Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. június 21. Július elején Kohl a Szovjetunióba látogat Helmuth Kohl, a Né- ügyminiszter július elején a met Szövetségi Köztársaság Szovjetunióba látogat — je- kancellárja és Hans-Dietrich lentették be hétfőn hivatalo- Genscher alkancellár, kül- san Moszkvában. Ma kezdftdik Prágában a béke-világtalálkozó RÖVIDEBB HAJÓÜT. Augusztusban adják át a forgalomnak a Cernavoda és Agigea között épülő csatornát, mely közel 400 kilométerré! rövidíti le a Foké te-■tengerhez vezető dumái vízi utat. A csatornát 1977-foen kezdték el építeni, s a munkálatok- ban mintegy 24 ezer munkás vett részt. Az építkezés költsége megközelítette a 30 milliárd lejt. Maga a csatorna 64 lem hosszú, Clara Zetkin-évforduls 50—70 m széles és 7—8 m mély. A két végponton 1— 1 zsilip épült, s hat na- ; gyobb híd — közúti és vasúti — ível át rajta. Agigea kikötőjét Constanta területéhez csatolták, s j a forgalom alapján ez a kikötő Európádban a kilencedik, a világon pedig a tizenegyedik helyet fog- . lalja d. A csatorna átadá- sa után a dunai hajózás — elsősorban az áraforga- j lom — jelentősen gyorsabb és olcsóbb lesz. Kommentár Jé tanácsok Felipéaek... Egyszerre ironikus és aggodalmas a Tiempo című spanyol hetilap cikkének címe (Jó tanácsok Felipének) és persze tartalma is. Felipe González, a földkerekség alighanem legifjabb kormányfője hétfőn délután katonai kiilöngépen Washingtoniba repült, hogy találkozzék Ronald Reagannal. Nyílt titok, hogy a két államférfit nemcsak életkoruk különbözteti meg élesen egymástól, hanem az is, hogy alig van politikai és világnézeti téma, amiben úgy igazán egyetértenének. Mit akar González Reagantól? Mindenekelőtt: pénzt. A spanyol—amerikai forgalom hárommilliárd dolláros deficitet jelent Madrid számára. Az elnök segíthet ezen — ha akar és ez nyilván Reagan égjük adúja. Hogyan segíthet? Ügy, hogy a spanyol áruk Amerikába jutását számos protekdonista törvény akadályozza és az elnök — megint csak akkor, ha akar — sokat tehet az akadályok enyhítéséért. González valószínűleg megcsillantja partnerének azt a lehetőséget, hogy Washington támogathatná Madrid közös piaci felvételét — a spanyolok számára lehetőleg előnyös feltételekkel. González egyik reménye sem alaptalan — ha hajlandó megfelelő árat fizetni érte Reagannak. Mi ez az ár? Nagyon röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy lojalitás, sőt hdyenként engedelmesség a NATO és a Pentagon számára döntő katonapolitikai kérdésekben. González így és ezért érkezett el pályafutása alighanem legnagyobb politikai — belpolitikai — dilemmájához. Választóinak ugyanis éppamhogy nem lojalitást ígért az amerikai és atlanti követelésekkel szentben. Az igazi nagy ár azonban az eurorakéták és a NATO- tagság témájával kapcsolatos. Gonzáleznek mindkét témával kapcsolatban közismert álláspontja volt a „nem” (illetve NATO-ügyben az ezzel egyenértékű népszavazás) — és nem utolsósorban ez választási sikereinek titka. Az ellentmondás feloldhatatlannak tűnik. H. E. (Folytatás az 1. oldalról) vei hétfőn elutazott Budapestről az a delegáció, amely hazánkat képviseli a prágai béke-világtalálkozón. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Andrej Barcák, Csehszlovákia budapesti nagykövete is. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke üzenetet intézett a prágai béke-világtalálkozó résztvevőihez: „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében köszöntőm önöket, a világtalálkozó résztvevőit, akik a világ minden részéből, a legkülönbözőbb ideológiai, politikai, vallási nézeteket valló embertársaik képviseletében gyűltek össze Prágában. Tanácskozásuk már elnevezésében is megjelöli a közös célt: az együttes cselekvést a »békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért«. Napjainkban, amikor a fegyverkezési verseny fokozódása és a nemzetközi feszültség éleződése súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, különösen fontos, hogy a békeszerető erők képviselői minden lehetséges nemzetközi fórumon folytassák a párbeszédet és megtalálják azt a közös cselekvési irányt, amely megfelel minden nép alapvető és jogos érdekeinek. A magyar nép számos más néppel együtt átélte a háborúk borzalmait, és megszen- vedett a békéért. A második világháború befejezése óta kemény, kitartó munkával dolgozó népünk lerakta a szocializmus alapjait. E békében eltelt 38 esztendő alatt népünk életszínvonala soha nem látott mértékben javult, kiszélesedtek demokratikus vívmányaink. Napjainkban egyre nehezebbé váló nemzetközi politikai és gazdasági körülmények között teszünk komoly erőfeszítéseket elért eredményeink megszilárdítására, az előrelépés feltételeinek megteremtésére. Népünk a világ valamennyi népével közösen érdekelt az emberiség jövőjét fenyegető fegyverkezési hajsza megállításában, a kölcsönös biztonság megteremtésében. Az emberiség előtt álló világméretű problémák — az éhínség, a nyomor, az írástudatlanság, a szociális és egészségügyi ellátatlanság, a környezetvédelem, az energiaellátás — úgyszintén ezt követelik. Meggyőződésem, hogy az emberiséget fenyegető nukleáris háború elkerülhető. A haladás, a béke hívei együttesen nagyobb erőt képviselnek, mint a háborús konfliktusokat szítók, és léteznek azok — az enyhülés időszakában létrejött — alapok, melyeken a kölcsönös bizalom erősítésével ki lehet alakítani a különböző társadalmi berendezkedésű országok feszültségmentes viszonyát, a kölcsönös előnyökkel járó együttműködést. Biztosítom önöket, hogy a szocialista társadalmat építő magyar nép, a Magyar Nép- köztársaság szövetségesei, a Varsói Szerződés tagállamai oldalán és a világbéke meg- védelmezéséért tenni kész valamennyi jóakaratú emberrel együttműködve az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is következetesen fellép az enyhülés eredményeinek védelmében, a fegyverkezés megakadályozása, a béke megőrzése érdekében. Világtalálkozójuk minden résztvevőjének erőt, egészséget, felelősségteljes munkájukhoz sok sikert kívánok.’ SZOVJET KÖNYV A MÁSODIK VILÁGHÁBORÜRÚL A hitleri Németország Szovjetunió elleni támadásának közelgő 42. évfordulója előtt Moszkvában megjelent „A második világháború története” című sorozat 12. kötete. A szovjet történészek által készített sorozat zárókötete több új adatot, összefüggést tartalmaz. Egyebek között hangsúlyozza, hogy a fasiszta csapatoknak a szovjet —német fronton elszenvedett veszteségei négyszer akkorák voltak, mint a nyugat-európai és a földközi-tengeri hadszíntereken együttvéve. Azoknak az iparcikkeknek a mennyisége, amelyeket a szövetségesek a háború alatt a Szovjetunióba szállítottak, nem haladta meg a szovjet üzemek ez idő alatti termelésének négy százalékát. A CAMORRAAKC1Ú Az olasz rendőrség vasárnap is egész nap folytatta szombatra virradóra megkezdett „hadműveletét” a szervezett bűnözés, a Camorra felszámolására. Az egész országra kiterjedő letartóztatási hullámot a római televízió vasárnap esti adásában úgy jellemezte, hogy a hét vége óta Nápolyban található Európa legzsúfoltabb börtöne. A kiadott 519 letartóztatási parancs nyomán 480 személyt vettek őrizetbe. A kihallgatások ma kezdődnek, s várható, hogy ezúttal nem csupán a kábítószer-kereskedelemre és az alvilág „klasszikus” bűncselekményeire derülhet fény, hanem a Camorra politikai szerepére is. Kegyelettel emlékeztek meg a Német Demokratikus Köztársaságban az ötven esztendeje elhunyt Clara Zetkinről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről. Szombaton Birkenwerderben, a Clara Zetkin-emlékműnél tartottak koszorú zás i ünnep- séget A Neues Deutschland hétfőn hosszú cikkben méltatta Zetkin forradalmi munkásságát Clara Zetkin 1857-ben született Németországban, falusi tanító gyermekeként. Fiatalon ismerkedett meg a tudományos szocializmus tanaival, és 1878-ban lépett be a szociáldemokrata pártba. Évtizedeken át odaadóan harcolt a nők egyenjogúságáért, vezetője volt a német és a nemzetközi proletár nőmozgalomnak. 1919 márciusában lett az újonnan alakult kommunista párt tagja. A fasizmus hatalomra jutásáig a Reichstag képviselője volt. Aktív szerepet töltöttbe a III. Internacionáléhan, éső volt a Nemzetközi Vörös Segély elnöke. Élete utolsó napjait Moszkvában töltötte, ott hunyt el súlyos betegség után 1933. június 20-án. A Kreml falánál, a Vörös téren temették el. | Erőpróba Itáliában __| De Mita a kereszténydemokraták, Berlinguer a kommunisták, Craxi a szocialisták és Spandolini, a republikánusok vezetője. Soha ilyen versenyfutás nem folyt Olaszországban a pártok jelöltjei között, mint most. A 630 képviselőházi és a 315 szenátusi mandátumra mintegy kilencezren pályáznak. A június 26—27-ére kitűzött idő előtti általános választások korteshadjárata 'tellett szinte eltörpül a két 1 állományban és több ezer v i-osban, községben ugyanok., orra meghirdetett részletté helyhatósági voksolás. Tíz éven belül most járul- ik negyedszer rendkívüli > riasztásokon az urnákhoz Olaszországban. Ha azt is .»zámításba vesszük, hogy Rómában a köztársaság kikiáltása óta 43 kabinet fölött húz- + 'k meg a lélekharangot, akkor világos a kép: Itália csat. gyan nehezen kormá- i ..iató ország. Akik köze- Voről is figyelemmel kísé- . a politikai barométer rezdüléseit az Alpoktól délre, azok tudják: a választások rendszerint — legalábbis az utóbbi évtizedben — nem hoztak gyökeres változásokat. Várhatóan a mostani voksolás sem húzza ki a kátyúból Itália szekerét. Mivégre akkor a minden eddiginél zajosabb korteshadjárat, a politikusok heves szőpárbaja, a tömérdek pénzt fölemésztő kampány? A kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni. Itáliában ugyanis túlontúl bonyolulttá vált a pártok egymás közti viszonya, s a hatékony kormányzást meddő viták akadályozzák. Bár a hetvenes években úgy tűnt: a két legjelentősebb politikai erő, a kereszténydemokrácia és az Olasz Kommunista Párt köré egyre többen tömörülnek, ez az irányzat az 1979-es választásokon félbeszakadt. Polarizálódás helyett mint feltörekvő új tényező, a szocialisták jelentkeztek a mérleg nyelveként, olyan súly- lyal, hogy végül is kirobbantották a mostani kormányválságot. A megbuktatott koalíció helyett a kommunisták már régóta úgynevezett demokratikus alternatívát kínálnak a választóknak. Vagyis, hogy a kommunisták a szocialistákkal és más, kisebb baloldali csoportosulásokkal kormányoznának, kizárva a hatalomból a kereszténydemokratákat. Bettino Cnaxi, a szocialisták vezére azonban visszautasította a felkínált szövetséget, mondván: „Fölösleges olyasmivel a választók elé állni, ami nem létezik.” Való igaz, az előrejelzések szerint a baloldal nem számíthat előretörésre. Ellenkezőleg, a kommunisták szavazótábora várhatóan némileg megcsappan. A szocialisták viszont — nem utolsósorban az OKP rovására — valószínűleg növelni tudják szavazati arányukat. Itália relatív többségi pártja, a kereszténydemokraták ravasz taktikával ismét a középbal koalíció mellett kötelezték el magukat. Igaz, főtitkáruk neon győzi hangsúlyozni: csakis a „megújulás” elve alapján kerülhet erre sor. A szocialisták elvetették ezt a javaslatot, a republikánusok és a liberálisok fenntartással fogadták, a szociáldemokraták támogatják. Rómában azonban biztosra veszik, hogy Craxiék csupán taktikai okokból ellenkeznek, hogy minél magasabb árat csikarjanak ki későbbi csatlakozásuk fejében. Netán a kormányfői bársonyszéket, amelyre Bettino Craxi olyan rég pályázik. Valójában tehát ilyen szándékok vezették az idő előtti választások kiírásához. Sajnálatos, hogy a korteshadjáratban is csak általánosságban fogalmazódtak meg jámbor óhajok és tisztázatlan, elnagyolt programok a 16 százalékos infláció megfékezésére, a kétmilliós munkanélküliség felszámolására, a déli országrész fejlesztésére, a régóta esedékes társadalmi és gazdasági reformok végrehajtására. Szembetűnő, hogy a külpolitika alig kapott helyet a kampányban. A robotrepülőgépek telepítési terve ellen például kizárólag a kommunista szónokók emelték föl a szavukat. Nem csoda, hogy az olasz átlagpolgár ókkal tűnődhet: vajon az erőpróbát követően változik-e az ország helyzete? Erre vonatkozóan mindenfajta előrejelzés aggasztóan borúlátó. Gy. D. Plakáterdő borítja Róma belvárosát.
