Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

1983. május 26. Kelet-Magyarország 3 Az úttörővezetök VHL országos konferenoiá/a előtt Felelősség és továbblépés A MAGYAR ŰTTÖRÖK SZÖVETSÉGE négyéven­ként rendezi meg az úttörő­vezetők országos konferenci­áit, amely az úttörőmozga­lom demokratizmusának fon­tos színterei. Mivel az úttö­rőmunka mindig is szorosan kapcsolódott a gyermektár­sadalom, az iskolai nevelő­munka konkrét, napi gyakor­latához, a tanulóifjúság hely­zetének, életkörülményeinek folyamatos változásaihoz —, ma különösen fontos lehet, hogy mennyiben tudja eze­ket az úttörőmozgalom kö­vetni, sőt kezdeményezései­vel, hatékony munkájával a változásoknak sok tekintet­ben az élére állni. Közeledik a századforduló, amikor is a mai úttörő korú gyerekek az ország népessé­gének derékhadát jelentik majd és még akkor is csak harmincévesek lesznek. Az ország jövőjéről van tehát szó, amikor most megkülön­böztetett figyelemmel fordu­lunk az úttörők munkája fe­lé. Négy év telt el a VII. or­szágos úttörő-vezetői konfe­rencia óta, amely gyakorlati­lag már számos reformgon­dolat ihletője volt és nem kis eredményeket hozott. He­lyes volt az a törekvés és te­vékenységi mód, amellyel az úttörőcsapatok szélesíteni igyekeztek társadalmi kap­csolataikat: mind több tár­sadalmi segítőt, patronálót nyertek meg a mozgalom számára. Kezdenek kialakul­ni a családok, szülők aktivi­zálásának új formái. SOKAN VITATJÁK, de a gyakorlat mindenképpen azt bizonyítja, hogy a látványos, de tartalmilag szegényes kül­sőségek, a formális elemek folyamatos visszaszorítása csak használt az ügynek. A vita magja az: milyen mér­tékben alkalmazzák, sőt egy­általán kell-e az egyenru­hák, a katonás jellegű de­monstrációk, a felnőttek ün­nepségein oly „cuki” úttörő­köszöntések, virágcsokor­átadások, puszilkodások. Né­hány dologgal szembe kell nézni végre. A Magyar Űttörők Szövet­ségének Országos Tanácsa nemrégiben levelet juttatott el valamennyi úttörővezető­höz. Ebben a most kezdődő csapatszintű, majd a szep­tember 10-ig lebonyolításra kerülő járási, városi úttörő­vezetői értekezletek elé tárja a mozgalom továbbfejlesz­tésére kialakított elképzelé­seit, gondjait. A vita tapasz­talatai alapján az október­ben lezajló megyei, majd a decemberi országos konfe­rencián megfelelő határoza­tokat dolgoznak ki az úttörő­munka továbbfejlesztésére. A MOSTANI, CSAPAT­SZINTŰ VEZETŐI KONFE­RENCIÁK természetesen a gyerekek látószögéből mérik fel a helyzetet, hisz ezeken a tizennégy évnél idősebb ifi­vezetők is teljes jogú vita­partnerek lesznek, tehát az úttörőmunka közvetlen ta­pasztalatainak tükrében for­málhatják meg elképzelései­ket. véleményüket, bíráló szavaikat. SZAMOS KÉRDÉSRE VÄR VÁLASZT az országos úttö­rőtanács. Ilyenekre: a csa­patok napi gyakorlata meny­nyire tükrözi a gyerekek igé­nyeit? A csapatok szervezeti felépítése, mechanizmusa megfelel-e a mai követel­ményeknek? Mennyire mű­ködőképesek a csapatok ki­sebb egységei, a rajok, őr­sök, az iskolában és az isko­lán kívül a szabad időben, vakációk alatt? Tudunk-e és milyen hatályokkal tudunk fakultatív programot szer­vezni minden úttörő, a szür­kék, a jelenleg nagyon is passzívak zöme számára? Mi­lyenek legyenek ezek, ho­gyan kapcsolhatóak a hagyo­mányos programokhoz, kik vezessék: hol húzódik a ha­tár az iskolai munka és az úttörőtevékenység között? Nagyon fontos témakör, a csapatok és a családok, a felnőttek kapcsolata, a párto­ló tagság, a segítők tömeges bevonása az ipari és mező- gazdasági munkások-munkás- fiatalok, diákok, művészek, értelmiségiek, katonák, mun­kásőrök köréből. Alapos elemző munkát fel­tételez minden úttörővezető­től annak a kérdéscsoportnak a megválaszolása is, hogy mit lehet és kell tenni a gyere­kek zömének aktivizálása érdekében? Mi a vonzó, az érdekes a mai gyerek számá­ra, hogyan szüntethetők meg az úttörőélet fehér foltjai, mit kell és lehet tenni az el- szürkülés ellen? Mit jelent ma a romantika, mi nyújt igazi élményt, milyen új for­mák kellenek ahhoz, hogy minden úttörő, a szerényebb képességű, a hátrányos hely­zetű is megtalálja a maga szórakozását, hasznos elfog­laltságát az úttörőcsapat, az úttörőházak, a különböző út­törőakciók keretein belül. A VALÓBAN NYITOTT ISKOLA feltételezi az ugyan­úgy nyitott, sőt egyre nyi­tottabb úttörőmozgalmat, ah­hoz azonban még sok a ten­nivaló, ma még nincsenek mindenütt meg a kellő sze­mélyi és tárgyi feltételek. A lényeg — a válaszok várható sokoldalúsága ellenére is — az, hogy a nyolcvanas évek úttörőmozgalma a szervezet egyértelmű politikai és ne­velői arculata mellett a csa­pat ónálló, sajátos, sokszínű munkájára épül. Aranyosapáti, Tímár, Taurus — Moszkvában I Ötletek randevúja Aki Moszkvába látogat, a belváros nevezetességeinek megtekintése után feltétlenül felkeresi a népgazdaság eredményeinek kiállítását Osztankinóban. A gyönyörű, csaknem 250 hektáros park egyik legna­gyobb és legszebb pavilonjá­ban megnyitotta kapuit a KGST-országok újítási és ta­lálmányi kiállítása. A két szó orosz nyelvű megfelelőinek kezdőbetűd óriási transzpa­renseken jelzik a seregszem­le helyét, el sem lehetne té­veszteni. Újdonságok ezerszám... A megnyitó után a legtöbb nemzet képviselői saját ki­állításuk paravánjait keres­ték, nem tettünk másként magunk sem. Az egyik leg­felső emeleten feltűnik ha­zánk neve, természetesen ci- rillbetűkkel. Nagy a sürgés­forgás, mindenütt magyar szó, elvétve idegen. Kalau­zunknak Szigeti Sándor, az Országos Találmányi Hivatal főelőadója, a magyar kiállí­tási delegáció tagja szegődik. Először a bemutató méretei­ről érdeklődtünk. — Ebben a hatalmas pavi­lonban a KGST-országok és Finnország több mint 4000 találmányát és újítását állí­tották ki. A legtöbbel termé­szetesen a vendéglátó jelent­kezett, hazánk pedig 220-szal. Ezek között van néhány de- kás, mint például a Ladába szerelhető oktánszámcsök- kentő, de például az üzem­anyag-takarékos szárítónak csak a makettje fért ide. Ezzel aztán útra is keltünk ezen a tenyérnyi kis „Ma­gyarországon”. Valamennyi tája képviselteti magát ugyanis. Nagy érdeklődésre tarthat számot az AFIT mo­tordiagnosztikai műszere, a Lehel 12 voltról és gázzal egyaránt működő hűtője, a központi antennarendszer. Mi részletesebb információt szűkebb hazánk, Szabolcs- Szatmárt érintő újdonságok­ról kértünk. Olcsóbban, gyorsabban — találmányokkal — Két termelőszövetkezet gyártmányát hozta el a ka­mion — mutat két kisebb tárgyra vezetőnk. Még majd­nem egymás mellé is kerül­tek. — Ez a nehezebb — ve­szi kézbe az aranyosapáti Üj Élet Tsz által gyártott Pat- ró nevű fékbetétszabályozót. — Hogy mit tud, arról kér­dezzék meg a gyártó képvi­selőjét. íme Juhász István főgépész gyártmányismertetője távira­ti stílusban: — Valamennyi dobrendszerű fékberendezés ferrodollemezeit előbb-utóbb körre kell szabályozni, mert nem egyenletesen kopik, így kisebb felületen fekszik fel a dobra és csökken a fékhatás. Ezt a munkát csak esztergán lehet elvégezni, amihez ki kell szerelni a dobot, ami hosszan tartó és körülményes munka. Az általunk gyártott készülék tulajdonképpen egy egyszerű kds eszterga, amit a kerék levétele után néhány csavarral a dobra lehet erő­síteni és kézi forgatással, nagy pontossággal el lehet végezni a szabályozást — és ami a legfőbb előny, néhány perc alatt. Otthon már folyik a sorozatgyártása személy- és tehergépkocsikhoz egyaránt A másik újdonság, alig egy méterre az előbbitől, elegáns Ami még megyeszékhe­lyünkkel kapcsolatos, az, hogy kiállították a Taurus megerősített csuklós busz har­monikájának makettjét. A valóságosból az Ikarus bu­szokkal tizenkilenc országba kerül belőlük. Láttunk még egy energiatakarékos lepárló­tornyot, amiből egyet a kö­zeljövőben a nyírbátori nö­vényolajgyárban is felállíta­nak. És még sorolhatnánk az újdonságokat az ország más részeiről, de azok nagy része otthon a BNV-n most éppen megtekinthető, ezért megkö­szöntük a szívélyes kiállítás- vezetést és továbbindultunk. Messziről látszott, hogy a legnagyobb érdeklődés a szovjet kiállítási területen az új formájú gépkocsikat kísé­ri. A Lada 2107 már alig emlékeztet elődeire. Teljesen új a hűtőrács, még kevesebb Az aranyosapáti tsz fékbetétszabályozója Lada 2107-es. (A szerző felvétele) (lent)... az új a nikkelezett felület. Belül m repülőülések, automata biz­tonsági övék. Áttekinthetőbb a műszerfal. Mindent össze­véve: bár a motor lényegé­ben változatlan, az autó megjelenése teljesen új. Épp úgy, mint az új Volga, no persze annyira -nem, hogy ne lehetne ráismerni. A leglé­nyegesebb változás, hogy je­lentősen csökkent az étvá­gya: kilencvennél kilenc liter alatt fogyaszt. És ami termé­szetes, az új formában még több eleganciára törekedtek, ami sikerült is. A többi nemzet kiállításá­nak az anyagát nem hogy felsorolni, de még felkeresni is lehetetlen lett volna. Any- nyi azonban leszűrhető volt, hogy a mienkhez hasonlóan mindenki igyekezett saját népgazdaságának arcát a_ lá­togató elé -tárni, a találmá­nyok, újítások pedig zömmel a takarékos megoldásokat ke­resték, ha nem alapvetően új ötlettel, akkor nagyon sok ésszerűsítési törekvéssel. Esik Sándor táskában csillogó-vlllogó mű­szer. Készült a tímári Béke Termelőszövetkezetben, ol­vasható az ismertetőben, a -neve HIDROBÁR és mint a prospektusokból kiderül, igen hasznos szerszám. Az útmu­tató nem kevesebbet állít, minthogy a hidraulikus rend­szerek sztetoszkópjáról van szó. Hidraulika pedig ma már úgyszólván minden gé­pen található. Ha nem is mindegyikre, de a legfonto­sabbakra pontos hibakeresé­si műveleti utasítást is aján­lanak a műszerhez, amellyel akár a tábla szélén is ponto­san megállapítható, melyik egységnél van a hiba, így el­kerülhető, ami ma még gya­korlat, nevezetesen az indo­kolatlan alkatrészcsere. Kibújik a hurokból, összegu­bancolódik, kioldódik. Ám én türelmes vagyok: lehajolok és megkötöm. Napjában há- romszázhuszonnyolcszor, kö­rülbelül hárompercenként tehát. A napi elintézni valók útvonalának végigjárása, il­letve végighajladozása után alig várom, hogy otthon le­rúghassam végre a fűzője ré­vén utálatossá vált cipőt. Ál­momban is ez foglalkoztat, visszatérek reklamálni az üz­letbe: — Kérem szépen, ez a cipő nem fűz... azaz, hogy ez a cipőfűző nem köthető meg... — Tessék talán megnedve­síteni — kuncogott a pult mögött egy kislány. A következő boltban maga a kimért udvariasságú üzlet­vezető világosított fel: — Szabadjon megjegyez­nem, uram, hogy a cipőfűző egyike nyelvünk azon szavai­nak, amelyeknek hangalakja — a fülolaj szóéhoz hason­lóan — a legdallamosabban cseng a külföldi ember fülé­ben, és ennélfogva ők ezt tartják nyelvünk legszebb szavának. — Rendkívül kedves tőlük, de az én problémám ... — Figyelemre méltó továb­bá, mennyire hihetetlenül nagy ezeknek a vékony zsi- nórocskáknak a szakítással, húzással szemben tanúsított ellenállóképességük, valamint, hogy milyen gazdag színvá­lasztékban állnak a kedves vásárlók rendelkezésére. Pe­pita cipőhöz kockás fűző és a többi. S végül hadd hív­jam föl a becses figyelmét arra, hogy ezen cipőfűzők hossza tetszés szerint, bár­melyik pillanatban változtat­ható, csupán egy ollóra van szükség a roppant egyszerű művelethez. — De kérem — tör ki be­lőlem az elkeseredés —, ezt a cipőfűzőt nem lehet meg­kötni! Örökösen kioldódik. A szaküzlet vezetője cso­dálkozva, sőt szinte megüt­közve mered rám: — No, de uram, ennyi előny és hasznos tulajdonság mellett egy hibája csak le­het annak a szerencsétlen fűzőnek... Álmodtam továbbá arról is, hogy iparunk a korábban használatos gyapjúfűzQk gyártásáról korszerű perion (poliamid műszál) alapanya­gú cipőfűzők előállítására tért át, amelyek kötéssurló- dása kisebb ugyan a hagyo­mányos típusénál, de szakí­tószilárdságuk együtthatója lényegesen nagyobb. Tehát nem lehet elszakítani őket — de megkötni sem. Erre a felismerésre feléb­redtem, s belebújtam kényel­mes papucsomba. Jé — meT redtem rá — egy lábbeli, ami­nek nincs fűzője! Azóta ebben járok. Juhani Nagy János Gyümölcsfanyesedék olaj helyett Energia — olcsóbban A gyümölcsfanyesedék hasznosításáról tanácskoztak a napokban a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban a szakem­berek. A hulladékanyagok hasznosítása nem új keletű. Sokan, sokszor próbálták már kiváltani az olajat a mező- gazdasági nagyüzemekben keletkező elégethető mellék­termékekkel. Több módszer is napvilágot látott az utób­bi esztendőkben, ám nem voltak egységesek a berende­zések, nem voltak kielégítő- ek a technológiák sem. A nyesedékhasznosítás je­lentősége abban áll, hogy a gyümölcsfák metszésekor le­vágott ágakat, gallyakat, er­dészeti hulladékokat, kukori- caszár-maradványokat és egyéb mezőgazdasági mellék­termékeket összeaprítanak, amivel hőenergia termelhető, így a drága olaj helyett a meglévő hulladékot használ­hatják. Számítások is vannak arra, hogy 3—4 tonna nyese- dékkel helyettesíthető egy tonna gázolaj. Ez a szám ak­kor érzékelhető a legjobban, ha figyelembe vesszük: Sza- bolcs-Szatmár megyében évente majd négyszázezer tonna melléktermék képző­dik, ami százezer tonna fű­tőolaj hőértékének felel meg. Ez többszöröse a megyében évente felhasznált tüzelőolaj­nak. A tangazdaság ilonatanyai telepén mutatták be a szak­embereknek a legújabb gé­peket, berendezéseket. A nye- sedéket először betakarítják, majd aprítják, s azután ke­rül a tüzelőberendezéshez. Bemutattak a tangazdaság­ban egy amerikai gyártmá­nyú, Morbark típusú aprító­gépet, amely a vékony ágak­tól kezdve a vastagabb fatör­zsekig mindent feldolgoz, az aprítékot pedig pótkocsira fújja. Sajnos a Bodrogközi Állami Gazdaságból nem ér­kezett meg az NDK-gyártmá- nyú E—280-as betakarítógép­ből átalakított aprító. Ez a gép különösen a sorközben lévő nyesedéket szedi fel és készíti el az aprítékot. A má- riapócsi termelőszövetkezet bemutatta a rönkhasító gépét. A másik fontos berendezés a kazán. Ezeknél elsődleges a hulladék elégetésének gaz­daságossága és az olcsóság. Három kazánt láthattak az érdeklődők. A máriapócsinak 60—70 százalékos a hatásfo­ka, százezer kalóriás a tel­jesítménye és az ára is alig több mint félszáz ezer forint. Tyúkodon is készítettek ki­sebb teljesítményűt, amely fűrészporral, valamint fafor­gáccsal, vagyis aprítékkal is kitűnően üzemeltethető. A tangazdaság kazánjának tel­jesítménye eléri a kétszáz­ezer kalóriát, s ennek megfe­lelően a hozzávalókkal 150 ezer forint az ára. Jelentőségét nem kell kü­lön hangsúlyozni a mellék- termékek hasznosításának. Az ily módon nyert energiá­val pedig szárítani, fűteni le­het, egyszóval minden olyan helyen alkalmazható, ahol hőenergiára van szükség. Nem árt elgondolkozni a hul­ladék hasznosításán a gazda­sági vezetőknek, mert előbb- utóbb ez lesz a legjárhatóbb útja az energiatakarékosság­nak és a gazdaságosságnak. S. B. □ z utóbbi időben úgy járok-kelek az utcán, mintha hajlítógörcs kínozná a gerincoszlopomat, vagy mintha a hajdani csikk- szedők hagyományainak foly­tatója lennék: ötpercenként megtorpanok, lehajolok, az­után megyek tovább. Aggódó ismerőseimmel ezúton köz­löm, hogy semmi különös nincs a dologban, csupán el­szakadt a cipőfűzőm. Stramm kis spárga volt, régóta szolgált már kitartó hűséggel. Egyszer ez is el- nyűhet — elmélkedtem a leg­közelebbi boltig, ahol vettem egy új pár zsinórt. A régire ugyancsak a színében emlé­keztet, az ára ugyanis maga­sabb, a hossza rövidebb, a teste pedig vékonyabb, mint nyugalomba vonult elődjéé, amelyet ez idáig szakadatla­nul hordtam. Az új szerze­ményt műanyag cipőfűzőnek neveztem el, és rögvest be is fűztem szolgálati helyére. És azóta nincs egy perc nyugtom sem, mert alig szo­rítom meg a nyakát az egyik száron, álattomban már la­zul is a másiknak a kötése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents