Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-24 / 148. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. június 24. A Szabadító Kétszáz éve született Simon Bolivar dél-amerikai forradalmár Bírálói a szalonokban otthonos, kifinomult, elpuhult arisztokratát látták benne, aki mestere a csevegésnek, asszonyok elbűvölésének, akinek szenvedélye a lovaglás, a keringőtáncolás. Szemére vetették indulatos temperamentumát, kegyetlen döntéseit. Csakhogy ez a caracasi kreol (a spanyoloknak már az Újvilág gyarmatain született leszármazottja, vagyis éppen fehér) fiatalember ősi baszk család sarja volt, s huszonkét éves korában szeretett tanára előtt esküt tett, hogy életét spanyol Amerika felszabadításának fogja szentelni. Kétszáz esztendeje, 1783. július 24-én született ez az ellentmondásos személyiség, Simon Bolivar, akit szerte Latin-Amerikában csak úgy emlegettek: a Szabadító. Alig tizennégy évesen kezdte tanulni a fegyverforgatást. 1807-ben Venezuelában csatlakozott a szabadság- harcosokhoz. A kísérlet gyorsan kifulladt. Bolivárnak is menekülnie kellett. Hamarosan újra visszatért. Első nagy győzelmeit parancsnoka utasításait megszegve aratta. Mindössze száz emberrel kezdett vakmerő csatákba, ám amerre elhaladt, a fiatalok tömegesen csatlakoztak csapataihoz. A „Csodálatos Hadjárat” Venezuela egész területét megtisztította a királyi hadaktól. Bolivar győztesen vonulhatott be szülővárosába, Caracasba. Itt kapta meg hivatalosan is a Szabadító címet. A kezdeti dicsőséget rossz évek követték. Jamaicai száműzetésében Bolivárt La- tin-Amerika jövője foglalkoztatta, a Jamaicai Levél egyik leghíresebb politikai állásfoglalása. Kingstonban csak nagy szerencsével menekült meg egy bérgyilkos tőrétől. Már 1817-ben újra harcolt, kortársai értetlenségétől kísérve felszabadította a rabszolgákat, s ezzel hatalmas tömegeket állított maga mögé. Csapatai hamarosan bevették Bogotát, majd Quitót és Limát is. 1819-ben hatalmas államszövetséget alakított, a Kolumbiai Köztársaságot, a mai Venezuela, Kolumbia, Ecuador és Panama területén. Nagy álmának megvalósítására 1826-ban Panamában összehívta a felszabadított kontinens kongresz- szusát. Egységes állam, de legalábbis egy latin-amerikai szövetség terve lebegett a szeme előtt, egy világpolitikai súlyú erős szövetségé. A Szabadító hirtelen halt meg, csalódottan, visszavonultan, 47 éves korában. Álma soha nem valósult meg. Szertefoszlott a hatalomvágyó kreol arisztokrácia marakodásain. A kiskirályok széthúzásán, az értetlenségen. Egyesek diktatórikus törekvésekkel vádolták, mások fantasztának tartották, ám sokak szerint ma is a megosztottságban rejlik Latin-Amerika tragédiája. Az Egyesült Államok saját hódító terveinek igazolására próbálta eszméit kihasználni. Latin-Amerika testvérnépeiben mélyen meggyökeresedtek a Szabadító eszméi, azóta is keresik a kontinentális összefogás útját. Az országgyűlés előtt a kormány munkája (Folytatás az 1. oldalról) egy 3 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. gasak a ráfordítások, olykor gyenge a piaci munka; még mindig sok a veszteséges, vagy alacsony hatékonyságú vállalat és szövetkezet. Nemzetközi fizetőképességünk fenntartása csak úgy volt elérhető, hogy a kivitel növelésére és az új piacok feltárására tett erőfeszítések mellett átmeneti importkorlátozást léptettünk életbe, csökkentettük a beruházásokat, a költségvetési kiadások egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fogyasztói áremelést hajtottunk végre. Ezek az intézkedések a gazdálkodó szervezetek, a lakosság és főleg annak egyes rétegei számára gondot okoznak. Mégis cselekednünk kellett! A legfőbb célt elértük: a belső egyensúlyt és a nemzetközi fizetőképességet egyaránt sikerült megőrizni. A gazdasági teljesítmény növelését most és a következő években a tartalékok feltárásával, műszaki fejlesztéssel, gyorsan megtérülő szellemi és anyagi befektetésekkel, a szervezettség, a munkakultúra növelésével kell elérni. Még erőteljesebben be kell kapcsolódnunk a nemzetközi munkamegosztásba, mindenekelőtt a szocialista gazdasági integrációba. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban növekvő szerepe van a fejlődő országokkal mind jobban kiépülő együttműködésnek. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján készek vagyunk a fejlett tőkés államokkal folytatott kereskedelem és kooperáció bővítésére is. — Tudjuk — mondotta —, hogy az átlagok elfedik azokat a különbségeket, amelyek az egyes családok helyzetét elemzik, s hogy nem kevesen vannak, akiknek jobban be kell osztani a jövedelmüket, akiknek kevesebbre futja, és akik nehezebben élnek, mint korábban. Ezeket a tényeket számon tartjuk és a lehetőségek határai között figyelembe vesszük. A lehetséges intézkedések keretében sor került az 1971. január 1. előtt megállapított nyugdíjak, és a rendszeres évenkénti kiegészítés alsó határának emelésére. Július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növeljük a kétgyermekes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egygyermekes családok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegészítés helyett pedig havi 300 forint családi pótlékot kapnak a gyermekek 6 éves koráig. Terveink szerint ez év szeptemberétől a régebben megállapított legalacsonyabb nyugdíjakat is felemeljük. A lakásépítés eddig is az előirányzatnak megfelelően alakult. Két év alatt közel 153 ezer otthon épült fel. A kormány utasítása nyomán az illetékesek intézkedtek a lakosság építőanyag-ellátásának javítása, a szolgáltatások bővítése érdekében. — Az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörülmények bármilyen szerény javításához is csak a jobb, az eredményesebb munkával, a teherviselés igazságosabb megosztásával teremthetjük elő a fedezetet — mondotta a korirányítási rendszerünk valamennyi fő elemének: a népgazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozó eszközöknek — ezen belül az ár-, bér- és adórendszernek —, a piaci felügyeleti tevékenységnek, az intézményi és szervezeti rendszernek összehangolt és egyidejű továbbfejlesztésére van szükség. Még inkább olyan feltételeket kell teremteni, amelyek a központi állami gazdaságirányítás és a gazdaságszervező munka hatékonyságának fokozásával együtt növelik a vállalati önállóságot, az eredményekhez fűződő kollektív és egyéni érdekeltség érvényesülését. Tovább akarunk lépni azon az úton, amely lehetővé tette, hogy a vállalati kollektívák részt vehessenek a gazdasági tervek kialakításában, a gazdasági vezetők kiválasztásában, és véleményt mondhassanak munkájukról. A bevált alapelvekre építve intenzíven folynak, és a befejezéshez közelednek azok az előkészítő munkálatok, amelyek az 1968-ban bevezetett gazdasági mechanizmus továbbfejlesztését szolgálják. Az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva Lázár György kifejtette: megfelelő volt a felkészülés, és a munka szervezetten indult. A ne- ház külpiaci viszonyok ellenére a dollárelszámolású forgalomban kiviteli többletet értünk el. Kedvezőtlen, hogy az ipari termelés az első öt hónapban a tervezettnél alacsonyabb volt. Az exportárak tovább csökkentek, s a számítottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruházási kereslet. A sokat ígérő kezdet után sajnos a mezőgazdaságban is vannak kedvezőtlen jelek. Az időjárás, mint eddig is sok alkalommal, az idén sem pártolt mellénk. A Minisztertanács elnöke az életszínvonal-politikáról szólva elmondotta: a vállalt kötelezettségek eddig teljesültek. Megőriztük olyan fontos vívmányainkat, mint a lét- biztonságot szavatoló teljes foglalkoztatottság, vagy az r r egész lakosságra kitér j ed 3*11 szociális gondoskodás. Ha sze-® 1CJ3 -9C1 rény mértékben is, javultak mány elnöke. Lázár György külpolitikánkról szólva kiemelte: abban központi helyet foglal el a Varsói Szerződés tagállamaihoz, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetségi és testvéri kapcsolatunk állandó fejlesztése, mert ebben látjuk nemzeti létünk, szuverenitásunk megőrzésének legfőbb biztosítékát. A kölcsönös érdekek és szolidaritás alapján folytattuk az el nem kötelezett és a fejlődő országokkal meglevő együttműködés bővítését, és arra törekedtünk, hogy ne csak megőrizzük, hanem — a kölcsönös előnyökre építve — továbbfejlesszük a tőkés országokkal meglevő kapcsolatainkat is. Támogatjuk a Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság megszilárdítására előterjesztett korábbi és legutóbbi javaslatait. Síkraszál- lunk az erőegyensúly fenntartásáért, azért, hogy az államok függetlenségének, területi sérthetetlenségének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása legyen a vitás kérdések rendezésének alapja. Meggyőződésünk, hogy a nukleáris katasztrófa elkerülhető, a béke megőrizhető. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség és a haladó országok következetes békepolitikája. Lázár György számot adó beszédét vita követte. A vitában felszólalt: Ladányi József, Tóth Attiláné, Postás Sándor, Maróthy László, K. Papp József, Herczeg Károly. Sas Kálmán, dr. Rusz Márk, Takács Imre, Mondok Pál, Nagy József, Hütter Csaba, Varga Zsigmond, Péterffi Ferenc, Pájer Imre, Kelemen Zoltán képviselő, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Faluvégi Lajos az élet- és munkakörülmények. Általános az ötnapos munkahét, és növekedett az alapszabadság. 1982-ben a lakosság fogyasztása 4 százalékkal, reáljövedelme mintEgyebek között elmondotta: hazánkban a szocializmus építésének feltételei a nyolcvanas évtizedben sok szempontból eltérnék az eddigiektől. Politikailag és gazdaságif-ÉKk éttt • i 4 WKm- ;i ff * s . fi t* MH; jjjPSri „ . ^\í W f ? é* \ ___1____________ Óvári Miklós, Németh Károly és Kádár János az ülésteremben. lag jóval bizonytalanabb nemzetközi környezetben kell megoldanunk az intenzív fejlődés erőteljes kibontakoztatásának feladatát. Ma a legfőbb gondunk és dolgunk az, hogy megőrizzük fizetőképességünket. s javítsuk a külső egyensúlyt. A mindennapos gondokon csak akkor juthatunk túl tartósan, ha szem előtt tartjuk a hatékonyság fokozásának, a népgazdasági teljesítmények növelésének stratégiai céljait is és így keressük az előrelépés útját. Ahhoz, hogy az 1985-ig terjedő időszakban megszilárdíthassuk népgazdaságunk külső egyensúlyi helyzetét a nem rubelelszámolású viszonylatban. 1984-ben és 1985-ben is legalább az 1983- ra tervezett áruforgalmi aktívumot kell fenntartani, s egyidejűleg javítanunk kell a rubelelszámolású áruforgalom egyenlegét. Ezt akkor érhetjük el. ha az ipari termelés, az export és a nemzeti jövedelem élénkebben, ez utóbbi legalább 2.5 százalékos ütemmel növekszik. De azt sem zárhatjuk ki. hogy kedvezőtlenebbé válik a helyzet. A kormány a kedvezőbb változat megalapozásán fáradozik, mert ilyenformán valamelyest bővíthetők a műszaki fejlesztésnek, a feldolgozó ipar korszerűsítésének a forrásai, s ekkor — csak ekkor — nem kényszerülünk visszalépésre a belföldi felhasználásban sem. Ha valóban teljesíteni akarjuk a VI. ötéves terv fő céljait, akkor tovább kell fokoznunk belső erőfeszítéseinkét, tehát a több eredimény- nyel kecsegtető utat, az energikus szerkezetátalakítást választjuk, a gazdaság belső erőit mozgósítjuk. Ami a szerkezetátalakításban a rö- videbb távú teendőket illeti, most a műszaki fejlesztés középpontjába az exportképesség fokozását kell állítanunk. A kormány értékelte a központi fejlesztési programok végrehajtásának tapasztalatait. Eszerint kevesebb, de hatásosabb programra van szükség. Két kulcsfontosságú feladatkört választottunk ki. Az egyik: a mikroelektronika, a számítástechnika és az informatika eredményeinek az élet minden területére be kell hatolnia. Az előrehaladás másik kiemelt feltétele: a társadalmi termelés ráfordításainak csökkentése. Ebből a szempontból elsőrendűen fontos, hogy az élőmunka felhasználása az egész gazdaságban hatékonyabbá váljon, s tovább csökkenjen a fajlagos anyag- és energiafelhasználás. Faluvégi Lajos a többi között leszögezte: a gyorsan változó körülmények között is fontos feltétel, hogy minden vállalatnak meglegyen a maga hosszú távú fejlődésére kiható stratégiája. Ennek érdekében az eddiginél nagyobb hatáskört kell adni a vállalati kollektívák és a testületek számára a stratégiai döntések meghozatalában. Ez pedig megkívánja, hogy vállalataink belső vezetési, szervezési, irányítási és érdekeltségi rendszere mindenütt korszerűsödjön. A hatékonyság nemzetközi mércéjét szem előtt tartva jobbítjuk a szabályozó rendszer fő elemeit: az árrendszert, a vállalati jövedelem- és bér- szabályozást, a hitelezés rendszerét és szervezetét, s erre alapozva — a gazdasági lehetőségektől függően — fokozatosan feloldjuk a szabályozás mai — úgymond — visszafogó elemeit. Váncsa Jenő felszólalása Felszólalt Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. Felszólalásában rámutatott: az agrárágazatok az elmúlt években két alapvető cél szolgálatában álltak: az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése és az életszínvonal megtartása. A hazai élelmiszer-ellátás az elmúlt két esztendőben is megfelelő volt és ez a mai világban becsülendő. Azzal a termelési háttérrel, amelyet a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar képvisel, az elkövetkező években csak jobb lehet a hazai ellátás. Az elmúlt évek számos olyan tennivalót is felszínre hoztak, amelyek megoldása napirenden van, de még nagyobb figyelmet érdemelnek. Az egyik ilyen követelmény valamennyi ágazatban az eszközök jobb, hatékonyabb kihasználása. A mezőgazdaságban a termelés szerkezete egészében véve megfelel természeti adottságainknak, piaci értékesítési lehetőségeinknek. A termelés egy-egy részterületén azonban tapasztalhatók aránytalanságok. Mai munkánk középpontjában az idei agrárexporthoz szükséges árualapok előteremtése áll. Kilátásaink biztatóak. Az aratás előtt a tavaszi aszály dacára jó közepes kalászos termésre számíthatunk. A többi szántóföldi növény jelenleg kedvező képet mutat. Ha az időjárás megközelítően olyan lesz mint tavaly, s a másodvetés, a kettős termesztés lehetőségeit jobban kihasználjuk, akkor — gondos, fegyelmezett munka nyomán — növénytermesztésünk elérheti a tervezettet: az állatállomány, a takarmánybázis felülmúlja a tavalyit és az előirányzottnak megfelelő mennyiségű húst, tejet, tojást ígér. Tehát a termelés meny- nyiségi oldaláról megalapozható a belső ellátás és az agrárexport. A gazdaságos termelés megköveteli — mondotta Váncsa Jenő —, hogy különösen nagy gondot fordítsunk a költségek csökkentésére, az anyag- és energiafelhasználás ésszerűsítésére. Az ipari háttér állapota ebből a szempontból a kulcskérdések közé tartozik. Eddigi eredményeink fontos részese a hazai és a baráti országok ipara. E két forrásból kerül ki mezőgazdaságunk gépeinek, ipari eredetű anyagainak mintegy 85 százaléka. Annak a dinamikus termelésfejlesztésnek, amely hazánk mezőgazdaságában tapasztalható, a szocialista nagyüzemek, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok a fő részesei és motorjai. Meghatározzák az egész hazai mezőgazdaság teljesítményét. Befejezésül megállapította: közvéleményünk becsüli, értékeli azt a munkát, azt a teljesítményt, amelyet hazánk agrárágazatai elértek, De tudja azt is, hogy egyáltalán nem értünk lehetőségeink határáig. Nincs a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak olyan területe, ahol ne lehetne még jobb teljesítményt nyújtani. Mi ennek a tudatában dolgozunk, ezt a felismerést erősítjük — mondotta. A felszólalások után az országgyűlés nyári ülésszakának első napja — amelyen Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt — véget ért. Pénteken a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitával folytatódik az ülésszak. Magyarországra látogat a torok miniszterelnök Bülend Ulusu, a Török Köz- ra a közeljövőben hivatalos társaság miniszterelnöke Ld- látogatást tesz Magyarorszá- zár Györgynek, a Miniszter- gon. tanács elnökének meghívásá-
