Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

8 Kelet-Magyarország 1983. május 15, Munkatársunk telefoninterjúja Várnából Szép volt, lancsi! Papp László nyilatkozata „Minden vágyam, hogy felálljak a dobogó valamelyik fokára!” — mondta a várnai ökölvívó Európa-bajnokság előtt Váradi János, az NYVSSC olimpiai bronzérmes öklö- zője. Nos, a légsúlyú versenyző vágya valóra vált, ott lesz a dobogón az eredményhirdetéskor. Az ezüstérem már biztos, vasárnap este pedig eldől, lesz-e belőle arany? — Minden dicséretet megérde­mel ez a fiú — mondta telefon- interjúnk alkalmával Szántó Jó­zsef, Váradi nyíregyházi edzője. — Mélyről, nagyon mélyről in­dulva bizonyította be, hogy ott a helye Európa legjobb ökölvívói között. Az olimpia után sérülé­sek, hathónapos, boksz nélküli katonáskodás és újra sérülések akadályozták Jancsi felkészülését. Már-már leírták egyesek ... ö azonban az idén óriási akarással vetette munkába magát. Mindent megtett az edzéseken, nem egy­szer túlórázott azért, hogy kijus­son Várnába és bizonyítson. — Az EB előtti edzőtáborban már kirobbanó volt a formája. Ennek alapján dobogóra vártuk. Persze a sorsolástól azért tartot­tunk. Ügy fogalmaztuk meg: ha elkerülne a szovjet versenyző ágáról, egészen a döntőig mehet­ne. Fortuna segített a sorsolás­nál, Jancsi jó ágra került. Utána pedig a szorítóban megmutatta, hogy formája elérte az 1980-ast. azt a remek teljesítményszintet, amellyel a moszkvai olimpián bronzérmet szerzett. — Az ír Gerrard ellen nyugod­tan néztem Váradi mérkőzését. Az első perc után tudtam, hogy Jánosi leiskolázza az írek re­ménységét. Így is lett, amit a bírók egyhangú 5:0 arányú pon­tozása is bizonyított. A brooz: érem ezzel meglett. A román Ti- toiutól viszont tartottam egy ki­csi. Mégiscsak a világbajnoki ezüstérmessel, a legutóbbi EB ezüstérmesével kellett mérkőznie Jancsinak. Persze, hogy ideges voltam . . . — Várnában így aztán megle­hetősen furcsa helyzet állt elő. Nem az edző nyugtatgatta a versenyzőt, hanem fordítva . . . — mondtuk Váradinak. — Tavaly Bécsben találkoztam a világbajnokság helyezettjeivel. A harmadik, NDK-beli Gerlicket simán vertem, míg az első. szov­jet Alekszandrovtól csak azért kaptam ki, mert sérülés miatt le­léptettek. Pedig akkor nem is voltam ilyen jó formában, mint most. Titoiu nem lehet jobb Alekszandrovtól. Meg kell ver­nem! És meg is verte, méghozzá egy­hangú, 5:0 arányú pontozással. — Az első menetben kiderült, hogy Titoiu nem találja fel ma­gát — mondta Váradi. — Amikor a második menetben rászámolt a bíró, érezhetően meg is ijedt. Kétszer újra jól eltaláltam, úgy láttam, ismét számolhatott vol­na a mérkőzésvezető ... — Végig irányított, tisztábban ütött, a közelharcokban pedig egyértelműen jobb volt Váradi — mondta Szántó József. — Megér­demelten jutott a döntőbe: hogy lesz-e aranyérem? Nem lesz könnyű . . . Ellenfele ugyanis a hazaiak kedvence, Petar Leszov lesz.-ö az elődöntőben azt a szov­jet Kabirovot verte 3:2-re, akit mi a sorsolásnál szerettünk vol­na elkerülni. Leszov Moszkvában olimpiai bajnok volt. A hazai szo­rító előnyeit élvező szovjet Mi- rosnyicsenkót győzte le. Most ő játszik otthon, s nyilván a bol­gár szurkolók elsöprő hangerővel buzdítják majd . . . — A Gerrard elleni meccs nap­ján volt a fiam egyéves, s ezért az ír ellen úgy léptem szorítóba, hogy érmet szerzek ajándékba — emlékezett Váradi. — Sikerült, s akkor azt nyilatkoztam, szeret­ném fényesebbre cserélni a bron­zot. Ez is valóra vált. Most, az ezüstérem birtokában reményke­dem, hátha a legfényesebb érmet vihetem haza a fiamnak . . . De szép is lenne . . . Ma este megtudjuk. Ha nem si­kerül, Váradi Jancsi ezüstje már olyan fegyvertény, amelyhez me­gyénk lakossága nevében szívből gratulálunk! Papp László, a magyar ököl­vívó-válogatott szövetségi ka­pitánya igen elégedett volt Vá- radival: — Le a kalappal Jancsi előtt! Hallatlan szorgalommal, becsü­letes munkával visszaküzdötte magát a legjobbak közé. Na­gyon örülök annak, hogy végül őt jelöltem a várnai EB-re. Ami a folytatást illeti: a bolgár fiú a jelenlegi amatőr ökölvívó- sport csillagai közé tartozik. Mindemellett még a hazai kör­nyezet is segíti, vagyis Váradi­nak nagyon nehéz dolga lesz. Ettől függetlenül van esélye az aranyra! A szorítóban ugyanis előre még soha semmi nem dőlt I el. A mai döntők párosítása: 48 kg: Musztafov (bolgár) — Todisco (olasz), 51 kg: Leszov (bolgár)—Váradi (magyar), 54 kg: Buzzoli (jugoszláv)—Alek- szandrov (szovjet), 57 kg: Nur- $ zakov (szovjet)— Kamburov J (bolgár), 60 kg: Russolillo I (olasz)—Csurpenszki (bolgár), 5 63,5 kg: Puzovics (jugoszláv) — I Sisov (szovjet), 67 kg: Galkin I (szovjet)—Bruno (olasz), 71 kg: I Laptyev (szovjet)—Hunger (NDK), 75 kg: Maricescu (ro- | mán)—Melnyik (szovjet), 81 * kg: Kocsanovszkij (szovjet) — ; P. Skrzecz (lengyel), 91 kg: Ja- % gubkin (szovjet)—Alvics (ma- £ gyár), 91 kg fölött: Damiani 5 (oLasz)—Kaden (NDK). Bagoly Dániel Jonatán Kupa Érem nélkül maradtak a házi­gazda nyíregyháziak a Jonatán Kupa nemzetközi gyermek lab­darúgótornán. Az NYVSSC csa­patai csak a harmadik helyet tudták megszerezni csoportjuk­ban. A döntőbe az FTC és a ro­mán FC Baia Maré jutott. Ered­mények : A-CSOPORT: NYVSSC A—Wi- enna (osztrák) 1:0, FTC—Milánó (olasz) 6:0, ZTE—FC Bácska (ju­goszláv) 3:0, NYVSSC A—Milánó 3:0, Wienna—FC Bácska 3:2, ZTE —FTC 1:1, Wienna—Milánó 7:1. A csoport végeredménye: 1. FTC 3, 2. Wienna 6, 3. NYVSSC A 6. 4. FC Bácska 5, 5. ZTE 4, 6. Mi­lánó 1 ponttal. B-CSOPORT: Rante AC (fran­cia)—ZTS Kosice (csehszlovák) 0:17, KSI—NYVSSC B 3:1, FC Baia Maré (román)—Eger 3:0. NYVSSC B—Rante AC 19:0, FC Baia Maré—ZTS Kosicc 2:0, KSI —Eger 1:0. A csoport végeredmé­nye: 1. FC Baia Maré 9. 2. KSI 8. 3. NYVSSC B 7, 4. ZTS Kosi- ce 4, 5. Eger 2. 6. Rante AC 8 ponttal. A mai helyosztóprogram: Ti- szavasvári út. 8 órától, a városi stadionban, a 3. helyért: KSI— Wienna (13,30 óra), az 1. helyért: FTC—Baia Maré (15,00 óra). Csak a győzelem jő eredmény! Megújított magyar csapat Ha este: Magyarország—Görögország Ma este 20,00 órától újabb Európa-ibajnoki selejtező 'mérkőzést vív a magyar lab­darúgó-válogatott. A megújí­tott meggypiros mezes gár­dának Görögország tizenegye lesz az ellenfele. A találko­zót a Magyar Televízió egye­nes adásiban közvetíti. Ami az esélyeket illeti: a magyar együttes számára csak a győ­zelem a jó eredmény! Mé­szöly Kálmán gárdája csak így maradhat versenyben a »továbbjutásért. Mészöly Kálmán a tervek szerint a következő tizen­egyet küldi pályára: Zsibo- rás — Martos, Kocsis, Gara- ba, Lukács — Nyilasi, Ebed- li, Póczik — Bodonyi, Szoko- lai, Hajszán. Rajtuk kívül a kapuban Katzirz, a mezőny­ében pedig Tóth J., Kardos, Jancsika, Szentes és Takács jöhet még számításba. A görögök 17 játékossal ér­keztek Budapestre, összeállí­tásuk kérdéses, hiszen Kuisz, Gunarisz és Karuliasz sérült, Mavrosz és Kszantopulosz pedig otthon maradt. Hrisz- tosz Arkontidisz a kezdés előtt jelöl 'ki csapatát. Az EB-selejtezőt jugoszláv bírói hármas dirigálja, a já­tékvezető Sostarics lesz, aki legutóbb a Magyarország— Norvégia VB-selejtezőn fújta a sípot, közmegelégedésre. A magyar és a görög válo­gatott ma hatodszor találko­zik egymással. Az első mér­kőzés 1938. március 25-én volt Budapesten. A mieink ll:l-re nyertek és a győze­lemmel továbbjutottak a vi­lágbajnokságra, ahol végül ezüstérmes lett a gárda. Az újabb VB-selejtezőkre 1976- ban — Athénban 1:1 — és 1977-ben — a Népstadionban 3:0 a mieink javára — került sor. 1978-ban és 1979-ben EB-selejitezőn találkozott a két csapat: a görögök Szalo- nikiben 4:l-re győztek, Bu­dapesten pedig 0:0-ás dön­tetlent értek el. Van tehát miért visszavágni! Fejezetek a totóbotrányból HOLTBIZTOS MEGLEPETÉSEK, AVAGY HOGYAN FOLYTATÓDOTT TÉLEN A NYÁRI TOTÓ KUPA? A RA­KÉTA REGÉNYŰ JSÄG MÁJUS 10-1 SZAMÁNAK ANYAGÁBÓL (BORE- NICH PÉTER ÉS TÖRÓK TAMÁS DO­KUMENTUMMŰSORA A MAGYAR RÁDIÓBAN HANGZOTT EL) KÖZ­LÜNK MOST NÉHÁNY ÉRDEKESEBB RÉSZLETET. — Kérdés dr. Vaszij Bélához, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság főosztályvezetőjéhez. — Mennyi pénzt keH egy totózónak befektetni ahhoz, hogy telitalálatot érjen el? — Hát, ahhoz, hogy biztos 13+1-es találatot érjen el, 11 957 425 Ft-ot. — 1982. augusztus 1., vasárnap délelőtt 10,00 óra. A csepeli Totó-lottó .kirendeltség előtt: — A nyári Totó Kupában az az igazság, hogy nem lehet totósuli. — Nem, mert nem lehet számítani a csapatokra. Itt mindenféle eredmény bejöhet. — Vannak olyan csoportok, hogy megveszik a meccseket. Egy nappal később Szegeden: — Vannak totóbandák, amiről az országban min­denhol tudnak . . . — Kik ezek az emberek? — Azt nem tudnám így megmondani, de nem egyszerű műnkásemberek, az biztos. 1983. február 24-től március 1-ig. Jankai István őrnagy, Budapesti Rendőr-főkapitányság. — Még nem műit időben, jelen időben beszélek, mert az ügyben a vizsgálat még nem fejeződött be. Kezdeti időben a vizsgálat Bernáth Zoltán, Sárközi István budapesti Lakosok ügyére terjedt •ki, majd a későbbiek során vált ismertté, hogy ez a kis szükebb budapesti csoport, egy sokkal na­gyobb, szervezetten működő totózótársasághoz tar­tozik, mégpedig Faragó József, Pataki Miklós, Pe­rei Gyula kecskeméti lakosok csoportjához. Pata­ki Miklós vallomásából tudjuk megállapítani, hogy ők az 1970-es évek végén a nyeremény na­gyobb biztosítása érdekében mérkőzéseket „vásá­roltak”. Egy gépkocsijavítás alkalmából találko­zott Perei Gyula Patakival. Ugyanis Pataki autó­fényező kisiparos. — Mind a ketten szenvedélyes totózók. és ez al­kalommal konstatálták, hogy van egy harmadik személy még Kecskeméten, Faragó József, aki ugyancsak totózik. Kereszt beverte Patakit az egyik totó mű sor alkalmával, és ketten. Pataki és Perei elhatározta, hogy valamilyen úton-módon fel kellene venni a kapcsolatot Faragó Józseffel, mert semmi értelme nincs annak, hogy külön-kü- lön elfecsérelik a pénzt a játékokra, totószelvé­nyekre, és akkor egymás nyereményét elviszik, hanem az volna a célszerű, ha meg lehetne olda­ni, hogy egy hármas szövetséget, egy hármas uniót hozzanak létre. — E célból kereste fel Pataki és Perei -Faragó Józsefet. Faragó hajlamosságot mutatott. És mi­után Faragó megnyugtatta őket. hogy o tőkével, egyébként ismeretséggel és adottságokkal is ren­delkezik, Faragó biztosított^ a másik két személyt. Patakit és Pereit arról, hogy ö már rendelkezik olyan játékoskijáró-ismerősökkel, akik a fix tip- pekre a csapatokat meg tudják vásárolni. Ilyen előzmények után 1981 őszén a 41. játékhéten ját­szanak először együtt és szervezetten, mégpedig oly formában, mely szerint Pataki és Perei egy­behangzó vallomása szerint átlagosan egy játék­héten 500 és 600 ezer forint közé tehető az az ősz- szeg, amit kiadásként egymás között elszámoltak. Ez az 5—600 ezer forint tartalmazza a csapatok­nak kifizetett összeget, a játékoskijáróknak. a já- tékvezető-kijáróknak kifizetett összeget, valamint magába foglalja a kollektív szelvény árát is. — Faragó bemutatta Patakinak Kajtár Istvánt, a Szarvas egykori játékosát azzal a céllal, hogy a •középcsoportnál segítsen a csapatok kijárásában. Ugyanakkor beszervezte Sárközi István volt MTK- labdarúgót, ezenkívül Kaszner András volt NB li­es labdarúgót, valamint Bernáth Zoltánt is arra, hogy neki és az őáltala adott pénzösszegekért a totóműsorban szereplő csapatoknál a mérkőzés végeredményét megvásárolhassák. Sárközi István, az MTK volt labdarúgója, egy­kori olimpiai válogatott játékos, előzetes letartóz­tatásban. — Mi volt a maga szerepe? — Vesztegető voltam. Engem is megvesztegel­tek, és én is megvesztegettem a játékosokat. — Maga honnan tudta, hogy kit érdemes meg­keresni? — Hát, az évek folyamán, amíg sportoltam, tud­tam azt, hogy kik a sztenderd játékosok általá­ban. Az ismeretség megvolt, és abból indult ki az ember, hogy őket megkérdezte, és ők vállalták ezt a rizikót, mert pénzt akartak keresni. — Mi az ön foglalkozása? — Hát most per pillanatig vendéglátóiparnál vol­tam. — Mit csinált? — Üzletvezető voltam, de nem tetszett nekem ez az egész. Nem az én világom, és ha kimegyek, remélem, hamarosan, szeretnék nyitni egy ilyen zöldségesüzletet. Aztán majd ha elfelejtik ezt az egész dolgot, majd később, akkor majd megpró­bálok a sporttal foglalkozni. — Mit szeretne csinálni? — Hát edzősködni. Jankai István őrnagy: — Faragó „foglalkoztatta” Pócsi László volt ko­rábbi játékvezetőt is. A játékvezetők körében igen nagy, széles körű ismeretséggel rendelkezik arra a célra, hogy a szembenálló, lefizetett csa­patok mérkőzését még a játékvezető oldaláról is bebiztosítsa. Pócsinak fix fizetést adtak. Havonta ötezer forintot. Ezenkívül minden intézett játék­vezetőért külön kapott háromezer forint prémiu­mot is, negyedévenként tízezer forint jutalmat. Pócsi László, volt labdarúgó-játékvezető, előze­tes letartóztatásban. — A Faragóék miért keresték magával a kap­csolatot? — Hát, hogy kapcsolatot teremtsek a játékve­zetőkkel, bemutassam őket. Én működtem tíz évig. Ezek a játékvezetők zömében nekem part­jelzőim voltak. — Milyen meccsesket vezetett maga? — Én NB Il-es mérkőzéseket, NB I-es mérkő­zéseken lengettem kb. nyolc évig, kilenc évig. Én a Faragóéknak csak bemutattam a játékvezetőket, a részleteket egymással beszélték meg. Én nem kapcsolódtam bele az ő társalgásukba. Nem is értem rá, időm se volt. Csak jöttek, mondták, hogy elég gavallérok voltak, és hát tudja, a pénz az olyan dolog, hogy ez csábít mindenkit. Nekem lényegében ilyen inasszerepem volt ebben a té­mában. Mert nem én adtam azt a lehetőséget. hogy esetleg megbundázzák a mérkőzést. A játék­vezetőknek én soha nem mondtam, hogy csalja­nak. Na most a bundázásokkal kapcsolatosan, zö­mének, mindnek az a véleménye, hogy a bunda olyan téma, ami szuverén magánügyük a csapa­toknak. Másik szempontjuk meg az volt, hogy ők nem nyomozók, hogy kinyomozzák, hogy ez bun­da vagy nem bunda. Ha nem tudja bizonyítani, akkor nevetség tárgyává válik. Volt egy eset, hogy lefújta a Nagy Béla a PMSC és a Vasas Izzó meccsét, mert bundaszaga volt. Lefújta, és kétked­ve fogadták többfelől. — Mennyit kapott egy-egy játékvezető? ön pl. mennyi pénzt vitt? — Hát én volt, amikor tízet adtam, de én so- kallottam egy lebundázott meccsért ilyesmit. Faragó József, termelőszövetkezeti részlegvezető, előzetes letartóztatásban. — Milyen mérkőzéseket vettek meg? — Olyanokat, melyeknek nem volt különösebb tétjük. Töbnyire már előre megegyezett a két csapat, és mi az információra adtunk több eset­ben pénzt. De volt olyan eset is, amikor nem egyeztek meg, és rra kértük az eredményt. — Hogyan találkozott velük? — Úgy, hogy vagy az edzés után, mikor jöttek kifelé, megszólítottam, és megkérdeztem, hogy mi lesz a vasárnapi meccs eredménye, és akkor vagy azt mondták, ha olyan csapatról volt szó, aki esé­lyes volt a bajnokságra, hogy nyerni fogunk száz­százalékosan ; na de, hogy biztos legyen, azért kell valami kis pénz is. Avagy megmondták, hogy csak fél csapat játszik, mert fele üdülni van és ki fognak kapni. Természetes, hogy hozzátették, hogy csak úgy biztos, ha egy kis pénzt is kapnak érte. — Mennyit hoztak végül is ezek a 15 forin­tos szelvények? — Ezek a 15 forintos szelvények is közel 30—40 ezer forint értékűek voltak. — Mennyi pénzt fektettek be a nyári Totó Ku­pába? — Hát, kb. hetenként olyan 6—700 ezer forintért játszottunk. Természetesen ezt nem egyedül én fektettem be, hanem ahányan ebben részt vet­tünk. — És mennyit nyertek? — Nem tudnék mondani számot, hisz tulajdon­képpen ez mindig úgy történt, hogy amikor föl­vettük a nyereményt, szétosztottuk. Általában a tiszta pénz száz-, kétszázezer forint, szóval ilyes­mi volt. Érzésem szerint kb. egy olyan hatmillió forint volt az, amit én fölvettem. Molnár Tibor volt labdarúgó, előzetes letartóz­tatásban. — Mikor kapta azt a nevet, hogy totókirály? — 1978 tájékán, amikor először nyertem. Tud­tam, hogy ki sárgalapos, ki nem, ki játszik, hogy játszanak, hogy állnak fel, milyen taktikával, hol volt edzőváltozás, hol nem, szóval tudtam a hoz­záállást a csapatoknál, hogy tulajdonképpen mire is lehet számítani. Én nagyon szerettem a fut­ballt és tessék nekem elhinni, hogy nem azért, hogy nyereségvágyból csináljam ezt: mikor letar­tóztattak, nekem nem volt semmim. Én albér­letben lakom, összesen húszezer forintom volt. Én tulajdonképpen mindent a sportra, a focira köl­töttem. Ha lett volna hét- vagy nyolcmillió forin­tom, akkor én nem villát vettem volna, hanem csapatot csináltam volna. Egy ízig-vérig csapatot. Énnekem ez a hobbim. Nem az, hogy minél több pénzem legyen ... — Jó, befolyásoltam pénzzel a mérkőzéseket. Tény, én ezt el is mondtam, első nap, amikor be- hoztak, déltől másnap reggel hét óráig mondtam, ami eszembe jutott. Nem vagyok bűnöző típus, én úgy érzem. Szeretnék mielőbb kilábolni eb­ből. Széles volt az ismeretségem az országban, a játékosok terén is, mert hát voltam Kaposváron, Szegeden is, rövid ideig futballoztam, úgy hogy ha elmentem valahová, természetesen tudtam, hogy két csapat megegyezett egymással vagy nem. De az mindig jobb volt, ha meglepetést lehetett megcsinálni. — Milyen összegek cserélnek gazdát ilyenkor? — Mondok egy példát. Két élvonalbeli csapat megegyezett egy mérkőzésben, döntetlen ered­ményben. Mind a 22 játékos tudott róla. Ahogy hallottam, százezer forint összegről volt szó, és a mérkőzés vége előtt öt perccel behoztak egy cse­réjátékost, aki véletlenül belekaristolt és a labda beakadt a fölső sarokba. Ezzel győzött a csapat és hát amit az kapott azután a többi játékostól, hát azt nem tette zsebre. De ő nem tehetett róla. mivel nem volt beavatva. De hát a többi csapat­társak utána gondoskodtak .róla, hogy ne igen szerepeljen a csapatban. — Mennyi pénzt nyert maga a bundázásokkal? — Sokat. Hát sokat. De nem annyit, amennyit nyerhettem volna. — Mégis, mennyi az az összeg? Egymillió, két­millió. hárommillió, tízmillió? — Hát több millió. Én úgy hordtam az egymil­liót a táskában, mintha újságot vittem volna. Ezt tessék nekem elhinni. Ahogy az egyik sofőröm is mondta: úgy vettem át hatszázezer forintot, mint­ha négy kiflit vettem volna. Sport berkek ben, akik tudták, hogy ki vagyok, és tudták, hogy segítő­kész vagyok, hát megkömyékeztek. Volt közöttük bíró is. aki kölcsönént folyamodott és mondta, hogy utólagosan majd fix tippekkel honorálja a segítségem. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy mind az OTSH vezetése, mind az MLSZ elnöksége a legélesebben elítéli a totóvisszaéléseket, de nemcsak elhatároljuk magunkat a nyári kupában történtek­től, hanem levonva a következtetéseket, a rendőr­ségi vizsgálat lezárása után a vétkesség szintje alapján büntetünk is vezetőt, játékost, játékveze­tőt egyaránt. Hozzáteszem: a magyar labdarúgás és a totó egyaránt jobban járt volna, ha négy évvel ezelőtt, ahogy akkor több ízben javasoltam, bekapcsolódunk a nemzetközi csapatokkal nya­ranta megrendezésre kerülő Inter-totóba. Ez a társaság két évtizede éppen azért alakult, hogy fenntartsa a totózás nyári jogfolytonosságát és ki­zárjon minden esetleges visszásságot. Az első ta­nulság tehát: be kell lépni idén nyáron az Inter- totóba, de ennél sokkal fontosabb tanulságot is levonhatunk a történtekből. Nagyon hosszú ideje hallani különböző mérkőzésmanipulációkról, nép­szerű nyelven szólva bundákról. Ezeket az eseten­ként felvetődött vádakat, feltételezéseket eddig soha sarki bizonyítani nem tudta. A totóbotrány számunkra is figyelmeztető, hogy a jövőben nem szabad megállni a gyanús jelenségeknél, nem kell várni bizonyítékokra. — Ha nemcsak szurkolói fantázia, ha nemcsak lelátói pletyka van a háttérben, hanem bármely osztályban, akár az NB I és az NB n-es mérkő­zésein feltűnő lélektelenség, érthetetlen kedvetlen­ség jellemzi a játékot, ha nyilvánvalóan nem a győzelem megszerzése a legfőbb cél a pályán, a jövőben sokkal határozottabban kell fellépnie az MLSZ-nek. A nyíregyházi kézilabdasport minőségi előrelépése érdekében felújít­ják, új burkolattal látják el a városi stadion kézilabdapályáját. (elek) Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Hona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 544, megyén kívül 75 544. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 II K0I0I- Felelős kiadó: Mádl Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, ■WN^||jlN IN negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133-2058 Holtbiztos moglepotésok...

Next

/
Thumbnails
Contents