Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-06 / 106. szám
A Kelet-Magyarország 1983. május 6 Kommentár és hangsúlyok A nyugatnémet jobboldal pártjai, tizennégy év után újra visszakerülvén a hatalomra, nem folytathatják ott, ahol a hatvanas évek végén abbahagyták. Ezt tükrözi az a programnyilatkozat, amelyet Kohl kancellár ismertetett a minap. Magyarán: a bonni koalíció nem hagyhatja figyelmen kívül a mai európai realitásokat. E realitások alapvető eleme az NSZK és a szocialista orszá gok között az elmúlt másfél évtizedberv kialakult — és fontos szerződésekkel is alátámasztott — kapcsolat. Nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet „keleti politika” az új irányítás külkapcsolataiban is sarkalatos pont lesz. Persze, Kohl kancellár, a kormány nyilatkozatát olvasva a parlamentben, ennél jóval előbb említette: az NSZK politikájának legnagyobb súlyú tényezője, hogy az ország nyugati szövetségi rendszer része. A két oldal egymást kiegészítő két súlypont a nyugatnémet külpolitikában. Volt és marad is. Csakhogy a stabil súlyok mellett elég lényegesen megváltoztak a hangsúlyok az új bonni érában. A kabinet hosz- szú távú programját körvonalazó nyilatkozatban igencsak éles kirohanások is voltak a, szocialista országok, s elsősorban a Szovjetunió és az NDK ellen. Ebből logikusan adódik a következtetés, hogy bár a keleti politikát alapjaiban megőrzi az uniópártok irányította kormányzat, de a gyakorlatban nem lényegtelen módosulásokra is számíthatunk. Hogy a hangsúlyok milyen módon változhatnak, arról a mostani NDK- ellenes nyugatnémet kampány — közvetetten — már adott némi ízelítőt. A nyilatkozat parlamenti vitájában nem véletlenül vetette az új bonni vezetés szemére az ellenzék és a szociáldemokraták vezére, hogy a kormánynak nagy a felelőssége a két német állam közötti kapcsolatok megromlásáért. Ugyancsak okkal bírálta az ellenzék a Kohl-kormányt amiatt, hogy a nyilatkozatból ítélve túlságosan egyértelműen és fenntartások nélkül támogatja az amerikai elképzeléseket a fegyverkezés-leszerelés ügyeiben. Ennek ellenére, az új bonni program nem valószínű, hogy felhőtlen örijmet vált ki Washingtonban. Éppen az európai realitások, és az eléggé eltérő érdekek okán Kohl olyan kijelentéseket is tett, amelyek aligha aratnak sikert Reagan köreiben. Például kiemelte a kelet—nyugati kereskedelem fontosságát. Ezzel áttételesen ellentmondott az effajta kapcsolatok korlátozását szorgalmazó Washingtonnak. A súlyok és a hangsúlyok összességükben tükrözik a koalíció eddigi ténykedését a márciusi választási győzelem óta. Most már csak az a kérdés, hogy ezután a hétköznapok gyakorlatában lesz-e ezen túlmenő módosulás is? A. K. Losonczi Pál (Folytatás az 1. oldalról) — a gondokat is ismerve —, hogy Szabolcs megye ma nincs hátrább, mint az ország más területei. Nagy utat tett meg, hogy behozza a jelentős elmaradást. Húsz éve lassan annak, hogy a dán földművelésügyi miniszter •társaságában jártam itt, aki nagy előszeretettel fényképezett olyan dolgokat, amelyekre magam sem voltam büszke. Akkor azt mondtam neki, jöjjön el egy-két évtized múltán. Most — visszaidézve az akkori képet — azt mondom: joggal lehetnek büszkék, én is az vagyok. Hogy ma mégis sok szó esik a gondokról, ez természetes. Erre csak azt mondhatom, hogy jelenlegi nehézségeink nagyrészt az általunk diktált fejlődés következményei. — Népünk azért maradt fenn sok vihar közepette, mert mindig megtalálta az érvényesülés módját. Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz a jövőben is. Való igaz, sok bajunk van a külpiaccal, a cserearányromlással. Ez azonban akkor igaz, ha nem igazítjuk munkánkat a követelményekhez, a piac, a vevő igényeihez. Van a világon ország, amely nyersanyagban szegényebb, mint mi és mégis előbbre tart. A mi dolgozóink is többre képesek, mint amit eddig tettünk. Most, hogy pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésére készültünk, igyekeztünk választ keresni azokra a kérdésekre, amelyek problémaként jelentkeztek munkánkban. Feltettük magunknak a kérdést: rosszul dolgoztunk, másként, rosszabbul irányítottunk, mint mások? Miből származnak a gondjaink? Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem dolgoztunk rosszul, de jó ideig nem akartuk tudomásul venni, hogy lépéseinket hozzá kell igazítani a megváltozott követelményekhez. A korábbi években a lehetőségtől is nagyobb ütemben fejlesztettük a beruházásokat, jelentősen növeltük az életszínvonalat. Aki külföldön jár, nyugodtan összehasonlíthat: létesítményekben, úthálózatban, kulturális és szociális fejlesztésben a nehezebb körülmények között is előrelépünk. Nagyon nagyot nőtt a hazánkban kifizetett nyugdíjak ösz- szege és ez sem kis dolog. Ezek olyan vívmányai a népnek, amelyeket kemény munkával teremtett meg. Ám ha előre akarunk lépni, tudomásul kell vennünk a realitásokat. Tudnunk és mernünk kell a munka szerint különbséget tenni. Ma még nem mindenütt veszik tudomásul, hogy a fizetés csak munkáért jár. A teljesítmények szerint kell az embereket értékelni, hogy a jók merjenek jobban dolgozni, a kevésbé jól dolgozókat pedig ezzel is kényszerítenünk szükséges a jobb munkára. Sajnos, ma nem vagyunk az anyagiak bővében, s nem tudjuk a kereseteket a kívánt mértékben növelni. Mégis törekednünk kell a differenciálásra. Jó néhány olyan elhatározásra szükséges még jutnunk, amit magyaráznunk kell az ‘embereknek. Például arra, hogy miközben a szabad idő, a szociális, a béren kívüli juttatások területén és sok másban már a legfejlettebb országok szintjére emelkedtünk, az ennek alapját szolgáló munkatermelékenységiben meg sem közelítjük ez országok szintjét. — Épülnek a városok, a falvak, nyugodtan merjük vállalni a problémákat, mert azok is a mi munkánkból fakadnak. Jó befektetés volt az életszínvonal növelése? Igen, hisz a politikai bizalomnak — ami ma az országot jellemzi — ez az egyik alapja. Mi a jövőben is meg akarjuk őrizni az életszínvonalat. Ugyanakkor meg kell találnunk a gondok megoldásának útját. Másképpen, takarékosabban szükséges dolgoznunk. — A szabolcsiaknak azt mondhatom, amit az ország más területein élőknek is mondott a Központi Bizottság legutóbbi határozata: a jelen állapot megváltoztatása csak azon az úton sikerül- hét, amely a gazdaságosabb, az előnyösebben eladható termékek termelésének útja. Tudom, hogy egy rossz területen dolgozó gazdaság nem lehet képes arra, amire a jobb földön gazdálkodó. A tartalékokat azonban mindenütt meg kell keresni. Nincá más út az iparban sem, hiszen rá vagyunk kényszerülve, hogy szakítsunk a korábbi beidegződésekkel és eleget tegyünk a piac megnövekedett követelményeinek. Versenyképeseknek kell lennünk minden területen. Ez kényszerítő parancs. Ennek érdekében sok mindent meg kell tennünk. Korszerűsíteni, decentralizálni szükséges szervezeteket, szolgáltatást, kereskedelmet — benne a felvásárló kereskedelmet is. És versenyeztetni kell a hazai lakosság jobb, színvonalasabb ellátásáért is. Nem kevés pozitív kezdeményezés mutatja, hogy elindultunk egy jó úton. Losonczi Pál befejezésül a következőket mondta: — Ezek a mi gondjaink, amelyek megoldására közösen törekszünk, önök is említették május elsejét. Nekem ez az ünnep, az ott látottak azt jelentették, hogy népünk felnőtt, tisztában van a saját és a világ dolgaival. Biztos vagyok abban, hogy így van ez Szabolcs-Szatmár megyében is. Kérem, dolgozzanak továbbra is lelkesedéssel, segítsenek az ország gondjai megoldásában, hiszen ez a megye fontos területe hazánknak. Az itt élő emberek megtanulták az újonnan telepített ipart, a nagyüzemi mezőgazdaságot. Erre a szakértelemre, nagy erkölcsi tőkére is alapozva mondhatom: biztos vagyok benne, hogy problémáink megoldódnak. Az Elnöki Tanács elnöke ma folytatja megyei programját. A „Budimex" névjegyei Ezer lengyel Pakson A lengyel külkereskedelmi vállalatok sorában előkelő helyet foglal el — s az utóbbi időben különösen kiemelkedő eredményeket ér el a „Budimex”. A vállalat évente mintegy 500 millió dollár bevétellel gazdagítja a lengyel népgazdaságot., Szervezésében több mint 23 ezer lengyel szakember dolgozik külföldön: energetikai létesítmények, vegyipari üzemek, cukorgyárak, lakások és üdülők építésében vesznek részt. A magyar piac az egyik jó példa az építési-szerelési exportszolgáltatásokra szakosodott „Budimex” sokoldalú tevékenységére. A vállalat már ötödik éve végez építési-szerelési munkákat a paksi atomerőmű építésén: négy lengyel kivitelező vállalattól mintegy ezer lengyel dolgozót foglalkoztatnak itt. Munkájuk meglehetősen bonyolult, mivel sem Magyarországon, sem Lengyelországban nem építettek még ilyen létesít- Iményt. Budapesten a „Budimex" végzi a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem műemléki épületének rekonstrukcióját. TulajdonHARCOK BEJRUTBAN Csütörtökön a déli órákban több tüzérségi belövés érte a libanoni fővárost, főként Nyugat-Bej rút különböző körzeteit. Az első jelentések szerint egy személy meghalt, kettő megsebesült. A meglepetésszerű ágyúzást azzal hozzák összefüggésbe, hogy a Bej rút környéki hegyvidéken heves tüzérségi harcokat vívnak egymással a keresztény- falangista és a drúz szocialista miliciák. KÍNAI GÉPELTÉRÍTÉS A CAAC kínai légitársaság megerősítette azokat a jelentéseket, hogy csütörtök délelőtt a dél-koreai Szöulba térítették a társaság egyik belföldi, Senjang és Sanghaj közötti, menetrendszerű járatának repülőgépét. Fedélzetén a személyzettel együtt 105 ember tartózkodott. A géprablás közvetlenül a senjangi felszállás után történt. Az utasok három japán állampolgárt leszámítva mind kínaiak. ÜJ KORMÁNY FINNORSZÁGBAN A finn koalíciós pártok szerdán megegyeztek az új kormány összetételében. A kabinet a tervek szerint pénteken lép hivatalába. A kormány vezetője a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, Kalevi Sorsa lesz. A pártközi megállapodás szerint a Finn Szociáldemokrata Párt nyolc, a centrum párt öt, a Finn Falusi Párt és a Svéd Néppárt két-két tárcát kap. AZ ELSŐ AMERIKAIAK COMISON A szicíliai Comisóba — a NATO tervezett rakétabázisára — szerdán este megérkezett az első ötven amerikai katona, akik részét képezik a támaszpontra vezényelt nagyobb egységnek. A második világháborús katonai repülőteret azt-követően kezdték el átépíteni, hogy az olasz kormány elsőként járult hozzá a NATO 1979 decemberi fegyverkezési döntéséhez. Eszerint a Szicíliában létesítendő támaszponton is elhelyeznének 112 amerikai rakétát. LESZ ANGOL TÁMASZPONT CHILÉBEN? Nagy-Britannia arra kérte Chilét, hogy az ország déli részén támaszpontot építhessen a Falkland- (Malvin)- szigétekkel való közvetlen összeköttetés megkönnyítésére — jelentette be szerdán Miguel Alex Schweitzer chilei külügyminiszter. képpen csak a falai maradnak eredeti állapotban: az egész épületbelsőt korszerűsíteni kell, s fel kell újítani az épülethomlokzatokat is. Jelenleg a főépület rekonstrukcióját készíti elő a ,.Budimex”. Ugyancsak lengyel építőipari szakemberek készítették a budapesti „Kon- takta” félvezetőgyár műszaki laboratóriumának épületét, a „Tungsram” gyár üzemcsarnokát, a szabad- egyházi kukorica alapú cukorgyárat és a legnagyobb — napi 6 ezer tonna cukorrépa feldolgozására alkalmas — magyarországi cukorgyárat Kábán. A „Budimex” által végzett magyar- országi építési-szerelési munkák értéke 1983-ban mintegy 15 millió rubelt tesz ki. Karol Rzentieniecki Megkezdődön az Akadémia 143. kizgyttlése SARLÓS ISTVÁN BESZÉDE Csütörtökön Budapesten — az MTA várbeli kongreszusi termében — megkezdődött a •hazai tudományos élet kiemelkedő eseménye: a Magyar Tudományos Akadémia 143. közgyűlése. Központi témája: a magyar településhálózat jelenlegi helyzete, átalakulásának értékelése. A közgyűlés megnyitóján az elnökségben helyet foglalt: Aczél György, az MSZMP KB titkára, Sorlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pál Lénárt az MTA főtitkára, Pach Zsig- mond Pál, az MTA alelnöke. Szentágothai János üdvözlő szavai után megemlékeztek az Akadémia legutóbbi közgyűlése óta elhunyt tagokról, majd átadták a kiemelkedően eredményes munkát elismerő kitüntetéseket. A kitüntetések átadása után Sarlós István emelkedett szólásra. — Társadalmunk fokozódó figyelemmel kíséri a tudomány munkásainak tevékenységét — mert tőlük vár magyarázatot a viliág és a természet jelenségeire. Tőlük vár indíttatást a szocialista építőmunka távlatokat előkészítő és meghatározó lépéseinek megtételéhez. A párt mindig nagy jelentőséget tulajdonított a tudományos tevékenységnek és mindig kész arra, hogy programjaiban tükröződjék e felismerés jelentősége. — A kongresszus 1980-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a soron következő időkre vállalt feladatok megoldása komoly erőfeszítéseket igényel mindenkitől. A világban azóta bekövetkezett események, a saját sokasodó gondjaink külön-külön és együttesen is, rendkívül megnehezítették és nehezítik programunk teljesítését. — Hogyan valósítsuk meg ezt a roppant erőfeszítést igénylő programot? A környezeti adottságokat, a nemzetközi feltételeket befolyásolni alig, vagy egyáltalán nem tudjuk. Tovább nem fodytaitható az eddig — szükségmegoldásként — alkalmazott módszer: a beruházások csökkentése és a fogyasztás további korlátozása. Egyetlen út áll előttünk: népgazdasági méretekben hatékony- nyá kell tenni a termelést, a szocialista gazdálkodás és a társadalmi rend nyilvánvaló előnyeit a gyakorlatban az eddiginél teljesebben ki kell aknáznunk. — A tudomány feladata, hogy a meglévő ellentmondásokból kiindulva, a magyar társadalom valóságára támaszkodva, a világfolyamatokat számbavéve, tegyen javaslatot a nehézségek leküzdését és a továbbhaladást szolgáló feladatokra. Arra van szükségünk, hogy a tudomány adjon közvetlen segítséget a kibontakozáshoz. Ha kell és lehet, vegyenek részt az erre alkalmas kutatóhelyek a naponta felmerülő termelési, szervezési, irányítási gondjaink feloldásában. Mindez nem érvényteleníti azt az elvünket, hogy amikor a tudományról és annak társadalmi értékeiről van szó, ne keverjük össze a Budapesten megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 143. közgyűlése. A képen Szentágothai János beszél, mellette Sarlós István. tudományos kutató és a termelő-szolgáltató tevékenységet. — Az MTA ebben az évben is nagy fontosságú, a társadalom egészét érintő, méltán közérdeklődésre is számottartó témát tűzött a közgyűlés napirendjére. A települések fejlődése jelentősen befolyásolja a gazdasági tevékenység hatékonyságát, a lakosság életkörülményeinek, kultúrájának alakulását. Hatást gyakorol a szocialista életmód kibontakozására, hozzájárul nemzeti kultúránk fejlesztéséhez és hagyományaink, értékeink megőrzéséhez, továbbörökítéséhez. Mindezek miatt a politikának is különös figyelemmel kell követnie, befolyásolnia a települések fejlesztését. A Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata ezt a tudatosságot fejezi ki, amikor egy új, átfogó terület- és településfejlesztési koncepció kimunkálására hív fel. — Szeretnénk, ha az itt lezajló vita elősegítené, hogy a hagyományokat és az új követelményeket ötvöző, humánus és vonzó települési környezet jöjjön létre. A koncepció előmunkálatai során szakembereink arra törekednek, hogy a termelőerők területileg arányosabban fejlődjenek, a társadalmi mobilitás és esélyegyenlőség feltételei javuljanak. — A tudomány legyen a politika partnere olyan értelemben is, hogy vitatkozik vele, iha azt szükségesnek és helyesnek érzi, mert ezzel segít. A hallgatással viszont lehetetlenné teszi a kölcsönösen jónak minősülő döntések meghozatalát Tudománypolitikánk szándéka, hogy a kölcsönös és teljes bizalom légkörében dolgozzunk. E bizalom talaján a gondok nyílt feltárása és megvitatása teszi lehetővé, hogy a kutatás szabadsága messzemenően érvényesüljön. — Alapelvünk változatlan, s ezt a legutóbbi KB-határo- zat is megerősítette: a tudomány feladatainak ellátásához szükséges alapvető feltételeket továbbra is biztosítani kell. — Nem könnyű, de jó meggyőződéssel vállalható szép feladat a magyar tudományosság átfogó ösztönzése, orientálása, társadalmi képviselete, a tudomány belső demokratizmusára alapozott közélet folyamatos megújítása; a tudományos értékek és érdekek kiválasztása, felmutatása és védelme. E célokért — ha szükséges — vállalja az Akadémia a vitákat is a tudománytalan, tudományelle- nes vagy a tudománytól idegen kicsinyes érdekvédelem szellemének leküzdésére. Az ilyen szele nű tevékenységben segítő, az együttes munkálkodásra mindig kész partnerként számíthatnak a tudomány művelői a politikára — mondotta befejezésül Sarlós István. Sarlós István beszédét a közgyűlés központi témájának előadása követte.
