Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

1983. június 4.

Kelet-Magyarország

3

M

inden tudomány fölösleges volna, ha a dolgok megjelenési formája és lényege egybeesnék, mondja Marx, s Lenin, fél évszázaddal később, hozzáteszi: az eleven szemlélettől az elvont gondolkodáshoz, s a gondolkozástól a gyakorlathoz — ez az objektív igazság megismerésének dialektikus útja. Ha ez a két alapvető ismeretelméleti igazság nem volna, teljesen feleslegesnek bizonyulna nemcsak a tudósok munkája, hanem a tanítóké, a tanároké — a pedagógusoké is.

De vajon a megismerésért folytatandó küzdelem és munka hiánya nem sorvasztaná-e el emberi lényegünknek egy másik oldalát? Vajon erkölcsünk-emberségünk olyan mély és valódi volna-e a tudásért folytatott küzdelem nélkül, mint amilyenné vált e küzdelem folyamán?

Amikor most, a pedagógusok tudatépítő, jellemnevelő, emberformáló munkája előtt tisztelgünk, a nevelői hivatás elkerülhetetlen szükségességéről és alapvető fontosságáról meggyőződve egy újabb gondolat követi a megelőzőeket. Ha az ismeret, a tudás — éppen a megismerésért folytatott küzdelem révén — csaknem mindig együtt jár a karakter alakulásával, akkor megkérdezhetjük: mt hát az az embereszmény, amelynek megvalósításáért a pedagógusok nap mint nap dolgoznak, a legnemesebb nyersanyagot, az emberi tudatot formálva?

A görög eszmény, a „kalo- kagathia” volt, „a szép és jó foglalata”; a római a „homo politicus”, a középkori a „miles Christi”, a Krisztus katonája, a reneszánszé pedig az „uomo universale”; a reneszánsz — magasabb fokon — újra eljutott a szép és jó akkor korszerű foglalatához, az univerzális emberhez.’ S ezzel mintha bezárult volna a kör.

Csakhogy az élet, a társadalom fejlődése nem áll meg, a kör nem zárulhat be, tovább kell lépni a megismerés és az ismeretátadás útján. És ez különösen nehéz azóta, amióta az emberi ismeretek szakosodása és egyre gyorsabb tempójú mennyiségi növekedése szinte legyőzhetetlen akadályokat tornyosit a tudni vágyó ember felé. A reneszánsz után jött a barokk, jött a felvilágosodás kora, a

polgári forradalmaké, s jött a természettudományok százada, a tizenkilencedik. S a pedagógiában ds szükségszerűen sorra születtek a nagy egyéniségek. Comenius még univerzális nevelést akart adni diákjainak, és didaktikájában a szaktudományok egységét vallja. A mi Apáczai Csere Jánosunk az egyoldalúság veszélyeire figyelmeztet, s megírja az akkori tudományok alapjainak összefoglalását a Magyar Encyclopae- diában. Pestalozzi szemléltető módszere, Maria Mon- tessori öntevékenységre alapozó nevelési módszere, Makarenko közösségi nevelési alapelve mind-mind a tudományok összefoglaló elsajátítására, az emberi kultúra egy és szétszaggathatatlan voltának felismerésére, s az ezt az egységet egybefoglaló etikai keretre irányul. Hogy a pedagógus munkája mennyire nem csupán egy-egy szaktudomány átadása, hanem annál sokkal több, arra jellemző az a vélemény, amely nem szakmabélitől, hanem egy nagyon világosan látó, haladó politikustól, Kossuth Lajostól származik. Hét évvel a forradalom előtt, 1841-ben ezt írta a Pesti Hírlapba, a köznevelés dolgáról töprengve: „Kiművelt fej könnyen ma- gáévá tehet egy vagy más szaktudományt; az egyes műágazati képzés ellenben egyetlen irányban magas tökélyre vihet ugyan, de általában véve az észt parlagon, a szellemtermék erejét törpén, az eszmék világát ismeretlenül hagyja”. A szakismeretek fontosságát tagadta volna

Kossuth? Korántsem. A „szakbarbárság” ellen hadakozott, s a tágabb látókörért.

S ez a fajta tendencia jutott uralomra ’— szükségszerűen — éppen a mi szocialista társadalmunk jelenében, az intenzív és általános alapképzésre épülő szakképzést találva a legideálisabb- nak.

Pedagógusaink ezért az embereszményért, ennek az eszménynek a megvalósításáért, vagy legalább megközelítéséért dolgoznak. Azaz: valamennyiünk jövőjéért dolgoznak. Jövőnkre gondolva köszöntsük hát őket hálával, bizalommal és biztatással a pedagógusok napján.

A JUBILEUMI TIZEDIK ELMARADT. EGYMÁS UTÄN KILENCSZER ZART VESZTESÉGGEL A VASMEGYERI MICSURIN TERMELŐSZÖVETKEZET, S HOVATOVÁBB SENKI SEM HITT ABBAN:

Mégis lohet talpraállni

Mégiscsak bizakodnak a besztereci asszonyok. (Császár Csaba (elvétele)

—■ .Nem igazság — méltatlankodik az egyik asszony. — éppen akkor lesz jó ez a té- esz, amikorra nyugdíjba megyek.

— Már csak előrébb vagyunk, tavaly meg az idén nyereségrészesedést is osztottak — állítja a brigádvezető, Varga Jánosné.

Sürget az idő

A besztereci asszonyok a vasmegyeri határrészben kapálnak. Egyelik, ritkítják a cukorrépát, s persze nem kí- méffilk köziben a gyomot sem. Csapatmunka ez a javából, nem lehet lemaradni a sorral, mert akkor a másiknak várnia kelL S nem maradnak ki a sorból mások sem. Most sürget az idő, nemcsak a növénytermesztők feladata a répa, hanem még az irodából is kivonulnak.

Valamiféle áttörés már önmagában is ez a kivonulás, az együtt munkálkodás. Mert — mi tagadás — a korábbi években többször lehetett hallani a széthúzásról a három falut, Vasmegyert, Beszterecet és Tiszarádot egyesítő gazdaságnál.

— Sok visszahúzó erő nyomaszt bennünket — ismeri el Szabóné Mazurák Jolán, a pártvezetőség titkára. — A régi dolgok miatt még megakad a bizalmatlanság, az újat nehéz kibontakoztatni.

öt éve, hogy új etaoteöt választottak, á vezetés nagyfokú cserélődése azóta lelassult. Kezd kialakulni mind a felső-, mind a középvezetés egysége, ami meglátszik a napi munkán, a feladatok elosztásán és számonkérésén egyaránt.

— Ebhez nem kell több pénz. Ha az emberi oldalt rendezzük, ha szervezettebb a gazdaság, az látszik az eredményeken T- jelentette ki az elnök, Varga Gyula.

S ha vaiamiibőíl, akkor a pénzből, a szabadon felhasználható anyagiakból van a legkevesebb a Micsurin Termelőszövetkezetben. Másutt sem mondják ugyan, hogy feflveti őket a pénz, azonban csak-csak akad nyereség, kerül fejlesztési forrás, amelynek hatására új gépeket vesznek, javítják a termelés feltételeit. A több termelés pedig hozza a nagyabb bevételt, ami alapja a termelés megújításának.

— Sok a tartozásunk, nyomaszt bennünket — említi a számokat Horváth Sándor főkönyvelő.

Biztonságosan

termelni

Mindez a korábbi veszteséges évek „terméke”. A tízmilliós államkölcsönnek csak a kamatterhei felérnek egy gép árával. A 13—14 arany- koronás földeken pedig nehéz nagy haszonnal termelni.

— Amit célul tűztünk ki: a biztonságos termelés megvalósítása — magyarázza az elnök. — Ezért szűkítettük a növénytermesztést. A gabona és a kukorica a meghatározó, van cukorrépánk, főleg a háztájiban dohány, takarmányt termelünk a szarvasmarhatelepnek és á juhállomány ellátására, akad egy kevás alma, amivel sokat bajlódunk — jóformán ennyi a termelési szerkezet.

A biztonságos termelés egyik alapja a megfelelő gazdálkodási háttér. A gépesítéssel úgy, ahogy rendben is vannak, azonban a rétközi vizes földeken sokkal fontosabb a melioráció megvalósítása. Az első eredményt most várják, ugyanis 227 hektáron már alagcsöveztek, ezen a táblán jobb lesz a talaj vízháztartása. Javarészt kiépültek az üzemi utak is, a jobb közlekedés szintén segít.

— Én azért ismét az embereket említem — folytatja az elpök .— Óriási változás történt náluk. Ma lényegesen könnyebb megértetni mindenkivel a feladatokat, s tesznek is érte.

Segítséggel,

jobb munkával

A szövetkezetben a közelmúltban vizsgálódtak külső szakemberek, hiszen hosz- szabb ideje az alacsony hatékonyságú gazdaságok közé tartozik a gazdaság. A Pénzügyminisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium külön eljárására tettek javaslatot, hiszen a termelés emberi és technikai feltételei azt mutatják, hogy egy gyökeres rendezéssel, megfelelő fejlesztési támogatással teljesen lábra állhat a szövetkezet. Ennek természetesen követelményei is vannak, hiszen a nők állandó foglalkoztatásához, az egyenletes pénzbevételhez féltétlemil szükséges egy melléküzem létrehozása. Az sem közömbös, hogy az állattenyésztés, főleg a tejtermelés mai számai ugyancsak alacsonyak, jövedelmet csak magasabb fedési átlaggal lehet elérni.

— Abban a reményben dolgozunk, hogy megfelelő tápanyag-utánpótlással, szakszerű és időben végzett munkával akár az öttonnás hektáronkénti búzatermést is elérjük, kukoricából pedig hét tonnát szeretnénk — bizakodik Varga Gyula.

Persze ehhez még idő kell. hiszen az idén is elvitt vagy száz hektárt a belvíz, a nagyon jó kilátások mellett a 4 tonnás termés a vasmegyeri határ rekordja lesz búzából.

— Remélem, hogy az anyagi segítséggel, a szervezett munkával jobban boldogulunk — fejezi ki a tagság óhaját is a pártvezetőségi titkár.

A számok embere, a főkönyvelő . fogaUlwé.sa. Ugpn száraz, de a való tényt rögzíti:

— Most már nem vágy, hanem reális lehetőség a közepes gazdaság elérése.

Mindez azt jeleníti, hogy Vaismegyeren nem használnak nagy szavakat, de bizakodnak. Látni a besztereci asszonyok tekintetén, aizon, hogy a fiatalok is jelentkeznek a szövetkezetbe, mert úgy érzik, itthon is megélhetnek.

Lányi Botond

(—!-----------1 ; "

Minden óra élmény

Egy kiváló pedagógus hétköznapjai

— Minden óra élmény számomra, valami újat, érdekeset hoz. Ez a belső izgalom adja a mi munkánk szépségét — mondta egy lyukasórán Bessenyei La- josné, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium magyartanára aki hat szabolcsi társával együtt „Kiváló Pedagógus” kitüntetést kapott sokéves nevelői munkásságáért.

Azt mondja, mindig olyan tanítói, tanárai voltak, akik egész lényükkel hatottak rá, s amikor a gimnázium után választani kellett, számára egyedül a pedagógus- pálya jöhetett számításba. Az egyetemi évek alatt sem szakadt meg a tanítvány és a mester közötti, az érlelő- dés szempontjából nélkülözhetetlen, közvetlen kapcsolat. Olyan nagy hírű tudósprofesszoroktól tanult, mint Bárczi Géza, Papp István, Bartha János, Juhász Géza, Gunda Béla

— Az volt a jó, hogy minden hallgató tartozott egy intézethez, ahol volt egy széke, s olyan családias légkörben tanulhattunk, amire ma is nagy szükség lenne. Ötvenötben végeztünk,

a férjemmel évfolyamtársak voltunk és mivel az édesapám Záhonyban dolgozott. Szabolcsba kértük magunkat, bár én Karcagon, a férjem Hosszúpályiban született..

Hat évig tanítottak Mátészalkán a gimnáziumban, nem .éppen ideális körülmények között, hisz az iskola három épületben volt, elég sokat kellett „ingázni”. De szép volt — emlékezik a tanárnő, s hozzáteszi —, azért is, mert a fiatalságot jelentették ezek az évek, és azért is, mert sok idősebb, tapasztaltabb tanár volt a tantestületben, akiktől sokat lehetett tanulni. Jó baráti közösség alakult ki, nagyon megsíratta Szálkát, amikor hatvanegyben Nyíregyházára jöttek.

— Húsz évig tanítottam a Zrínyi gimnáziumban, — mondja két igen változatos, gazdag évtized tőmondatos summáját. Nagyon jó tanulógárda volt akkor is a Zrínyiben. az ember sok álmát. vágyát valóra válthatta. Sok tanulmányi versenyt nyertek a tanítványaim. A tantestület is olyan volt, hogy igényességre sarkallta az embert, nem lehetett lemaradni.

Az évek során a tanulók százaival, ezreivel szerettette meg a magyar irodalmat, amelyet az egyik legjobb nevelési eszköznek tart. A pedagógusmunkában csak akkor lehet örömet találni — folytatja —, ha az ember maximális tudást szerez a szakmájában. Az igazi élmény és a pedagógusmunka eredményessége, az amikor a gyermekek tudásán, érdeklődésén és egyéniségük fejlődésén is mérni tudja a saját igyekezetét. Ehhez azonban még kell valami: őszinteség a

gyermekkel szemben. A tanárnak nem szabad eltitkolni, vagy szégyellni, ha egy-egy kérdésre nem tud azonnal választ adni.

— Igen fontosnak tartom. hogy a lehető legmélyebben megismerjem a gyermekek lelki világát. Érdekel, mi foglalkoztatja őket, sokszor olvasom a Magyar Ifjúságot, az Ifjúsági Magazint, megnézem a tévében a Fiatalok óráját. Ügy gondolom, nem elég a pedagógusnak csak a szaktárgyát tanítani, elsősorban embert formálunk és ha nem ismerjük meg közelről a fiatalok gondolkodását, hamar ítélkezünk, nem jutunk előbbre...

Bessenyei Lajosné második éve a megújult Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatja több évtizedes nevelői munkásságát. Azért is jött a patinás, mégis sok tekintetben új iskolába, hogy ő maga is megújuljon és segítsen a fiatalabb kollégáknak, az összetételében is megifjodott tantestületnek. Korábban ő volt az egyik úttörője, kísérletezője megyénkben az Országos Pedagógiai Intézet által irányított gimnáziumi fakultatív oktatásnak, az iskolában az osztályfőnöki munkaközösség vezetője Diákok és tanárok között egyaránt megbecsült és népszerű ember, aki búcsúzóul

még egy megszívlelendő tapasztalatát mondja el a tanári önkontrollról.

— A nevelői munka sajátossága, hogy a gyermekek feleleteiből, magatartásából következtetni tudunk a saját munkánk minőségére, fogyatékosságaira. Nem sikerülhet minden óra egyformán, s ilyenkor nem maradhat el az önvizsgálat, mit lehetett volna másként, jobban csinálni, mit nem végeztem el azon az órán. S legközelebb nem „véres” feleltetésnek kell következni, hanem a nevelői módszert kell megváltoztatni.

— S még valami! Amikor belépek az iskola kapuján, minden otthoni, családi gondomat kívül hagyom, csak a gyermekekre, a tanítványaimra gondolok. Nagyon szép hivatás a miénk, sok örömei jár. A tanítványaim közül sokan választották élethivatásul a nevelői pályát, de vannak jogászok, orvosok, mérnökök is, akiknek most a gyerekeit tanítom. Milyen szép csöndben tanulmányozni, vajon az ő viselkedésükben, egyéniségükben, hogyan tükröződnek a szülők vonásai. melyek megalapozásához talán én is hozzájárultam ...

Páll Géza

Permetezik az utcai fákat

Korábban több olvasónk is szóvá tette, hogy az amerikai fehér szövőlepke kirajzása után a parkokban, utcákon a hernyók tönkreteszik a fákat. Bartos Tibort, a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki fenntartási irodájának vezetőjét kérdeztük, hogy mit tesznek ellene:

— A tanács megrendelte a közterület-fenntartó vállalattól a permetezést. Már elindultak a gépek, valamennyi utcát, teret végigjárnak, s a korábbi tapasztalatok szerint is eredménnyel dolgoznak.

— És az óvodák, iskolák udvarai?

— Az intézményeknek és a magánosoknak is maguknak kell gondoskodniuk a szövőlepke elleni védelemről. Egyébként ezzel sem lehet nagyobb baj, hiszen a közterület-fenntartónál olyan nagy teljesítményű permetezőgépet szereztek be, amellyel az egyéb igények kielégitését is vállalják. (1)

Jövőokért dolgoznak