Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

... maiunk léalmá­... Kellett eladni. Ezek a vá­rosok és községek tudják, hogy olcsóbb termékhez jut­nak így, a termelőszövetke­zet viszont kiszámította, még e nagyon olcsó üzletekkel is rentábilis lehet a vállalko­zás. TAVASZT ÍRUNK és a megkeresett helyekről szinte kivétel nélkül megérkeztek az engedélyek. A termelőszö­vetkezet megvásárolta a szükséges faházakat, kivá­lasztotta a foglalkoztatni kí­vánt kereskedőket. A tervek szerint 10—12 saját üzlet lesz már 1983-ban. Ennyi hát a történet. Ennyi a valóság, amit ügyeskedésnek, valami­képpen a termelőszövetkezet­hez méltatlannak ítélnek egyesek, és amelyet dicsérnek mások. Tudom én, hogy nagyon nagy baj származhatna ab­ból, ha most minden terme­Videoton­bemutató Videoton-bemutatót és -vá­sárt rendezett nyíregyházi raktáráruházában a VAS- VILL. Az árengedményes cik­kekből bárom nap alatt je­lentős forgalmat bonyolítottak le. (J. L. felv.) .. ..ék ez nem len­ne jO. Honnan hát az ellenérzés? Rosszmájú vagyok, ha úgy vélem, hogy egy kicsit az irigységből, de így vélem. Kereskedőellenes vagyok, ha azt mondom, hogy pozíció­féltésből, de ezt is mondom. Mindent összevetve egy rossz beidegződöttségtől, ami sze­rint a paraszt maradjon pa­raszt, termeljen, az a dolga. EMLÉKEZZÜNK: sokan felháborodtak akkor is, ami­kor a termelőszövetkezetek az első melléküzemeket léte­sítették, amikor az iparral is foglalkozni kezdtek. Nem egy szövetkezet elnöke az egzisz­tenciáját kockáztatta érte, és az alaptevékenység megszál- lotjai ugyanazt mondták, amit ma a kereskedő szövet­kezet ellenszurkolói. Hová értünk ? A melléküzemek nyeresége a mezőgazdasági fejlesztés egyik forrása lett, és hovatovább az ipar nagy vesztesége lenne, ha felszá­molnák ezeket. Az idő a bátrakat igazolta. Hiszem, hogy így lesz ez a kereskedő termelőszövetkeze­tekkel is. Bariba Gábor • . try dfl"6( ^ vagy nem? — A korábbi vezetés ál­láspontja az volt, — mondja az elnök, — hogy a baromfi- ágazat csak nyűg, örökös veszteségforrás, mindenkép­pen meg kell valahogy sza­badulni tőle. Szóvá tették ezt a Hunniacoopnál is, amely­nek egyébként tagja a ter­melőszövetkezet. A székelyi elnököt valamiképpen arra vetette a jó sorsa, és meghal­lotta a beszélgetést, rögtön ajánlatot tett, hogy átveszi bérbe az istállókat. A szót tett követte Nagy- szekeresen, és a következő turnus csirkéit már a széke­lyi tsz-be átlépett emberek gondozták. És lám, nekik el­kezdte hozni a pénzt. Varázs­lat történt? Szó sincs róla! Néhány munkaszervezési fogás, és máris termett a jö­vedelem. Nem volt nehéz túl­szárnyalni a korábbi évek eredményeit. Az öt százalék fölötti el­hullás, a megengedhetetlenül magas takarmányfelhaszná­lás megszüntetése önmagá­ban nyereségessé tette a vái­székelyieK -------«...—. dolgozók fizetésének negy­ven százaléka függ az ala­csony elhullástól, és takar­mányfelhasználástól. De eny- nyivel nem értük be, mesz- szebbre néztünk. Nem hiába. Addig mentek, amíg nem találtak egy kiszu- perált 424-es vasúti gőzmoz­donyt. Ennek végállomása a csirketelep, ahol végleges he- lyére téve ontja a meleget a megnövekedett számú szár­nyasoknak. Ez adta a legna­gyobb megtakarítást. 79-ben még több mint negyedmillió liter fűtőolajat használtak el a telep fűtésére, miután a mozdony beállt, áttértek a szénportüzelésre. Ez a hulladék a TÜZÉP-en 22 forintba kerül mázsán­ként. Ennyi pénzért alig több mint két liter tüzelőolajat le­het kapni. Még ennyit is sokallnak. Már várják a nye- sedékaprító gépet, amellyel az almásokban eddig elége­tett gallyat teszik alkalmassá a kazán fűtésére. Nem voltak elégedettek az épületek kihasználtságával sem. Korábban negyvenezres turnusok követték egymást, de a tavalyi ötből három 75 ezres, kettő pedig százezres T avaszi szél nyargal a Szőlőhegyen. A ha­lastó kövein csattan a víz, megnyugszik és oldalt fordul, jön a következő hul­lám. A régi szigetet is el­öntötte a víz, egy-egy bar- nálló maradvány a vadka­csák pihenőhelye, most ők is távol vannak. A vízben álló ágtalan fa­törzsek mintha felelnének a táj nyugalmáért. Autók félkaréja a tó észa­ki oldalán. Mozdulatlan szobrok az emberek, bíznak a szerencsében. A vadpecá- sok a túloldalra húzódtak, hangjukat időnként áthozza a szél, csatát vívnak a hal- őrrel is. Három falu találkozása a terület. Tét felől érkezik a patak, csendesebb, mint a tó. A távoli fák ágai közt látszanak a székelyi házfa­lak, s a dombok mögötti öze-tanya rejtve marad a fürkésző szemek előtt. A szőlőhegyi gyümölcsösök tiszták, mint falusi első ud­varok Messziről fehérük a kacsatelep. Vastraverzek vastag veze­tékei kötik össze a tájat. A madárijesztő a régi szőlőre emlékeztet. Talán itt felejtették. A sorakozó víkendházak a pihenni vá­gyó városi embert csalogat­ják hétvégeken a dombok közé. A repülőgépből készült nyaraló az ügyeskedés pél­dája ... A túloldali dűlőben érte villámcsapás a fiatalasz- szonyt. Apám biciklijét a parton lopták el. Fiam is itt siratta meg elveszett torna­cipőjét ... Átjön a tó a föld alatt, szivárog a patakkal összekö­tő csatornába Két kislány figyeli a vízbe dobott ke­nyérdarabokat. Várják a hal felbukkanását, majd le­vetik cipőiket. A nagyobbik belemegy a térdig érő víz­be. A kisebbik fél. Hátha víziszörny van a hínárban. Aztán óvatosan bemerész­kedik. Együtt mennek a gátalagútba, megnézik a tavalyról maradt fecskefész­ket ... A víz, mint kis he­gyi patak, csordogál az el­zárószelep láthatatlan nyí­lásain. Megkondul a székelyi kis- templom harangja. Gyer­mekkoromban gyakran ját­szottam a harangozó fiával. Egyik alkalommal a haran­gozó megbízott bennünket, délben harangozzunk. Sze­rettük a focit, elfeledkez­tünk a kötelességről. Kettő­re járt az idő, amikor eszembe jutott a megbíza­tás. Harangoztunk. Mire a tűzfigyelő odaérkezett, egye­dül maradtam. A többiek el­szaladtak. Kaptam pofont az ő nevükben is. A patak melletti úton csi­ga vonul át, méltósággal ci­pelve házát a hátán, mint­ha a horgászok autói a vi­lágon sem lennének. A na­gyobbik lány kidob a vízből egy döglött halat. Volt idő, amikor a tóban kézzel is halásztak. Két horgász érkezik. Nagy gonddal készítik elő felszerelésüket, majd he­lyet foglalnak a parton. Időnként csobban a víz, fel­élénkül a táj. Gyermekkorom óta válto­zott a vidék. Arcot cserélt, közelebb került hozzá a város. Tóth László Vállalati torv<*tiy Ruha helyett utalvány Saját munkaeszköz az építőknél Megyénk legnagyobb válla­latának legmagasabb fóru­mán, a bizalmi küldöttek tes­tületi ülésén a kollektív szer­ződés került napirendre a kö­zelmúltban. A Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál értékelték a „helyi tör­vény” múlt évi végrehajtását és döntöttek az idei módosí­tási javaslatokról is. Egy sor demokratikus fórum előzte meg ezt a döntést. A módosí­tások egybeesnek a dolgozók kéréseivel, javaslataival, ugyanakkor nem hagyják fi­gyelmen kívül a vállalati ér­deket sem. Az említett fórumon köz- megelégedésre hangzott el, hogy tavaly is megtartották a kollektív szerződés előirásait. A megnehezedett körülmé­nyek ellenére megfelelő volt a dolgozók szociális és kom­munális ellátása. A figyelem­re méltó eredmények közül csak hármat ragadunk ki. A múlt évben vállalati tá­mogatással a SZÁÉV nyolc­van dolgozója jutott lakás­hoz. A jól dolgozó szocialista brigádok jutalmazására több mint egymillió forintot fizet­tek ki. Mintegy húsz száza­lékkal több újítási javaslat érkezett, az előző évinél jóval több újítási díjat fizettek ki. Az újítások alakulásából a dolgozók hangulatára is lehet következtetni. Az idei módosításokat ért­hető módon több vita előzte meg. Az is igaz, hogy nem mindenki fogadta egyértelmű örömmel a változásokat. Csakhogy a változásoknál fi­gyelembe kellett venni a köz­ponti előírásokat is. A köz­ponti előirásoknak megfelelő­en szabályozta a módosítás, hogy beosztás szerint kik kaphatnak gépkocsiátalányt. Felsőbb rendeletre emelték a dolgozók ebédtérítését 50 fillérrel. Van olyan új rendel­kezés is, amely mind a vál­lalatnak, mind a dolgozónak jobb lehet, ámbár a dolgozók­tól nagyobb figyelmet köve­tel. A sokat vitatott munka­ruhát ettől az évtől a vállalat munkásai nem a raktárból kapják, munkaruha-utal­ványt kapnak, maguk vá­lasztanak a boltban és termé­szetesen személyesebb érde­kük fűződik ahhoz, hogy a ruha tovább tartson. Csákányt, lapátot és egyéb szerszámot sem vételezhetnek már a raktárban, szerszám­használati pénzt kapnak, mondhatnánk úgy is, hogy a saját szerszámukkal dolgoz­nak, így jobban vigyáznak rá, s érdekeltek abban, hogy a szerszám kevésbé kopjon. A módosítás szerint a fizikai dolgozók idén 2,7, a nem fi­zikaiak 1,6 százalék béreme­lést kaphatnak. Ám a mozgó­bér egy részét alapbér esítet- ték, így a jól „húzó” fizikaiak akár öt százalék béremelést is kaphatnak. A kollektív szerződés az újabb módosításig törvény. Pontos végrehajtását a szak- szervezeti bizalmiak is előse­gíthetik. N. L. A sényői Zöld Mező Terme­lőszövetkezet elektrotechnikai üzemében húszezer darab he­gesztőtrafót gyártanak. Ebből a jelentős mennyiségből len­gyel exportmegrendelésre Is készül trafó. (Elek Emil fel­vétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents