatermelékenység növelésén törik a fejüket — hosszan sorolhatnánk a japán foglalkoztatás Idillinek tűnő jellemzőit. Ha ez a „paradicsomi” állapot soha nem is volt általános, tény, hogy a hosszú gazdasági fellendülés évtizedekig valóban különleges helyzetet, páratlan vállalati harmóniát alakított ki a távol-keleti államban. Az elmúlt néhány esztendőben azonban a világgazdasági visszaesés nem kímélte a Felkelő Nap országát sem. Napjainkban körülbelül 2,4 százalékra tehető az állást keresők aránya — ez mintegy 1,3—1,4 millió embert jelent. (Tegyük hozzá rögtön: ez az adat csak japán mércével mérve tűnik komornak, tucatnyi tőkés ország vezetői boldogan „elfogadnák”.) Az összkép — kicsit közelebbről vizsgálva — ennél persze bonyolultabb. A hivatalosan munkanélkülinek nyilvánítottakhoz ugyanis hozzá lehetne számítani a részidőben dolgozók és a kényszerszabadságoltak rétegét — így arányuk a becslések szerint már 4—5 százalékot tenne ki. Ráadásul Japánban is jelentős a kapun belüli munkanélküliség: a szigetországra oly sokáig jellemző „élethossziglani” alkalmazás sok tízezer felesleges dolgozót is aktív munkaerőként tüntet fel. A recesszió nyomán viszont a cégek tőlük — csakúgy mint az idősebb, túl magas fizetést húzó alkalmazottaktól — igyekeznek elsőként megszabadulni. Megszaporodnak az előrehozott nyugdíjazások. A most felfutó, korszerű technológiát, tehát a kevesebb munkáskezet igénylő dinamikus ágazatok, úgy tűnik, nem fogják maradéktalanul felszívni a máshol jelentkező munkaerő-többle^ tét. Japán exportgondjai, jó néhány iparágának válsága, a néhol fellépő kapacitáscsökkentési kényszer még boru- sabbá teszi a kilátásokat. A Tokiói külkereskedelmi minisztérium nemrég például vészjósló prognózist adott közzé, amelyben az évtized végéig további négymillió ember utcára kerülését, tehát az állástalanok arányának Japánban példátlan felduzzadását jósolja meg. Szegő Gábor 0 Szentháromság-szobor helyén állt egykor a Vámegyed díszkútja. amelyről 1501-ben írta az olasz íata, Dainiero: „A főtér közepén álló szép szökőkútbó! ezen a napon kitűnő bor csordogált. A nép naphosszat zarándokolt a csodaforrásihoz: bögrékkel^ fazekakkal, süvegeikkel merítettek belőle. Némelyik egyenesen szájába csorgatta az italt... A földön részegek heverték, ezeket 'lassacskán hazacipelték.” Egykori latin tankönyvemben az első olvasmány így kezdődött: „Agricola terrain arat. Agricola vineam quoque curat.” — A földműves földet szánt. A földműves szőlőt 'is művel. Római légiók nyomában jött ide is a gyümölcsfa, a szőlővessző; a budai hegyvidék „vergi- liusi táj” már időszámításunk első századaiban. S amikor a magyar államalapítás után jönnek a „latin” — olasz, francia — „hospesek”, a szőlőművelő telepesek, szerzetbéliek és világiak, talán neim is kell sokait szelídíteni a népvándorlás idején elvadult tájon. Ahogy a budai vásárosok mézeskalács huszárjaiban talán az aquincumi bálbsütők lóhátas im- perátorfigurái öröklődtek ránk, úgy éltek tovább szőlőművelőink — az olasz— francia borvidékek szerszámaihoz hasonlatos — metszőkéseiben, kapáiban a latin szőlőkultúra emlékei. A középkori és barokk Budán — egészen a XIX. század második feléig, amikor a nagy filoxerajárvány lesöpörte a tőkesorakat a tabáni, naphegyi lejtőkről — minden valamirevaló budai polgárnak megvolt a maga szőlőskertje. A Várnegyed házainak utcára nyíló pinceablakát úgy építették, hogy a „iborkor- csolyás” legények leeregethessék torkán a hordókat. Az alig ötven esztendős város első ostroma idején, 1302-ben a polgárok óvatosan meghúzódnak a falak védelmében; a trónkövetelő Károly Róbert