Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-18 / 116. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. május 18. Kommentár MEgálla- podás — kinek a javára? I zrael és Libanon par­lamentje egyaránt el­fogadta a két ország közötti, amerikai közvetítés­sel és washingtoni recept alapján létrejött megállapo­dást. Tehát befejeződhet vég­re a tavaly júniusban indított háború, amelyben az izraeli katonaság megszállta és az­óta is elfoglalva tartja a szomszédos arab ország terü­letének tetemes részét. Csak­hogy a most kötött megálla­podás ugyancsak nagy politi­kai problémákat szült a Kö­zel-Keleten, mert olyan elő­jogokat ad Izraelnek, ame­lyek enyhén szólva csorbít­ják a libanoni kormány szu­verenitását saját országának bizonyos területei felett. Az egyezmény szerint ugyanis olyan biztonsági övezeteket kell létrehozni Libanon déli részén, amelyekben állandó őrjáratokat tarthatnak izraeli katonák, jóllehet libanoni és amerikai egységekkel együtt, önmagában véve már ez is diktátum egy független állammal szemben. Mondhat­ni az agresszív háborúban győztes fél ráerőszakolta akaratát a vesztesre. Még­pedig úgy, hogy a nagy köz­vetítő, az Egyesült Államok minden segítséget megadott ehhez. Ugyanakkor az egyezmény más részei is biztosítják az izraeli érdekeket. Ott van például az a passzus, amely a libanoni hadseregből régen dezertált tisztnek, az izraeli érdekeik legfontosabb libano­ni képviselőjének számotte­vő hatáskört ad az úgyneve­zett biztonsági zónában. Had­dad őrnagyot eszerint, a ko­rábbi — és tartós — haza­árulása ellenére, most visz- szaveszik a libanoni hadse­regbe, s a biztonsági szekto­rokban állomásozó libanoni katonaság parancsnokhelyet­tesévé nevezik ki. Tehát Haddad milíciái változatlanul dönitő szerepet játszanak majd Libanon déli részén. Nem lehet vitás, hogy ez a szerep — akárcsak eddig — az Izrael céljait hivatott szol­gálni, s nem a libanoni nem­zeti érdekek védelmét. Mindemellett Izrael más fontos céljait is elérte. Hihe­tőleg még ebben az esztendő­ben véget ér a két ország kö­zött 1948 óta tartó hadiálla­pot, sőt Tel Aviv összekötő irodákat létesít Libanonban, amelyek az adott feltételek között a normális diplomáciai kapcsolatok csírái. Ebből kö­vetkezik, hogy Libanon a megtámadott, sorsdöntő fon­tosságú engedményeket adott Izraelnek, a támadónak. Az­zal a magyarázattal, amelyet Gemajel elnök hangoztatott, tehát, hogy így legalább meg­szűnik országának izraeli megszállása, s ez most a leg­fontosabb érdek. Az arab államok jelentős része szerint azonban e cél eléréséért túlságosan nagy árat kellett fizetni. Szíria, a legközvetlenebbül érdekelt egyértelműen el is utasította a megállapodást. Ami volta­képpen a legsúlyosabb prob­lémákat teremti, hiszen pil­lanatnyilag a szíriai csapa­tok változatlanul — a két kormány hivatalos 1976- os megállapodása alap­ján —, Libanonban ál­lomásoznak. Márpedig az kizártnak látszik, hogy Izra­el megkezdje csapatainak visszavonását, amíg szíriai és palesztin erők vannak Liba­nonban. Az egyezmény tehát kétségkívül Izraelnek ked­vez, de a végrehajtása még odébb van. S aligha lesz egy­szerű. , A. K. Közép-európai rakétakorlátozás Újrakezdődtek a tárgyalások Kedden a Szovjetunió gen­fi képviseletének épületében megkezdődött a közepes ha­tótávolságú nukleáris fegyve­rek korlátozásáról folyó szov­jet—amerikai tárgyalások újabb fordulója. A „Rózsák villája” nevű épület bejáratá­nál — a várakozó újságírók és fotóriporterek érdeklődé­sétől kísérve — Juli] A. Kvi- cinszkij szovjet nagykövet üdvözölte tárgyaló partnerét, Paul Nitze nagykövetet, az amerikai küldöttség vezetőjét és munkatársait. A keddi — zárt ajtók mögött zajló — ülés valamivel több, mint két órán át tartott. A szovjet küldöttség veze­tője, Kvicinszkij nagykövet az újabb forduló kezdetén félreérthetetlenül leszögezte: az Egyesült Államok jelenle­gi magatartása nem segíti elő a megegyezést, mivel Wa­shington eddigi törekvései az eredeti amerikai rakétatele­pítési tervek lehetőség sze­rinti megvalósítását célozzák. A Szovjetuniót ezzel szem­ben egyoldalú engedmények megtételére próbálják kény­szeríteni. Ez a törekvés nem­csak igazságtalan, hanem el­lentétben áll az európai né­pek érdekeivel is. Moszkva : Az angolai elnök meg beszélései KONGRESSZUS IRÁNBAN A központi bizottság tag­jainak megválasztásával véget ért Teheránban az Iszlám Köztársasági Párt első, ötna­pos kongresszusa. A párt ame­lyet 1979-ben alapítottak Khomeini ajatollah hívei, több mint kétharmados több- ' séget élvez a törvényhozás­ban. A kongresszuson módosí­tották a párt alapokmányát is. A szervezet következő két évre szóló politikai program­ját illetően azonban semmit sem hoztak nyilvánosságra. KAMBODZSAI KÜLDÖTTSÉG BULGÁRIÁBAN ZIMBABWE GAZDASÁGA A baráti munkalátogatáson Moszkvában tartózkodó Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-munkapárt és az An­golai Népi Köztársaság elnö­ke kedden szovjet vezetőkkel tárgyalt a nemzetközi hely­zet néhány időszerű kérdé­séről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról. Szovjet rész­ről a megbeszélésen jelen volt: Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, Dmitrij Usz- tyinov a Szovjetunió mar- sallja, az SZKP KB PB tagja, honvédelmi minisztér, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titká­ra. Namíbia kérdéséről szólva megállapították, hogy az or­szág azért nem nyerheti el a vonatkozó ENSZ-határoza­tok alapján függetlenségét, mert egyes nyugati országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatását élvező dél-afrikai rezsim törvényte­lenül megszállva tartja Namí­biát. Jósé Eduardo dos Santos és kíséretének tagjai kedden koszorút helyeztek el a Le- nin-mauzóleum talapzatán, valamint az ismeretlen kato­na sírjánál. Helmut Kohl, az NSZK kancellárja, párizsi tárgyalását Francois Mitterrand elnökkel, annak otthonában fejezte be. Képünkön: a francia elnök lakása küszöbén fogadja nyugat­német vendégét. Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államta­nács elnöke kedden fogadta azt a kambodzsai katonai kül­döttséget, amely Bou Thong- nak, a Kambodzsai Népi For­radalmi Párt KB Politikai Bi­zottsága tagjának, a Kam­bodzsai Népköztársaság mi­nisztertanácsa elnökhelyet­tesének, nemzetvédelmi mi­niszternek a vezetésével tar­tózkodik hivatalos baráti lá­togatáson Bulgáriában. MEGBÍZÁS KORMÁNY ALAKÍTÁSRA Rudolf Kirchschläger oszt­rák szövetségi elnök kedden Fred Sinowatz eddigi alkancel- lárt bízta meg az új kormány megalakításával. A megbeszé­lésen Bruno Kreisky, a lelé­pő kancellár és Sinowatz tá­jékoztatta az államfőt arról, hogy megállapodás született az SFÖ és az Osztrák Szabad­ság Párt képviselőiből álló koaliGió létrehozásáról. JAPÁN KORMÁNYNYILATKOZAT A japán kormány kedden szükségesnek minősítette a tengeri szállítási útvonalak védelmét „rendkívüli helyzet esetén”. A parlamentben is­mertetett nyilatkozatban a kabinet azzal érvelt, hogy ez nemcsak a nemzetvédelem erősítése szempontjából fon­tos, hanem összefügg az or­szág kül- és gazdaságpoliti­kájával. 1953-ban Dél-Rhodesiából, Észak-Rhodesiából (ma Zambia, és Nyaszaföldből (ma Malawi) megalakítot­ták a Rhodesiái és Nyasza- földi Államszövetséget. A szervezett afrikai lakosság elszántan harcolt az állam- szövetség ellen, amely 1963- ban feloszlott. A jelentő­sebb létszámú fehérek által uralt Dél-Rhodesia önálló kormányzattal rendelkező angol gyarmat lett. 1964- ben Ian Smith a szélsősé­ges fajüldözők vezére lett a miniszterelnök, aki 1965-ben egyoldalúan kikiáltotta az ország függetlenségét. Ezt az angol kormány nem is­merte el és az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa is több határozatban szólította fel a tagországokat, hogy ítéljék el a fajüldöző rezsimet. Az egymást követő faj­üldöző fehér kormányokkal szemben — a hatvanas évek közepétől — egyre szerve­zettebb szakszervezeti, majd felszabadító mozga­lom bontakozott ki. A moz­galom élén Joshua Nkomo és Robert Mugabe állt, akik később megalakították a hazafias frontot. A het­venes években felerősödött gerillaharcok és a nemzet­közi helyzet változásai (An­gola és Mozambik felszaba­dulása) következtében, Anglia és az Egyesült Álla­mok közvetítésével a fe­hértelepesek tárgyalásokra kényszerültek az afrikai politikusokkal a többségi kormányzásról. A tárgyalá­sok többször megszakadtak, a fehér kisebbségi uralom tovább húzta az időt az 1978—1979-es „belső rende­zési” tervvel. Az átmeneti időszakra visszaállították Rhodesia gyarmati státusát és brit ellenőrzés mellett folytak, az 1980 februárjá­ban megtartott választások előkészületei. A választáso­kon Robert Mugabe haza­fias front néven induló pártja abszolút többséget kapott. Az 1980 áprilisában függetlenné vált Zimbabwe első kormánya élére Robert Mugabe került. Az ország tagja az ENSZ- nek, az Afrikai Egység Szervezetének. Területe 390 308 km2. Lakossága 7 360 000 fő. Fővárosa Harare (Salys- bury). Változatos felszínű ország. Szavannás felszíne észak felé emelkedő lépcsős vidék, amelyet délről a Ma- tabele-fennsík, keletről az Inyanga-hegység határol. Legmagasabb pontja: Inyangani 2592 m. Agrár­ipari ország, egy főre jutó GNP: 480 dollár. /-----------------------------------------------------------------------­„Ö CS. ÉS KIR. FENSÉGE, RUDOLF FÖHERCZEG TRÓNÖRÖKÖS VÉDNÖKSÉGE ALATT ORSZÁGOS Általános kiállítás, 1885. május 2. október VÉGÉN. FELTÜNTETVE FÖLDMŰVELÉS, ERDÉSZET, BÁNYÁSZAT, IPAR, EGÉSZSÉGÜGY, KÖZOKTA­TÁSÜGY, KÉPZŐMŰVÉSZET. EZZEL KAPCSOLAT­BAN NEMZETKÖZI GÉP-, MAGTERMÉNY- ÉS ÄL­latkiÁllítás, ünnepélyek, sorsjáték, fő­nyeremény 100 000 FT., EGY SORSJEGY ÄRA 1 FT. HATÓSÁGI LAKÁS-KÖZVETÍTŐ IRODA AZ ÖSZ- SZES PÁLYAUDVARON”. V __________________________________________________ Schiffert Ferenc, a Buda­pesti Nemzetközi Vásárköz­pont igazgatójának szobájá­ban látható a fenti feliratú plakát, régi, pajzsos magyar címer alatt. Igaz ugyan, hogy a Kossuth Lajos által szerve­zett 1848-as iparegyleti ki­állítást tekintjük a BNV iga­zi elődjének (csak arról nem maradt fenn ilyen dekoratív tájékoztató), mégis jó olvas­ni ilyen múzeális értékű do­kumentumot. A vásárigazga­tó nagy elfoglaltsága, gyak­ran csengő telefonjai egyér­telműen jelzik: ismét itt van — május 18-tól 26-ig — a BNV. Az olvasó már hozzászokott az ilyenkor elhangzó sajtó- tájékoztatók tartalmához, vagyis ahhoz, hogy hány ki­állító jelent meg, mennyi eb­ből a magyar és a külföldi, hány négyzetméter területen mutatják be a termékeiket, melyek a legígéretesebb új­donságok és így toyább. A számok, a statisztikai adatok azonban nem tájékoztatnak nagyon sok fontos részletről. A legtöbbünk például alig tud valamit arról, hány vá­sárt tartanak évente a vilá­gon, mibe kerülnek, miért éri meg azokon részt venni, mint ahogy az is rejtve marad, mi Budapest szerepe, rangja a vásárvárosok között? Pedig Schiffert Ferenc min­dent tud, amit a mai vásárok­ról tudni kell. Kapásból mondja például, hogy az ÚFI (Unió des Foires Inter­nationales), vagyis a Nemzet­közi Vásárok Világszövetsége már mintegy 80 vásárvárost tart nyilván. A kisebb orszá­gokban általában egy város nevéhez kötődnek a rendez­vények, amit az átlagember is ismer: Lipcse, Poznan, Brno, Budapest, Plovdiv stb., míg a nagyobb népességű ál­lamokban már több helység vetélkedik egymással. Az NSZK-ban például Hannover, Düsserdorf, Majna-Frankfurt vagy München. Persze ott sem megy vérre a versengés, hiszen Hannover a szerszám­gépek kiállítására szakoso­dott, ‘ Frankfurt a könyvre, München a virágra inkább. A nyolcvan város vagy 2700—3000 vásárt és kiállítást szervez évente. Első hallásra elképesztő ez a szám. De ha arra gondolunk, hogy Buda­pest a tavaszi és őszi BNV-n kívül vegyipari kiállítást ren­dez Hungaroplast néven, me­zőgazdasági és élelmiszeripari gépkiállítást Agromasexpo jeligével, s ezeket is nagyon sokan megnézik, akkor már másképp látjuk a háromez­res mennyiséget. Az UFI pontozza, hogy mennyi a kérdéses vásáron a kiállítók, illetve az országok száma, mekkora területet használnak fel a rendezvény céljára stb. Eszerint a szocia­lista országok közül Lipcse után Budapest következik. Minthogy a lipcsei vásár hat­száz éves múltra tekint vissza, a BNV pedig még Kossuth 1848-as kiállítását tekintve is csak 135 esztendőre, szá­munkra elismerést, rangot jelent ez a minősítés. Schiffert Ferencék meg­fogalmaztak egy szlogent is, amely szerint a vásár tájékoz­tat, közvetít és döntésre kész­tet. A három fogalom közül az első (mármint a tájékoz­tat) nem igényel magyaráza­tot. A közvetítés sem külö­nösebbet, hiszen értelemszerű: kapcsolatot teremt a vevő és az eladó között. Ami a dön­tésre késztet, meghatározást illeti, itt érdemes kicsit el­időzni. Ez alatt ugyanis nem­csak azt értik, hogy aki a vá­sáron jár, annak el kell szán­nia magát (megvegyem, ne vegyem?), hanem az is, hogy az ilyen rendezvény orientálja az ipari vezetőket: mit gyárt­sunk a jövőben, s mit ne? Érthetően, hiszen valóságos hazai és nemzetközi ipari ki­rakatot látnak maguk előtt. A költségekről: minden kiál­lító magyar üzem, cég 600 forintot fizet a Hungexponak egy négyzetméternyi fedett területért. (A fedetlen csak 200-ba kerül.) Ez a kötelező­összeg. Ehhez járulnak még a fakultatív kiadások, vagyis az épületek, tárgyalók, posz­terek, prospektusok, kávé stb-k ára együttesen. Az át­lagos magyar kiállító a köte­lező summa 5—8-szorosát szurkolja le a BNV kedvéért, a külföldi viszont 106 svájci fraknak megfelelő összeget a fedett, s 46-ot a szabad te­rület négyzetméteréért. A szakértők szerint ez nem olyan sok a többi európai vá­sár árajánlatához képest. E tekintetben inkább a közép­mezőny alsó részén foglalunk helyet — kedvet teremtve a kiállítóknak. Mivel — mindezen túl — a tavaszi BNV-t megtekinti mintegy 350—400 ezer, a őszit pedig 700 ezer—X millió ma­gyar állampolgár, akik belé­pőjegyet fizetnek, a BNV is nyereséget fiadzó vállalkozás a Hungexpo, végső fokon az állam számára. A szakértők szerint a vásár propagandahatása nagyobb, mint a televízióé. Az emberek többsége ugyanis térszem­léletű. Mindennél meggyő­zőbb számukra a plasztikus látható, tapintható valóság. Valószínű ez magyarázza, hogy a vállalatok, a cégek nem szűkmarkúak, ha ilyen rendezvényről van szó. A leg­utóbbi müncheni nemzetközi virágkiállításról mesélik pél­dául ' (április utolsó hetében nyílt meg), hogy több száz ezer márka értékű virágot, köztük csodálatosabbnál cso­dálatosabb növényi érdekes­ségeket mutattak be, amelyek néhány nap alatt elfonnyad­tak a természet kérlelhetet­len törvénye szerint, s legfel­jebb kompasztként lehetett hasznosítani az elképesztő mennyiségű sziromtömeget. S mégis: a müncheni virágvá­sár minden évben kivirágzik. Az üzlet — az üzlet. M. L. Uam7atlffÍ7Í iiácámb nclllZclKUZ.1 VdodlUK

Next

/
Thumbnails
Contents