Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
1983. június 14. Kelet-Magyaiország 3 Megőrizni kincseinket Beszélgetés dr. Oonda György államtitkárral vizek tisztítását célozzák, s értékes volt a beszámoló, ami arról szólt, miként próbálkoznak a korábban nyűgnek bizonyuló anyagok újrahasznosításával. Ha ez a szándék mindenütt tapasztalható lenne, az ijed elem tői még haszon is származhatna, mert a visszanyert anyagok sokat segítenének a népgazdaságnak. A gyár az elmondottak ellenére is a térség kiemelkedő gondokkal teli pontja. — Látva a komoly törekvéseket, miben segíthet esetleg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal? — Megállapodtunk a gyár vezetőivel abban, hogy a hulladékanyagok megsemmisítésében, az égetésben anyagi segítséget is nyújtunk, lehetőségeinkhez képest nem is kicsit. — Megtekintette a Szat- már-Bereg tájvédelmi körzetet is... — Tiszád obon a parkok, parkerdők problémáival találkozhatott. rekesztjük ki a természeti szépségek élvezetéből. Általában is elmondhatom: a megyei tanács országosan is jó példát mutatott a parkok gondozásában, helyreállításában. A hivatal egyébként negyven olyan parkot tart számon Magyarországon, ahol gyors beavatkozásra lenne szükség. — Elég-e a jó gazda? — Az egyes ember rendkívül sokat tehetne. Ennek igazolásául elég csak végignézni az ország erdei útjait, tisztásait. Szomorú a kép: sok a hulladék, a szemét szerteszét. Kell a rendelet, kell a hatósági fellépés, de sokkalta fontosabb ennél az iskolai nevelés és a felnőttek jó példaadása. Szükséges a pénz és a szakértelem is, de alapvetően az emberi magatartásnak kellene megváltoznia — mondta végezetül az államtitkár. Speidl Zoltán nÍMUAlílfii* omLavLm A nagyhalász! Petőfi Termelőszövetkezet édesipari UluDcTIKUI CUROlKU. melléküzemében már folyamatosan készül a négyízesítésű diabetikus cukorka. Az üzem azonos létszámmal ez évben ötven százalékkal növeli a termelést. Termékeik nagy része exportra kerül. A közeljövőben kísérletképpen a házi száraztésztagyártást is megkezdik. Képeinken: a válogatás után csomagolják és mérlegelik a cukorkát... Négyféle ízesítéssel készül a diabetikus cukorka. (Jávor László felvételei) SZAKMUNKÁSOK LESZNEK Visszanyert évek Még csak hat osztálya volt három éve a tizenhét éves Bogdán Tibornak, ma pedig már a szakmunkás- vizsgára készül. (A nagykanizsai fiú egyike annak a száznyolcvan túlkoros tanulónak, akik párhuzamosan végezték az általános iskolát és a szakmunkás- képzőt. Néhány éve indult Tiszadobon ez az új képzési forma, azóta az egész országból érkeznek állami gondozottak ide.) Tibor csavargás miatt maradt le annak idején társaitól. Ha sikerül a vizsgája, szakmát már egyszerre szerez velük. Szobafestő lesz. — Két öcsém is itt tanul, a leánytestvéreim szintén intézetben vannak. Azért jöttem ide, hogy valaki kiugor- jon a családból, segíteni akarok majd nekik. Kevesebb bukott Csűri Sanyi tizenhat éves, most elsős. Idén csak a szakiskola anyagát tanulja, jövőre végzi a nyolcadikat. Később került általános iskolába, másodikban pedig évet ismételt, innen a hátránya. Tíz éve állami gondozott, a hetedik osztályt Csanádpalo- tán járta. Eddigi teljesítménye alapján minden reménye megvan, hogy mire kőműves lesz, a lemaradása egy évvel csökken. — A bátyámék megígérték, hogy majd náluk lakhatok Szegeden. Segítenek, amíg összeszedem magam, és megnősülök. — 1980-ig valóban párhuzamos képzés folyt — mondja Figula István, a gyermek- város igazgatója. Délelőtt elméleti oktatás, vagy gyakorlat a szakmunkásképzőben, délután meg a dolgozók általános iskolája. Ez a tempó olyan terheket rótt a gyerekeinkre, amit csak kevesen bírtak. Arról nem is beszélve, hogy gyakran előbb volt szükség valamilyen ismeretre az ipari iskolában, mint ahogy azt az általános iskolában tanulták. Ekkor új tantervet dolgoztak ki. A hetedikes-nyolcadikos törzsanyagot beépítették az így tanulható öt szakma (szobafestő, csőszerelő, lakatos, kőműves, hegesztő) elméleti anyagába. Az ötnapos munkahétre áttéréskor ezen is módosítani kellett. Most már ott tartanak, hogy legutóbb a túlkoros diákok közül kevesebb bukott meg, vagy maradt ki, mint amilyen az egész szakmunkás- képzőben az arány. Jelesre vizsgázott Hatéves gyerekekről lehetetlen teljes biztonsággal m egkaptam a jogosítványomat. A hetedik mennyországban éreztem magam, és miközben a kocsimhoz ballagtam, kezem folyton a kabátzsebembe tévedt, s gyöngéden simogatta a vadonatúj okmányt. Hanyagul kinyitottam a kocsim ajtaját, majd kényelmesen leereszkedtem az ülésre. Olyan volt a hangulatom, mint a felderítőké, a felfedezőké és az űrhajósoké. „Hát akkor — gyerünk!” — mondtam magamban jókedvűen, s néhány másodperc múlva magabiztosan csurogtam vele a hatalmas koosdfolyamba. Ügy tűnt, mintha a közlekedési lámpák huncutul kacsingatnának, a közlekedési rendőrök pedig vidáman üdvözölnének irányító botjukkal. Kedvem lett volna keblemre ölelni sorba mindenkit — vezetőket, gyalogosokat egyaránt. — Hová hajtasz, birka? — hallottam a kereszteződésnél a szomszédos Volgából. — Fel akarod dobni a bakancsodat? Kíváncsian nézegettem jobbra, balra, megpróbáltam felfedezni azt a birkát, aki „fel akarja dobni a bakancsát”. Dühös fizimiskák vicsorogtak rám minden kocsiból. — Neked beszélnek, bamba jószág. összerezzentem, kopasz feválaiszolt, mintha erkölcsileg is, fizikailag is megsértették volna. — Nyomd ki a kuplungot, bunkó! — vetette oda menet közben, nagyot fohászkodva egy dömpervezető. rikkantotta a dro- Az sokkal egészséjem búbjáról letöröltem a verítéket, s görcsösen belekapaszkodtam a kormányke- rétobe. A jelzőlámpa zöldre váltott, a kocsik nekilódultak. Sietve dobtam előre a sebességváltó kart. A kocsi felbőgött, szánalmasan megugrott, majd megremegett és 'lefúUadít. Mögöttem türelmetlen tülkölések hangzottak fel. — Hányasba tetted, ökör? — hallatszott jobbról a felgyorsító taxiból. Zavartan pillantottam a sebváltó karra. Átkapcsoltam gyorsan egyes sebességre. A kocsi olyan recsegéssel-ropogással Hideg verejtéksugár gördült le a két lapockám között. Mit válaszolhattam nekik, az igazi vezetőknek, a városi forgalom és az országutak nagymenőinek. Elhagyatottnak és levert- nek éreztem magam. Dühödt dudálások hallatszottak mindenfelől, én pedig fejvesztetten ráncigáltam a karokat, nyomogattam a pedálokat, de az izgalomtól semmi sem sikerült. A visszapillantó tükörben megláttam egy közeledő MAZ-t. A fülke ablakán kihajolt a sofőr — ugyanolyan impozáns méretű, mint az általa vezetett monstrum. — Gyalog kell járni, hapsikám! medár. • gesebb! Mikor a monstrum kipufogó csöve egy vonalba került az ablakommal, gázt adott. Az utastér elsötétült. Végre sikerült elindulnom. Éppen ideje volt, mert egy száz méternyire lévő rendőr már kezdett érdeklődni irántam. Mikor elhaladtam mellette botjával sokatmondóan megfenyegetett. Nem emlékszem, hogy vergődtem haza. A további kiruccanásaim alig különböztek az elsőtől. A sofőröktől sok újat és érdekeset tudtam meg a személyemmel kapcsolatban. Lassacskán azért csak belejöttem. És végre beköszöntött az a nap is, amikor megjegyzések nélkül tettem meg az utat. Mit mondjak — igazi vezetőnek éreztem magam. Pár nap múlva megláttam a kereszteződésben egy kétségbeesetten kapkodó zsigu- list. Kihajoltam az ablakon, s odakiáltotrtam: — Hé, bamba jószág! Szunyókálunk?! Ford.: Antal Miklós megállapítani, gyógypedagógiai képzésre szorul, vagy csak az ingerszegény környezet miatt maradt el kicsit a korának megfelelő szellemi szinttől. Így aztán sokan kerülnek ez utóbbi csoportból is kisegítő iskolába, noha a képességeikkel nincsen baj. Aki nyolc év alatt befejezi ezt az iskolát, legjobb esetben is az általános iskola hetedik osztályába iratkozhat be. Két év veszteség! Tiszadobon egy — azóta hallgatólagosan elfogadott — apró szabálytalansággal ezeken a gyerekeken is segítenek. (Van olyan régi kisegítésük, aki jelesre vizsgázott, ma külföldön dolgozik, megbecsült szakember.) Csuka Laci elsős kőművestanuló, egyben az általános iskola hetedikese: — A kisegítő iskola befejezése után kerültem ide. Hetente kétszer megyünk a dolgozók iskolájába, egy-két tárgyat ott tanulunk, a többit a szakmunkásképzőben. Ha sikerül, ugyanakkorra lesz szakmám, mintha rendes iskolába jártam volna. — Jó érzés, amikor egy máshol fenegyereknek ismert fiú szakmát szerez és becsületesen dolgozik — hallom az igazgatótól. Segítségre sxorulnak Később két végzőssel beszélgetek, mindketten több évet töltöttek a kalocsai zárt intézetben. Virágh Arnold ott fejezte be az általános iskolát. Azt tervezi leérettségizik, s esetleg főiskolára megy. Barátja, Berényi Tamás túlkorosként, négy kemény kalocsai év után jött Tiszadob- ra. Néhány éve még városa rémének számított, ma 6 is a továbbtanuláson töri a fejét — Miskolcra megyünk dolgozni, ott a gyár fizeti az albérletet. Be akarok iratkozni a gépészeti szakközépiskolába. Később szeretnénk visszajönni ide. Én lehetnék például karbantartó, Arnold pedig utógondozó, vagy nevelő. Tiszadobon sok — egyébként esetleg élete végéig segédmunkásnak maradó — fiatalnak adnak a kezébe, még időben szakmát. Legutóbb száznegyvenen jelentkeztek nyolcvan helyre. Még legalább két tanulócsoportra szükség van, de a gyermek- város és az iskola önerőből nem tudja ehhez megteremteni a feltételeket... Papp Dénes BÍZNAK BENNEM, s -z jó érzés. Éppen úgy számít munkámra a pártszervezet, mintha közéjük tartoznék — mondta Czomba Lajos, a gabonaforgalma vállalat termelési osztályvezetője. Zilahi László, a húsipar műszaki főosztályának vezetője így ecsetelte a kommunistákkal kialakított együttműködését: — Olykor taggyűlésre is meghívnak. Legutóbb például a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos teendőkről vitatkoztunk és kértem a pártszervezet segítségét. Sok észrevétel, javaslat hangzott el a tanácskozáson, amelyeket fel is használtam munkámban. Györki István, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat műszaki telepének párton- kivüli vezetője az alapszervezettel való kapcsolatot így [jellemezte: — Megosztja velünk a pártszervezet a gondokat és kéri a véleményünket azok megoldásához. A példák nem egyediek, napjaink gyakorlatából származnak. Ugyanis a pártnak annyi szövetségese van, ahányan elfogadják és tetteikkel cselekvőén is támogatják politikáját Csakhogy az egységes cselekvés feltétele az együttgondolkodás, a rendszeres eszmecsere, a vita, a gondok őszinte feltárása. Ezért nem csak igénylik, de el is várják a pártonkívüliek, hogy kikérjék véleményüket, igényeljék észrevételeiket, s így alakuljon ki olyan közös álláspont, amely egy-egy üzem, vállalat, termelőszövetkezet teendőit hosszabb távon is meghatározza. Fontos, hogy tudjanak a vállalatoknál, az üzemeknél a pártonkívüliek is mindarról, mit határozott a pártszervezet, erről vagy arról a kérdésről, milyen elképzelésük, tervük van és kérjék megoldásukhoz a segítségüket, támogatásukat. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál legutóbb ilyen együttes vitatta meg az ifjúság helyzetét, s a KISZ- szervezet munkájának, irányításának a megújulásával kapcsolatos feladatokat. A GABONAFORGALMIAKNÁL a pártszervezet vezetősége a piacok megtartásához, a vevők gondos kiszolgálásához és az energiatakarékossági terv teljesítéséhez kérte a pártonkívüliek segítségét. Fontos, hogy a párttagok együtt gondolkodjanak a pártonkívüliek - kel és viszont. Ez a kölcsönösség lehet az alapja, kulcsa a gondok megoldásának. Farkas Kálmán Dr. Gonda György államtitkár, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnöke június 2-án megyénkben járt, tanácskozott a megye vezetőivel, s megkintet- te Szabolcs-Szatmár természet- és környezetvédelmi szempontból fontos területeit. A látogatás adott alkalmat rövid beszélgetésre. — Milyen benyomásokat szerzett a megye párt- és állami vezetőivel tartott tárgyalásai Során? — Előzetes ismereteim és a vezetőkkel folytatott beszélgetés alapján mondhatom, hogy Szabolcs-Szatmár megyében idejekorán felismerték a környezőt és a természet védelmének jelentőségét. A megyék során az elsők között voltak, akik hosszú távú koncepciót dolgoztak ki az egyre fontosabbá váló kérdések megoldására. Kizfis álláspont — A látottak kielégítettek, s szerény lehetőségeinkhez képest azon leszünk, hogy támogassuk is az itt folyó munkát. Meg kell őrizni a meglévő kincseket, fel kell tárni a még rejtező értékeket, mert ez a táj az ország egy sajátos, egyedülálló, megismételhetetlen darabja. Szándékunk, hogy itt egy kis szellemi központot alakítsunk ki, mely alkalmas a kutatások folytatására és munkájával segíti az említett célokat. A tapasztaltakat jó érzéssel nyugtáztam. — Környezetvédelmi szempontokból sok gondot okozott és okoz is az Alkaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasváriban. — Itt részletesen megismerkedhettem a gyár munkájával és az abból eredő — nemcsak erre a gyárra jellemző — gondokkal. Országosan is sok fejtörést okoznak a vegyészeti üzemek, habár megállapítható, hogy a gyár ebből a szempontból elmozdult a holtpontról, örülnénk, ha másutt, de legalább a hasonló jellegű gyáraknál, üzemeknél is ilyenek lennének a tapasztalataink. Jó volt hallani azokat a törekvéseket, melyek a szenny— Ismervén az országos képet, Tiszadob a legjobb példák egyike. Ahol nincs jó gazda, ott sok a gond, Tiszadobon azonban jó kezekben van a park. Itt jól kimutatható az értékmegőrzésre, a kulturáltságra törekvés úgy, hogy közben az embert sem