hajítógépei nem sok kárt tehetnek az erős védőművekben; így aztán a kaSzáraz György: Boros Buda í. fonák — szeptember van, szüretidő — nekiesnék a szőlőknek, tiporják, döntögetik a fürtökkel rakott tőkéket. Ezt már nem nézhetik a gazdák, megnyitják a kapukat, s oly dühvei rontanak az ostromlókra, hogy azok rendetlen futásban egészen Székesfehérvárig menekülnek. Itt, ahol még a városi bakter is borban kapta a hivatali járandóságát, ugyancsak kevesen lehettek az oly megátalkodott antialkoholisták, mint a XV. századiban élt német polgár, kit Peter Onvennek — Unwein. bortalan — hívtak, s 1439-ben, magát megmagyarítván. kemény következetességgel a Bornemissza nevet vette fel. Szüret után, amikor terjengem kezdett a budai sikátorokban a murci illata, már csaknem minden poigárházon ott függött az italmérést jelző cégér. A Várnegyed egyik ránk maradt rejtélyének, a kapualjakban rejtezkedő ülőfülkesorok rendeltetésének nyitját sokan ebben vélik megtalálná. Középkori templomokban megszokott látvány az éneklő kanonokok, a szertartások fényét jelenlétükkel emelő főpapok „páholysora”, de ilyesmi polgárházak kapualjaiban egyebütt nem található. Éjszakai őrök pihenője? Szolgák pletykapadja? Vagy csakugyan azért kellettek, hogy a borát mérő polgár kecskelábú asztalokat állítson elébiik, cinkupákkal, a kis gyertyafülkékben pislogó mécsesekkel teremtve kellemes korcsmahangulatot a boltív alatt? Akadt azért csapszék is a Várnegyedben szép számmal; s hogy nem volt oktalan Mátyás király 1486-os rendelete — aki kocsmába megy. fegyverét szállásén hagyja! —. arról nem egy krónikás feljegyzés tanúskodik. Amikor 1500 tájékán Jagelló Zsigmond herceg — a későbbi lengyel király — Budán vendégeskedik bátyjánál, II. Ulászlónál, ezt írja róla és kíséretéről Pierre Choque, az ugyancsak vendég francia lovag: ..a legbájosabb legények, s a legjobb táncosok. akiket valaha is hátán hordott a föld”, ám a herceg bolondja ripityára töri egy kocsma berendezését, udvari káplánjának pedig — akit az ital nemegyszer „szerfölött elgyengített” — saját cimborái szakítják be fejét mulatozás közben. De Balázs mester bakonybéli apátúr sem lehetett különb lengyel testvérénél: saját rendtársai vallják, hogy Budán időzvén, ,,a lehető leggonoszabb életet élte, még lányok is jártak föl hozzá...” Borús kilátások? A postai dolgozók tokiói felvonulása a japán szakszervezetek hagyományos tavaszi akciósorozatán. Állást kereső asszonyok a japán főváros egyik munkaközvetítő irodájában. A japán munkafegyelem és munkatempó világszerte páratlan. Képünkön: varrógépszerelés utolsó fázisa a nagoyai Brothers Művek üzemcsarnokában. USA: származás szerint Amerikai magyarok Az Egyesült Államok egymillió 776 ezer polgára vallotta magát magyar származásúnak a legutóbbi nép- számlálás során. Az erről most közzétett tanulmány szerint a magyarok a 17. helyet foglalják el az amerikai •népcsoportok sorában. A felmérés során 49,5 millió amerikai angol származásúnak va-lotta magát. A német származásúak mindössze 300 ezerrel maradnak el mögöttük. A harmadik legnagyobb származási csoport az íreké, ők szintén 40 millió felett vannak. Utánuk az „afroamerikaiak” következnek 21 millióval. A további sorrend: franciák (13 millió), olaszok (12.2 millió), skótok (10 málló), lengyelek (8,2 millió). Az indiánok szórna 6,7 millió Hűszaki áruk engedményes vására június 15-ig A CENTRUM ÁRUHÁZBAN! Régi ár Oj ár 303 típusú mosógép 1980,— 1580,— 407. típusú centrifuga 1790,— 1490,— AT—2961 televízió 7900,- 6900,Szillaj férfikerékpár 2620,— 2200,— KERESSE FEL A CENTRUM ÁRUHÁZÁT AMÍG A KÉSZLET TART! (Folytatjuk)
