Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

1983. május 12. Kelet-Magyarország 3 ESZI, NEM ESZI... A Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregységében idén 19 féle OLVICOR-terméket készítenek. Képünkön: ifj. Liipők Istvánná OLVICOR—200-as alvázvédőt tölt a dobo­zokba. (GB) Szövetkezeti ipar: Jól kezdtek az építők A GYAREGYSÉGVEZE­TÖT keresem, miközben megcsörren a telefon a titkárságon. Interurbán hív­ták azt a termelőszövetke­zetet, ahonnan az ebédet szállítják: Tudom, nem il­lik belehallgatni más be­szédébe, de ebben az eset­ben kénytelen voltam kivé­telt tenni. Ugyanis arról volt szó, hogy a gyáriak százötven adag ebédet ren­deltek, ellenben csak ötven adag húst kaptak. A kiosz­tó szakácsnő ügyeskedésén múlott, hogy legalább egy kis zsír jutott a krumplira, azt is a zöldséglevesről szedte le. Ezek után érthe­tő a gyáriak felháborodása. A másik esetet egy nyír­egyházi ipari üzem vezetője mesélte el. A hozzájuk het­ven kilométerre lévő gyár­ból szinte naponta hozzák az alapanyagot. Egy ideje észrevették, nem olyan mi­nőségű, mint régebben volt. Utánajártak, s kiderült, egy rókáról két bőrt nyúlnak le az alapanyaggyártó üzem­ben. A gyengébb minőségű anyagból természetesen rosszabb minőségű készter­mék készülhet. Szóvá tet­ték ezt az ottani vezetők­nek, akik érdemben nem változtattak a helyzeten, s ekkor történetünk főszerep­lője lépett egyet, a főváro­si központnak írtak levelet. Azóta más hangnemben be­szélnek velük. Hasonló esetekről lehetne még beszámolni, de talán ez a kettő is jól szemlélteti a kiszolgáltatottságot. Mert a megrendelést (nem) teljesí­tők abban a biztos tudat­ban, hogy szükség van az általuk végzett munkára, szolgáltatásra, monopol­helyzetben érzik magukat. Pedig nem így van. A gyár­egységnek helyet adó köz­ségben hamarosan bővítik az étterem konyháját, s az­után már nem kell har­minc kilométerről szállítani az ebédet. ARRÓL NEM IS BE­SZÉLVE, hogy a termelő- szövetkezet konyhája ezer­adagos, igény hiányában kapacitásuk felét sem hasz­nálják ki, tehát érdekük volna a vevő — jelen eset­ben a gyáregység — meg­tartása. (A kezdet kezdetén örömmel vették a gyáregy­ség jelentkezését.) Hasonló­an a másik esetben is van mód az alapanyag máshon­nan történő beszerzésére, így hát nem érthető a ter­melőszövetkezet és a gyár magatartása. Sípos Béla Egyes szövetkezetek kiugró eredményt értek el, míg má­soknál gyengébben kezdődött az év — derül ki abból az összesítésből, amit a KI- SZÖV-ben készítettek az el­ső három hónap tapasztalatai alapján. Különösen az építők tettek ki magukért, ami köszönhető a szervezettebb munkának és a jobb időjárásnak is. Fe­hérgyarmaton, Ibrányban és Vásárosnaményban örülhet­nek a korábbitól másfél-két és félszeres termelésnek. Egyébként összesen 387 la­kás áll kivitelezés alatt az ipari szövetkezeteknél a me­gyében. A piac ingadozása, a ke­vesebb rendelés is hozzájárult ahhoz, hogy néhány helyen, mint a nyírbátori faipari, a kisvárdai ruházati, a nyír­egyházi építő, a vas- és fém­ipari, a nyírbátori ruházati és az Ófehértói Vegyesipari Szövetkezetnél az egy év­vel korábbi termelés kéthar­madát érték el az első ne­gyedévben. Vannak viszont olyanok, mint a kisvárdai vas- és gép­ipari, a nagykállói vasipari, Nagykállói Cipőipari Szövet­kezet, ahol több, mint ne­gyedével nőtt a termelés. Az ipari szövetkezetekben több mint ezerrel csökkent a létszám az egy évvel koráb­bihoz képest. Ezt a termelé­kenység emelésével tudták a legtöbb helyen ellensúlyoz­ni. Ugyancsak jó dolog, hogy a tőkés export értéke ne­gyedével nőtt — ez főleg a cipőiparnak köszönhető —, s értéke közelítette a 35 millió forintot. KRÚDY GYULA: Fagyosszentek küszöbén O májusi muzsika nagy­bőgősei, akik rendsze­rint közébe durranta- nak annak a drágalátos kon­certezésnek, amely most mindenfelől a nagy termé­szetből hangzik: már itt sú­rolják lábukat a kalendário- rni küszöbön. Pongrác, Szer­váé, Bonifác, ezek a félel­metes legények nyomakod- nak a madárdalos kertek, tengert játszó rétek, majális­ruhás gyümölcsösök felé. Nemcsak az egyszerű me­zei kerülő vagy a néphit ba­bonáit valló szőlőcsősz te- kintget ijedelemmel a jöve­telük elé, de maguk a tanult gazdaemberek is, akik egyéb­ként csendesen lenéznek a tudományos időmeghatározá­sokon kívül minden babona- ságot. Mert a híres fagyos­szentektől respektusa van magának a meteorológiai tu­dománynak is. Nemcsak azért, mert száz évek óta bizonyítja a tapasz­talat az ilyenkor beköszöntő hidegebb napokat, hanem a tudomány azt is meg tudja indokolni, hogy miért hoz­nak magukkal fagyot, hősüly- lyedést a gyönyörű május de­rekán érkező vándorlók. A tudomány szerint a tengerek­ben bolyongó jéghegyek északról jövet körülbelül ak­kor érkeznek el a távoli ten­gerek azon magasságára, amely körülbelül megfelel Magyarország fekvésének. A jéghegyekből áramló hi­deg ér el hozzánk Pongrác, Szervác és Bonifác tarisznyá­jában; szegények, ők maguk sem tehetnek róla, hogy név­napjaik nem hozza meg azt a szokásos örvendezést, ame­lyet általában a névnapok szoktak. A Pongrácokat, Szer- vácokat és Bonifácokat nem szokás teli kehellyel üdvö­zölni a névnapjaik előesté­jén, mert agogdalommal van­nak telve a május legkiadó- sabb napjait figyelgető ma­gyarok. Szinte sorsdöntő szokott lenni a magyar esz­tendőre ennek a három nap­nak fagyos vagy békességes elmúlása. Ma ötven éve, 1933. május 12-én hunyt el Krúdy Gyula, Nyíregyháza szülötte, a Nyír­ség jeles krónikása. Ebből az alkalomból közöljük két írá­sát. A képen: Gábor Móric Krúdy Gyuláról készített portréja. A gyümölcsfák túlvilágia- san könnyed öltözetben, fel­virágozva állanak, a fű szin­te hallhatóan nő, és az ál­dásos májusi eső is megér­kezett már pontos időre a szokásos mennydörgés, vil­lámlás közepette. Az eresz alól eddig megelégedve néze­gettük a változó esőt és nyá­rias napokat, kedveskedett napról napra a kalendáriom. Most csak a hétfőn bekö­szöntő zuzmarás vándorlótól szabaduljunk meg békesség­Nyíregyháza : Orion márkaszerviz Az Orion Rádió és Villa­mossági Vállalat és a nyír­egyházi Híradástechnikai Vállalat a közelmúltban már­kaszerviz-szerződést kötött A szerződés értelmében az Orion a Hirexnek ter­melői áron adja a javításhoz szükséges saját gyártású al­katrészeket és szerelvénye­ket, valamint azokat az anya­gokat, amelyeket csak az Orion által gyártott készülé­kekben alkalmaznak. A gyár folyamatosan küldi a szerviz­nek az új termékekkel kap­csolatos ismertetőket, műsza­ki dokumentációkat, mérési és szervizutasításokat, anyag- és alkatrészjegyzékeket. Át­adja a szerviztevékenységgel és a vevőszolgálattal kapcso­latos tapasztalatait, szervezi a szervizszakemberek elmé­leti és gyakorlati képzését. A Hírex Vállalat Szabolcs- Szatmár megye területén az Orion képviseletében jár el. Elvégzi a kereskedelmi ja­vításokat, kivizsgálja a ké­szüléktulajdonosok panasza­it, végrehajtja a színes tv- készülékek képcsőcseréjét és folyamatosan tájékoztatja az Oriont a termékekkel kap­csolatos szerviztapasztala­tokról, az új termékek fo­gadtatásáról. Az Orion márkaszerviz lét­rehozásától a szerződő felek az Orion-termékek magas szintű szervizellátását és a márka hírnevének további növelését várják. Mátészalka: Sütőipari szakbolt Sütőipari szakboltot nyitott a Mátészalkai Sütőipari Vál­lalat Mátészalkán a négysá­vos út melletti új üzletne­gyedben. A bolt újdonsága, hogy a sütőipari termékeken kívül a nádudvari Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet által gyártott toltelékes húsipari termékeket is árusítja. A vál­lalat a bolt nyitásával segít a lakosság jobb áruellátásá­ban. Így az áruellátást nem­csak az áfész és a helyi álla­mi gazdaság boltjai biztosít­ják, a vásárlók nagy megelé­gedésére. A boltot a vállalat még üdítő italok, zöldség­gyümölcs konzervek, Füszért- áruk és a már említett tölte- lékes ipari termékek áruská­lájával üzemelteti, de tej és tejtermék is kapható. ▲ KULCS: KEVESEBB KÖLTSÉG Nem kedv kérdése a krumpli A „FIZETNI” SZŐ GAZDÁSZKÖR0KBEN ELSŐ LÉP­CSŐBEN NEM PÉNZT JELENT, HANEM A TERMÉS NAGYSÁGÁT. EZÉRT TAVALY HIÁBA MONDTAK A TáBLA SZÉLÉN, HOGY MILYEN JÓL FIZET A BURGO­NYA, AZ ÁTVÉTELNÉL, AZAZ A KERESKEDELEM OL­DALÁRÓL SZŐ SEM VOLT ILYESMIRŐL. AZ ÁTLAGOS ÁRBEVÉTEL A LEGTÖBB HELYEN AZ ELŐÁLLÍTÁSI KÖLTSÉG KÖRÜL MOZGOTT AZ ŐSSZEL, EZÉRT NEM CSODA, HOGY IDÉN TAVASSZAL EZER HEKTÁRRAL KEVESEBBET ÜLTETTEK, MINT AZ ELŐZŐ ÉVBEN. AHOGY MONDJAK: CSÖKKENT A TERMELÉSI KEDV. burgonya 35 milliót tett ki egymagában. Itt nem nagyon lehet visszatáncolni, mert an­nak a gazdálkodás azonnal kárát látná. A tavalyi 4,4 millió forint eredmény nem emeli ugyan a legjobb nyereségű termelő- szövetkezetek közé a mándo- kit, de mutatja, hogy a ta­valyi értékesítési nehézségek nagyon kevéssé érintették őket. Mi a nyitja, hogy a 8000 tonna burgonyájukat négy fo­rint átlagáron adták el? Ma­joros Mihály elnök: — Nincs két egyforma év, ha a burgonyaértékesítést vizsgáljuk. 81-ben rosszul te­leltünk, a tavaszi kitárolás önmagában elvitt hatmilliót. Tavaly megkezdtük az ásást a nyáron korábban érő Va- nessával, erre azonnal kap­tunk diszpozíciót szovjet ex­portra. Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de egyetlen gumót sem utasított vissza az im­portáló ország, pedig eléggé megturkálják az árut, és egyáltalán nem szívbajosak, ha vissza kell utasítani egy tételt. A mándoki Űj Élet Terme­lőszövetkezet a megye egyik jelentős burgonya termesztő gazdasága, itt jártunk utána, hogy milyen az idei tavaszon az ágazat helyzete. Nincs, ami felváltaná — Mi egy hektárral sem csökkentettük a vetésterüle­tet — mondta Balogh Zoltán főagronómus. — Már lassan kikéi a 370 hektár közös és a 30 hektár háztáji. Hajszálra ugyanannyi, mint tavaly. A mi talajainkon egyszerűen nincs olyan kultúra, amely felválthatná a krumplit ha­sonló jövedelmezőséggel. De ez csak az egyik érv, mert van egy még nyomosabb: nem tehetjük meg, hogy az ágazat húszmillió forintot érő gépparkját, tárolóhelyét, ma­nipuláló sorait egyik napról a másikra félretegyük. Tényleg nem tehettek mást a mándokiak, hiszen 111 mil­lió forintos árbevételükből a gél, nagyobb nyugalommal mendegélhetünk a hónap vé­ge felé leskelődő Orbán felé. De ő még messzire van. (Magyarország, 1924. má­jus 11.) A magyar nép aranypénzei Q gy nevezi valamely múlt századbeli író a közmondásokat, a példaszókat, amelyek úgy fo­rognak a nép szójárásában, mint a ritka, értékes tallérok a hetivásáros aprópénz kö­zött. A napokban kezembe került a Magyar Közmondá­sok Könyve, felnyílik a lap a szegénység szónál. Körülbe­lül ötven közmondás vonat­kozik a gyűjteményben erre a senkinek se kellő fogalom­ra: a szegénységre. Itt vonulnak fel sorjában azok az aranymondások, amelyeket a régi, bölcs em­berek kigondoltak, mintha sejtették volna, hogy közeleg egy korszak, amelyben nagy szükségünk lesz a szegény­ségről való példaszóknak. „Eleget élt a szegény, ha ko­rán meghalt is” — mondja a régi bölcs ember. „A szegény a pokolban is szegény” tó- dftja a másik. És mintha nagy társasága gyülekezett volna össze a bölcs emberek­nek, annyi mindenféle véle­ményt hallunk a szegénység­ről. „Szegénynek még a csup­rából is kiforr”. „Könnyebb a szegényt kicsúfolni, mint megruházni” — mondták Ma­gyarország régi, szomorú napjaiban. „Ki szegényben bízik, nádra támaszkodik” — közli véleményét egy keserű, régi ember. „Akármit adnak a szegénynek, köszönje meg” — mondta valaha egy döly- fös úriember. „Senki sem barátja a sze­génynek” — mondogatták az ügyes-bajos emberek. „Sze­gény fog madarat, de gazdag eszi meg” — panaszkodik egy jobbágyvilágból való mondás. „Bőrét is lehúznák a sze­génynek” — kiáltották a vég­rehajtó után. „Szegényt a légy is jobban csípi” — kiál­tott fel az érzékeny szegény. „Szegénység is lehet dicső­séges” — vigasztalta magát, akinek már semmije sem volt. „Mint vasszeg a zsák- bul, szegénység a házbul” — mondta az emberismerő. Leg­utolsónak hagyom a mind a mai napig forgalomban levő, egyetlen aranypénzünket: „Szegénység, reménység”. (Magyarország, 1924. már­cius 23.) Aztán augusztus végén megállt a krumpli, kellett a vagon az almának. Mi nem álltunk meg, szedtük tovább, és betárol tide az összes Va- nessát. Aztán amikor már a később érő Desirée-t szedtük, ismét ment a szállítás. Ke­vés almánk termett tavaly „szerencsére”, így volt szállí­tóeszközünk. Amíg a többi gazdaság az almára várt re­ménykedve a járműveivel, mi feladtunk öt és fél ezer ton­na burgonyát a lengyeleknek, bolgároknak és a Szovjet­uniónak. Az ára pedig négy forint volt kilónként. Biztos helyen Megmaradt persze két és fél ezer tonna, de az már biztos helyen várta a tavaszt. Legnagyobb része a kiválóan tárolódó Vanessa fajta, ame­lyet most tavasszal ismerős­ként üdvözöltek a határon, mert úgyszólván változás nélkül vészelte át a telet. — Az átvevők jóindulatát egy dologgal lehet megnyer­ni — így Balogh Zoltán. — Nem szabad odaállni akármi­lyen áruval. A varasodás mi­att nálunk is eléggé fertő­zöttek a táblák, de nem saj­náljuk akár silányabb ho­mokra helyezni a burgonyát. Számolunk alacsonyabb ter­méssel, de megőrizzük a mi­nőséget. Sőt a szakirodalom­mal homlokegyenesen kuko­rica után is ültettünk, mégis tiszta maradt az állomány. Hég jobb minőséget! Mándokon tényleg nem ma­gasak az átlagok. Alig halad­ják meg a húsz tonnát, pe­dig ennek a kétszerese sem ritka a megyében. Azonban a homokdombokon kár lenne pazarolni a tápanyagot. Amit kijuttatnak, annak nagy része szerves trágya, hogy a talaj szerkezete is javuljon, nem csak az ellátottsága. így tud­ják 2700 forint körül tartani az önköltséget tonnánként. — Legalább ilyen fontos a fajtapolitika — teszi hozzá az elnök. — Ekkora területnél elengedhetetlen, hogy egy­szerre csak a táblák egy része érjen. A korai szedésű már gyönyörűen kikelt, ha le nem fagy, abból már újkrumpli lesz, az idén — úgy érzem — meg fogják fizetni. S az sem mindegy, hogy a vetőgumót magunk termeljük meg ere­deti import szaporítóanyag­ból. Nem kedv kérdése tehát a burgonyatermesztés. A mán­doki Üj Élet Termelőszövet­kezetben még ha sikeres is volt a tavalyi év, a minőség további javítására és a költ­ségek csökkentésére töreked­nek. Ésik Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents