Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
1983. június 25. Kefet-Magyar ország 3 Gáztöltéses autólámpák Kisvárdárál Az Egyesült Izzó kisvár- dai gyárában új gyártmányként e hét végén megkezdték a gáztöltéses autólámpák gyártását. — Nagykanizsáról szállították át a gépeket, a műszerészek rövid idő alatt üzembe helyezték és a hét végén megkezdődhetett a próbagyártás. Felvételünk az állványgyártó gépről készült. (Elek Emil felvétele) Megelőzni S zomorú képet mutat a tavalyi aratási időszak megyei baleseti statisztikája. Egy kombájnos azért halt meg, mert nem állította le a gépét, mielőtt bemászott a mag tartályba, s javítás közben ott érte a végzetes baj. Egy traktoros szalmabetakarításkor a bálázó okozta sérülésbe halt bele. Nem egy dolgozó szenvedett csonkulásos, vagy kisebb sérüléssel járó, de maradandó nyomot és emléket hagyó balesetet. A mezőgazdaság — mint oly sok más munkaterület — veszélyes üzem. A gépek százai, ezrei működnek a gazdaságokban, amelyek mind veszélyforrások lehetnek, ha nem megfelelően üzemeltetik kezelőik. Mert önmagukban nem balesetveszélyesek a gépek. Ma már a legmesszebbmenőkig biztosítják a tervezők a balesetek elkerülése érdekében a traktorokat, kombájnokat, más erő- és munkagépeket. A forgóalkatrészeket zárt térben helyezik el, s az természetes, ha javítás miatt megbontják ezeket az egységeket, a gépet le kell állítani. Figyelmeztetőek ezek az esetek. A gondatlanság, a hanyagság, a nemtörődömség, vagy csak egyszerűen a figyelmetlenség olykor végzetes balesetek forrása lehet. Nincs az a fontos munka, ami megéri egy ember testi épségének, netán életének kockáztatását. Egy kombájnon milliónyi forgó, mozgó alkatrész található, a legkisebb figyelmetlenség is balesetet okozhat. Baleset után pedig mindenki okos. Éppen ezért megelőzni kell a bajt, elkerülni a bekövetkeztét. Az aratás előtti gépszemléken kell már kiszűrni a rosszul kijavított, hibás gépeket, szigorú szemmel, nem elnézően átsiklani a gondok felett. Lehet, hogy csak filléres gondok ezek, mert nemegyszer tapasztalni, hogy biztosíték helyett ötvenfilléres, vagy egyforintos érme foglalja el a helyet. Ilyen esetben egy rövidzárlat nemcsak a gépet, hanem az egész termést is veszélyezteti. Nagyon jól tudja mindenki, a mezőgazdasági nagyüzemekben szakképzett munkavédelmi felelősök irányítják a balesetvédelmi oktatásokat. Ha ezek nem formálisak, van értelme, mert gyakran előfordul, csak a jelenléti ívet írják alá a dolgozók. Az oktatás mellett pedig a legfontosabb az ellenőrzés. S ha az idén nem történik baleset, már értelme volt ennek az írásnak. Sípos Béla Nyári akadémia Milliók „bőrbe varrva" A jó gazda még a régi világban azt mondta: nem adom el a kukoricámat, hanem megetetem, és csak a meg- hízlalt állatot viszem ki a piacra. így a hízó „bőrébe varr- va” kétszer annyit ér minden szem. Nincs ez másként ma sem, aki teheti, megeteti a szemes takarmányt a nagyüzemben, mert így jövedelmezőbb mint közvetlenül értékesítve. £s hogy nemcsak kézzel is megfogható kukoricaszemeket lehet értékesebbé tenni abban a bizonyos bőrben, arra találtunk példát a tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezetben. A kiskörmétől a füle hegyéig Jeles nap volt amikor a tsz-iben jártunk. Nem miattunk persze, hanem egy nagy tekintélyű bíráló bizottság látogatásának okán. Egy éviben egyszer jön el Pálcára az állattenyésztő vállalat legjobb szakembereiből álló testület, hogy megújítsa a Törzstenyészet címet a tsz sertésállományára, és egyúttal minősítse az állatokat., Szinte hihetetlen, hagy a juhász több száz juhot egyenként és külön számon tart, amikor teljesen egyformának tűnnek a kívülállónak, éppúgy furcsa: a bíráló bizottság tagjai a felvonultatott tenyészállatok külső jegyei alapján még őseiket is megnevezik. Miért ez az alaposság? Talán szőr- szálhasogatás ? Szó sincs ilyesmiről. A növénytermelésben a vetőmag a bő termés alapja, az állattenyésztésben pedig a jó tenyésztő munka. Több nemzedéken át azonnal romlana a „darapercent”, ahogy régen a takar- mányhaszn ásítást nevezték, vastagabb lenne a szalonna ott, ahol egyébként húst várna a vásárló, és kevesebb volna a gazda „apró öröme”, vagyis az állat külleme, szép formája. Ezt vizsgálta tehát az ellenőrök szigorú csapata, és amint az már évek óta gyakorlat ebben a tsz-ben, nem találhatott kifogást. — Megnézték pedig minden testrészüket, a kiskörmé- től a füle hegyéig, — pontosan így jellemezte munkájukat Kiss Imre főáliattenyész- tő. Jöttek, mentek a divatok... — Ide hallgass Béla! Jön délután harminchat kocasüldő, annak feltétlenül csináljatok valami helyet, mert tenyészállat valamennyi. Ez a felszólítás Agárdi Bélának, a jelenlegi elnöknek szólt, aki 61 tavaszán még brigádvezető volt az éppen- hogy megalakult termelőszövetkezetben. Lakics József szájából hangzott el, az akkori főagronómuséból, akinek egyéb jótéteményeket is köszönhetnek a pálcáink. A helyszín ugyanaz. A szép, tágas irodaház, ahol éppen beszélgettünk, akkoriban ugyancsak szép és tágas szántóföld volt. Délutánra került drótszövet, néhány oszlop és megcsinálták a karámot a harminchat magyar fehér hússertés anyának. — Az volt az alapja a tény észállománynak — emlékezik vissza Agárdi Béla. — Azon tanultuk meg, miként kell olyan disznót nevelni, amelyiknek kapós a malaca, mert a miénk aztán kapós volt mindig. Pedig jöttek, mentek a divatok. Svéd 'lapály ..., dán lapály, és még egy sor külföldi fajta. Aztán mindig visszatértek a jó magyar fehérre. A mienknek nem kell alkalmazkodnia az itteni klímához, hiszen ide születik. Szigorúan ellenőrzött állatok Hűek maradtak tehát a táj fajtájához, amire azt is mondja a parasztember, hogy a vére az itteni rögből fakad. De nemcsak kitartás kérdése az ilyesmi, kevés csupán a ragaszkodás. A már említett vizsgálódó embereiket megelőzik az egészségügyiek. Van három rendkívül ártalmas és pusztító betegség, a brucellózis, a leptospirózis, és az Aujeszky-féle betegség, amelyeknek mindegyikének még a gyanúja sem férhet a telep közelébe. — Nálunk a fekete-fehér öltöző nem szólam — Ismerteti a helyzetet Kiss Imre. — Itt tényleg tetőtől talpig átöltöznék az emberek, mert pontosan tisztában vannak azzal, mit jelent elveszteni a törzstenyészet státust. Ezek a tenyészállatok teljesen el vannak különítve a külvilágtól. Semmit sem kockáztatunk. Még a lovakat is kitiltottuk innen, mert azok is hordozói lehetnek a betegségnek. Az is segít persze az elszigeteltségben, hogy a mostani istálló jó hat kilométerre van a községtől. Végül is nem volt hiába az igyekezet, nem volt hiába a szigorú selejtezés, a tornyospál- cai egyike a nagyon kevés számú törzstenyészetnek. Tízen tízmilliót A penicillint véletlenül találták fel, de amikor a feltaláló érdemeit ezzel csökkenteni akarták, azt mondta: a szerencse nem ér akárkit, csak azt, aki készül rá. így jött a Rákóczi Tsz-nek a hús program. — Eddig sem nagyon volt gondunk az értékesítéssel, de amióta jobban fizetnek a húsért, szinte egymásnak adják a kilincset a vásárlók — így Agárdi Béla. — Jönnek hozzánk még a messze Békéscsabáról is, ahonnan egyébként annak idején .mi is hoztunk vérfrissítésre sertéseket. De tőlünk származik a teljes pátrohai állomány, és még sorolhatnám. Az idén hétszáz koca és 100 kansüldő értékesítésével számolunk. És micsoda bevétellel! Tegyük hozzá, mert így mérhető meg, hogy megérte-e az igyekezet. A kocákért húsz forinttal kapnak többet, kilónként mint a húsiparnál, a kanok ára pedig az ősök jó tulajdonságai után, és ha az utódok is bizonyítanak, egyenként elérheti a huszonhétezer forintot. Maga a nyereségesség jövőre már eléri a húsz százalékot. Tízmillió forint a sertés- ágazat árbevétele, és mindezt tíz ember állítja elő, dg ebben már benne van a két éjjeliőr. Ennek a húsz százaléka kétmillió, ennyivel járulnak hozzá a tiszta nyereséghez. Már tavaly sem volt messze ettől a számtól. A tornyospálcaiak azon kevesek közé tartoznak, akik nem kívánnak melléküzemet indítani. Az alaptevékenységbe fektetik a felvett hiteleket, többek között a törzstenyészetbe. Szűkén mérik manapság a hitelt, jószerivel csak azoknak, akik eredményeként bárhol eladható termékkel törlesztenek A kiváló te- nyészdisznó hízó utódát pedig hol nem lehet ma eladni? Ez az a biológiai alap, amit a tengeri .mellé bevarrnak a disznó bőrébe Tornyospálcán. Esik Sándor A Z MSZMP KB 1971. DECEMBERI HATÁROZATA a társadalmi szervezeteket, így az MTESZ egyesületeit is felkérte, hogy sajátos eszközeikkel segítsék a szervezettség fejlesztésének eredményes kibontakoztatását gazdaságunk minden területén. Ennek a határozatnak a megvalósítása érdekében kezdeményezte az SZVT Szabolcs-Szatmár megyei vezetősége, hogy a szervezési tsnjereték hatékonyabb elterjesztése érdekében jöjjön létre egy továbbképzés jellegű tanácskozás Nyíregyházán, a tanárképző főiskola vezetőségének vendégszeretetét és segítőkészségét felhasználva. Az SZVT elnöksége támogatta ezt a javaslatot, s mintegy egyéves intenzív előkészítő munka eredményeként 1974 júniusában megkezdődhetett a Szervezéstudományi Nyári Akadémia előadás- és vitasorozata. A rendező szervek és a résztvevők egyaránt pozitívan értékelték a kezdeményezést. Azóta a Szervezéstudományi Nyári Akadémia Nyíregyházán hagyomány- nyá vált, s 1983-ban immár a tizedik ilyen alkalomra gyűlnek össze az ország minden részéről a szervezési tapasztalatcserében részt venni szándékozó szakemberek— most június 27-től. Ez utóbbiak száma az idők folyamán az első rendezvényekhez képest négy-ötszörösére növekedett, s a szakmai közvélemény ezt a rendezvénysorozatot a szervező szakemberek továbbképzése jól sikerült megoldásaként minősiti. A NYÁRI AKADÉMIA fejlődése nem elsősorban résztvevői számának növekedésében mutatkozik meg. Az első években még nagy súllyal szerepeltek programjában az elméleti jellegű előadások. A résztvevők kívánságának engedve azonban az évek során a tematika mindinkább eltolódott a gyakorlati tapasztalatok bemutatása és kicserélése irányába, s az utolsó öt évben már szinte kizárólag megvalósult szervezési megoldások ismertetése szerepelt napirenden. Ezen túlmenően az utolsó években — a VII. Szervezéstudományi Nyári Akadémiával kezdődően — az SZVT évente pályázatot írt ki, először a szellemi munkafolyamatok szervezése, majd sorrendben az előkészítés szervezése, a szervezési javaslatok megvalósításának szervezése. most legutóbb pedig a jelentős gazdasági eredményt elérő szervezési megoldások összegyűjtése céljából. Az idei X. nyári akadémiának az előadásai a legutóbbi pályázat legjobb munkáit fogják ismertetni. A pályázati rendszer nem lebecsülendő előnye, hogy az akadémiákon olyan, köztük fiatal szakemberek jutnak szóhoz nagy számban, akik még nem tartoznak a szakma sokat foglalkoztatott, népszerű előadói közé. Ennek természetesen hátrányai is vannak, hiszen aki jó, eredményes szervező munkát tudott végezni, nem bizonyos, hogy jó előadó is. Ügy véljük azonban, hogy az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat. AZ ELSŐ NYÄRI AKADÉMIA előadásait kötetbe gyűjtve kiadták, majd éveken keresztül újabb tanulmánykötet kiadására nem került sor. Mióta azonban a pályázati rendszert bevezettük, minden évben kiadjuk az előadások alapján készült, a viták tapasztalatait is figyelembe vevő tanul- nyok gyűjteményét. Ezek a kötetek a szakmai körök osztatlan elismerését váltották ki. Szabolcs-Szatmár nemcsak vendéglátója és közönsége a nyári akadémiáknak, hanem vállalatainak szakemberei sikerrel vettek és vesznek részt a pályázatokon is. Az idei esztendőben például három olyan előadás fog elhangozni, amelynek szerzői a megyében dolgozó szakemberek. Az idei év egyik nem lebecsülendő eredménye az is, hogy egy mezőgazdasági termelőszövetkezet eredményes szervező munkája is előadásra kerül, az eddig szinte csak ipari tapasztalatokat közvetítő akadémián. NEM MULASZTHATOM EL AZ ALKALMAT, hogy jak Szabolcs-Szatmár pártós állami vezetőinek, érdeklődő szakmai közönségének és a bennünket támogató intézményeinek a rendszeresen ismétlődő szíves vendéglátásért, azért a gondoskodásért, amellyel ezt az országos rendezvényt évről évre körülveszik. A Szervezéstudományi Nyári Akadémia nem utolsósorban ezért válhatott a megyei közélet immár tartósnak bizonyult hagyományává. Hegedűs Tibor, aX. Szervezéstudományi Nyári Akadémia társelnöke E gy külhoni áruházban — legyen az Necker- man, Qelle, Sokos, Kastner u. Oehler, Hartmann: mindegy — először is elájul az ember. Nem is annyira az árubőség, hanem inkább a számtalan kereskedői trükk, a vásárlás lélektanát remekül ismerő árukészlet-elrendezés és a sok reklámfogás láttán. Ár- leszállítás, turkáló, egyet fizet, többet kap, utcai vá- sárkonténerár: ezeket már nagyjából ismerjük. De mikor jut eszébe, mondjuk, a Centrumnak vagy a Skálának, hogy húsvétkor vagy gyermeknap táján élő állatkertet rendezzen be az áruháznak annak a szintjén, ahol a játékosztály található? Bolyongok a külföldi áruházban, és nem hiszek a szememnek. Díszes kis házikóból őzgida bámul rám — mellette gördeszkát, elektromos játékokat csomagol az eladó —, a mi gyermekmegőrzőinkre emlékeztető, elkerített részen fehér nyuszikkal hancúroznak, kergetőz- nek az apróságok, a pénztárnál pedig egy hatalmas, busa fejű medve blokkolja az árut. Súlyos fejét játékosan ide-oda ingatja, dör- cög-brummog, bezsebeli tőlem a kemény valutát, és puha, szőrös mancsával megsimogatja a fejem. Mit mondjak? Nem vagyok túl érzékeny lélek, de ettől az állati simogatástól úgy meghatódtam, hogy még egyszer visszamentem a játékosztályra, megvettem az Külföldi kaland imént csak sóvárgott méregdrága Lego játékot, és indultam vissza a medvepénztárhoz. Ahol már az sem zavart, hogy észrevettem: a barna medvemancs vékony, lakkozott körmű női ujjak- ban végződik, amely ujjak nagyon is gyakorlottan játszanak a Siemens pénztárgép billentyűin. Az ajándékosztályon elé- bem ugró csimpánz viszont nem lehetett beöltöztetett áruházi alkalmazott, any- nyira természetesen vicsorgott. Fogta a kezem, és ugrándozva húzott gondolától gondoláig. Bontatlan őserdei ösztöne, amely a legdrágább áruk felé vitte, engem, kis pénzű turistát nem tudott levenni a lábamról, de láttam, hány és hány gyerek szülei indultak újabb pénzköltésre, csak hogy a csemeték még egy darabig élvezhessék a szelíd állatok közelségét. Egy állat azért engem is rászedett. Ez Helsinki legnagyobb áruházában, a So- kosban történt. Ütiemléket venni készültem éppen maradék márkáimból, amikor hosszabb tanakodás után megpillantottam a disznót. Igen, jól elhízott, kerek hasú kis koca volt a kiszemelt, kerámiából megformázva és a hátán levő, pénzérmék nagyságához szabott rés sejtette, mi haszna lehet egy takarékos háztartásban. Megvettem tehát a guszta kis perselymalacot, ilyet itthon úgyse lehet kapni. S okba került ugyan, de legalább örömet szerzek vele az otthoniaknak — gondoltam, és elégedetten paskoltam a malacka kerek hasát. Egyszeriben, mintha csak megégettem volna, elkapom a tenyeremet: alatta virítva aránylik egy magyar kerámiagyár emblémája s a kerámiamalac hasáról pimaszul kacag rám a felirat: „Made in Hungary" ... Juhani Nagy János Huszonhétezer egy süldőért?
