Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
1983. június 1 Kelet-Magyarország 3 Közműtársulások MIÉRT KAPTÁK A „CSILLAGOT"? . " '- if i V *4 * • * ♦Jí'VS ** *■? Kezdeményezi a nőbizottság A közös kalappal járó összes gondot a nem kevés előnnyel együtt magabiztosan vállalták a nyíregyházi és a vásárosna- ményi járás közművelődési társulásokat alapító községei. A szervezés első eredményei 1977 végére öltöttek testet, előbb a Nyíregyháza környéki nagyközségekben, hogy azután a példa nyomán máshol is megpróbálkozzanak a kultúrára fordítható javak észszerűbb beosztásával. Az idősebb „testvérek”, a nyíregyházi járás közművelődési társulásai után munkához láttak a beregi falvakban is. Alig két éve tíz községben fogtak össze a helyi termelőszövetkezetek, áfész- ek, egyéb gazdasági egységek, hogy a falvak arculatát meghatározó közművelődési feladatokat közösen oldják meg. Már a működési alapszabályokból is kitűnik, hogy a sajátosságoknak, igényeknek, hagyományoknak megfelelően más-más teendőre helyezték a hangsúlyt. Bereg- darócon, Tarpán például a nem előzmények nélküli népdalköröket, citeraegyüfctese- ket állította először talpra a társulás. Tiszaszalkán a Váci Mihály-emlétoniapra vettek ki az összegyűlt pénzből. Jó visszhangra talált és meghonosodott a vidám falusi esték rendezvénysorozata, amin az amatőr művészeti csoportok is közönség elé léphetnek. A társulások állnak a kertbarátkörök, az értelmiségi klubok mögött. Javultak a közművelődés személyi és tárgyi feltételei, kiteljesedett a tartalmi munka. Felújították, korszerűsítették a művelődési házakat többek között Nyírjákón, Sé- nyőn, Nyírtéten, kulturáltabbá tették a belső berendezésüket. A társulások által forgatott forintokból jutott a könyvtárak zenei részlegeire, még több könyvre, az ifjúsági klubok felszerelésére. Emelkedett az író-olvasó, a művész-közönség találkozók száma, az irodalmi előadások színvonala. Jó irányba változott a szemlélet, különösen a felnőtt oktatásban és a szocialista brigádok kulturális vállalásaiban. Szaporodtak az oktatást segítő foglalkozások, előadássorozatok, több lehetőség nyílt az ösz- szegyűjtött pénzből országjáró kirándulásokra, mozi-, színházlátogatásra, hangversenyekre. Igaz, a sokszínű társulási alapszabályok kedveztek nem kívánatos eseteknek, előfordultak pénzügyi szabálytalanságok is: a közművelődés erőforrásaiból fordítottak például sportcélokra. Az időben született járási irányelvek megelőzték az erőforrások elaprózását. Gondok azért most is akadnak: a gazdálkodó szervek eredményeiktől függően járulnak hozzá a település közművelődéséhez. Olykor a vállalt összeg alatt marad a tényleges befizetés, ami bizonytalanabbá teszi a szervezési munkát. Napjainkban is tapasztalható az a hibás gyakorlat, hogy a gazdasági szervek a befizetés után nem fogalmazzák meg kulturális igényeiket, nem tartják fontosnak, mit kapnak a pénzükért egész évben kulturális téren. Nem eléggé kezdemé- nyezőek a rendezvényék, •programok összeállításában, népszerűsítésében. Éppen a megváltozott gazdasági feltételek miatt nehéz, kritikus időszak következik a közművelődési társulások életében. Csak nagyobb odafigyeléssel, körültekintéssel kerülhető el, hogy a társulásokat életre hívó gazdasági egységek a korábbiakhoz hasonlóan fontosnak tekintsék a falvak művelődésének ügyét, hogy a közös kalapból történő gazdálkodásit ne kövesse a kényszerű és megalázó kalapozás. R. G. Ezermesterek milliói M it ér az, ha egy vető- gépen a magleadó csőnél nem tárcsa, hanem csoroszlya van? Es mit ér, ha fogja magát egy ember és a gépi kapa vágóéleit éltartó ELKE fém hegesztőpálcákkal felhegesz- ti? Vagy mit ér az, ha egy másik férfi a szárítóüzemben a csigafelhordót kanalasra cseréli át, avagy szorgalmazza, hogy fűtőolaj helyett gázüzemelésre térjenek át? Mindez millió forintokat ér, nagyobb üzembiztonságot, gyorsabb munkát és jobb minőséget. Nagy Antal Szőke József Most két javakorabeli emberrel beszélgetek. Apropója és háttere ennek a találkozásnak az ünnepi közgyűlés, a tavalyi sikeres munka, az, hogy a tiszavasvári Zöld Mező ismételten elnyerte a kiváló címet. Ezen a közgyűlésen Nagy Antal gépszerelő Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott, Szőke József szárítóüzem-vezető a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért TOT-plakettet vette át. „Nem szeretem, ha más nyúl a géphez..." A gépszerelő hétköznapjain a Kincses telepen szerel, hegeszt, vagy formálja a vasat. Három szakmás, univerzális, más szóval ezermester, sok mindenhez ért. Jellemére utal, hogy annak idején, srác korában jó focista volt, tartotta volna az Alkaloida, de ő beleszeretett a körmösök- be, a hofferokba és kívánta a határt, a frissen hasított barázdák földszagú illatát. Szerelő lett Kitanulta a szakmát és 24 éve már, hogy a tsz-hez szegődött. A munkáról így beszél: — Mennyi az én részem, felelősségem ebben a közös tevékenységben? Erről én nem mondhatok véleményt. Én csak dolgozom, ahogyan kell. A kukorica vetése, és a Becker üzemképessége — az az én feladatom. A télen úgy újítottam fel a Beckert hogy egy fillér új alkatrészre nem volt szükség. És elvetettünk. Nem is szeretem, ha más nyúl a géphez. Van egy segítőm, Nagy Sándor, ügyes gyerek, vele dolgozom. A Becker? Az egy csodamasina. Nyolc éve több mint 3,5 millió forintba került. Három dolgot művel egy menetben: tápanyagot szór ki, vegyszerez és vet. Nagy Antal tudására és tapasztalatára abban van szükség, hogy a három dolog szinkronban történjen, mert különben a kukorica bánja. — Hiszen a starter (tápanyag) úgy kell a kukoricának, mint embernek a levegő. Ha ez kimaradna, az én szégyenem lenne... * Kényszerpihenő nélkül — Szóval mit ér a tárcsa helyett a csoroszlya? Azt, hogy amíg a gyári tárcsa volt a gépen, akadozott a munka, sok volt a kényszerpihenő, most viszont megállás nélkül hajtanak. Hány ilyen újítása, ésszerűsítése volt már Nagy Antalnak? Nem tudja, nem számolta, mert sem anyagi, sem erkölcsi előnye nem származhatott belőle. Illetve mégis. Néhányszor már kapott kitüntetést, többször jutalmat, és tisztelik, becsülik szorgalmát. (Egyébként a tsz tavaly őszön 7,9 tonnás átlagtermést takarított be kukoricából.) Ekkora termésről a tsz-alapítók még álmodni sem tudtak. Szőke József ma már ősz. Nincs még ötvenéves, de felnőttek is megtisztelik a titulussal : hogy bácsi. Ezen csak derül. Mert igaz, közel van az öt ven évhez, de még nem érzi a súlyát. Nem is gondol rá, hiszen van dolga elég. Tsz-ben a szárító, otthon a házépítés. Ezekben annyira alapos, mint a számolásban. Mert nem magáról, inkább a telepről beszél: Gyorsan megtérül — A szárító három vasvári termelőszövetkezet tulajdona, gesztor a Zöld Mező. Szóval 1981-ig fűtőolajjal üzemelt. Nyolcvankettőben már gázra tértünk át 1981- ben 2340 tonna víz elvonásához 4 millió 360 ezer forint értékű tüzelőolajat használtunk el. 1982-ben a vízelvonás 2390 tonna volt és a felhasznált energiaérték egymillió 447 ezer forint. A különbözet ... — Igen, a különbözet. Energia- és forintmegtakarítás. Mindkettő kulcsszó a mai gazdasági helyzetben. Na, de az átállás is pénzbe került. Erre is van szám. 5 millió 182 ezer forintot költöttek beruházásra. Ebből másfél millió volt a pályázattal elnyert ál-lami támogatás, 784 ezer forint a saját erő, a többi hitel. Mindez gyorsan megtérül. — Nem is ez a gondunk. Inkább, hogy ebben a térségben sok gabona terem. Tavaly 24 200 tonnát szárítottunk. Már kicsi a kapacitás. Viszont megoldjuk, amit lehet. Miért kapnak az emberek csillagot? Azért, mert olyanok, mint Nagy Antal és Szőke József. És miért lesz egy termelőszövetkezet kiváló? Mert sok ott a Nagy- és Szőke-féle ember. Annikor rákapcsolnak a munkára, nemcsak a kiválóság elérése lebeg célként szemük előtt, hanem a boldogulás. A földből, a föld műveléséből meg akarnak élni, és nem is akárhogyan. Nem könnyű dolog. Seres Ernő Oj munkahelyek létesítésétől a szociális ellátás szélesítéséig igen sokrétű feladatok megoldását kezdeményezik a szövetkeze-« tekben működő nőbizott- sáigok. Az 1970-ben megalakított testületek nagy utat tettek meg az alapvető szociális juttatások igénylésétől a folyamatos munkaviszony megteremtéséig. A nőbizottság kezdeményezésére több mint tízmillió forintos beruházás eredményeként a ramocsa- házi Rákóczi Termelőszövetkezet a Rakamazi Cipőipari Szövetkezettel kötött megállapodást: bérmunkában cipőfelsőrészeket készítenek a tsz asszonyai a három hónapja indult melléküzemben. Az igényekhez igazodva már bővítik az üzemet. Mérkvállajon a Debreceni Ruhagyárnak végeznek bérmunkát az újonnan telepített varrodában. A nőtoizottságok szószólói az üzemi étkeztetés ki- szélesítésének. Szót emelnek a munka- és védőruha ügyében. 18 termelőszöevlkezet- ben üzemorvos látja el az alapvető egészségügyi feladatokat, a nyíregyházi Ság- vári Tsz-ben már szervezik a nőgyógyászati és fogászati szakrendelést. Az üdülőjegyek elosztásában, a szakmai képzésben és a szocialista brigádok szervezésében járnak élen a nőbizottságok. A fogyasztási szövetkezetekben az ötnapos munkahétre történő átállás jelentett gondot a nőbizottságoknak. Az idén márciusban végrehajtott nyitvatartási idő felülvizsgálat, módosítás a kereskedelemben Naponta 4,5—5 ezer pár női szandálhoz készítenek talpat a ramocsaházi Rákóczi Termelőszövetkezet cipő- talpkészítő Szemében. A 40 dolgozót foglalkoztató özem a rakamazi Racita Cipőipari Szövetkezet ré- részére termel. (Császár Csaba felvétele) dolgozó nők érdekeinek meszemenő képviseletét igényelte ezektől a bizottságoktól. A kereskedelemben néhány éve már korszerűbb fűtést alkalmaznak, most viszont két év múlva valamenyi boltban le kell szerelni a drága olajkályhákat. A mai igényeknek megfelelően viszont legalább ennyire kényelmes, praktikus fűtésről kell gondoskodniuk. Ugyancsak a nőbizottságok kezdeményezték, hogy több boltban árusítsanak mirelit, félkész és előre csomagolt áruféléket. Az ötlet azonban jelentős beruházásokat igényelt, hiszen a hűtőpultok, mélyhűtők beszerzése sok ezer forintot emésztett fel. A kisközségek alapellátása, az előrendelés megszervezése, a minta utáni értékesítés — ezek a leggyakoribb tennivalók manapság az áfészek nőbizottságai idei tervében. Az ipari szövetkezetek nőbizottságainak elnökei egyhetes bentlakásos iskolán sajátították el február elején Hajdúszoboszlón azokat a tudnivalókat, no és a lehetőségeket, amelyek birtokában új, hasznos kezdeményezéseket tehetnek. (t. k.) — 4 z Oroszlános híd korlátjának támaszkodva keservesen zokogott. Nem elfojtott bájtat volt ez, hanem gazdag tonalitásba emelt, jellemző háromnegyedes melodikus csuklásokkal kísért könnyű mollregiszterben kitartott sírás. A köré sereglett tömegben főleg olyan emberek gyűltek össze, akik már jó ideje nem sírtak, s inkább hallgatták, mintsem vizsgálgatták az ismeretlent: így érdekesnek tűnt számukra a zokogás. Ilyen figyelmesen hallgató közönségről álmodozhatna valamennyi szimfonikus zenekar. Egy rendőr lépett a zoko- góhoz, és megkérdezte: — Mi történt, elvtársam, miért sír? — Hogyne sírnék. — A zokogó férfi válasza a kérdés előtt megkezdett bőgés folytatása volt. — Hogyne sírnék, amikor nem tettem eleget az ígéretemnek. — Milyen értelemben? A zokogó férfi hatvannégy sztotinkát érő zsebkendőjével letörölte a köny- nyeit, és folytatta: — Két fiatalember szabálytalanul kelt át a villamossíneken. A vezető, szörnyen felbőszülve, megállította járművét, kinyitotta az első ajtót, és elkezdte őket szidalmazni. Ekkor én félbeszakítottam, és megígértem neki, hogy beszélek a fiatalokkal, ő csak menjen tovább. Megnyugodva útnak indult, én pedig odamentem a két sráchoz, hogy beszéljek velük. Ahelyett, hogy meghallgattak volna, hátat fordítottak, és elszeleltek. — Nem értem, miért sír? — vont vállat a rendőr. — Mert megígértem a vezetőnek, hogy beszélek velük, de kereket oldottak. Hogyne sírnék, amikor becsaptam egy embert. A vezető meg van nyugodva, hogy alaposan megmostam a fejüket, de egy árva szót sem szólhattam nekik. Ha hagytam volna, hogy végigmondja, most az arcuk is égne a szégyentől! — Ne sírj, elvtársam! — mondta a rendőr. — Megesik az ilyesmi. Én is ígértem egy lakást a kollégámnak, de nem tartottam be az ígéretemet. — Ne sírj, barátom! — mondta egy férfi a tömegből. — Én is megígértem egy fiatal párnak, hogy násznagyuk leszek, de visz- szaléptem, nehogy költségekbe verjem magam. A pénzen Romániába mentem, s nézd csak, itt ez a sál a nyakamon, ez is onnan van! — Ne sírj, testvérem! — szólt közbe egy harmadik férfi. — Én is ígértem szolgálati lakást tizenhét dolgozónak, de ha meglátom őket az utcán, átmegyek a túloldalra. Ha beszáll valaki közülük a liftbe, én gyalog megyek. — Ne sírjon, tisztelt úr! — szólalt meg egy negyedik férfi. — Három éve ígérem az egyik ügyfelemnek, hogy megnyerjük a pert, amit három perc alatt vesztettünk el. — Ne sírj, elvtársam! — furakodott előre egy ötödik férfi. — Én is megígértem két évvel ezelőtt, hogy az Ogosta vize tisztán fog folyni, de minden ünnepnapon képeslapot kapok az alábbi felirattal: „Vigyen el a szennyvíz!” — Ne sírj, kedvesem! — mosolygott egy gömbölyded asszonyka. — Én is megígértem egy hadnagynak, hogy hozzámegyek, de mégis egy alezredes vett el. — Ne sírj, sorstársam! — nyugtatgatta egy hatodik férfi. — Én is ígértem minden kétgyermekes egyetemistának külön lakást, de nem tartottam be az ígéretemet. — Ne sírj, galambom! — rikoltotta egy részeg. — Ma megígértem a feleségemnek, hogy olyan szárazon megyek haza, mint a forgács, de mégis olyan nedvesen térek meg, mint a szivacs ... £ gymás után járultak az emberek a tömegből a zokogóhoz, mindenki nyugtatgatta egy teljesítetlen ígérettel, és bátorítóan vállon veregette. Késő este, amikor egyedül maradt, újult erővel sírva fakadt. Ezúttal — a vállában érzett fájdalomtól. Fordította: Adamecz Kálmán Szakrendelés a tsz-ben Popov: Ne sírj!
