Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. június 17. Gromiko-beszéd a Legfelsőbb Tanács ülésén Kádár János és Losonczi Pál üdvözlő távirata Jurij Aodropovhoz JURIJ VLAGYIMIROVICS ANDROPOV elvtársnak, ! a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága fő- I titkárának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége • Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének ; Moszkva Tisztelt Andropov elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá- i ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magunk i nevében elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságain­• kot küldjük önnek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­• vétségé Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökévé történt ! megválasztása alkalmából. A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével a szov- | jet nép korszakalkotó vívmányokat ért el az új társadalom építésében, hazája felvirágoztatásában. Töretlenül halad a S lenini úton. Következetesen hajtja végre az SZKP XXVI. j kongresszusának nagy jelentőségű határozatait. A Szovjet- j unió minden erejével az emberiség békéjének megőrzését, i a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti független- I ség ügyének előbbrevitelét szolgálja. A Szovjetunió e nemes céljai megvalósításában önnek, j tisztelt Andropov elvtárs, kiemelkedő szerepe van. Világ- I szerte őszinte megbecsüléssel tekintenek sokoldalú tevé­kenységére, amelyet az SZKP Központi Bizottsága fótit- I I káraként a szoóializmus, a béke és a haladás érdekében I kifejt. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Leg- j felsőbb Tanácsa elnöksége elnökének magas tisztjére tör­tént megválasztása a szovjet kommunisták, a szovjet nép ön iránti bizalmának méltó kifejezése. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet állam e fele­lősségteljes posztján végzett tevékenysége is jelentős hozzá- J járulás lesz a kommunista jövőt formáló terveik valóra | ! váltásához, a szocializmus és a béke erői egységének és i együttműködésének elmélyüléséhez az egész világon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- ; társaság, a dolgozó magyar nép a proletár internaciona- \ lizmus eszméjéhez híven őrzi, gondosan ápolja országaink ! megbonthatatlan testvéri barátságát és a jövőben is min- j dent megtesz sokoldalú gyümölcsöző együttműködésünk ! továbbfejlesztése érdekében. Kívánunk önnekr jó erőt, egészséget, további kimagasló i sikereket a szovjet nép, a béke és biztonság javára, a Ma- j gyár Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri barátsága érdekében kifejtett tevékenységéhez. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt j Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke A nemzetközi helyzetről, a szovjet állam külpoliti­kájáról tartott beszámolót csütörtökön a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán Andrej Gromi- ka, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertaná­csa elnökének első helyet­tese, külügyminiszter. Az SZKP Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió kor­mányának a nemzetközi hely­zetről, a legidőszerűbb kül­politikai problémákról alko­tott értékelését ismertetve Gromdko megállapította, hogy a Szovjetunió legfőbb célja a háborús veszély megszünteté­se, a béke megszilárdítása. A nemzetközi események nap­jainkban két ellentétes irány­zat hatására alakulnak — mondotta. Az egyik a béke megőrzésére és megszilárdí­tására, a másik alapjainak aláásására törekszik. A Szov­jetunió, a többi szocialista or­szág, az államok túlnyomó többsége, köztük nem szocia­lista társadalmi rendszerű or­szágok ds, egyértelműen ki­állnak a béke mellett. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet külpolitikai kezdemé­nyezések számos nagy hord­erejű nemzetközi szerződés­nek és egyezménynek vetet­töt meg az alapját. Ezek a hatvanas és hetvenes évek­ben kötött szerződések mind a mai napig megfelelnek rendeltetésűiknek. Kiemelte a stratégiai fegyverzetek te­rületén kötött szovjet—ame­rikai megállapodások külön­leges jelentőségét. Mostanáig érvényben van a rakótaelhárító rakétarendsze­rek korlátozásáról kötött szerződés, valamint a straté­giai témadófegyverek korlá­tozásáról szóló megállapodás (SALT—I.). A SALT—II. megállapodás is — noha el­lenzői manapság minden mó­don becsmérlik Washington­iban — komoly vívmány le­lhetett volna mind a Szovjet­unió, mind az Egyesült Álla­mok, az egész világ számára — szögezte le Gromiko. Andrej Gromiko a további­akban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet állam politikájában mindig meg­különböztetett, elsődleges he­lyett kapott és kap a jövőben is a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátság és együttműködés. A Szovjet­unió a szocialista internacio­nalizmus elvei alapján szaka­datlanul erősíti szoros sokol­dalú kapcsolatait a szocialis­ta országokkal, aktívan részt vesz a gazdasági integráció­ban és a nemzetközi szocia­lista munkamegosztásban. A szovjet külügyminiszter szólt a szocialista országok párt- és állami vezetődnek legmagasabb szántű kapcso­lattartásáról, a Varsói Szer­ződés és a KGST keretein be­lül megvalósuló együttműkö­désről, emlékeztetve rá, hogy előkészítés alatt áll a KGST- tegországok legmagasabb szintű tanácskozása. A Szovjetunió a Varsói Szerződés tagállamaihoz ha­sonlóan fejleszti testvéri együttműködését Mongóli­ával, Kubával, Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával. Erősödnek kapcsolatai Ju­goszláviával. A Szovjetunió szolidáris azzal a harccal, amelyet a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság vív az ország békés, demokra­tikus egyesítéséért. Az SZKP és a szovjet állam őszintén óhajtja a kapcsolatok fejlesz­tését és megszilárdítását va­lamennyi szocialista ország­gal — mutatott rá Gromiko. A szovjet külügyminisz­ter felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az osztályellenség tor, ábbra is erőfeszítéseket tesz azért, hogy meggyengít­se, s ha sikerül, szétzilálja a szocialista közösséget. A szo­cialista országok ellen politi­kai és gazdasági intézkedése­ket kezdeményeznek, ideoló­giai felforgatáshoz folyamod­ni és olyan módszereket al .0 naznak, amelyek meg- ei.?edhetetlenek az államközi kapcsolatokban. Ez különösen élesen mutatkozik meg a Lengyel Népköztársasággal kapcsolatos nyugati politiká­ban. Lengyelország — mint vezetői aláhúzták, s mint szövetségesei, a Varsói Szer­ződés tagállamai is kijelen­tették — a szocialista közös­ség elválaszthatatlan része, és az is marad. Ezt csak azok nem értik meg, akiket meg­rögzött szocialistaellenessé- gük akadályoz a reális hely­zet megítélésében. A szocialista országoknak a békét és a nemzetközi biz­tonságot szolgáló politikájá­val az agresszív imperialista erők irányvonala áll szemben, amely a nemzetközi helyzet veszélyes kiéleződésének for­rása — állapította meg Gro­miko. — Mindez annak a kö­vetkezménye, hogy az Egye­lőit Államok külpolitikáját most a világuralmi ábrándo­kat kergető körök képviselői irányítják. Gromiko emlékeztetett rá, hogy a második világháború óta eltelt időszakban a Var­sói Szerződés és a NATO kö­zött erőegyensúly alakult ki, biztosítva a nemzetközi sta­bilitást. A Szovjetunió a jö­vőben is mindent megtesz azért, hogy megőrizze ezt az egyensúlyt. Gromiko kitért a nukleáris háború veszélyének csökken­tését szolgáló szovjet javasla­tokra, külön kiemelve azt a kötelezettségvállalást, hogy a Szovjetunió nem alkalmaz el­sőként atomfegyvert. A Szov­jetunió joggal vár el hasonló lépést más nukleáris ha­talmaktól is. A NATO-or-^ szágok azonban megpróbál­ják csökkenteni a kötelezett­ségvállalás jelentőségét, arra hivatkozva, hogy a Szovjet­unió állítólag fenntartja ma­gának a jogot a hagyomá­nyos fegyverzetek bevetésé­vel végrehajtandó támadás­ra. Ezt az érvet mi sem cá­folja jobban, mint a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének prágai ülé­sén elfogadott felhívás, hogy a Varsói Szerződés és a NA­TO szerződésben mondjon le az erőszak egymás ellen való alkalmazásáról, és vállalja a békés kapcsolatok fönntartá­sát. A NATO-nak e javaslatra adott válasza, amelyet a szer­vezet tanácsának júniusi ülés­szakán elfogadott nyilatkozat tartalmaz, egyáltalán nem ésszerű. Ázt bizonyítja, hogy a NATO-országok még min­dig nem tudják, vagy nem akarják megérteni, milyen jelentős mértékben javítaná a politikai helyzetet Európában és az egész világon, ha a két országcsoportnak sikerülne megállapodnia az erőszak al­kalmazásáról való lemondás­ról. A szovjet külügyminiszter beszédében szólt a hadászati fegyverzet korlátozásának és csökkentésének, valamint az európai közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek kor­látozásának problémájáról. Megállapította, hogy az e kér­désekről Genfben folyó szov­jet-amerikai tárgyalásokon az Egyesült Államok obstruk- ciós politikát folytat, egyol­dalú leszerelést követéi a Szovjetuniótól. Ilyen szellemben fogant a hadászati fegyverzetekkel kapcsolatos, átdolgozott ame­rikai álláspont is, amelyet a közelmúltban az Egyesült Államok elnöke ismertetett, megpróbálva rugalmasnak feltüntetni az amerikai * tár- .gyalási pozíciót. Ez az állás­pont tökéletesen összhang­ban áll a fegyverzetek to­vábbi növelésére kidolgozott amerikai katonai programok­kal. Washington továbbra is azt kívánja, hogy a hadászati fegyverzetnek csak egyes, ál­tala kiválasztott összetevőit csökkentsék, más összetevő­ket viszont ne érintsen a megállapodás. Ily módon ar­ra törekszik, hogy megbontsa a szovjet hadászati potenciál kialakult szerkezetét, önmaga pedig szabad kezet kapjon hadászati fegyverzetének fej­lesztéséhez. Az amerikai ma­gatartás rugalmassága tehát csak látszólagos, és nem te­szi lehetővé kölcsönösen elfo­gadható megállapodás meg­kötését. Az Egyesült Álla­moknak azonban éppen ez a törekvése. Számítását arra alapozza, hogy a közvéle­ményt félrevezetve semlege­sítse a washingtoni háborús készülődés ellenfeleinek egy­re növekvő táborát — muta­tott rá Gromiko. Andrej Gromiko az ameri­kai fegyverkezési tervek, a nyugat-európai rakétetelepí- tés bizonyítékainak nevezte a legjelentősebb tőkés államok vezetőinek williamsburgi ta­lálkozóján elfogadott nyilat­kozatot és a NATO külügy­miniszteri tanácsának állás­foglalását. Ennek kapcsán le­szögezte, hogy a Szovjetunió önmaga és szövetségesei biz­tonságának védelmében — miként ezt a szovjet kor­mány május 28-i nyilatkoza­ta is bejelentette — rákény­szerül védelmi képességeinek erősítésére. Válaszlépései azonban kényszerszülte in­tézkedések lesznek, ame­lyek egyetlen célja, hogy megakadályozzák az erő- egyensúly megbontását. A szovjet külügyminiszter megállapította azt is, hogy még nincs késő, meg lehet ál­lítani a nemzetközi helyzet veszélyes irányba fejlődését. Ehhez csak arra van szük­ség, hogy az Egyesült Álla­mok és NATO-szövetségesei megfelelő választ adjanak a Szovjetunió kositruktív javas­lataira. Az előadó ezután szólt a Szovjetunióinak más társadal­mi berendezkedésű országok­hoz, ezen országok csoport­jaihoz fűződő kapcsolatairól. Leszögezte, hogy a Szovjet­unió kiegyenlített kapcsola­tokra törekszik az Egyesült Államokkal, s meggyőződése, hogy Washingtonnak is a Szovjetunióval fenntartott normális kapcsolatok objek­tív szükségszerűségéből kell kiindulnia. Mindkét ország általános érdekeinek megfe­lelne a nukleáris katasztrófa veszélyének kiküszöbölése. Beszéde végén Andrej Gro­miko megállapította: a Szov­jetunió már csaknem négy évtizede békében él, s ez a párt és az ország nemzetkö­zi tevékenységének, lenini külpolitikájának hatalmas eredménye. Az SZKP és a szovjet állam továbbra is minden tőle telhetőt megtesz a béke megóvásáért, s aki ezért a magasztos ügyért küzd, az mindig maga mel­lett tudhatja a Szovjetuniót, a szovjet népet. Ezerkilencszáznegyvenöt el­ső napjaiban átdobtak ben­nünket, hogy megsemmisít­sük a Budapesten bekerített fasiszta csapatcsoportosítást. Főképp a bekerítés külső gyűrűjén tevékenykedtünk, visszaverve a hitleristák pán­célosainak rohamait. Nehéz, mindennapos harcok folytak. Sokat kellett egyik helyről a másikra mennünk, naponta öt-hatszor változtattuk tüze­lőállásainkat. A lövegkezelők kimerültek. Még a fáradhatatlan törzsőr­mester, Koskin is alig állt a lábán. Erősen lefogyott, arca megnyúlt. Az ütegnél kevés volt az ember. Több kato­nánk elesett, utánpótlást pe­dig e nehéz napokban nem kaphattunk. Az a bizonyos januári nap ugyanúgy kezdődött szá­munkra, mint az előzőek. Dél körül azonban parancsot kaptunk, hogy a lehető leg­gyorsabban közelítsük meg Vérebet, és a hozzá vezető utakon foglaljunk el tüzelő­állást. Semmi részletet nem tud­tunk. Csupán azt közölték ve­lem, hogy valahol német pán­célosok törtek át és Budapest felé haladnak, önmagában ez a hír nem volt szokatlan ezekben a napokban. A hitle­risták egyes csoportjai pán­célosok támogatásával betör­TELEX BEFEJEZŐDÖTT A HARCÁSZATI GYAKORLAT Sikeresen befejeződött a Magyar Néphadsereg kijelölt törzseinek és csapatainak — tartalékos hadkötelesek bevo­násával — megtartott harcá­szati gyakorlata. A behívott tartalékos hadkötelesek le­szereltek. GENFI TÁRGYALÁSOK Csütörtökön Genfben teljes ülést tartott a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az európai nukleáris fegyverzet­korlátozásról tárgyaló kül­döttsége. AZ INDIAI HADÜGYMINISZTER MOSZKVÁBA UTAZIK Hivatalos baráti látogatásra június végén a Szovjetunió­ba érkezik Ramasvami Ven- kataraman indiai hadügymi­niszter — jelentették be hiva­talosan csütörtökön Moszk­vában. Az indiai vendéget Dmitrij Usztyinov a Szovjet­unió marsallja, az SZKP KB- PB tagja, honvédelmi minisz­ter hívta meg. A PÁPA VARSÓBAN II. János Pál pápa csütör­tökön délután öt óra után néhány perccel Varsóba érke­zett. A lengyel állami vezetés és a lengyel püspöki kar meghívására egyhetes, első­sorban vallási jellegű láto­gatást tesz Lengyelországban. LEKAI LÁSZLÓ VARSÓBAN Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek Szakos Gyu­la püspök kíséretében csütör­tökön Varsóba érkezett, hogy a magyar katolikus püspöki kar képviseletében részt ve­gyen a II. János Pál pápa lengyelországi látogatása al­kalmából tartandó egyházi ünnepségeken. FRANCIAORSZÁG: BÖRTÖNÖRÖK SZTRÁJKJA Csütörtökön részleges sztrájkba léptek a francia börtönőrök. Azt követelik, hogy a börtönök túlzsúfoltsá­ga miatt ezer-kétezer fővel emeljék létszámukat. A rész­leges sztrájk azt jelenti, hogy a börtönőrök nem kísérik a foglyokat kihallgatásokra vagy tárgyalásokra (így azo­kat el kell halasztani), nem közreműködnek új foglyok felvételénél, vagy a börtön­ből való elbocsátásoknál, egyéb teendőiket azonban ellátják. tek a szovjet csapatok harc­rendjébe, ám a második vagy harmadik lépcsőben feltartóz­tatták és megsemmisítették őket. Azt azonban, ami Ve­réb faluban történt, soha nem szabad elfelejteni. De menjünk sorjában. Ko­ra reggel, a fagyos levegőt robbanás döreje rázta meg. Az első dörejt egy második, majd egy harmadik követte. A robbanásokon nem csodál­koztak sem a falu lakói, sem a faluban tartózkodó szovjet katonák. Körös-körül elkese­redett harcok folytak, és bár a falu bizonyos értelemben csapataink hadtápterületén feküdt, elég gyakran becsa­pódott egy-egy tüzérségi lö­vedék: Egyébként maga a hadtápterület és a front fo­galma ezekben az időkben olyan viszonylagos volt, hogy nem is igen használták őket. A faluban minden olyan váratlanul történt, hogy az emberek eleinte nem is tud­ták felfogni, milyen páncélo­sok törtek be hozzájuk. A szovjet csapatok helyőrségé­(Folytatás az 1. oldalról) Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Kürtszó harsant, a dísz­zászlóalj parancsnoka je­lentést tett Todor Zsivkov- nak, majd felcsendült a két ország Himnusza. A magas­rangú vendég Kádár János társaságában elhaladt a dísz­zászlóalj előtt, majd üdvözöl­te a delegáció búcsúztatására összegyűlt budapestieket. A BKP KB főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke és a kül­döttség tagjai ezután elkö­szöntek a magyar politiku­soktól, közéleti vezetőktől s a nek vissza kellett vonulnia. Varja Ivolgina, egészségügyis nővér is elmehetett volna a többiekkel. Elmehetett volna, ám mégis maradt. Két súlyo­san sebesült szovjet katonát ápolt. A sebesülteket nem tudták elvinni, a nővér pe­dig nélkülük nem mozdult. Varja Ivolgina a sebesül­tekkel együtt a fasiszták kar­mai közé került. Ha azt mondom, hogy Varja Ivolgina becsülettel teljesítette szak­mai és emberi kötelességét, semmit sem mondtam. Hős­tettet hajtott végre. Varján és a két sebesültön kívül a hitleristák még 36 katonát ej­tettek fogságba. A nap második felében Ve­rébhez érkeztek az új szovjet alegységek. A falut teljesen bekerítették. A Budapest felé vezető utat lezárták. Katyu- sáink teljes készenlétben áll­tak, csöveiket a kiválasztott tájékozódási pontokra irá­nyítva. Csak a parancsot vártuk. A legegyszerűbb ter­mészetesen az lett volna, ha diplomáciai testület megje­lent képviselőitől. Az ünnepélyes búcsúzta­tás a katonai díszzászlóalj díszmenetévetzáruLt, majd a vendégek Kádár János, Lo­sonczi Pál és Lázár György társaságában gépkocsikba szálltak, és díszmotorosak kí­séretében a Ferihegyi repü­lőtérre hajtattak. A légikikötő betonján Ká­dár János, Losonczi Pál és Lázár György baráti búcsút vett Todor Zsivkovtól, s a de­legáció tagjaitól. A bolgár párt- és állami küldöttség különrepülőgépe néhány perccel ezután a magasba emelkedett. néhány tüzérségi csapással megsemmisítjük a faluban lé­vő hitleristákat. így azonban elkerülhetetlen veszteségeket szenvedtek volna a helyi la­kosok, megrongálódtak volna a házaik. A parancsnokság valószínűleg ezért határozta el, hogy addig vár, míg az el­lenséges páncélosok folytat­ják útjukat Budapest felé. Csak később tudtuk meg, hogy mi történt ezalatt a fa­luban. A fasiszták látva az elkerülhetetlen véget, a szov­jet emberek iránti elvakult gyűlöletüktől vezettetve, el­képzelhetetlen kegyetlenségű gonosztetteket követtek el. A foglyokat, a sebesülteket és a nővért bezárták a faluszéli kovácsműhelybe, ahol vad­állati módon megkínozták őket, eltörték bordájukat, szétverték fejüket. Éjjel a faluból kitörni aka­ró hitleristákat teljes mérték­ben megsemmisítettük. így végződött a verebi tragédia. Vereb szélén őrtálló kato­nákként magasodik harminc­kilenc gesztenyefa. Közepén a falu hálás lakóinak emlékmű­ve harminckilenc szovjet em­ber emlékét őrzi, akik életü­ket adták Magyarország sza­badságáért. (Folytatjuk) Nyikolaj Zabelkin Felejthetetlen napok (3.) Harminckilenc gesztenyefa

Next

/
Thumbnails
Contents