Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-24 / 121. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. május 24. TI7('NNf'fíY |//SpiJC részvételével rendezték meg május 22-én Fehérgyarmaton az ének-zene tagozatos isko- ■ I IxV/nUO Iák X. megyei kórustalálkozóját. A színpompás és sokszáz gyerek számára élményt nyújtó találkozó a Kórusok Országos Tanácsa által indított „Éneklő ifjúság” mozgalom része, és az amatőr művészeti szemlék méltó „befejező akkordja”. A ragyogó időben rendezett dalosünnepet a nyíregyházi Ifjú Gárda-zenekar szabadtéri hangversenye nyitotta, majd a köszöntő szavak után közös énekléssel kezdődött el a kórusok bemutatkozása. Képünkön Szabó Dénes, a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola karnagya vezényli az egyesített kórust. (Erdélyi Tamás felvétele) Kisvárdal kezdeményezés Verseny a vásárlóért Painó a huszárokról Domonkos Imre festő a készülő pannó előtt. Gyakran találkozunk szerződéses formában üzemeltetett, vagy bérbe vett boltokkal, s sokszor hallunk mindezzel kapcsolatosan elismerő szavakat. De nem kevés a kifogás sem. A jelek azonban azt mutatják, hogy egyre több az erőfeszítés az alapvetően nagyon jó tendenciák mederbe szorítására és ennek érdekében a már jól bevált formák, egyebek között a munkaver- seny-mozgalom is jól fel- használhatók. Erről tanúskodik az a versenyfelhívás is, amit a Kisvárda és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet bocsátott ki. A felhívás célja pedig: a szerződéses egységek dolgozóinak bevonása a versenymozgalomba. A tét a „Szövetkezet kiváló szerződéses boltja” cím elnyerése, amihez azonban a versenyben részt vevőknek számos feltételt kell teljesíteniük. Első helyen szerepel ezek között a szövetkezettel kötött szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítése, ezt A bontóper elég simán zajlott le: a bíróság a lakást pedig úgy osztotta meg közöttük, hogy az egyik szobát a tisztviselő exférj- nek ítélte. Csakhogy az asszony, még az ítélet kimondása előtt fél évvel, a lakásból elköltözött. Ezt azzal indokolta, nogy válási szándéka komolyságát ezzel is bizonyítani kívánta, továbbá, mert a férjével kialakult feszült helyzetet meg akarta szüntetni. Még arról tárgyaltak, hogy a lakást két kisebbre elcserélik. Amikor azonban a válóper után gyermekével vissza akart költözni, volt férje ebben megakadályozta. Ezek után indult meg a második per, amelyet az asszony birtokháborítás megszüntetéséért indított a tisztviselő ellen. A bíróság a férfit kötelezte, hogy volt feleségének kulcsot adjon és ingóságait a saját szobájában helyezze el. A tisztviselő azonban ebbe nem nyugodott bele. A jogerős ítéletnek kénytelen volt eleget tenni, de a válóperi ítéletnek a közös lakáshasználat rendezésére vonatkozó döntésének módosításáért pert indított. Azzal érvelt, hogy volt felesége a lakásköveti az áruellátás színvonalának növelése, az állóeszközök védelme, a megfelelő környezeti kultúra és a higiénia, a munkavédelmi előírások betartása, a vevők kifogástalan kiszolgálása, és számos egyéb, a szövetkezetpolitika, vagy éppenséggel a művelődés körébe tartozó feltétel teljesítése. A versenyfelhívás természetesen tartalmazza a kizáró körülményeket is. Az első verseny értékelésére a jövő évben, március 31-ig kerül sor. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a kezdeményezés magja jó talajba hullott, hiszen eddig tizenhét szerződéses bolt, vendéglátóhely csatlakozott a felhíváshoz. A példán érdemes másutt is elgondolkodni, mert ha valóban eredményt ért el a verseny — ennek pedig akadálya nincs —, akkor a lehető legszélesebb körben kell majd elterjeszteni, hiszen ennek haszonélvezője lehet vevő, szerződéses üzemeltető és természetesen az áfész is. ból végleges jelleggel távozott, azért annak kizárólagos használata őt illeti meg. Az alsó fokú bíróságok ellentétes döntései ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint, amennyiben a volt férj igényének helyt adnának, nemcsak elvált felesége, hanem kiskorú gyermeke lakhatása sem lenne biztosítva. Ez pedig családvédelmi szempontból megengedhetetlen. Érthető, ha az asszony az életközösség megszűnése után kialakult feszült helyzetben kiskorú gyermeke nyugalmát biztosítani kívánta és a lakást időlegesen elhagyta. Az, pedig, hogy ezután cseréről tárgyaltak, a lakáshoz való ragaszkodását bizonyítja. Távozása után, átmenetileg, szívességi lakáshasználóként, egy megüresedett öröklakást bérelt. De nem várható el tőle, hogy anyagi erejét meghaladó súlyos terheket vállaljon csak azért, hogy a lakás volt férjéé legyen. Erre még akkor sem lehetne kötelezni, ha az öröklakás tulajdonosa a bérletet továbbra is hajlandó lenne biztosítani, amire egyébként a perben adat nincs. Szinte hallom, amint felhorkannak a vágtára sarkallt paripák. Elszántság a lovasok arcán. Fény ragyog a vérteken, pajzsokon, hátul lobogókba kapaszkodik a szél. Minden ellenállást elsöprő roham kavarog szemem előtt. A nyíregyházi Jósa András Múzeum egyik termében Domonkos Imre festővel, művészettörténésszel állok a hat méter hosszú, másfél méter széles készülő pannó előtt. Álomszerű jelenet, fantázia szülte rohamcsapat formálódik az ecset nyomán. Hiszen csak a képzelet vetítheti egymás mellé a muhi csatába a tatárok elé igyekvő lovas alakját, a törökre lest vető végvári vitézével, vagy a táblafestmény közepén kardját magasra emelő kuruc katonáét az 1848-as, 1919-es huszáréval. — Felkértek, hogy egyetlen nagy képben készítsem el a magyar huszárság történetét — mondja Domonkos Imre. — Régi tervem valósíthatom meg. A történelmi katonatárgyú festészettel évtizedek óta foglalkozom. Számos munkám található a Hadtörténeti Múzeumban és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Könyveket is illusztráltam, többek között az 1950-ben kiadott, A magyar szabadságharc katonai egyenruhái címűt. Április elején fogott a nagyméretű kép megfestéséhez. Előbb színvázlatot készített, majd azonos méretben megcsinálta az egészet grafikailag. Ezután vitte fel az alakokat a vászonra ecsettel. A teljesen befejezett képen összesen közel harminc lovast és ennél valamivel több katonát számolhatunk majd össze. Nemcsak a katonaruháknál ügyel a festő a korhűségre, hanem az egyes lótípusok esetében is. Vaskos telivérek hordozzák hátukon a nehéz vértbe öltözött katonát a középkor csataterein, karcsúbb, kecsesebb lovak ficánkolnak a Napóleont üldöző, illetve az osztrákokat rohamozó huszárok alatt. A napóleoni háborúkhoz kapcsolódva érdekesség, hogy a korhű jelmezben lovaglók mögött a szabolcsi nemesi felkelők múzeumban őrzött korabeli zászlóját is megörökíti Domonkos Imre. — A kép megszerkesztésénél a hatalmas rohammal járó lendületet igyekeztem hangsúlyozni. Csattanó fényekre törekedtem, a villanó kardokkal, az arcok szenvedélyességével fokozom a pannó feszültségét. — Mikből merít az egyenruhák, a fegyverek megfestéséhez? — Sokféle forrást haszná-‘ lók. A Képes Krónikától kezdve több régi ábrázolást tüzetesen áttanulmányoztam. Megfigyelem a régészeti ásatásokkal feltárt töredékeket, olykor még a díszes kályhacsempék is jól hasznosíthatók. Hamarosan kész a szokatlan témájú festmény. A Jósa András Múzeum forradalmi-katonai hagyományokat bemutató kiállítása előtti folyosót fogja díszíteni. Alkotója pedig tovább dolgozik a Corvina Kiadónál előkészületben levő könyv rajzolásán, ami a magyar hadviselet alakulását követi nyomon a honfoglalástól napjainkig. Talán belső borítóján viszontlátjuk ezt, a magyar huszárság rohamát megörökítő festményt is. R. G. Lopott fogattal, ittasan A tárgyalóteremből Január 9-én Gulácsra indult Péntek Lajos nyíregyháza-kordo- vánbokori alkalmi munkás, — egyébként többszörösen büntetett előéletű, — hogy a tsz istállójából lovat lopjon. (Ismerte a terepet, 1978-ig Gulácson élt.) Este 9 után besétált a tarpai Esze Tamás Tsz Szarka-tanyán lévő lóistállójába, elkötött két — nyilvánvalóan értékes — pej kancát, felszerszámozta őket, stráfba fogta, s azzal a céllal indult Nyíregyháza felé, hogy valahol értékesíti a két lovat. Vásárosnaményban igazoltatta a rendőrjárőr, mert kivilágítat- lan volt a fogat, s mint kiderült: Péntek meg ittas. Személyi igazolványt nem tudott mutatni a rendőröknek, egy gulácsi lakosnak nevezte magát, végül a rendőrök figyelmeztetésére vállalta, hogy egy fuvaros lakására hajt, s annak az udvarán várja meg, míg szűnik az ital hatása. De Péntek nem a fuvaros udvarára hajtott, hanem folytatta az útját immár a 41-esen (ahol lovaskocsival egyébként tilos közlekedni), Nyíregyháza felé. Nem lehetett szerencsés napja, mert ismét találkozott a rendőrökkel, s most már kénytelen volt a fogatot valóban a fuvaros udvarára vinni. Ott kifogott, az egyik kancát letakarta pokróccal, (megsántult szerencsétlen állat az éjszakai bolyongásban), a másikra pedig felült, s hajnalban már a vajai TÜZÉP-telepen alkudott egy ismeretlen fuvarossal a lóra: ő adott volna érte 22 ezer forintot, (mármint a lóért és szerszámért), viszont Pénteknek el kellett volna vinnie Kántorjánosiba. Ezt azonban Péntek — föltehetően a rendőrökre gondolva, — nem vállalta. Egy másik fuvarossal üzletet kötött, elcserélte a lovat a fuvaros sokkal gyengébb igására és kétezer forintra. A cserébe kapott lovat eladta négyszáz (!) forintért, aztán autóstoppal jött Nyíregyházáig, a pénzt meg elitta és elkártyázta. A tsz-nek okozott kár elérte a százezer forintot, de megtérült. A Vásárosnaményban stráfhoz kötött ló elszabadult és hazament, a többit a rendőrség juttatta vissza a tsz-be. — Az istálló ki volt világítva Szarkatanyán — mondta a tárgyaláson az egyébként mindent beismerő Péntek, — de az éjjeliőrt nem láttam. A Vásárosnaményi Járásbíróság dr. Pataki Béla tanácsa Pénteket a lopás miatt két év és nyolc hónap fegyházra büntette és három évre eltiltotta a közügyektől. Az ítéletet a Nyíregyházi Megyei Bíróság helyben hagyta, így az jogerős, (ts) A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből A tét: egy lakás Ilyen tömeges nyilvánosságot aligha kaphatott még főpap Magyarországon, mint dr. Lékai László esztergomi érsek, bíboros prímás a televízió jóvoltából. „A megnyesett fa kizöldül” című, szerdán sugárzott dokumen- tuimfilm az egyszerű fazekascsaládból származó, legmagasabb hazai katolikus méltóságot elért személyiség pályaívének, kiegyensúlyozott egyéniségének nézőközeibe hozásával több tanulsággal is szolgált. Hadd emeljem ki ezek közül a haladóan humánus tiszteletreméltóan következetes gondolkodásának, magasrendű erkölcsiségének példáját. S .ami számunkra a legfontosabb: az egyház (nyilván nemcsak a katolikus egyház!) és az állam harmonikus viszonyának a bemutatását ország-világ nyilvánossága előtt. Hogy a legteljesebben szabad maihazai vallásgyakorlat menynyire fűződött össze dr. Lékai János személyes sorsával, nos, ez a kitűnő portréfilm maradéktalanul érzékeltetni tudta, mert egyszerre volt tapintatosan bensőséges és igencsak közérdekű. Dr. Hálák László szerkesztő, Lintner Sándor riporter, Szilágyi Virgil operatőr és Bakó Róbert rendező teljesítménye dicséretet érdemel. Az elmúlt műsorhét — feltehetően — leginkább nézővonzó tévés eseménye a Ki mit tud? I. elődöntője volt. Az igen rangos, tapasztalt zsűriben régi „ki- mittudos” ismerősöket is láthattunk viszont örömmel, mindenki által elfogadott ítészként. Gálvölgyi János a tőle megszokott könnyed közvetlenséggel vezette a műsort. S a mostani vetélkedő általános színvonala? Nagyon kirobbanó produkció nemigen akadt. Hát majd meglátjuk a továbbiak során. Mindenesetre sajnáljuk a nyíregyházi Pókháló poprock együttes kiesését — bár a bölcs zsűri ítéletéihez nem férhet kétség. A szakszervezeti mozgalomról szóló, hatrészes do- kumentumfilm-sorozat az „Ez az a munkásság.. ötödik adása lényegi fordulópontokat ragadott ki, a Láng Gépgyár szakszervezet-történetéből. A szak- szervezeti bizalmiakkal és a többi munkással való beszélgetésben szó esett a géppark 1944-es megmene- kítéséről a kihurcolás elől az 1945-ös nehéz, ám lelkes indulásról (a „gyártáji” kertgazdálkodásról az élelmiszer-ellátás érdekében például), az államosításról. A riportalanyok őszintén beszéltek a kezdeti munkaverseny és a későbbi szta- hanov-mozgalom hibásan egyoldalú mennyiségi követelményeiről, majd arról, hogy mennyire összerango- sodott, teljesen formálissá vált a bizalmiak jogköre az ötvenes évek elején. A megnyilatkozások történeti sorrendben folytatódtak az 1953-as megélénkülés, az 1956-os ellenforradalmi koncepció (párttól, államtól független szakszervezetek) elleni harcon át a bizalmiak mai sokrétű tevékenységéig. A műsor forgatókönyvíró riportere, Benedek István Gábor teljesen háttériben maradva, jó érzésekkel hagyta a munkásokat beszélni. Külön kiemelhetem Forray Tibor kiváló, emberközeli operatőri munkáját. Merkovszky Pál Különös szerzet az az ember, akiről a Mese az ezerarcú öregemberről című dokumentumgroteszk készült Oláh Gábor mikrofonjával. Dramaturgja Bo- renich Péter volt. Az ő nevét nem azért említem, mintha ezáltal valamiféle menlevelet kapna ez a dokumentumműsor. Az viszont szentigaz, hogy nehezen lehetett az öregen, Feri bácsin kiigazodni. Ennek az öregembernek az esete, viselkedése, szemlélete, feleségéhez és másokhoz való viszonya egészen különleges, de mégsem mondhatni, hogy teljesen egyedi. Más olyan esetekről is hallhatott már bárki, hogy férj a feleségét kijátszotta a válás után, hogy szeretőjét (szeretőit) a közös lakásba hordta fel, hogy kiüldözte a feleségét az annak tulajdonában lévő lakásból és még sok más hasonlót is hallottunk már. Hogy mégis miért került a mikrofonnal vadászók „puskavégére” ez az öregember, annak alighanem ellentmondásos jelleme, magatartása lehet az oka. Mert hogy különösebb tanulságát nem találtam az ügynek. Hacsak azt nem, hogy jól nézze meg, kihez köti sorsát hivatalos házasság által az idős ember (legyen az nő vagy férfi), meg hogy lakva ismeri meg egymást az ember. Minden valószínűség szerint az a tény is közrejátszott az öregember — mint téma — feldolgozásában, hogy afféle nagyot mondó obsitosnak, Hári Jánosnak mutatkozott ez a Feri bácsi. Többször tetten is érte a riporter. Azt hiszem mi, hallgatók is észrevettük ezeket a momentumokat. Sok mindenkit megkérdezett a riporter Feri bácsiról és sokfélét kérdezett, annak azonban nem nézett utána, igazak-e az öregnek azok az állításai, melyekkel elvált felesége, Rózsika néni iránti figyelmességét bizonygatta. Mint ahogy nem derült ki az sem, valóban olyan nehéz természetű-e a néni, mint ahogyan volt férje állítja. így — ha ezeknek utánajár — valószínűleg teljesebb kép alakult volna ki bennünk nem csupán a csaknem nyolcvan éves férfiról, hanem feleségéről is. A Táskarádió legutóbbi adásában számos érdekes riport hangzott el. Egyebek között egy most huszonöt éves fiatalemberről, akinek a története kísértetiesen hasonlít annak a fiatal férfinek a történetéhez, akiről a Berkesi-regényből — megtörtént eset alapján — Ha az igazságra esküdtél című tévéfilm készült. A Táskarádióban meginterjúvolt fiatalembert is ártatlanul ítélték el, emberölés vádjával, csak nem huszon- egynéhány éve, hanem a közelmúltban. Az igazság kiderült, s négy év után most felmentették a vád alól. Az 1979-ben kiszabott 16 évből négyet azonban börtönben töltött, ez alatt egészsége tönkrement. Mint mondotta — a riporter kérdésére — nem rendült meg hite az igazságszolgáltatásban, azonban — úgy gondolja — arra nagyon kellene vigyázni, hogy ne kerülhessenek oda, ne kapjanak hatalmat, lehetőséget olyanok, akik egy-egy nehéz ügy gyors lezárásával akarják karrierjüket megalapozni vagy éppen megcsinálni. Seregi István KÉPERNYŐ A HMM MELLETT
