Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-11 / 110. szám

1983. május 11 Kelet-Magyarország 3 Szót váltani 0 gy szakaszon a város belterületén hama­rosan „eltűnik” az Ér-patak. Megkezdték a lefedését, s ezzel elejét vet­te a Szabolcs-Szatmár me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat rekonstruk­ciója. Óriási munka, nagy „felfordulással” jár, leg­alább két-háromszáz em­bert érint közvetlenül, de közvetve az egész vállala­tot. Az elavult húsüzem fel­újítása 220 millióba kerül. A rekonstrukció négy-öt év folyamatos építést igé­nyel, s mint Hegedűs Béla, a pártvezetőség titkára el­mondta, ezt úgy kell meg- oldaniok, hogy közben ne essen vissza a termelés, ki­elégítsék a hazai piacot és az exportigényeket is. S nem szeretnék elveszíteni az országos szocialista munka verseny ben meg­szerzett rangot sem. Sokszor elhangzik no­vember-december tájékán a párttagok részéről: mi­ért csak egy évben egyszer kémek véleményt tőlük ? Miért csak most jut eszébe a párt vezetőségnek*, hogy beszélgessenek velük? Túl­lépett ezen a gyakorlaton a húsipariak pártvezetősé­ge. Ezt igényelte a szükség és az emberek. Hogyan is fogalmazott beszélgeté­sünk alkalmával Hegedűs Béla? „Ahogyan a régi húsüzem egy részét bont­ják, úgy építik a másik ré­szét, de közben a terme­lés zavartalanul folyik. Hogy ezt mindenki meg­értse és ne legyen fenn­akadás, minden emberrel beszélgetünk!” Különösen a húsüzem­ben dolgozó I-es pártszer­vezetet érinti a rekonst­rukció, a termelés első vonalában dolgozó hente­seket, műszakiakat, ter­melésirányítókat, akiken áll, vagy bukik a terv, a minőség. Medve János, az alapszervezet párttitkára mondta: megértést kérünk és várunk mindenkitől. Tudja minden dolgozó, hogy ebben a „nehéz idő­szakban mi a feladata, mit kell tennie. A pártszerve­zethez közel 60 párttag tartozik. Velük kezdtük a beszélgetést, de sorra ke­rül valamennyi pártonkí- vüli is”. Nagy feladatok előtt illik is, de szükséges is szót váltani az embe­rekkel, □ ajtuk, mindannyiu- kon múlik, hogy az idei terv teljesüljön, hogy az exportkötelezett­ségeiknek eleget tegye­nek. A rekonstrukció — igaz, még távoli a meg­valósulása — végül is az ő kényelmüket, munkakö­rülményeik javulását szol­gálja. F. K. Aprító­berendezések a konzerv­gyárban A rostos gyümölcsitalok minőségének javítását szol­gálja az a két nagy teljesít­ményű aprítóberendezés, amelyet a közelmúltban ál­lítottak üzembe a Nyíregy­házi Konzervgyárban. Ké­pünkön: Nájzer Ilona keze­li az új berendezéseket, (gaál) DÉDSZŰLÖK ÁLMA NYOMÁN Nyertes: a közösség — HETVENMILLIÓT TUDOK A MAGAMÉNAK EB­BEN A MEGYEBEN! — HUNCUTUL, CSILLOG LIPCSEI MIHÁLYNE SZEME. TÁLÁN ÉLVEZI IS A HALLGATÓ­SÁG MEGDÖBBENÉSÉT, DE HOZZÁTESZI: NEM FO­RINTBAN, HANEM FACSEMETÉBEN SZÁMOL ANNYIT. - HARMINCEGY ÉV ALATT ENNYIT ÜLTETTTEM EL ÉS NEVELTEM FEL. NÉZZE MEG, NYÍRTELEK VALA­MENNYI FACSEMETÉJÉT ÉN TELEPÍTETTEM! A milliomos •rdészasszony Lipcsémé, a nyugdíjhoz kö­zeledő erdész a jázminok, lucfenyők, mályvacserjék, ja­pán birsek közt érzi magát otthon. A falu minden utcá­jában, de még a tizennégy ta­nyán is megfordult, ha egy új fa vagy bokor ültetéséről volt szó. Négy-öt évig met­szette a fáit, nem bízta vol­na senkire. Közben tanítgat- ta a faápolás tudományára a szomszédokat, az újonnan la­kást építőket. Lassan beérik a fáradozásának a gyümöl­cse. Talán ő kapta a legna­gyobb tapsot, amikor a ki­váló társadalmi munkásokat szólították az emelvényre ... Egy faluban sokan még ma sem hiszik, hogy a ház előtti kiskert ápolása, a takarítás társadalmi munkának is el­könyvelhető. Éppen ezért azt sorolják maguk közt nagyobb teljesítménynek, amikor az óvodában, az iskolában át­adás előtt takarítottak, par­kosítottak, rendezkedtek. Nyírtelek a hasonló közsé­gekhez viszonyítva 3,5 millió forintos társadalmi munká­val számolt tavaly. Csak utó­lag tűnik szerénynek a terv, mivel 340 (!) százalékkal múlták felül az elképzelést. Konkrétan: 12 millió forinttal járult hozzá a nagyközség a meglevő pénzekhez. — Óriási eredmény ez — a tanácselnök, Magyar László talán csak az életben egy­szer számolhat be ilyen lát­ványos kiugrásról. — A mű­ködési területünkön levő szo­cialista brigádok, például a tangazdaság gyulatanyai ke­rületéből, a perlitgyárból; a honvédség a maga módján segít. Hosszú lenne felsorol­ni a parkosított területeket, a feltöltött utcákat, a zúzott kővel ágyazott útalapokat, ami a társadalmi munkáso­kat dicséri. De említhetném itt valamennyi új beruházá­sunkat, felújításunkat is. öregek hétközi otthona Még el se csitultak az ün­neplés hangjai, amikor a ta­nácson már újabb terveket szőttek. Kitalálták az öregek hétközi otthonát, amely át­menetet képezne a már be­vált öregek napközi otthona és a szociális otthon között. Varjúlaposon áll egy kastély, elhagyott iskolai tantermek­kel. A felújítás, festés leg­alább 2,5—3 milliót emészte­ne fel. Sok idős ember sza­badulna így a magánytól. Már számítgatják: mennyi társadalmi munka mozdítaná ki a holtpontról a szép elkép­zelést. „Kezünk nyomán..." — Mi a szocialista brigá­dok nélkül lélegezni sem tudnánk — ez dr. Radóczi János gyulatanyai kerületve­zető véleménye. — Egy szán­tóföldi, egy növénytermesztő és egy traktorosbrigád tett A BHG debreceni gyárával termelési kapcsolatban áll a botpaládi Ui Barázda Termelőszövetkezet. A melléküzemben telefonközpontok jelfogóit szerelik, (elek) □ könyvesboltba falu­sias külsejű férfi lé­pett be, aki észreve­hetően világfinak akart lát­szani. — Nincs véletlenül egy példányuk Ján Mária Hrustinsky költő legújabb művéből? — kérdezte az egyik eladónőtől. — Hrustinsky, Hrustins­ky ... várjon csak ... vala­mi rémlik ... — igyekezett leplezni tájékozatlanságát a fiatal eladónő. Ekkor a pulthoz lépett egy férfi, akinek már a fej- tartása is buzgó ügyszere­tetről árulkodott. — Vezető elvtárs, — szó­lította meg az eladó nő — ez az úr valami Hrustinskyt keres. Van nekünk? — Hát hogyne lenne, Etelka! Persze, hogy meg­különösen sokat a környé­kért. Az a jó, hogy nem külö­nül el a munka- és a lakó­hely, ki hol dolgozik, ott is lakik. így aztán sokszor ne­héz különválasztani, hogy a falu, vagy a gazdaság számol­ja-e el valakinek a munká­ját. Egy a fontos: a közösség nyer vele. Eszünk révén, kezünk nyo­mán szépül a környék — még sokak fülében cseng a szónok megfogalmazása. Igaz az is, hogy a tipikus uradalmi bir­tokot, a gróf gazdagságát gyarapították az itt élőknek már a dédszülei is. A mai fa­lusi ember azonban részese egy olyan kibontakozásnak, amelynek révén szemmel lát­hatóan a közösség javait nö­velik. A magára maradott falu összefogásából egy más­fajta kötődés bontakozik ki: formálódik a szocialista ma­gyar falu közössége. Erőt ad ehhez az önként végzett mun- kei Tóth Kornélia Gereben, kapucsengő, emlékkönyv Városmentők LELKES PATRIÓTÁINKAT szép számmal lehetne sorolni, akik gyűjtik a régi Nyíregyháza emlékeit Egye­sek saját gyönyörűségükre teszik ezt talán abban is bízva; gyermekeik, unokáik kezében kincset érnek majd az ócska holmik, mások ereklyeként őrzik családi em­lékeiket — egy-egy kedves személyt, vagy eseményt áb­rázoló képet Örvendetesen sokan vannak azok, akik a köz javára szorgoskodva gyűjtik a beszédes dokumentu­mokat, s a hívó szóra szívesen bocsátják a város ren­delkezésére. Így történt ez a két évvel ezelőtt elindult gyűjtőakció nyomán is. A lakosság javaslatára a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága kezdeményezte a gyűjtést, melynek első szakasza lezárult. A tanácsi hatá­rozattal létrehozott, úgynevezett városmentő bizottság és a Megyei és Városi Művelődési Központban működő hon­ismereti műhely tagjai a héten értékelték a beérkezett anyagot. Sokan jelentkeztek a felhívásra. Megható volt, ahogy az idős nénikék hozták el féltve őrzött fényképeiket. Előkerültek a régi nyíregyházi utcák, az elfelejtett épü­letek, de adományoztak aprónyomtatványokat, régi pén­zeket, gazdakönyvet, egy teljes összeállítást a régi nyír­egyházi mesteremberekről. Értékes adomány révén került a gyűjteménybe a Kossuth gimnázium emlékkönyve 1806-tól 1956-ig. Oj lendületet kapott a gyűjtőmunka, amikor felhívást juttattak el a nyíregyházi általános iskolákhoz, s nyolc iskola bekapcsolódott. A gyerekek bukkantak rá a tirpák­bibliára, találtak államvasúti szabályzatot, útmutatót gyermekmajális rendezéséhez 1938-ból. Honnan, honnan nem, előkerült egy százéves szék, egy kapucsengő a XVIII. századból, hoztak gerebent és légyfogót stb. Szép munkát végzett az 1., a 3., az 5., a 7., a 8., a 12., a 15. és a 18. iskola. A szakemberek folyamatosan rendszerezik, feldolgozzák az anyagot, egy része raktárba, más része múzeumba, levéltárba kerül, a többségét adományozói viszontlátják az állandó várostörténeti kiállításon. A GYŰJTŐMUNKA FOLYTATÓDIK. A tanácsnak lehetősége van arra, hogy azokról a képekről, melyektől tulajdonosuk nem tud megválni, de a városnak is fon­tos lehet, másolatot készíttessen, esetenként pedig az ér­tékesebb tárgyakat megvásárolja. Mindenkitől szívesen elfogadnak jellemző dokumentumokat, a város régi arcát őrző képeket, s keresnek olyan idős embereket, akik magnóra mondva felidézik egy-egy híres esemény törté­netét. Az érdeklődők a tanács művelődésügyi osztályán kapnak felvilágosítást, - ugyanott veszik át tritmk&időben — elismervény ellenében — h felajánlott tárgyaltat. (be) HUSZONKÉTMILLIÓ SZOCIÁLIS CÉLOKRA Segítség — több forrásból A rászorulókról történő gondoskodás, egyáltalán a szociálpolitikai munka nem­csak tanácsi, hanem társadal­mi feladat. Ebből a meggon­dolásból és segítő szándékkal tűzte napirendre a város szo­ciálpolitikai munkáját a szakszervezetek nyíregyházi szakmaközi bizottsága. A bi­zottság legutóbbi ülésén ele­mezték a városi tanács szo­ciálpolitikai munkáját és ja­vaslatokat is tettek e munka segítésére. A városi tanácson nem­csak az egészségügyi, hanem az igazgatási és a művelődé­si osztály is foglalkozik szo­ciálpolitikával. Az ezzel ösz- szefüggő munka többsége természetesen az egészség- ügyi osztályra hárul. Ami az anyagiakat illeti: a városi ta­nács évente 22 millió forintot költ szociális célokra. Az el­múlt évben és idén vala­mennyi indokolt segélykére­lemnek eleget tettek, megte­remtették ehhez a pótkeretet is. A 22 millió forintból tart­ják fenn a Sóstói Egyesített Szociális Otthont, ebből az összegből évente átlagosan hétmillió forintot költenek segélyezésre. A rendszeresen szociális segélyben részesülők száma a városban négyszáz. A rászoruló idős emberek­ről történő gondoskodásnak három formája van. A szo­ciális otthoni elhelyezés az van nekünk ez a verse skö­tet! Ezután hangját halkabb­ra fogva folytatta: — Hát Peter Gregor: A bestseller nem emlékszik, ott van a polcon az összes, érintetle­nül, ahogy megérkezett... Máskor jobban nézzen kö­rül! — A kolléganő még új dolgozó — fordult ezután a vezető mentegetőzve a vá­sárlóhoz —, még nem jött bele a munkába. Tehát egy példányt kér? — Egyet? Nem, az össze­sei kérem! — válaszolta a férfi. — Csomagolja be a köny­veket, Etelka — adta ki.^a vezető az utasítást —, de vigyázzon, nehogy valami baj történjen, amikor fel­emeli azt a súlyos csoma­got ! A vezető most újra a vá­sárlóval kezdett foglalkoz­ni: — Megenged egy kérdést? Maga igazán annyira sze­reti Ján Mária Hrustinsky költészetét, hogy az összes könyvét megveszi? Vagy talán csak egyet tart meg magának, és a többit az is­merőseinek ajándékozza? — En vagyok Ján Mária Hrustinsky — sóhajtott fel a férfi. (Fordította: Lipcsey Júlia) első forma, sajnos, ezzel kap­csolatban nagyobbak az igé­nyek mint a lehetőségek. Im­már három öregek napközije működik a megyeszékhelyen. Természetesen egy negyedik is „elkelne”. A gondoskodás harmadik formája a házi el­látás. Hivatalos és tisztelet- díjas gondozónők többsége szakértelemmel végzi gondo­zó munkáját. A házi szociá­lis gondozottak száma az el­múlt ötéves tervben húszról ötvenre, ebben az ötéves tervben ötvenről százra nőtt. A gondok közé tartozik, hogy néhány családban a se­gélyt nem arra költik, amire kellene. A veszélyeztetett gyerekek száma nem csök­ken, sőt inkább növekszik. A megbetegedett dolgozók re­habilitációja nincs mindenütt megoldva. Már több tanácsi fórumon is elhangzott, hogy újabb nyugdíjasok házának felépítésére lenne igény. Az is elhangzott a szakszervezeti fórumon, hogy a gyámügye­sek egyedül több esetben nem tudnak megbirkózni fel­adatukkal, a Hazafias Nép­front és a Vöröskereszt akti­vistái „elszórtan” segítik a rászorulókat, a tanács az ér­vényes szabályok szellemében végzi a szociálpolitikai mun­kát. De kellene egy szerv, egy intézmény, amely össze­hangolja a tanács, a vállala­tok és a társadalmi szervek szociálpolitikai tevékenységét. Elhangzott az a javaslat is, hogy ez éppen a szakszerve­zetek szakmaközi bizottsága lehetne. (n. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents