Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

1983. május

28. O

Kedves Ványa bácsi!

Jól tudom ugyan, hogy önnek más a keresztneve, de engedje meg, hogy Csehov drámájából kölcsönözzem a megszólítást. Abból a drámából, amelynek hőse későn döbben rá, hogy hiábavaló volt önfeláldozása, mert a rajongva szeretett professzor életműve nem több a szobatudós értelmetlen, s ezáltal az emberiségnek haszontalan búvárkodástól. S ilyen emberért odadobni az ifjúság éveit, veszni hagyni az egyéni ambíciókat már több, mint tévedés, az egyén, önmaga iránti bűn.

önzetlenség és önfeláldozás: Egymásból fakadó szavak, amelyek közül az utóbbi a súlyosabb, a többet érő. Korábban talán önre is az előbbi volt a jellemző, amikor ismeretlen fiatalemberként átlépte mai munkahelye küszöbét. Álmai teljesültek, hogy stílszerűen fejezzem ki magam, szíve repesett, amikor mindenféle ajánlólevél nélkül, megelőlegezett tehetsége révén egy hivatal papírtologató világából átcsöppent az intézet alkotó légkörébe. Természetes hát, hogy boldogan vállalta az aprómunkát, keze alá dolgozott nagyhírű főnökének.

Miért ne lett volna önzetlen, mikor úgy érezte, legalább ennyivel tartozik a ^kiemelésért”, a gyönyörű távlatokért. Tehette, mert húszon éppen túl oly távoli minden, annyira ön előtt állt az élet. Természetesen nem maradt el a szüntelen tanulás sem, átvirrasztott éjszakák a szomszéd szobában szuszogó lányka mellett, a kitartó házastárs nyugtatása, hogy bízzanak önben, ahogy ön hisz másokban.

Említettem, ez még az önzetlenség kora volt. S talán maga sem vette észre, hogy az évek múlásával miként változott át mindez önfeláldozássá, menynyire vált az ön intézeti tevékenysége mások által hovatovább másodosztályúnak tartott rabszolgamunkává, amely a fiatalkori példakép kiszolgálásában merült ki. így azt sem vette észre, hogy az ön „nagy emberét” jócskán túlszaladta az idő, rivaldafényben való szereplése nem több szánalmas erőlködéstől, hogy a maga színpadán legalább azt a látszatot keltse, ő a főszereplő, miközben másutt régen kifütyülték produkcióját.

Mondják, mindezt ön legbelül talán tudja, de nem akarja látni. Egyszer — baráti beszélgetés során — mintha a pánik vibrált volna szavaiban, mit tegyen negyven küszöbén, mint egyszerű munkatárs. S valahol itt lép ki az ön története az intézet zárt világából, válhat általános tanulsággá.

Ami a legfontosabb: ne higgye, hogy önt is „leírták” már az alkotó élet leltárából. S azt se gondolja, hogy az egyetlen, aki rossz példaképet választott, mert itt a mester vált méltatlanná, nem a tanítvány. Papolhatnék most arról, hogy az önfeláldozásnak hol a határa, hiszen tudjuk az anyát, aki életét kész adni gyermekéért, ismerjük a közösségi példákat, amikor az eszméért az értelmes halált kell választani.

De ne keressünk a mi kis életünkben ilyen szélsőségeket! Inkább hadd erősítsem meg önben, amit kishitű perceiben nem akar elfogadni: bizalom szükséges az emberben. Még azt sem tartom nagy szónak, ha a hitet emlegetem. Mert igenis hinni kell az emberben. Csakhogy ez sohasem általában történik. Ezért hívja hozzá a kritikus nemet, az időbeni felismerést, nehogy Ványa bácsi példája ismétlődjön.

Persze mondhatja, hogy könnyű szentenciákat osztogatni. Ennél többet szeretnék, bíztatni akarok, mert hiszem, hogy az élet közepén nem lehet holtvágányra állni, miközben mellettünk elrobognak az utasokkal teli vonatok. Még mindig fel lehet kapaszkodni az induló szerelvényre, amely elvisz a múlt olcsó, vásári dobogójától a jövő fényesebb pódiumáig. Meglehet, hogy a főszerepeket már kiosztották a korábban jöttéknek, de tudja ön is, hogy van még hely az élet színpadán, akad produkció, amelynek sikere az ön fellépésétől függ. A felismerés kínja, küzdelme persze öntől függ, de bízhat a segítségben. Ha így lesz, akkor nem mint megkeseredett Ványa bácsit fogom sajnálni sem én, sem más.

Ennek reményében kívánom a szerepcserét.

HÉTVÉGI

INTERJÚ

Lajtos Györggyel, a nyíregyházi

tanács h. osztályvezetőjével

városépítési kérdésekről

A Nyíregyháza gyors fejlődése sok örömet szerez lakóinak, de van a város fejlesztésének néhány olyan neuralgikus pontja, amely sok vitát, olykor elégedetlenséget vált ki a közvéleményben. Hozzánk —, s nyilván a tanácshoz is sok kérdés érkezik. Vállalkozna arra, hogy válaszoljon?

— Örömmel. Már csak azért is, mert mi is sok kérdést kapunk a város fejlesztésével kapcsolatban, amelyekre egyenként — az összefüggések ismertetése nélkül — nem is könnyű választ adni. Remélem ez a nyilvános lehetőség is segít abban, hogy elképzeléseinket jobban megismertessük a közvéleménnyel, és talán azt is sikerül érzékeltetni, hogy a városépítést nem egy-két tanácsi dolgozó álmai határozzák meg, hanem megalapozott, s természetesen az anyagi lehetőségektől függő józan testületi döntések.

A Miért építkezik a város egyszerre öthat területen (Kossuth utca, Vasvári Pál utca, őz köz, Szamuely lakótelep, Örökösföld)? Miért nem lehet egy-egy szanált terület gyors beépítésére koncentrálni az erőket?

— Az alapvető oka a IV. és V. ötéves tervtanulságokból adódik: nagyon rosszat tettünk akkor, amikor a Jósavárost építettük olyan szanálási aránnyal, ami példátlan volt az országban, ugyanakkor maradt a város közepén elavult, a minimális emberi igényeket sem kielégítő lakóépületekkel beépített terület. A város vezető testületéi helyesnek tartják, hogy most egyidőben építünk külső lakótelepet, és folyik a város- központ átépítése is. A felületes szemlélő nyilvánvalóan azt látja, hogy ott van az Örökösföld a maga 100 milliós közműveivel, ahol gyorsan lehetne építkezni Ez igaz is, de vajon milyen hangulatot szülne, ha most évekig csak a város keleti lakótelepén tudnánk lakásokat kiutalni, s az is csak oda mehetne, aki lakáscserét kér a várostól? A megyeszékhely központjában csak egyedi tervezésű és igényes tervek alapján készült lakások épülhetnek — így lehetőség nyílik különböző igények kielégítésére.

A Miért nem lehetett egyszerre lebontani az egész Kossuth utcát, egyáltalán meddig kell várni a belváros képét rontó földszintes házak lebontására?

— Mint ahogy nem lehet egyszerre csak a város peremén építkezni, a mai gazdasági helyzetben ugyanolyan képtelenség lenne a város központjára korlátozni az építkezéseket. Ha számokkal akarom illusztrálni, talán jól érzékelteti a helyzetet, hogy az úgynevezett Xl-es lakókörzetben — a Rákóczi utca, a Kossuth utca, az Erdősor és a Vasvári Pál utca által határolt területről van szó — több mint háromszáz lakást kell lebontani, s igaz, hogy a helyére 1100 épülhet fel, de a 300 kiköltöztetett család lakásgondját egyszerre kellene megoldani, ami azt jelentené, hogy abban az évben szinte egyetlen új lakásdgénylő sem juthatna lakáshoz. Azt hiszem, ez nem járható út, s ezért nem tudjuk azt sem megvalósítani, hogy a városnak egy-egy régebbi negyedét egyszerre tüntessük el a föld színéről.

A Gazdaságosnak tartja ezt a többszöri „nekifutást”?

— A város számára az lenne a gazdaságos, ha 1983-as áron sajátítanák ki a házakat, még akkor is, ha mondjuk csak 1986- ban kerül sor a beépítésre. Az előrehozott területelőkészítések gazdaságosabbak és biztonságosabbak is, hiszen időben tudunk kivitelezőről gondoskodni. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy Nyíregyháza mellett ma a megyében még öt város és egy sor városiasodé település van, s a három nagy építőipari szervezet erőit meg kell osztani. A tanács végrehajtó bizottsága évente meghatározza, hogy hány lakást szabad felhasználni a „szanált” családok igényeinek kielégítésére. Ezen senki nem változtathat. Ha figyelembe vesszük, hogy évente más közérdekű célok, vagy természeti csapások során tönkrement lakások okozta életveszély miatt is el kell vennünk az első lakásra váróknak szánt lakásokból, akkor még érthetőbb, hogy nem járható út a csak a belvárosban való építkezés.

A Mi lesz a Kossuth utca elején lévő üres terület sorsa?

— Erre a területre két dombház épül. Az OTP-vel megállapodtunk, hogy az eddigitől eltérő technológiával és alapterülettel építik fel a két új házat. A takarékpénztár új terveket készíttetett, ami által több lakás lesz egy-egy házban. Amikor az eredeti tervek készültek, alacsonyak voltak a lakbérek, s úgy gondoltuk, hogy ezekben a különleges formájú házakban igényes lakásokat alakí„...vajon milyen hangulatot szülne, ha most évekig csak a város keleti lakótelepén tudnánk lakásokat kiutalni, s az is csak nda mehetne, aki lakáscserét kér a várostól? A megyeszékhely központjába csak egyedi tervezésű és igényes tervek alapján készült lakások épülhetnek, igy nyílik lehetőség a különböző igények kielégítésére/'

tűnik ki. A lakbérek módosításával alaposan megváltoztak az igények, ma már a kisebb alapterületű lakások iránt nagyobb az érdeklődés. Ezért készültek az új tervek, s így 11 helyett 14 lakás lesz egy-egy dombházban. Hátráltatja az építkezés megkezdését az épületek földszintjének sorsa. Azt szeretnénk, ha mindkét épület földszintjén boltok és szolgáltató szervezetek kapnának helyet, ám ezekre a tanácsnak nincs pénze, így partnereket kell hozzá keresni. Ez a keresés most folyik, s rövid időn belül épülni fog a két dombház. Egyébként a most nagynak látszó üres terület azzal is csökkenni fog, hogy a Kiskörút kiépítésével egyidőben megváltozik a Kossuth utca elejének vonal- vezetése, s az új csomópont a Síp és Egyház utca vonalában alakul majd ki.

A A belváros egyik legcsúnyább látványa ma az Erdősor. Mi lesz a sorsa?

— Az Erdősor sorsa rég eldőlt, van a városnak erre a részére is rendezési terve. Tudjuk, hogy mai formájában rontja a városképet, eddig anyagi okok miatt nem került sor a kivitelezésre. Az eredeti tervek szerint mi fiatalok és nyugdíjasok házát akartunk ide építeni, de a megállapodás eddig nem jött létre. A szakemberek egy részének ugyanis az a véleménye, hogy Nyíregyházán a ma meglévő több mint 600 garzon, a Szamuely téren épülő 85, valamint a Vasvári Pál' utca és a Himes térségében megépítendő 180 garzon elegendő lesz a fiatalok elsőlépcsős lakásigényeinek kielégítésére. Ha elkészül a színészház, a Bessenyei téren is felszabadulnak a garzonlakások, s az Ungvár sétány! garzonokat is a fiatal házasoknak utaljuk ki. A testületek döntései egyértelműek: tovább kell folytatnunk ezt a programot, mert ez ad lehetőséget a fiatalok és nyugdíjasok pénztárcájához illő lakások számának a gyarapításához.

A Miért nem lehet ezen a részen egyedi társasházakat építeni?

— A város belterülete túlságosan drága arra, hogy itt társasházak épüljenek. Ha ezen a részen akarna valaki társasházat építeni, félmillióba is belekerülne egy telek. A rendezési terv egyébként intenzív beépítést ír elő, és enyhén szólva disszonáns lenne a Nagykörút mentén a Kun Béla utcai többszintes házak folytatásaként földszintes házakat építem.

A Mi lesz a sok vihart kiváltott Sóstói út w sorsa?

— Tizenkét éve minden rendezési terv előirányozta a Sóstói út átépítését. A megvalósítás torzulásai miatt azonban a rendezési terv végrehajtása egyre lehetetlenebbé vált. A magántulajdonban lévő . élőkertek egy része évekkel ezelőtt új gazdára talált, s a mögöttük lévő házak megszüntetése nélkül egyre nehezebbé és gazdaságtalanabbá tette az átépítést. Ezért született meg másfél éve egy újabb rendezési ten- amely valóban sok vitát váltott ki, ezért minden intézkedésre, ellenőrzésre jogosult szerv és szervezet megvizsgálta és törvényesnek találta. Azóta is több hangulatkeltő írás jelent meg különböző lapokban, és a televízióban is vissza-visszatérnek a Sóstói út sorsára.

— A rendezési terv elfogadása óta az történt, hogy a műszaki osztály vezetője saját hatáskörében egy olyan beépítési tervet készíttetett, amely alternatív megoldásokat tartalmaz. Ezek a megoldások abban térnek el egymástól, hogy az egyik — az eredeti tervet fenntartva — szakaszolt megoldást javasol, amely szerint a mostani villasor mögé építkezhetnek és a villákat az avulás, a természetes elhasználódás után k-' -tójú lebontani. A másik változat egészen kis- «Ma meket tartalmaz, hogy a megüresedett 'erű- letek felhasználásával lehessen az epíh-. igényeket gazdaságosan kielégíteni. A Magyar Hírlap egyik írásából olyasmi éry ■ dötc ki, hogy a végrehajtó bizottság — éop , oe- építési terv miatt — ismét fog!aú. majd a Sóstói út sorsával. Erről szó sincs, . n tartozik hatáskörébe. A végrehajtó bizoüság azt vette tudomásul, hogy a rendezési tv szakaszosan is megvalósítható, de csak a: valósítható meg.

— Hogy mikor lesz a Sóstói út olyan, rn'.r* a rendezési tervben szerepel, az a jövő tu- ka. Szó sincs arról, hogy dózerrel nekime- gyünik, azért hogy felépüljön ott száz lakáj, hanem arról, hogy ma már ne falusi lépték kel, de a város mai rangjának megfelelően lehessen itt építeni.

A Miért kell egy-egy jelentősebb epriét, vagy akár egy kjs lakótelep átadása után éveket várni a környezet rendezésére?

— Amikor elkészült a megyeszékhely V ötéves terve és ismertté vált, hogy milyen összeg áll rendelkezésre a fejlesztésekhez, a tervek úgy készültek, hogy a lakások, a köz- intézmények felépítése után a környék rendezése is megvalósul. Azóta változott a helyzet: kevesebb lett a fejlesztésre költhető pénz, ezért újból rangsorolni kellett. A lakások számából is le kellett faragni de ezen változtattunk a legkevesebbet, hiszen még tavaly decemberben is hatezer új ikás ■ igénylőt tartottunk nyilván. Mi; ;diet a*rkoT elhagyni? Miről lehet a legkönnyebben lemondani? Víz, villany, gáz nélkül nem lakás egy lakás, így aztán — bár ez is fájó pontj,. a városnak — a környezetvédelemre, a köz területek igényes kialakítására marad kevesebb pénz. Nem öröm egyikünk számár; sem, de meg kell mondani, hogy a járda, a' út, a pihenőpark ma a legtöbb helyen csal illúzió, s legfeljebb akkor lesz belőle vair ság, ha a lakosság felajánlja társad?, .m munkáját. Azért én azt gondolom, hogy ak Borbányán volt albérlő, s ma például a Kossuth utca bármelyik szép házában lakik nem az a legnagyobb gondja, hogy még mir dig nem rendezte a terepet a tanács. És szerencsére sok lakó saját maga széppé teszi háza előtti parkot.

A Sokan kérdőjelezik meg: vajon p* <n ,it volna-e társasházak építésére m. lebontásra váró területe a várost. mint a Korányi Frigyes út, amely rés Nyíregyháza egyik kertje volt?

— Nagyon egyszerű a válasz: ner. lett volna ilyen terület. A nyíregyháziak megszokták, hogy a város és az üdülő kőzett! rangos főutca a Sóstói út. De az ezredfordulón már aligha ez lesz, sokkal alkalmasabbnak látszik erre a funkcióra a Korányi Frigyes utca. A városnak ezen a részén minden közmű elérhető közelségben van, s ha Jósavárostól a vasútig összeszámoljuk hány engedéllyel épített lakás van, még húszat sem éri el a számuk. Ezek kisajátítása, vagy lebontása azt hiszem nem nagy ár azért, hogy ezen a részen — ha a végrehajtó bizottság a nemrég elkészült rendezési tervet jóváhagyja — kétezer korszerű családi ház épüljön fel.

£ A jelen tehát ez, de milyen lesz a jövő? Hol építkezhet a város a következő tervidőszakban, s milyen lehetőségeket képes teremteni a tanács az egyre népszerűbb magánerős építkezésekhez?

— Talán azzal kezdeném, hogy ilyenkor, tehát a tervidőszak közepe táján kezdünk foglalkozni a következő ötéves terv feladatainak kidolgozásával. Abból indulunk ki, hogy a VI. ötéves tervben felépül a tervezett 6500 lakás, s feltételezzük, hogy a VII. ötéves tervben is hasonló lehetőségeink lesznek. Eltérés talán abban várható, hogy kevesebb lesz az állami erőből, és több a magánerőből épülő lakások száma. Az állami lakások többségének helye már előre látható, hiszen körülbelül kétezer épül majd Örö- kösföldöti, 600 a Kiskörút északi oldalán,

4—500 a Xl-es lakókörzetben, kétszáz pedig a városközpontban. A további 1500 lakás helye ma még bizonytalan, de kedvezőnek látszik például a Szamuely lakótelep továbbépítése is, hiszen a felüljáróig még sok lakás építhető, s ezzel együtt a Nagykörút déli szakasza is elkészülhetne. Van más elképzelés is, de ma még sok a bizonytalansági tényező. A magánlakások többségének helye is előre látható, bár azt is tudjuk, hogy differenciált igényeket kell kielégíteni. Ezért lesz lehetőség olcsóbb helyeken — Rozsrét- bokorban, Manda-bokorban. Felsősimán, Vajda-bokorban — építeni, lesz még hely Borbányán, Sóstóhegyen és Nyírszőlősön, de a legtöbb lakás várhatóan a Korányi Frigyes utcáií és az Orosi úti lakótelepen épülhet fel.

£ Köszönöm a beszélgetést.

Balogh Jósse?

KM Hétvégi melléklet