Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. május 17. Kommentár G«nf, illúziók nélkül I llúziók nélkül tekinte­nek a tárgyilagos megfigyelők az euró­pai közép-hatótávolságú ra­kétákról folyó szovjet—ame­rikai tárgyalások kedden kezdődő újabb genfi mene­tére. Az optimizmus ugyanis máris politikai eszköz volna az egyik oldalon. Washing­tonnak érdekében áll azt a benyomást kelteni, hogy tár­gyalási pozíciója alapján van lehetőség a megegyezésre. Ha ugyanis az elkövetkező ho­lnapok is igazolják az eddigi benyomást — hogy a genfi fórum szerepe a Pentagon stratégiájában éppen az, hogy kudarcával megnyissa az utat az amerikai Pershing —2 rakéták és robotrepülő­gépek nyugat-európai telepí­téséhez — akkor korántsem mindegy a látszat. Ha van esély az alkura a washingto­ni variánsok alapján, akkor a másik felet lehet okolni a kudarcért — ez pedig hozzá­járulhatna a Nyugat-Európá- ban várható tiltakozás lesze­reléséhez. A szovjet vezetők, szemé­lyesen Jurij Andropov ismé­telten rárpuíattak arra, miért elfogadhatatlan mind a „nul­la”, mind a „közbülső” meg­oldás. Moszkva azonban nem állt meg az érveknél: több pon­ton is konkrét, nagy hordere­jű lépést tett a megegyezés felé. Először akkor, amikor felajánlotta: közép-hatótá­volságú rakétáit az Egyesült Államokkal szövetséges két nyugati atomhatalom rakétá­inak számára (az angol és a francia haderő összesen 162 ilyen fegyvert birtokol) csök­kentené. Arra az ellenérvre válaszolva, hogy az egyik szovjet rakétatípus, az úgy­nevezett SS—20-as három /robbanótöltetet hordoz, né­hány nappal a mostani genfi menet előtt Jurij Andropov bejelentette, hogy a Szovjet­unió kész a töltetek számát illetően is egyensúlyt megva­lósítani a NATO ilyen tipusú rakétaerőivel. Szovjet részről tehát adott a lehetőség a megegyezésre — azonban Washington, London és Párizs elutasította az an­gol és francia rakétaerőik be­számítását, s ezt az álláspon­tot képviseli előzetes nyilat­kozatai szerint az amerikai küldöttség is most Genfben. Márpedig itt nemcsak arról van szó, hogy most milyen szinten van az angol és a ifrancia rakébaerő. Ismeretes ugyanis, hogy mind London, mind Párizs korszerűsíteni készül arzenál­ját, s az egy robbanótöltetű rakéták helyére több töltetet hordozó rakéták lépnek az el­következő években. Vagyis egy olyan amerikai—szovjet megegyezés, amely Washing­ton terve értelmében elvo­natkoztatna az angol és a francia rakétáktól, ám ugyan­akkor kötelező lenne a szov­jet félre, lehetővé tenné az erőviszonyok későbbi, korlá­tozás nélküli megváltoztatá­sát a NATO javára. A rakétatelepítés viszont már 1983 végén megkezdődik, ha Genfben továbbra is a merev amerikai tárgyalási pozíció érvényesül, ez pedig új helyzetet teremtene a fegyverkezési versenyben. Ezért nem az optimizmus az uralkodó érzés az újabb gen­fi menet előtt. Ez azonban nem jelent lemondást: amíg a tárgyalás tart, a kapuk nyitva maradnak a megegye­zés lehetősége előtt, s a köz­véleménynek is nagyobb sze­repe lehet a fegyverkezési verseny újabb fordulójának -megelőzésében. Éppen ezért kell óvakodni az illúzióktól: „a kétszer kettő hűvös józansága” ilyenkor többet ér. B. D. Szovjet—angolai csúcstalálkozó Az SZKP KB, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége és a szovjet kor­mány meghívására baráti munkalátogatásra Moszkvá­ba érkezett Jósé Eduardo dós Santos, az MPLA-munka- párt és az Angolai Népi Köz­társaság elnöke. Az angolai államfőt a re­pülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KP Politikai Bi­zottságának tagja, a minisz­tertanács első elnökhelyette­se, külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyek fogadták. Baráti légkörű, a kölcsönös egyetértés szellemében meg­tartott hétfői találkozóján Jurij Andropov és Jósé Edu­ardo dos Santos áttekintette a nemzetközi helyzet né­hány időszerű kérdését, ezen beiül az Afrika déli részén kialakult helyzetet, valamint a Szovjetunió és Angola kap­csolatainak alakulását. Nyugtalansággal állapítot­ták meg, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is igen fe­szült, s az Egyesült Államok által vezetett imperialista erők agresszív kalandor po­litikája miatt veszélyes hely­zet alakult ki a világ több pontján. Hangsúlyozták, hogy Aktívabbá kell tenni minden haladó, békeszerető és nem­zeti felszabadító erő harcát a háborús veszély csökentésé- ért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a béke és a biztonság megszilárdításáért. Dél-Afrikáról szólva le­szögezték, hogy a Dél-afrikai Köztársaságnak be kell szün­tetnie Angola elleni hadüze­net nélküli háborúját, ki kell vonni az ország területéről csapatait, fel kell hagynia a reakciós, Angola-ellenes cso­portoknak nyújtott támoga­tással, s a többi frontállaim ellen intézett támadásaival. A két ország kapcsolatai­nak alakulásáról szólva Jurij Andropov és Eduardo dos §amtos elégedetten állapítot­ta meg, hogy egyre erősebbé váló barátság, és mind sok­oldalúbb együttműködés fű­zi össze a Szovjetuniót és Angolát. Megerősítették azt is, hogy tovább folytatják az SZKP és az MPLA-munka- párt közötti, mindkét párt számára hasznos tapaszta­latcseréket. Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke hétfőn vacsorát adott Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-munkapárt és az An­golai Népi Köztársaság el­nöke tiszteletére. (Folytatás az 1. oldalról) lentmondásoktól terhes, rob­banásveszélyes világban élünk, s ezért különösen örülnek Csehszlovákia népei, hogy Prágában hívták össze a béke-világtalálkozót. Né­peink ismerik a háború bor­zalmait, ezért erkölcsi köte­lességünk, hogy elutasítsuk a fegyverkezés fokozását. Együttműködési szándékun­kat nyílvánítják ki a most megnyíló barátsági napokon is. A magyar és a csehszlo­vák nép a béke, a haladás védőpajzsát emeli fel az im­perialista háborús politika ellen. Az Internacionálé hangjai­val zárult a barátsági nagy­gyűlés politikai része. Ezt kö­vetően a kolini Kmoch fúvós- zenekar műsorának tapsolt a közönség, majd a nagykállói Kállai kettős népi együttes lépett fel. Ma a magyar—csehszlovák barátsági napok újabb ren­dezvényeire kerül sor. Sós­tóval, a Megyei és Városi Művelődési Központtal is­merkednek a vendégek, majd ellátogatnak a Ságvári Ter­melőszövetkezetbe is. Talál­koznak a szocialista brigád­vezetőkkel a Taurusban, majd Űjfehértón barátsági gyűlésen vesznek részt. A DÄN KP KONGRESSZUSA A Dán Kommunista Párt 27. koppenhágai kongresszu­sán szombaton megválasztot­ták az új közonti bizottságot, amely 51 tagból és 15 póttag­ból áll. A kongresszus egy­idejűleg folytatta a KB je­lentésének és a határozatter­vezetének megvitatását. A kongresszus vasárnap a ha­tározat elfogadásával befeje­zi munkáját és megtartja alakuló ülését az új KB. TÁJÉKOZTATÁSI KONFERENCIA Az el nem kötelezett or­szágok tájékoztatási minisz­terei találkoznak a tervek szerint 1984 januárjában Dzsakartában egy, az új tá­jékoztatási világrend kérdé­seivel foglalkozó konferenci­án — jelentette be vasárnap M. Harmoko indonéziai tájé­koztatási miniszter. ETNA-ROBBAN*TÁS Csak részleges eredmény­nyel járt eddig az Etna tűzhá­nyó oldalában szombat haj­nalban végrehajtott robban­tás. Az akció célja az voR, hogy a lejtőn lefelé haladó lávafolyam útját eltereljék a környező településektől. Egyelőre a lávának mindösz- sze 20—30 százaléka terelő­dött a robbantás által kelet­kezett csatornába, amely — a szakértők szerint — nem lett megfelelően mély. A további­akban megpróbálják a csa­torna bejáratát bulldózerek­kel mélyíteni, hogy ezáltal teljesen eltéríthessék a lávát eredeti irányvonalától. Távközlési világnap „Egy világ, egy hálózat”. Ez a jelmondata a május 17-i világnapnak, amely a távközlés jelentőségére hi­vatott irányítani az orszá­gok figyelmét. Ami azt ille­ti, a távközlés nemzetközi jelentősége a műholdak al­kalmazásának korában mind nyilvánvalóbb, ám a május 17-i világnap már a távközlés hőskorának nem­zetközi jellegére is emlékez­tet. A Nemzetközi Távközlési Egyesület —, amelynek 157 tagországa van — voltakép­pen az ENSZ egyik szakmai szervezete, de maga is az ENSZ-nél régebbi időkből származtatja magát. A má­jus 17-i dátum az 1865-ben született első nemzetközi te- legráfegyezmény születés­napjára utal. Ezen a napon fogadták el a párizsi kong­resszuson részt vevő diplo­maták és távíróigazgatósági vezetők az országok közötti táviratváltás feltételeit sza­bályozó megállapodást, s egyben azt a nemzetközi szolgálati szabályzatot is, amely a távközlés elveit, el­járási szabályait és tarifáit rögzítette. A távközlés egyetlen modern módja a telegrafálás volt akkoriban, nem létezett a telefon, a rá­dió, a televízió, s az akkori szakembereknek a hírközlés és az elektronikus adatfel­dolgozás házasságából szüle­tett valóban modern táv­közlésről még sejtelmük sem lehetett, de már az egy­szerű távíróforgalom is nyil­vánvalóvá tette számunkra, hogy a távközlés óhatatla­nul túllép az országhatáro­kon, szabályozása és közös fejlesztése nemzetközi ér­dek, s egyben minden egyes nemzet érdeke. Ez a felis­merés ma is korszerű. Nem véletlen, hogy az ENSZ közgyűlése 1981. no­vember 19-i határozatában 1983-at hírközlési világévvé nyilvánította, s hogy e vi­lágév felelős intézménye­ként a 157 tagországot kép­viselő nemzetközi Távköz­lési Egyesületet jelölte meg. Magyarország az egyesület alapító tagjai közé tartozik, még pontosabban Ausztria- Magyarország (Poroszor­szággal, Bajorországgal, Württemberggel, Badennel, valamint Hollandiával együtt) a német—osztrák telegráfunió 1850-es meg­alapításával az elődök közé sorolandó. Egy évszázadnál több idő telt el azóta a hír­közlés maga, s fejlesztésé­nek módja is szinte felis- ; merhetetlenül nagyot válto­zott, s ha lehet, csak növe­kedett a nemzetközi összefo­gás szükséglete e fejlesztés érdekében. A Magyar Nép- í köztársaságot a kormány megbízásából a posta veze­tői képviselik a Nemzetközi Távközlési Egyesületben. A hírközlési világévnek — a hírközlésben érdekelt hazai intézmények vezető képvise­lőiből — magyar nemzeti bizottsága is alakult. Ennek a bizottságnak fontos fel­adatai közé tartozik meg- < vizsgálni az ország hírköz- í lési infrastruktúrájának fej- 5 lesztési lehetőségeit, s egye- ■ bek között — a világév cél- j jának megfelelően — javas- j latokat kell előterjesztenie | országos és nömzetköztazin- ‘ ; ten alkalmáaíátó fejfeíiztési' I stratégiára, átfogóan alkal- S mazható hírközlési politiká- J ra, és így tovább. A távközlési világnap al- i kalmából a hírközlési világ- f év magyar nemzeti bízott- I sága programdús központi j ünnepséget rendez, amely- | nek fontos célja a hírközlés 5 nemzeti és nemzetközi je- í lentőségét tudatosítani. Ám ’ a távközlési világnap jel- 1 mondata egy ennél mégje- { lentőségteljesebb, s napja- | inkban különösképpen idő- J szerű összefüggésre is utal. « Az „Egy világ, egy hálózat” j ugyanis mindenekelőtt békét ' feltételez. A, G. ZIMBABWE Mugabe egy nagygyűlésen beszél Mérleg — három év után AFRIKA LEGFIATALABB ÁLLAMA, AZ ÖTVENEDIK SZABAD ORSZÁG EZEN A TÁVOLI FÖLDRÉSZEN. GYAKORTA EMLEGETIK ÍGY ZIMBABWÉT, AMELY ÁPRI­LISBAN IMMÁR FÜGGETLENSÉGÉNEK NEGYEDIK ESZTENDEJÉBE LÉPETT. RHODESIA — EZ VOLT AZ ORSZÁG KORÁBBI NEVE. VELE A KILENC ÉVTIZE­DES FEHÉRTELEPES URALOM, A FAJÜLDÖZÉS, AZ EMBERTELENSÉG FELLEGVÁ­RA omlott Össze i980 áprilisában. 1980. márciusában válasz­tásokat tartottak: a lakosság döntő többsége a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Uniónak (ZANU) szavazott bizalmat, s vezetője, Robert Gabriel Mugabe alakíthatott kor-, mányit. A 23 fős kabinetben 17 tárcát a ZANU, négyet a testvérszervezet, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) kapott, míg a fehér kisebb­ség két poszthoz jutott. „Meggyőződéses szocialis­ták vagyunk, de elveinket összhangba kell hoznunk a zimbabwei valósággal, az or­szág múltjával, hagyomá­nyaival és sajátos feltételei­vel” — nyilatkozta 1980 ta­vaszán Mugabe az amerikai Time magazinnak. A minisz­terelnök programjában nem­zeti megbékélést és megújú- lást hirdetett meg. Mit ho­zott az elmúlt három, év az országnak? Sokan állították, hogy Zimbabwe a független­ség kivívásakor kedvezőbb feltételekkel indult, mint a többi afrikai állaim. Ez rész­ben igaz is, hiszen viszony­lag fejlett iparral és mező­gazdasággal rendelkezik, s nyersanyagkincse (arany, gyé­mánt, réz, króm, nikkel, ko­balt) is számottevő. A lelke­sedés és az erő, amely a fel- szabadulásból táplálkozott, jó alapokról indult és kezdet­ben figyelemre méltó ered­ményeket hozott. A gazdasági növekedés például 1980-ban 15,5, 1981-ben 13 százalékos volt. A tömegek életkörül­ményeit intézkedések sorá­val javították. Emelték a béreket, ingyenessé tették az oktatást. Az iskolába járók száma megkétszereződött, ja­vult az egészségügyi ellá­tás. A fejlődés lendülete azon­ban idővel megtört, és ma sok nyugati megfigyelő egy újabb polgárháború veszé­lyéről beszél. A helyzet rom­lása több tényezőből fakad. A felszabadult országra a múltból eleve iszonyú teher nehezedett. Nem tudta enyhí­teni az erős gazdasági füg­gést , a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságtól, amely ellen­séges szemmel néz minden haladó törekvést a térségben. A hatalom volt birtokosai­nak, a fehérek szélsőséges ele­meinek és a kormányellenes zimbabweiek csoportjainak a felhasználásával Pretoria a gazdasági szabotázstól a ter­rorcselekményekig mindent elkövet a Mugabe-kormány gyengítésére, sőt megbukta­tására. Nehéz helyzetbe hozta Zimbabwét a tőkés világgaz­dasági válság is. A gazdasági növekedés tavaly alig há­romszázalékos volt, az in­fláció 18 százalékra ugrott. Megcsappantak bevételei, fontos kivitelé cikkekből (arany, nikkel, réz, cukor és dohány) különböző okokból kevesebbet tudott eladni. Ugyanakkor számottevően, 35 százalékkal gyarapodott a lakosság: most tíz és fél mil­lió emberről kell gondoskod­ni. A gazdaság kulcspozíciói viszont továbbra is a képzett és tőkeerős fehérek kezében vannak, ök adják például az élelmiszer-termelés 80 szá­zalékát. S végül: nagy tehertétel Zimbabwe számára a haza­fias front erős megosztott­sága. A felszabadító küzde­lemben harcostárs ZANU és ZAPU között viszály támadt, aminek a többi közt Joshua Nkomo távozása lett a kö­vetkezménye, ügy a kormány­ból, mint az országból. A háttérben sokan törzsi ellen­téteket látnak: Mugabe a la­kosság 80 százalékát kitevő shonákhoz tartozik, Nkomo, a ZAPU vezetője viszont a ndebele törzs tagja, szűkebb pátriája a délnyugati Mate- beleföld, Zimbabwe legelma­radottabb vidéke. A legszo­morúbb a testvérharcban az, hogy számos afrikai ország lakóinak kellett már nagy áldozatokat hozniuk hasonló, a fejlődésit hátráltató belső konfliktusok miatt. Zimbabwe jövője lakóin múlik, a nemes célok — mint a szocialista fejlődés, a tár­sadalmi igazságosság, az el nem kötelezett külpolitika, a gazdasági felemelkedés — csakis összefogással valósít­hatók meg. Az 1980-as kép, amelyről lelkesedés és erő sugárzik, megerősíti a re­ményt, hogy ezek a célok meg is valósulnak ebben az or­szágban. K. M. Az emlékezetes őrömünnep 1980-ban. (Fotó: MTI. Külf. Képszolg.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents