Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

4 Kelet-Magyaronzág 1983. május 15. Buenos Aires után a spanyol fővárosban is tüntetéseket rendeztek az Ar­gentínában eltűnt személyek sorsának tisztázását követelve. Hivatalos ar­gentin bejelentés szerint a junta sok ezer embert halottnak nyilvánított. Események címszavakban HÉTFŐ: Varsóban véget ért a Hazafias Nemzeti Ojjászületési Moz­galom, a Pron első kongresszusa — Thatcher brit minisz­terelnök úgy döntött, hogy június 9-re kiíratja az általános választásokat — A. baloldal előretört a spanyol helyhatósági választásokon KEDD: Andropov nyilatkozata finn társadalmi szervezetek kép­viselőinek: a Szovjetunió támogatja atomfegyvermentes öve­zetek létrehozását — Mitterrand francia elnök új nemzet­közi pénzügyi rendszert sürgetett az OECD párizsi ülésén részt vevő 50 miniszter előtt — Hu Jao-pang, a Kínai KP fő­titkára Belgrádba érkezett SZERDA: Púja Frigyes Belgiumban tárgyalt és két megállapodást írt alá — Franciaország nagyobb közös piaci kölcsönt vesz fel — Folytatódnak Párizsban és a francia vidéki városokban a diákzavargások — Véget értek a koalíciós tárgyalások Bécsben: Sinowatz eddigi alkancellár kapott megbízatást kormányalakításra CSÜTÖRTÖK: Budapestre érkezett Robert David Muldoon új-zélan- di miniszterelnök — Az amerikai képviselőház katonai ineg- ajánlási bizottsága több mint félmilliárdos összeget szavazott meg az MX-rakéták kísérleteire PÉNTEK: az izraeli—libanoni csapatkivonási megállapodás parafá- lását elhalasztották — Libanoni—szír külügyminiszteri talál­kozó Damaszkuszban — A Pravda cikke az eurorakétákról folyó genfi tárgyalások újrakezdése előtt: Washingtonnak kell lépnie ahhoz, hogy megállapodás jöjjön létre — Spil- jak az új jugoszláv államfő SZOMBAT: Szíriát fenyegető nyilatkozatok Izraelben, Reagan ame­rikai elnök „reméli, hogy Szíria mégis csatlakozik a libano: ni megállapodáshoz” — New Yorkban az ENSZ-közgyülés a független ciprusi államot támogató határozattal fejezte be ciprusi vitája — A chilei puccs 10. évfordulójának közeled­tére sokasodnak a diktatúra ellen tiltakozó akciók. Á hét hó rom kérdése O Miért fogadják el a szocialista országok Madridban a semlegesek és el nem kötelezettek kompro­misszumos javaslatát? Abban a másfél éve folyó diplomáciai csatában, amely­nek színhelye Madrid kong­resszusi palotája, döntő for­dulatot jelenthet, hogy a szo­cialista országok küldöttei sorra-rendre elfogadják a semleges és el nem kötelezett államok képviselői által ki­dolgozott kompromisszumot az értekezlet eredményes be­fejezése végett. A napokban a magyar delegáció vezetője is bejelentette, hogy a magyar kormány szintén kész magáé­vá tenni azt a dokumentum­tervezetet, s abban a formá­ban, ahogyan szerzői előter­jesztették. Igaz ugyan, hogy a szocialista országok állás­pontját nem tükrözi mara­déktalanul az a dokumen­tum, de a mielőbbi megálla­podás érdekében hajlandók aláírni. Az imperialista hatalmak képviselői ismételten zsákut­cába akarták juttatni a mad­ridi értekezletet, elhúzni akár a végtelenségig is, vagy úgy befejezni, hogy meddő­nek, eredménytelennek bi­zonyuljon minden eddigi tár­gyalás : záródokumentum nélkül, az európai együttmű­ködés folytatásának ígérete nélkül, a földrész országai biztonságának újabb szavato­lása nélkül. A fordulat meglepte az im­perialista országok küldötte­it, de még a semlegesek egyí- két-másikát Is. Van, aki most azon spekulál, miért is nem iktattak be a dokumentum­tervezetbe olyan elemeket, amelyek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ré­széről több engedményt je­lentettek volna, — hátha azo­kat is elfogadták volna?! A nyugatiak legtöbbje érzi, hogy már aligha lenne értel­me visszatérni a tárgyalások korábbi, vitáikkal és vádasko­dásokkal terhelt szakaszába. „Minél közelebb vagyunk a befejezéshez, annál nagyobb a madridi találkozón részt vevő államok felelőssége” — jelentette ki a szovjet kül­döttség egyik tagja, Igor és diáktüntetések, a párizsi utcákon itt és ott újra gép­kocsikat borogatnak fel és barikádokat emelnek, miköz­ben a könnygáz fojtogató, keserű szaga terjeng a leve­gőben. Persze, valójában szó sincs 1968 májusának ellenkező elő­jelű megismétlődéséről. De az bizonyos, hogy elégedetlenek ma is vannak Franciaország­ban: kezdve a breton gazdá­kon, akik a sertés árának nyomott volta miatt lázonga- riak, az adóterhek ellen til­takozó kis- és középvállalko­zókon át egészen az elit fő­iskolák hallgatóiig, akik rossz néven veszik, hogy az egyetemi reform elveszi né­hány kiváltságukat. A mai elégedetlenség jelentős része azokban a rétegekben válik hangosabbá, amelyeknek tag­jai két éve Mitterrand ellen szavaztak. A kép teljességéhez tarto­zik, hogy munkások és kis­emberek között is akadnak, akik úgy érzik: a mai pári­zsi kormány nem váltotta be ígéreteit. Nem akarta volna? Aligha hihető. Nem tudta? Ez már valószínűbb. De azok a dolgozó tömegek, akik az életszínvonal csökkenését (vagy épp a munkanélkülisé­get) saját bőrükön érzik, nem a kormány szándékait nézik, hanem az eredményeit, illet­ve az eredmények elmaradá­sát. Elmaradt a remélt diplomáciai áttörés az amerikai külügy­miniszter közel-keleti körútja nyomán. Képünkön: George Shultz elindulása előtt nyilatkozatot tesz a Tel Aviv-i repü­lőtéren — jobbra izraeli kollégája, Samir. Andropov. Megállapításának a jelenlévők az Andropov név miatt is figyelmet szenteltek, Madridban mindenki tudja, hogy a szóbanforgó szovjet diplomata az SZKP főtitkárá­nak a fia. És Igor Andropov figyelmeztette a 33 európai és a 2 észak-amerikai ország küldötteiből álló értekezle­tet: „Ne szalasszák el a kon­ferencia sikeres befejezésére most kínálkozó lehetőséget!” © Mi áll a franciaországi sztrájkok, tiltakozó ak­ciók, diáktüntetések hátteré­ben? Éppen két éve, hogy a fran­ciaországi elnökválasztáson győzött a baloldal jelöltje, Francois Mitterrand, akit a franciák többsége ajándéko­zott meg bizalmával. A sors furcsa fintora, hogy az év­forduló napjaiban a 15 évvel ezelőtti május viharos han­gulatát idézik fel sztrájkok nagyszabású nemzetközi ak­cióba kezdett a hét elején. Megragadta azt az alkalmat, hogy fővárosában ülésezett a tőkés világ 24 országát tö­mörítő gazdasági szervezet, az OECD, és a Párizsba sereg­lett 50 miniszter előtt kifej­tette: új nemzetközi pénz­ügyi rendre van szükség, le­hetőleg a valuták szilárd ár­folyamának biztosításával. (Köztudomás szerint most „jobbára lebegnek" az árfo­lyamok, a dollár pedig igen drága a többi valutához ké­pest, — a francia frankot a legutóbb le is kellett értékel­ni.) Az OECD ülésén részt vett amerikai küldöttség vezetői hűvösen fogadták Mitterrand javaslatát. Regan pénzügy- miniszter odavágta: előbb Franciaországnak a saját por­táján kellene rendet teremte­nie és az inflációt megfékez­nie, aztán hozakodjék elő ja­vaslatokkal. Az amerikai vá­laszra az lett a francia el­lenválasz, hogy Mitterrand miniszterei nem vettek részt a Regan által rendezett nem hivatalos küiönmegbeszélésen, amelynek témája a május vé­gén, az amerikai Williams- burgba összehívott nyugati csúcsértekezlet előkészítése volt. Párizsban kiszivárogtat­ták, hogy még az is megtör­ténhet, hogy Mitterrand nem megy el a csúcstalálkozóra, vagy ha igen, akkor ott a maga javaslatának fogadtatá­sától teszi függővé magatar­tását. (Még azt is rebesgetik a francia fővárosban, hogy Mitterrand esetleg módosíta­ná az amerikai rakétatelepí­tési terveket eddig helyeslő álláspontját.) A francia államfő és az amerikai miniszterek között „a süketek párbeszéde folyt” — vette elő a politikai nyelv sokszor használt kifejezését a szocialista párthoz közelálló Le Matin. Persze, még két hét van hátra a williamsbur- gi csúcstalálkozóig. S annak sikere — akárcsak látszatsi­kere — érdekében egyesek­nek megjöhet még a hallá­suk. Pálfy József Ékelhaláshoz sok. „Felvétel nincs — kérjük ne érdeklődjön” bostoni építkezésnél. n v j Froi per: mo\ age Wi űrien — felirat egy m- t gyes szónoki fogással g J élt Reagan az 1980-as választási kampányban, de ezt most alkalmasint elle­ne fordítják. Ezt mondta: „A gazdasági visszaesés az, ha a szomszédom munkanélküli. A válság, ha engem is kitettek az állásomból. És a megol­dás? Ha Jimmy Carter lesz munkanélküli.” Húsvét után az elnök el­merészkedett az acélvérosba, Pittsburghbe, ahol a munka­nélküliség az országos 10,3-as átlagnál jóval magasabb. Megoldásként mindössze a szakmai átképzést tudta ajánlani gyógyszernek, de az­tán autókaravánja gondosan elkerülte a találkozást a sok ezer, zuhogó esőben is kitartó tüntetővel, akinek táblái épp az ő menesztését sürgették. A munkaerő-állományt hi­vatalosan „csak megtizedel­te” a nagyarányú állásvesz­tés, az üzemek sarának bezá­rása. Valójában ennél riasz­tóbb a helyzet: a 11,5 millió munkanélkülin kívül öt-hat millió ember csak részlegesen dolgozik, persze alacsonyabb bérért. Arról csak becslések vannak, hogy hányán adták fel, főleg fiatalok, az álláske­resést, s nem kerültek be a statisztikába. A mostani mun­kanélküliség ugyanis az Egyesült Államok háború utáni korszakának legna­gyobb drámája. Választási kampányában Reagan „csodát" ígért, az inf­láció leküzdését a munkanél­küliség növelése nélkül. Ám kiderült, hogy a republikánus kormányzat mégis kíméletle­nül rálépett a gazdaság fék­jére. így évekig is eltarthat, amíg viszonylag elviselhe­tőbb szintre csökken a mun­kanélküliség aránya. A maj­dani fellendüléssel azonban struktúraváltásra is sor ke­rül, tehát sokan már valószí­nűleg soha nem fognak tudni elhelyezkedni régi szakmá­jukban. Munkanélkülinek lenni trau- matikus élmény. Kerengenék ugyan legendák arról, hogy az amerikai munkanélküli se­gély egészen csinos összeg, főleg, ha forintra számítjuk át, de akikor számítsuk ki azt is. hogy ezen az alapon Ame­rikában 40 forint egy pohár sör, 150 egy mozijegy és 10 ezer a lakbér... A segély kü­lönben államonként változik, összességében elmondható. A munkanélküliség tavalyi alakulása az USA-ban. hogy az állásvesztés a meg­szokott havi jövedelem 20— 50 százalékos csökkenését je­lenti. Ha pedig a munkanélküli segély „lejárt”, a még alacso­nyabb szociális támogatás az éhenhaláshoz sok, a megélhe­téshez kevés. Nem véletlen, hogy a munkanélküliségi mu­tató emelkedésével egyenes arányban növekszik az ön­gyilkosságok száma. A Fehér Háznak ugyan nem tetszik, de a társadalmi válsághangu­latra fogékony tévések fő té­mája már régóta a munka­nélküliek vergődése. A megtört, hitüket vesztett •emberek látványa az egész lakosságot megriasztja, hi­szen sokan tartanak, tarthat­nak hasonló sorstól. Különö­sen döbbenetes látvány, ha valahol néhány száz munka­hely nyílik és arra hóban- fagyban, már előző éjszaka sok ezren várakoznak. Akinek pedig még van ked­ve tréfálni, azt kérdi: lesz-e munkanélküli Ronald Reagan is/? Avar János A két éve megvert jobbol­dali pártok és vezetőik visz- sza szeretnének vágni Mitter- rand-nak, a szocialistáknak (és a kommunistáknak). Par­lamenti eszközökkel erre nincs alkalmuk, lehetőségük, hiszen a Bourbon-palota ban jelentős többség sorakozik fel a kormány mögött, így aztán abban bíznak, hogy az utcán tűrhetetlen állapotokat te­remt a rendbontás, és ennek nyomán megijed a polgár és külföldre menti vagyonát, akadozik a termelés és az el­látás, s a végén, a gazdasági­társadalmi összeomlás lát­tán az kerül hatalomra, aki majd „a törvényt és a ren­det” érvényesíti. © Igazi ellentét feszül-e az USA- és a francia elnök között az OECD párizsi konferenciája után? Mitterrand francia államfő — belső gondjait félretéve — A hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó Robert David Muldoon — felesége, valamint kíséretének tagjai társaságában — szombaton Heves megyébe látogatott. A vendégeket elkísérte Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes. Egerben a megye vezetői fogadták az új-zélandi mi­niszterelnököt, majd Marko- vics Ferenc tanácselnök tájé­koztatást adott az ország ha­todik legsűrűbben lakott me­gyéjének gazdasági életéről, a tanácsok munkájáról. A vendégek nagy érdeklő­déssel hallgatták az ismerte­tőt, amely körvonalazta a ter­melés minden ágában jelen­levő megye szerepét a magyar népgazdaságban. Gazdag történeti múltra te­kint vissza Hevesben a szőlő- termesztés és a borászat. A két történelmi borvidék — az egri és a mátraaljai — több mint 12 ezer hektáron terül el. Az itt termelt borokat szé­les körben, mintegy 40 or­szágba exportálják, többek között Űj-Zélandra is, ahol már jól ismerik az Egri bi­kavért, a Medoc noirt és a Merlot. A belföldről és külföldről egyaránt megnyilvánuló nagy kereslet kielégítésére újfajta komplex szőlő-, bortermelési programot indítottak be a megyében, amelynek ered­ményeként az elmúlt öt esz­tendőben mintegy 1300 hek­tárnyi új telepítésű terület termését szüretelték. Az új-zélandi kormányfő és kísérete ezután városnézés­re indult: megtekintették a patinás város történelmi mű­emlékeit, többek között a székesegyházat és az egri vá­rat. Egyesült Államok, 1983 Az új-zélandi miniszterelnök Heves megyébe látogatott

Next

/
Thumbnails
Contents