Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-25 / 122. szám

4 Kelet-Magyarorsxág 1983. május 25. Napi külpolitikai kommentár Voksvadászat Itáliában I táliában teljes erővel folyik a voksvadászat. A közelgő idő előtti választásokat minden eddigi­nél zajosabb és hevesebb korteshadjárat előzi meg. Tu­lajdonképpen érthető okok­ból: az olasz pártok vezetői tisztában vannak azzal, hogy csak az erőviszonyok válto­zása, a parlamenti számará­nyokban bekövetkező eltoló­dás mozdíthatja ki a kor­mányzás kátyúba ragadt sze­kerét a holtpontról — már­pedig megfigyelők szerint er­re vajmi csekély a kilátás. A szocialista párt azzal a meggyőződéssel buktatta meg Fanfani koalícióját, hogy a szavazók rokonszenve a ko­rábbinál nagyobb mértékben fordul feléjük. Craxi pártve­zető ambíciói töretlenek: sze­rinte a szocialista párt a mérleg nyelve, s számarányá­nál jóval nagyobb beleszólás illetné meg. S valószínűleg még mindig nem mondott le arról a tervéről, hogy a ke­reszténydemokratákkal való további együttműködése fe­jében magának követelje a miniszterelnöki bársonyszé­ket. Csakhogy a szocialisták vezérét könnyen meglepetés érheti. Kibontakozóban van ugyanis az úgynevezett laikus pártok — a republikánusok, a szociáldemokraták és a libe­rálisok — közös frontja, amely a választásokon netán együttes listát is jelent majd. A három kis polgári liberá­lis párt máris késznek mu­tatkozik koalíció alakítására a kereszténydemokratákkal — kilátásaikról azonban megoszlanak a vélemények. Egyes prognózisok a republi­kánusok némi megerősödését, a másik két párt szavazótá­borának gyengülését jelzik. Mások azonban — a keresz­ténydemokráciából és a szo­cialistákból kiábrándult vá­lasztók nagy számára hivat­kozva — nem zárják ki meg­lepetésszerű megugrásukat sem. S ok szó esik olasz kom­munisták által meg­hirdetett úgynevezett demokratikus alternatíváról is. A baloldali koalíciónak csak abban az esetben lenne létjogosultsága, ha megvaló­sulna az OKP és a szocialis­ták, valamint a velük együtt­működni kész kisebb csopor­tosulások összefogása. Erre azonban nincs reális esély. Ellenkezőleg, több előrejelzés szerint az OKP — tekintettel a nemzetközi helyzetben is bekövetkezett jobbratolódás- ra, a heves kommunistaelle­nes kampányra — még ko­rábbi részarányát is nehezen őrzi meg a törvényhozásban. Tétekben tehát nincs hi­ány. A voksvadászat meg­kezdődött: az itáliai erőpró­ba azonban a tárgyilagos megfigyelő szerint nem fog politikai földcsuszamlást okoz­ni. Gyapay Dénes Nemzeti zászló Mátészalkának (Folytatás az 1. oldalról) két adtak át a társadalmi munka legjobbjainak. „Kiváló Társadalmi Mun­káért” érmet vehetett át Fa­zekas Ferenc, a TITÁSZ szo­cialista brigádvezetője, Ja­kab Lajos, a ozatmár Bútor­gyár targoncavezetője, Korcsmáros István, az 5-ös számú általános iskola igaz­gatója, Pongó Zsigmondi, a MEZŐGÉP Vállalat máté­szalkai gyárának igazgatója és Radányi Gusztáv, a ZÖLDÉRT Vállalat szocialis­ta brigádvezetője. Az „Érdemes Társadalmi Munkáért” érmet kapott Fa­zekas Lajos MÁV-dolgozó, Zolcsák József, a népfront aktivistája, Czakó Sándor, az ÉRDÉRT raktárvezetője, Mátyus Sándor, a zeneiskola igazgatója, Márton János, a Szavicsav munkása, dr. Szi­lágyi Dénes, a lovasiskola szervezője, Fehér László, a MOM termelési vezetője, dr. Forgács Andrásné, az 5-ös számú általános iskola igaz­gatóhelyettese, Jászovics Miklósné, a 9-es számú óvo­da vezetője és Magyar Bélá- né, a Szatmár Bútorgyár dol­gozója. „Társadalmi Munkáért” plakettet kaptak négyen, és ugyanezt a kitüntetést vehet­te át az 5-ös számú általános iskola tantestülete, a költ­ségvetési üzem kertészete, a TITÁSZ Déry Miksa szocia­lista brigádja és a 138-as számú ipari szakmunkáskép­ző intézet nevelőtestülete. Társadalmi munkájáért megyei oklevelet kapott két brigád és egy intézmény, vá­rosi oklevelet kaptak heten, illetve városi oklevelet ka­pott még három szocialista brigád. Lánczi János és Kovács Sándorné, a Hazafias Nép­front városi-járási titkára a Társadalmi Munkáért em­lékplakettet kapott, amit az ünnepség végén Lakatos András adott át. A tanácsülés további ré­szében a tanácstagok tájé­koztatást kaptak a végrehaj­tó bizottság fontosabb intéz­kedéseiről és a lakosság szé­lesebb körét érintő jogszabá­lyokról. í yírbátorban a tanács végrehajtó bizottsága tartott ülést, amelyen azt vitatták rosg, hogyan érvényesülnek a növényolajgyárban azok a jogszabályok, amelyek a dol­gozók érdekeit szolgálják. A testület beszámolót hallgatott meg a művelődésügyi osz­tály tevékenységéről, vala­mint a költségvetési szervek­nél végzett ellenőrzések és az intézmények gazdálkodá­sának tapasztalatairóL Kádár János fogadta (Folytatás az 1. oldalról) beszélésen tájékoztatták egy­mást országuk helyzetéről és véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű • kér­déseiről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés problémáira. Elégedetten állapították meg, hogy országaik együttműkö­dése gyümölcsözően fejlődik, és megerősítették készségü­ket a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyí­tésére, amely megfelel a ma­gyar és a görög nép érdekei­nek. A találkozón jelen volt Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Karolosz Papu- liasz, a Görög Köztársaság külügyminisztériumi állam­titkára, valamint Dobos Ist­ván, hazánk athéni és Pante- lisz Ekonomu, Görögország budapesti nagykövete is. KOIVISTO A SZOVJETUNIÓBA LÁTOGAT Mauno Koivisto finn köz- társasági elnök hivatalos lá­togatást tesz a Szovjetunió­ban, június első felében — jelentették be kedden Moszk­vában. Koivistót a szovjet kormány hívta meg. GYERMEKRABLÁS HAPPY ENDDEL Happy enddel végződött a lengyel bűnözés történetében meglehetősen példa nélkül álló gyermekrablási ügy. Mint hétfőn a PAP hírügy­nökség alapján beszámoltunk róla, múlt csütörtökön valaki a Jelenia Góra-i vajdaságban lévő Piechowice városában élrabolta egy ismert lengyel kerékpárversenyző, Lengie- wicz nyolcéves kislányát, és váltságdíjat követelt a gye­rekért. A tettes azonban — írta kedden délben a lengyel hírügynökség •— úgy látszik, megijedt a sajtóban közzétett jelentésektől, amelyek igen széles körű nyomozási akci­ókról szóltak. Az illető hét­főn este a szomszédos legni- cai vajdaságban, Lublin vá­rosában taxiba ültette a gye­reket, a gépkocsivezetőnek megadta a pontos címet — és előre kifizette a több, mint ötven kilométeres utat, majd sietve eltávozott. A gyerek késő este már szüleinél volt. A rendőrség természetesen nem hatódott meg a „gaval- léros” megoldástól, és foly­tatja a nyomozást a tettes kézrekerítésére. THAI PROVOKÁCIÓK A kambodzsai határvéde­lem május 13—19 között több, Thaiföld irányából az ország­ba betörő ellenforradalmi csoportot számolt fel, mint­egy kétszázat a támadók kö­zül megsemmisített vagy foglyul ejtett. Jelentős számú fegyvert és élelmiszerkészle­tet is zsákmányoltak. Az em­lített időszakban Thaiföld 153 alkalommal sértette meg a Kambodzsai Népköztársaság területét. Az ellenséges tevé­kenység az ország nyugati, délnyugati határvidékeire összpontosult, / SPANYOL PUCCSISTÁK Az 1981 februári sikertelen spanyol puccskísérlet három „főszereplőjét” kedden kirá­lyi rendelettel megfosztották katonai rangjától. A madridi bíróság által jogerősen 30 évre elítélt Jaime Milans del Bosch altábornagyot és Al­fonso Armada tábornokot a hadsereg, Antonio Tejero al­ezredest a csendőrség állo­mányából törölték. Az elítél­teket kedden az ország egy­mástól legtávolabb eső bör­töneibe szállították. Csevegés vagy „Egy csúcstalálkozót sem övezett még ak­kora szkepticizmus, mint amekkora a mos­tanit” — írja az amerikai International He­rald Tribune a hét vezető tőkés ország ál­lam- és kormányfőinek soron lévő tanács­kozásáról. Williamsburgban május 28—30 kö­zött az Egyesült Államok, Kanada, Japán, az NSZK, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország vezetői adnak randevút egymás­nak. Az előzetes megbeszélésdömping alapján valóban úgy tűnhet, hogy bőségesen akad ok a borúlátásra. A tapasztalat szerint azon­ban a hetek összejövetele hivatalosan eddig még sohasem zárult kudarccal. Valószínűleg így lesz ez most is, hiszen mindegyik részt­vevő érdekelt a siker deklarálásában. Változatlan napirend A csúcstalálkozó napirendjén a következő témák szerepelnek: a tőkés világgazdaság állapota, kiút a gazdasági válságból, mun­kanélküliség, a zilált pénzügyi rendszer, a protekcionizmus, a kelet—nyugati kereske­delem, valamint a fejlődő országok eladóso­dása. Jellemző módon ezek többsége 1975 — az első csúcs — óta változatlan téma a ta­nácskozásokon. Főleg az Egyesült Államokból, az utóbbi hónapokban gyakorta hangzanak el véle­mények a fellendülés szaporodó jeleiről. Akadnak persze borúlátó megfigyelők, akik szerint az ipari konjunktúra még messze van. Williamsburg magas rangú vendégei ennek ellenére várhatóan az általános talpraállás hírével válnak el egymástól. Reagan ameri­kai elnököt a közelgő választási kampány szorítja. Thatcher brit és Fanfani olasz mi­niszterelnököt a júniusi voksolás is optimis­ta ígéretekre sarkallja. Mert hogy rózsaszí­nű álom mindaddig fellendülésről beszélni, amíg a hetek nem szánják el magukat a szé­Az előkészítő megbeszélések sorozatának egyike: Thatcher kormányfő és Kohl kancel­lár találkozója. (Fotó — AP — MTI — KS) les körű, átgondolt cselekvésre, az nyilván­való. Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus nemrégiben közzétett „Túlélés-II.” című jelentésében mindénekelőtt az ameri­kaiak felelősségét hangsúlyozza a globális gondokért. Mint megállapítja: Washington fegyverke­zési hajszája, óriási költségvetési deficitje és a magasan tartott amerikai kamatlábak a fő okai az általános recessziónak. Schmidt volt nyugatnémet kancellár főleg Japántól, az NSZK-tól és Nagy-Britanniától vár ha­tározottabb magatartást az amerikaiakkal szemben. Arra biztatja őket, hogy két évre töröljék a kereskedelmi korlátozásokat, ve­gyék elejét a szélsőséges valutaárfolyam­ingadozásoknak és törekedjenek nagyobb stabilitásra a dollár, a nyugat-európai valu­ták és a jen között. A legutóbbi, Versailles-ben rendezett csúcs- találkozó résztvevői a párizsi Diadalívnél. (Fotó — Newswek — KS) Amerikai követeíósek Általános meglepetést keltett, hogy Mitterrand francia elnök, amikor a 24 tőkés országot tömörítő Gazdasági Együttmű­ködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég Párizsban tartott tanácskozá­sának résztvevőit fogadta, javaslattal állt elő a tőkés pénzügyi rendszer megreformálására. Mint mondta: nap­jainkban teljes a káosz a pénzpiacon, így itt az ideje egy új nemzetközi valutarend­szer kialakításának. Az amerikaiak — Shultz külügy- és Regan pénzügyminiszter Párizsban volt — azonnal elutasították az indítványt és élesen arra figyelmeztették, hogy először a saját háza táján teremtsen rendet. E magatartás is megerősíti, hogy a Rea- gan-kormányzat elsősorban a maga javára kívánja kihasználni a mostani csúcstalálko­zót. Ezt tükrözi az a hosszú ideje erőltetett amerikai javaslat is, hogy a szocialista or­szágokkal kötendő valamennyi üzletről elő­zetesen konzultáljanak, és hogy az OECD ellenőrizze az árucsereügyieteket is. A Reagan- xormány a kelet—nyugati kap­csolatok további korlátozását kívánja, ezt próbálja elfogadtatni szövetségeseivel — eddig sikertelenül. Az amerikai exportelle­nőrzési törvény módosítási tervezete például minden olyan tőkés vállalatot büntetni akar, amely — Washington által — tiltott termékeket r.zállít a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. Vltmhalaaztáa 7 A Közös Piac tagállamai viszont egyönte­tűen tiltakoztak a tervezet ellen. Japán és Kanada szintén elítélte az amerikai törek­véseket. A kelet—nyugati kereskedelem ügyében így a vReagan-kormányzat valószí­nűleg visszakozik. Legalábbis egy időre — és nem ingyen: más kérdésekben — főleg a nyugat-európai rakétatelepítés ügyében — rugalmasabb magatartást vár cserébe szö­vetségeseitől. A williamsburgi a kilencedik csúcstalál­kozója lesz a vezető tőkés országoknak. Hogy baráti csevegés vagy pedig veszekedés színhelye lesz-e a patinás amerikai városka, az rövidesen eldől a tárgyalóasztalnál. Akár így, akár úgy fordul a dolog, a közvélemény várhatóan csak egy szépen megfogalmazott közleményt kap „végeredményként”. A megmaradt vitás pontok pedig felkerülnek a következő csúcstalálkozó napirendjére ... Kocsi Margit — Csak ne féljen semmi- j tői — ezek voltak az első ! szavai annak az embernek, 1 aki becsöngetett lakásom aj- j táján. Erős amerikai akcen- I tussal beszélt németül. — Nem szoktam az ajtó- | ban állva vásárolni. Fárad- j jón beljebb — mondtam ne­ki. —• Már bent is vagyok — | válaszolta. — A nevem Bob. i Azért jöttem, hogy az USA j elnökének nevében megnyug- 1 tassam önt. — Miben lehetek a szolgá- ! latára? I — Azt kérdezze inkább, I hogy én mit tehetek önért. Én azokat a vállalkozókat képviselem, akik önöknek, európaiaknak amerikai raké­tákat és leszerelési politikát ajánlanak. — Talán az USA-ban léte­zik ilyesmi? — Minden világos, ön az a kuncsaft, akiről mi álmo­dozunk. Ön az amerikaelle- nesség járványának áldoza­ta — mondta, majd ragyogó arccal hozzáfűzte: — Mi, amerikaiak egyszerre több leszerelési politikát is tudunk ajánlani önnek. — Hm ... Egyeseket meg­zavarhat ez a bőség. — Csak az ellenségeinket. — És miért éppen hozzám jött? — Az ön neve rajta van a legbefolyásosabb polgárok listáján. — No és mit kínál nekem eladásra, Bob? — Biztonságot. Képzelje csak el: az önök kerületében hirtelen elszaporodnak a be­töréses lopások. Mit fog ten­ni? Természetesen új, bizton­ságosabb zárakat felszerelni, nem igaz? Egyetértésem jeléül bólin­tottam. — No és ha ön fél az atom­háborútól, akkor mi a szán­déka? — Áttelepülök Üj-Zéland- ba — feleltem. — Mielőtt egy ilyen elsie­tett lépésre szánná el magát, ismerkedjen még árucikke­ink listájával. Nézzen csak ide: van itt közép-hatótávol­ságú rakéta, interkontinentá­lis rakéta. És van itt egy sep- ciálisan Közép-Európának szánt újdonság, a Pershing— 2 — no meg a szárnyasra- kéta. — De hiszen éppen ezektől félek a legjobban! Bob tekintete elsötétedett. — ön túl naiv — mondta —, bedől a vörös propagan­dának, és úgy gondolkodik, mint egy „zöld”. A mi raké­táinkat igen könnyű meg­szokni. Ezenkívül cégem nagy kedvezményt biztosít önnek, ezért szinte ingyen kapja meg az árut. — Ha jól értem, önöknél nem csupán Pershingek van­nak raktáron. — Természetesen. Ezek a rakéták csak egy célt szol­gálnak — a háború elkerü­lését. Ha viszont úgy alakul, hogy nekünk kell mérnünk az első csapást, akkor több olyan újdonsággal rendelke­zünk, melyek megfelelnek mind a totális, mind a kor­látozott atomháború céljai­nak. — Tehát önök mindenáron ránk akarják tukmálni a Pershingeket... — Nem szabad a kérdést így feltenni. Mi csupán kü­lönleges védelem alá helyez­zük az önök országát, hogy önök teljes biztonságban érezhessék magukat... Zahemszky László fordítása WOLF<eber?: Kedvezményes Pershingek

Next

/
Thumbnails
Contents