Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

1983. június 28. Ketet-Magyarorezág 3 Áz áprilisi határozat jegyében Taggyűlések idején Á párt-alapszervezetek — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának határozata alapján — tag­gyűléseken értékelik e he­tekben munkájukat. Ez­úttal a korábbi éveknél is nagyobb körültekintéssel és felelősséggel láttak hozzá a számadáshoz, mert a fe­szültebb nemzetközi helyzet és a hatására hazánkban szükséges időnkénti előre nem várt intézkedések a pártszervezetektől is fe­szesebb helytállást, kiállást, a pártegység határozottabb erősítését követelik meg. Az alapvető szempont az, hogy az alapszervezet tag­sága milyen eredményes­séggel valósította meg sa­ját területén a XII. párt­kongresszus határozatait. A népgazdaságban az idén közismerten bonyo­lultabb, nehezebb helyzet alakult ki. Ez is indokolja, hogy valamennyi alapszer­vezetben, de leginkább a termelő üzemeknél a beszá­molókban kiemelkedő he­lyet foglaljanak el az idei népgazdasági terv eddigi végrehajtásának helyi ered­ményei, gondjai. Ezért fon­tos, hogy a hiányosságok okait, a beszámolás mód­ját és lehetőségét is meg­ismerje a párttagság azzal együtt, miként segítette a párt politikai irányító, szer­vező és ellenőrző munkájá­val a gazdálkodás haté­konyságának növelését. Ezen belül is különösen je­lentősek a magas anyag- és energiaigényű területe­ken a takarékosságra és az energia-racionalizálási be­ruházásokra tett intézke­dések vagy a magas tő'kés- importigényű termékek megtakarításában, a mező- gazdasági üzemeknél pe­dig a gabona- és húsprog­ramban vállalt export tel­jesítésében elért eredmé­nyek. Átfogóan az a leglé­nyegesebb, hogy a párt gaz­daságpolitikájának az egy­séges értelmezése és alkal­mazása érvényesült-e a he­lyi feladatok megoldása közben. A beszámolók ott érik el céljaikat, ahol a népgazda­ságban megnehezedett helyzetet nem az úgyneve­zett nagy politika szintjén tárgyalják, hanem beillesz­tik a saját üzem, téesz vagy ipari szövetkezet gazdálko­dási helyzetbe. Azt vizs­gálják, hogy a munkafe­gyelem, a technológiai la­zaságok, az üzem- és mun­kaszervezés hiányosságai mennyiben befolyásolták éppen az országos gondo­kat, a helyi jelenségeket, helyzetet. Mindenképpen indokolt, hogy a mulasztá­sok kritikus feltárására és a fogyatékosságok meg­szülésére irányuljon a fi­gyelem. A pártnak a társadalom­ban betöltött szerepéből kö­vetkezik, hogy a szocialista demokrácia fejlődése szo­ros kapcsolatban van a pártdemokrácia kibonta­koztatásával, amely fejlő­désünk követelménye és egyben a pártvezetés szín­vonalának, a pártagság ak­tivitása szélesítésének, a kommunista közösségekben uralkodó légkörben pó­tolhatatlan eszköze. Az ed­digi tapasztalatok arra utalnak, hogy a pártdemok­rácia eddig elért színvona­la, a párttagság jelenlegi ideológiai és politikai fel- készültsége, gyakorlati mun­kája a további teendőkhöz jó alapot teremtett. Erre építve lehet és szükséges a pártdemokráciát társadal­mi feltételeinkkel össz­hangban továbbfejleszteni. Ehhez figyelembe veendő, hogy ez egyben munka­stílus, vezetési módszer és magatartási forma is. A párton belüli demokra­tikus légikörnek nagy a sze­repe abban, hogy egység le­gyen a cselekvésiben, a ha­tározatok végrehajtásában. Ha ugyanis a párttagok ér­zékelik, hogy véleményük­kel, javaslataikkal részt vettek a döntés kialakításá­ban, akkor ez arra ösztönzi őket, hogy még inkább részt vegyenek a végrehaj­tásban is. Sajnos a pártde­mokrácia fejlesztésére irá­nyuló törekvések még nem kapták meg azt a helyet, amit a párt belső életének erősítése, illetve vezető sze­repének növelése megkíván. Az ideológiai munkáról is szólnak az alapszervezeti be­számolók. Az idén ez még nagyabb hangsúlyt is kap, mert a nehezebb körülmé­nyek erőteljeseben megkö­vetelik az egyes párttagok és a kommunista kollektí­va tisztánlátását, érdemi elvszerű eligazodását a po­litikában, a gazdaságban, a társadalom egészében. A most folyó taggyűléseknek ezért az is a feladatuk, hogy — szükség szerint — elv­szerű viták kibontakozta­tásában kikovácsolják azt az ideológiai és politikai egységet, amelyet a gya-. korlati munkában, a napi cselekvésben mindig meg kell újítani. Nem másról van itt szó, mint a párt po­litikájának megértéséről, megvédéséről, és szellemé­ben folyó gyakorlati cse­lekvésről. A taggyűlésen le­het és legyen vita, mert utána egységes értelmezés­re és tettekre van szükség. Fontos szerep jut a tö­megszervezeteknek és moz­galmaknak a párt politiká­jának megvalósításában. Igen széles tömegekkel együtt dolgozva megnyug­tatóan adhatnak számot saját kongresszusuk ha­tározatainak végrehajtásá­ról. Ezért is feladatuk a taggyűléseknek, hogy más­más megközelítésben, de érdemben elemezzék a te­rületükön működő KISZ, szakszervezeti és népfront­szervek munkáját. Az érté­kelés alapja általában az, hogy az ott dolgozó kom­munisták milyen eredmé­nyességgel valósítják meg a párt, az állam politikáját. A tömegszervezetek sok érdemi segítséget adnak, amikor tagságuk vélemé­nyét tolmácsolják, mozgó­sítják tagságukat a felada­tok végrehajtására. Ugyan­akkor politikai nevelő funk­ciójuk további kiteljesedésé­hez, az ott dolgozó kom­munisták még aktívabb tá­mogatását igénylik. Az alap­szervezetek taggyűlései er­re alapozva javaslataikkal ösztönözhetik a tömegszer­vezeteket a még határozot­tabb, intenzivebb politizá­lásra saját tagságuk kö­rében. Ezáltal is erősíthető a párt még szorosabb kap­csolata a tömegekkel és a párt iránti kölcsönös biza­lom, amely szocialista épí­tőmunkánk sikereinek alap­ját jelentik. M ost ennek megfelelően fontos feladata az alapszervezeteknek a párt politikájának elfogad­tatása, végrehajtása és min­den olyan helyi témában a döntéshozatal, vagy érdemi állásfoglalás, amely politi­kai, hangulati tényező, il­letve azzá válhat, ha meg­oldatlanul hagyják. A sok­szor eltérő"'érdekek egyez­tetése, az össztársadalmi meghatározó érdek elsőd­legességének figyelembevé­tele továbbra is igen kö­rültekintő munkát igényel, amely az e hetekben folyó taggyűlésekkel még színvo­nalasabbá válhat, új len­dületet kaphat. Műemlékeink A mezőgazdasági abroncsgyártás egyik fontos mozzanata a szövettekercselés. Képünkön a nyíregyházi gumigyár előkészítő üzemének dolgozói méretre vágják az anyagot, mielőtt az a felépítő üzembe kerülne. KAPCSOLATOK ANATÓMIÁJA Vezetni tanítják — a vezetiket Ketten szereztek eddig „vezetői jogosítványt” a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban. Sietünk megjegyezni, nem gépkocsivezetői jogosítványról van szó, hanem a vezető beosztáshoz ma már nélkülözhetetlen „mes­terlevélről”. Az egyik főágazat-vezető volt az első szakkép­zettnek minősíthető vezető a tangazdaságban, a közelmúlt­ban pedig Gönczi Géza, a pártbizottság titkára fejezte be eredményesen a MÉM mérnök és vezetőképző intézetének kétéves tanfolyamát. — Előbb-utóbb rá kell éb­rednünk, hogy nem szólam, hanem az élet, a fejlődés kö­vetelménye; a sokat emlege­tett hatékonyság egyik leg­fontosabb forrása, tartaléka a vezetésben van — jegyezte meg a tangazdasági pártbi­zottság titkára. — Nem volt éppen gond nélküli, hogy minden hónapban egy hetet bent töltöttünk az intézetben, az itthoni, folyamatos mun­kára érthetően kevesebb idő jutott. Egyetemen nem oktatják Mégis, meggyőződésem, meg­érte, mert olyan korszerű ve­zetéselméleti, rendszertani, vezetéslélektani és etikai is­mereteket tanultunk a tan­folyamon, amelyeket a főis­kolán vagy egyetemen nem, vagy alig oktatják. Így a ve­zetést ma még sokan a saját tapasztalataik, olykor kudar­caik alapján sajátítják el, vagy önképzés formájában próbálnak ilyen ismeretekre szert tenni. Gyakran hangzik el a be­osztottak körében a kritikai megjegyzés arról, hogy né­mely vezető munkájának nagy részében nem vezet, irá­nyít, hanem adminisztrál, ér­tekezleteken ül, vagy éppen távol van a munkahelyétől. Adott-e tippeket, módszereket a vezetőképző tanfolyam, hogy ez ne így legyen? — Kész receptet természe­tesen nem kaptunk, de elég alaposan foglalkoztunk a ve­zetői munka tervezésével, szervezésével is, amelyeket az ember igyekszik hasznosítani a napi munkájában. Meggyő­ződésem, hogy a vezetői mun­kát is lehet tervezni, legalább egy hétre előre ki lehet je­lölni a legfontosabb, elvég­zendő feladatokat. S ha azt konkrétan nem mindig ter­vezheti, hogy ekkor és ekkor a beosztott munkatársak, vagy beosztott, alsóbb szintű vezetők jobb megismerését fogja elemezni, szerintem a vezetés minden mozzanatá­ban erősítenünk kell a hu­mán jelleget. Több figyelem az emberre — A vezetés ma még álta­lában túlzottan teljesítmény­centrikus, az elért, megvaló­sult termelési vagy egyéb mutatókat nézzük, s kevesebb figyelem jut az emberre. Így pedig nehéz mérni, értékelni — anyagilag és erkölcsileg honorálni — a jobb munkát. Előfordulhat, egy-egy ágazat nem azért produkál jó ered­ményeket, mert kiemelkedő­en vezetik, vagy úgy dolgoz­nak az emberek, hanem az adottságoknak, az objektiv körülményeknek köszönhető. Ez fordítva is lehetséges, va­lamelyik ágazat, terület nem azért nem boldogul, mert gyenge a vezetés, nem dol­goznak lelkiismeretesen a be­osztottak, hanem a tárgyi és egyéb körülmények nem te­szik lehetővé a nagyobb ered­ményeket. Ezt a vezetőnek mindenkor elemezni, mérle­gelni kell. — Bizonyos, hogy a vezetők idejéből jócskán elvesznek a különböző papírmunkák, je­lentések, értekezletek, amihez ha még a saját rossz munka- szervezése is hozzájön, való­ban kevés ideje és ereje ma­rad a tényleges vezetői mun­kájára. Továbbadni a tanultakat — A tangazdaságban arra törekszünk, hogy a közvetlen munkahelyi irányítók, közép­vezetők is az eddigieknél töb­bet legyenek a beosztott dol­gozók között. Igyekszünk a kollektívák véleményét is fi­gyelembe venni a vezetők minősítésekor. Ehhez a szak- szervezeti bizalmi testület jó lehetőséget kínál, élünk is ve­le, de még nem eléggé. — Egyébként azt is tervez­zük, hogy rendszeres vezetői fórumokat szervezünk a gaz­daságunkban, ahol nem a termelésről, hanem a vezetés és munkalélektanról, ergonó­miai kérdésekről — a munka és az ember kapcsolatáról — a korszerű vezetés köve­telményeiről beszélgetünk. Igyekszünk továbbadni azo­kat az ismereteket, amelye­ket a kétéves tanfolyamon szereztünk. P. G. M icsoda barátok vol­tunk, ó istenem, mi­csoda barátok! Meg­tisztítottam helyette 30 kiló hagymát, ő harmincszor ki­fényesítette a cipőmet, enni adtam neki a csajkámból, ő meg itatott a kulacsából, levelet írt az édesanyám­nak, csomagot kaptam az apjától, a hátán cipelt, én pedig mesterséges légzéssel keltettem életre. De egyszercsak útjaink elváltak. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt voltunk, de tessék, elvál­tunk egymástól. Ki gon­dolta volna? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor még motorkerékpá­ron száguldoztam, megpil­lantottam egy utca keresz­teződésében. — Hogy vagy? — kér­deztem. — Jól — válaszolta. — Gyere el hozzánk egy­szer! — mondtam, és épj?en abban a pillanatban, ami­kor oda akartam kiáltani neki a címemet, zöldre vál­tott a lámpa, és indulni kel­lett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvettem a Skodát, s ő motorkerék­páron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észrevett vol­na. Hirtelen letekertem az ablakot, és elkiáltottam ma­gam: — Mi van veled, te elve­szett lélek, hová tűntél? — Jól vagyok — vála­szolta. — És te? — Hód így, hol úgy. Mi­ért nem jössz el egyszer? Jordan Popov: Micsoda barátok voltunk! Ö bólintott, de ebben a pillanatban zöldre váltott a lámpa, és én megindultam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. Lehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor is­mét összefutottunk az egyik benzinkútnál. Éppen tan­koltam, és a kocsisoron át­nézve látom, hogy a sorára vár motorkerékpárjával. Mögötte egy nő ült. — Hé, hogy vagy? — ki­áltottam el magam. Ő rá­mutatott a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mond­tam neki. — Miért nem jöt­tök el az asszonykával? Ekkor a kocsioszlopból dudálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza - kellett ülnöm a volán mögé, hogy induljak. Utoljára Burgaszban lát­tuk egymást a Szozopol fe­lé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egymással szemközti folya­matban haladtunk. Előre mész három-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét nekilódulsz. Ekkor egy Trabantban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit vezet­tem. Kézmozdulattal kér­deztem tőle: „Hogy vagy?” Ö bólintott: „Jól”. És rá­mutatott két gyerekre, aikik hátul ültek. Alig láttam őket. Két ujjammal V betűt formáltam, ami annyit je­lent: „Gratulálok!” Ö a szí­vére tette a kezét: „Köszö­nöm.” Ekkor, egyik kezem­mel Szófia felé, a másikkal pedig rámutatva meg akar­tam neki mondani, hogy: „Miért nem jöttök el egy­szer?” De a két folyam hömpölyögni kezdett, az autók nekilendültek, és el­vesztettük egymást. E ttől kezdve nem lát­tam őt sem a közle­kedési lámpák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javítóműhelyekben, sem a benzinkutaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, istenem, micso­da barátok! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Értékes régi műalkotá­sok, építmények megmen­tésén' fáradozó szakembe­rek tanácskozása kezdődik ma Nyíregyházán. Az Or­szágos Műemléki Felügye­lőség kétévenként hívja össze a megyei műemléki albizottságok képviselőit. Az idén a XII. országos ér­tekezlettel Szabolcs-Szat- márra esett a választás. Az otthont adó megyének min­dig megtiszteltetést jelent a rendezés joga és egyben jelzi a helyi műemlékvédő törekvések elismerését is. Az ország különböző pontjairól jönnek össze az elkövetkező három napra azok a szakemberek, akik évek, évtizedek óta szor­goskodnak a múlt századok­tól ránk maradt építészeti emlékek megóvásán. Bár­merre járunk hazánkban, mindenütt találkozunk munkálkodásuk nyomaival. Hősi csaták, életre-halálra szóló küzdelmek emlékét őrző várfalak, egykori mű­vészeti stílusok jegyeit vi­selő templomok, városképet meghatározó középületek mind-mind szakértelmük és kezük nyomán újulnak meg. Az enyészet ellen nem könnyű hadakozni. A málló kő, a rozsdagyengített vas megmentése újszerű tech­nológiákat kíván. Az or­szágos értekezlet a tudomá­nyos ismeretterjesztő jelle­gén túl a korszerű konzer­válás! helyreállítási módok, eljárások népszerűsítésére is igen jó alkalom. Ezenkí­vül a megyei műemléki al­bizottságok kicserélhetik munkamódszereiket. A műemléki albizottságok tanácskozása erősítheti fe­lelősségérzetünket. A köz­vélemény előtt világossá válhat, hogy a nem kis anyagi áldozattal helyreál­lított értékek hasznosítha­tók és igazán úgy óvhatok meg, ha a régi faiakat új­ra élettel töltjük meg. A ma kezdődő országos rendez­vény tudatosíthatja ben­nünk, hogy alkotó elődeink kéznyomainak védelme mindannyiunk kötelessége. R. G.

Next

/
Thumbnails
Contents