Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

1983. április 10. Kelet-Magyarország 3 Csend, jé levegí, gyógyító viz Sóstó nyárra készül A vevő szerepe E lső a vevő: gyakran hangoztatott, de a gya­korlatban nem mindig érvényesített elv mind a ke­reskedelmi vállalatoknál mind az iparban. Ezért gyűjtöttünk csokorba néhány példát, amelyek a megcson­tosodott gondolkodást, s ame­lyek a változást jelentik. Az egyik bútorgyárunk elő­jegyzésre hirdeti szekrényso­rát. A vevő akkor lepődött meg. amikor a bútorboltban mégis elutasították, mond­ván, hogy már nem is gyárt­ják azt e izonyos szekrény­sort. Még szerencse, hogy a leendő vásárió nem nyugo­dott bele a ajékoziatásba, s a gyái vevőszolgálatának írt. Kiderült, hogy mégis megle­het kapni a szekrénysort, mi több, a bútorbolt irányítói is elnézést kértek a panasz- köríyvi bejegyzés után. A másik példa a szolgáltatás­ból való: egy porszívót há­romszor kellett javítani, míg egyszer jó lett — itt is leve­lezés után. Ennyit a rosszról. A jónak ismét bútorgyár volt a fősze­replője: írt valaki, hogy el­törték a vitrin üvegét, szíve­sen megfizetnék, ha küldé­sének másikat. A levelezés helyett a kész üveg érkezett az ország másik végéből. S ilyenkor elégedett az, aki in­nen vásárolt, másnak is elhí­reszteli a jó magatartást. Közismert, hogy a bútor­ipar kínálata és a vásárlók igényei nem teljesen fedik egymást napjainkban. En­nek tudható be, hogy ver­senyben állnak a gyártók egymással, s nyilván az bol­dogul, aki kedvében jár a vá­sárlóknak, igyekszik keresked­ni. (Más kérdés, hogy a bú­torbolt egyedül áll adott he­lyen, vagy tőle vesznek, vagy senki mástól, s így még ne­hezen ismeri fel a követendő magatartást.) A szolgáltatás példájánál is fel kell ismerni, hogy az újabb kisvállalatok, kisszövetkezetek között kon- kurrenciaharc alakulhat ki, s az tartja meg hosszú távra is a megrendelőit, akinek a munkájában megbíznak. A kereskedés alapja a bi­zalom — mondják sokan. Ezt érdemes felismerni akkor, amikor nem hiánygazdálko­dásról, elosztásról, hanem igazi kereskedésről beszé­lünk. Szerencsére egyre jel­lemzőbb ez az önálló válla­lati gondolkodásnál. Ha ezit erősítik az érdekeltséggel, amikor a dolgozó is látja, hogy a vállalata, szövetkeze­te csak így boldogulhat, ak­kor találkozik a vevő és az eladó, s mindkettő elégedett lehet egy jó vásár után. L. B. Sóstó. Gyógyfürdő, üdü­lőövezet. A gyógyító víz­nek százados híre van. Üdülők viszont csak azóta léteznek, amikortól gyö­keret vert, fejlődésnek in­dult Nyíregyházán is az ipar. A tó környéki haza­kon ilyen táblák olvas­hatók: Titász, Taurus, Ép­szer, Mezőgép és még né­hány tucat. Itt is tapasz­talni, hogy Sóstó már ké­szül a vendégek fogadásá­ra. Látható jelek: szorgalmas munka folyik a parkban, a szálló környékén. A strand területén is egyre élénkebb a mozgás, az üdülőkben viszont a személyzetnek van sok dol­ga. Tóth Erzsébet, a Titász oktatási központ (ez a neve a tetszetős intézménynek) gondnoka első mondataiban tömören fogalmaz: — Szépítkezünk. Jön a nyár és mint mindig, nagy lesz itt a forgalom. Bár ez nem üdülő, a szezonra még­is gonddal készülünk. Nem üdülő? A hallottakból Ítélve valóban nem az, vagy csak részben. Az épület má­sodik szintje állandóan mun­kásszálló, másreszt rendsze­resek a továbbképző tanfo­lyamok. Ettől függetlenül, ha jön a nyár, színesebb lesz az élet. — Jönnek üdülők az or­szág különböző részéből. Gyakoriak a nászutasok, de igazából a gyermekek van­nak a legtöbben. A nyíregy­házi üzemigazgatóság dolgo­zóinak gyermekei mindig itt töltik a nyarat. Turnuson­ként, naponta 50—60 fiú és lány érkezik. Pedagógusok vigyáznak rájuk, naponta háromszor étkeznek, sportol­Minden készen áll a Titász- üdülőben. hatnak, játszhatnak, stran­dolhatnak. Sóstón, az üdülőkben gond­talan az élet. Avagy megsem? — Aki csak pihenni akar, az Sóstóra jó helyre jön. Vi­szont nincs elég szórakozási lehetőség, nincs megfelelő közlekedési út, nem megfele­lő a bevásárlási lehetőség. Aki pihent, üdült már egy­szer megyeszékhelyünk szép, sőt patináns helyén, az min­dig visszavagyik. Danyi And­rásáé, a telefongyári üdülő gondnoka állítja ezt. — A mi üdülőnkben egy- egy turnusban 25-en pihen­hetnek. Az ország különböző részéből, gyakran külföldről érkeznek vendégek. Nagyon megszeretik ezt a helyet. ír­nak levelet és közlik, mek­kora élmenyben volt részük. Az idei szezonra már felké­szültünk. Akár holnap is jö­hetnének a vendégek. A Mezőgép vállalat üdülő­jében öt hétig tartott a fes­tés. Ma már a szobák, a tár­salgók, az ebédlő rendben vannak. Kató Béláné minde­nes csak azt mondja, ami friss értesülése: — Először úgy tudom a nyugdíjasok jönnek majd. Minden évben úgy van, hogy két hét a nyugdíjasoké. Ak­kor családias a hangulat, de egyébként is. Szeretek itt dolgozni. Néha sok a munka, de a vendégek öröméért ér­demes dolgozni. Sok a munka. Ezt mondta Korponai Kálmánná is az Épszer-üdülőben. Sóstó nyárira készül, várja a vendégeit. Néhány hét és be­népesülnek a tiszta, kényel­mes szobák. Akik majd ér­keznek, azoknak jó pihenést! S. E. — Jó napot kívánok, üd­vözlöm, drága művésznő! — Tizennyolc óra ... húsz perc ... harmincöt másod­perc. — Nagyon kedves! Be­szélgetésünkhöz igazán stí­lusosan ült le. — Pontosan, mint min­dig. — Azt kérdezem most ha­zánk leghíresebb, hogy úgy mondjam, barométerétől... — Barom?! — Szóval azt kérdezném öntől, drága művésznő: ho­gyan sikerült ilyen kitűnő­en regisztrálnia magnóra a huszonnégy órát? — Pontosan. — Amikor feltárcsázom a pontos időt, és ön meg­szólal, mindig eszembe jut­nak a régi nagy tragikák. Ilyen elementáris prózate­hetség talán egyik sem le­hetett. Hogyan került, mű­vésznő, erre a pályára? — Már kisgyermek ko­rom óta foglalkoztatott, az­tán sokáig nem. —■ Tehát tudatosan ké­szült erre a pályára? — Pontosan. Ugyanis an­nak idején a barátnőm hí­vott magával, mert ő ol­vasta az újságban, hogy a pontos időre megbízható be­mondót keresnek. Elkísér­tem, de aztán bentragad­tam. — És? — A többit már tudja. — Tehát sikerült az ál­mait megvalósítania! — Nézze, erre már nehe­zebb válaszolnom. Én olyan vagyok, mint a csörgő óra. Húzzanak fel, és én csör­gők, pontosan. Imádok csö­rögni! Imádom, ha szükség van rám! De tudja, sokszor hiába húznak fel, és állítják be a csörgőt. Jön valame­lyik mutató, a kicsi vagy a nagy, és puff neki, a csör­gőt magával vonszolja. Ké­rem, az élet is egy ilyen nyaktörö mutató. — Csak nem? ön elége­detlen? — Természetesen. Hiszen az elégedetlenség az egyet­len mozgató rugónk, ami ketyegtet bennünket némi csodával, szépséggel. Tudja, amikor néha magam is fel­hívom a pontos időt, elbi­zonytalanodok. Talán gyor­sabban kellett volna mon­danom! Az idő rohan, én meg becsaptam a drága közönségemet. Becsaptam azzal, hogy tizennyolc óra ... negyvenöt perc ... és a másodpercet időnként le is nyeltem. — Csodálatra méltó ön, drága művésznő! — Pontosan, mint min­dig. — De azért pihenésre jut ideje? — Ugyan, kérem! Az én életem nem több, mint egy stopperóra. Tudja, mi mű­vészek így élünk; jön egy futam, valaki megnyom egy gombot, eldörrenti a start- pisztolyt, mi pedig ketye­günk, amíg ki nem kapcsol­Nemcsak lassan, drágán is Ismét a színészházról Lapunk 1983. március 27-i számában cikk jelent meg a nyíregyházi színészház építé­sének elhúzódásáról. Cikkünkre most Deák László, a Nyírber igazgató- helyettese válaszolt. A megvalósítási szakasz az 1982. március 1-én átadott munkaterülettel es az 1982. március 3-án rendelkezésre adott komplett kiviteli ter­vekkel indult. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy a terv komplettsége feltételezés volt, mert részlettervek tekinteté­ben a mai nap is folynak egyeztetések. A Nyírterv alapozási ter­ve alap i an a SZÁÉV nem vállalta a kivitelezést. A sík­alapozás helyett mélyalapo­zást kért. A tervező hozzá­járult a cölöpalapozáshoz, mely 1982. július 1-tól októ­ber 6-ig elkészült. A tervek kiegészítését kö­vetően 1982. október 21-en 32 millió 923 ezer formt terve­zői áron meghatározott be­kerülési költséggel és 1983. november 30-i befejezési ha­táridővel jött létre vállalko­zói szerződés. A SZÁÉV 1983. január 4-én 38 millió 864 ezer forint bekerülési költsé­gű vállalkozói ajánlatot tett. A költségnövekedést néhány anyag és szerkezetnek terve­zettől eltérő alkalmazási szándéka jelentette. Az anyag- és szerkezetmódosí­tási javaslat minden esetben költségnövelő volt. A rendkí­vüli mértékben magas ár­ajánlatot további költség- csökkentésre irányuló tár­gyalások, egyeztetések soro­zata követi még napjainkban is. A Kipszer-technológiával 1982. november-december hónapban kellett volna in­dulni, a műszaki feltételek adottak voltak. A kiviteli munkák végezhetők az érvé­nyes vállalkozói szerződés ke­retén belül akkor is, ha egyes műszaki megoldások tekinte­tében még egyeztetés van. (A szerit, megjegyzése: abban bíztunk, hogy a városközpontban igen rö' vid idő alatt korszerű épületet emelnek. Ebben az esetben a viszonylag magasabb árat is ellen­súlyozta volna a gyors megvalósítás. Az építés helyetti viták viszont azt bizonyítják, hogy a vál­lalati érdekek a városi célok ellen dolgoznak.) Nőre váró feladat Beosztani a fizetést A legtöbb helyen a nőre vár az a feladat is, hogy a család jövedelmet oeossza. Nem egyszerű dolog, külö­nösen ahol gyerekek van­nak. Hogy osztja be a pénzt? ezt kérdeztük a Nyíregyházi Konzervgyárban. K. Kálmánné három gyer­mek édesanyja. Férjével együtt havonta 9 ezret visz­nek haza: — Mire befizetjük a csek­keket, 6 ezer forintunk ma­rad. Ezt előre beosztom. Hét­köznapokra 100 forint kia­dást számítok, szombat—va­sárnapra 400 forintot. Ami marad, abból apróságokat vá­sárlunk és a legszükségesebb ruhaneműket, leginkább a gyerekeknek. Nekik mindig keü valami: hol a cipő kopik el, hol a nadrág, nagyobb dolgokra a KST-ből jut, fér­jem 500 forinttal van ben­ne. Megtakarított pénzünk leginkább akkor van, ha a fűtésért már nem kell fi­zetnünk. — Kertünkből sok minden kikerül, s ez sokat számít a kosztpénznél — veszi át a szót M. Miklósné gyártáskö­zi ellenőr, több gyermekes-V nak minket. Magánéletün­ket is így késsük le. De ha újra kezdeném, én akkor se késnék. — További tervei? — Nagyok és izgalma­sak! Elvállaltam a metró­vonalak hangos bemondá­sát. A napokban írtam alá a szerződést. —• Komoly és megtisztelő szerep. — Pontosan, mint min­dig. Tudja, ebben a szerep­ben az a csodálatos, hogy intuitívnek kell lennem. Mert ha valaki a sínek kö­zé esett, akkor már hiába mondom neki, hogy hagyja el a biztonsági sávot. És so­rolhatnám az ehhez hasonló drámai feszültségeket! — Mikor és hol hallhat­juk a művésznőt legköze­lebb? — Mivel a tüdőm egy ki­csit haszontalankodik, ki­használva ezt az alkalmat, elvállaltam a rádió pontos idő jelzéseit. — Gratulálok! — Jó, jó, de nem mind az ötöt, csak az ötödik sípszót! Szűcs Mariann _________________________y családanya. — Nekünk ha­vonta 8800 forint jön össze. Ebből 4 ezer marad koszt­ra, ruhara meg az egyéb szükséges dolgokra. Nem sok, de be lehet osztani. Igaz van egy Trabantunk, ennek üzemanyagköltségét a férjem másodállásából fe­dezzük. A családi házunk fű­tését a KST-ből fizetjük, eb­ből jut ruhára, cipőre, szó­val a nagyobb dolgokra. Gy-né tulajdonképpen még gyesen lehetne, de fér­jével úgy döntöttek, hogy la­kást cserélnek és több pénz kell. — Havonta 4000 forint fix kiadásunk van. A fizetésünk­ből fennmaradó összegből ruházkodunk, de a három gyermekre gondolunk leg­először. Miattuk teszünk gyakran kirándulást a he­gyekbe, noha ez is sok pénzt felemészt, így kevesebbet tudunk félre tenni. Kosztra nem költünk sokat. És soha nem határozom el hó elején, hogy mennyit fogok na­ponta költeni. Valahogy ki­alakult bennem, tudom mi a határ. S. Árpádné öt éve özve­gyen gondoskodik népes csa­ládjáról. Igaz a nagyobbik lány már férjhez ment, de egy fedél alatt élnek tovább­ra is. — Havi jövedelmünk — fizetés, özvegyi nyugdíj, ár­vaellátás, családi pótlék — valamivel meghaladja a tíz­ezer forintot. Ebből már itt a munkahelyemen kifizetek 750 forintot — ebből 250 a KST. Minden gyermekem­nek váltottam 100—100 fo­rintos ifjúsági takarékbetét­könyvet, s mire a rezsit is rendezem — ami 2200 fo­rint — a megmaradó pénz­ből a kosztra szükséges ösz- szeget teszem félre. A három kereső gyermekem 500—500 forinttal hozzájárul a kia­dásaimhoz, illetve a koszt­hoz. Én hétköznapokra koszt­ra 100 forintot számolok, szombat, vasárnapra kell 700 forint. Ezt előre félre te­szem. így marad általában 3200 forintom. Ami szép ősz- szeg, csakhogy egy ilyen nagy családban mindig akad valami különkiadás. Ha más nem gyakran van névnap, születésnap, nem beszélve az ünnepekről. Azért nem panaszkodom: beosztással, kiegyensúlyozottan élünk. Én édesanyámtól tanultam meg a takarékoskodást. VANNAK AKIK KRITI­ZÁLNAK, VANNAK AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Deák Jánost, a Volán 5. számú Vállalat csoportvezető szerelőjét, ami­kor az energiatakarékosság­ról beszélgettünk: Tud jobbat — Csak számoljunk egy ki­csit: egy ZIL-kocsi száz kilo­méteren a mai benzinárak mellett 600 forintot fogyaszt. Ettől már jobb, ha átalakít- juk a kocsikat, s IFA-motort szerelünk be. Annak az üzem­anyagköltsége nem kerül még kétszáz forintba sem. — Csakhogy a szerelés költséges! — De megéri. Már az 51. kocsinál tartunk, úgy szá­moljuk, hogy száz óra szük­séges egy átszereléshez. Ele­inte egy kicsit problémás volt, anyag sem úgy állt ren­delkezésre, mint most, a gép­kocsivezetők is idegenkedtek az átalakított kocsiktól, de most már nem cserélnének. — Miért? — Mert nem kell félniük a túlfogyasztástól, ami nálunk zsebre megy. Akár kezdő va­laki, akár rutinos vezető, az üzemanyagnormát nem sza­bad túllépnie. Márpedig egy ZIL-nél elég egy kis figyel­metlenség, s maris literekkel többet fogyaszt. — És ez mindenütt így van? — Dehogy. A KPM közúti ellenőrzése olyan teherautót is talált, ahol a megengedett­nél 40 százalékkal magasabb volt a fogyasztás. Most már abból a termelőszövetkezet­ből ide hozzák javításra az autót, a diagnosztikai soron beállítjuk, de ez még csak az egyik oldal. — A másik? — Hogy a gépkocsivezető is érdekelt legyen a fogyasz­tásban. Meg kell őket taníta­ni a helyes vezetési stílusra, s akkor literekben lehet mér­ni a kisebb fogyasztást, ami igen sok pénzt jelenthet egy gazdaságban, ha összeadják. Nálunk megtanítják őket a helyes vezetésre, jó lenne, ha másutt is gondolnának erre. — Mitől tudják jobban önöknél? — Gondolunk a legújabb módszerekre. A ZIL-kocsik átalakítása csak az egyik pél­da. De hogy a szerelési gya­korlatot említsem: elég szól­ni a könyvtárban, hogy va­lamilyen szakkönyv szüksé­ges, egy-egy új típusnál el­méletben is tisztában akarunk lenni a javítással, s máris megkapjuk a könyvet. Né­hány nap múlva Budapestre utazom egyhetes továbbkép­zésre, hogy az IFA-motorok szerelését jobban megismer­jem. — Az egyénnek is szerepe van az üzemanyag-takarékos­ságban a szerelőknél? — Természetesen. Ezért most egy olyan átalakitáson dolgozom — már két kisér- leti példányt csináltam —, ahol a levegőszűrőt máshová helyezzük az átalakított ko­csiknál, s így nem lesznek olyan zajosak. V (s. á ) Lányi Botond Kereskedés A riport

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents