Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-06 / 80. szám

1983. április 6. Kelet-Magyapoesaág 3 Számítógép vezérli Kenyér­gyár korábban Gondokkal küzd a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat. A megyeszék­helyen az igényekhez képest naponta tíz ton­nával kevesebb kenyeret sütnek. A hiányzó meny- nyiséget a nagykállói és a tiszavasvári sütőüzem­ből szállítják be a nyír­egyháziaknak. Biztató viszont, hogy Nyíregyhá­zán az Orosi úton jó ütemben épül az új ke­nyérgyár, amelyet szá­mítógép vezérel majd. Az eredeti tervek sze­rint 1985 végén akar­ták átadni az új gyá­rat, de egy nemrég ho­zott intézkedés nyomán már 1984 karácsonyára munkába akarják állíta­ni az új üzemet. A megyei tanács so­ron kívül tízmillió fo­rint hitelt folyósít a sütőipari vállalatnak, így meggyorsulhat a beru­házás. A régi kenyér­gyárat később kizáró­lag süteménykészítésre használják majd. Az építkezés kivitele­zője a Kelet-magyaror­szági Közmű- és Mély­építő Vállalat. Az építők azt vállalták, hogy 1984. november 7-re készen és hibamentesen átadják az épületet a hozzá tar­tozó szociális létesít­ménnyel együtt. Ha ez sikerül és a gépek is folyamatosan érkeznek, a következő év decembe­rében már valóban az új gyárban süthetik a nyíregyháziak ünnepi kenyerét. Jelenleg a nyíregyházi sütőüzemek napi kapa­citása negyvenhét ton­na. Az új gyárnak egy­magában negyvennyolc tonna lesz a kapacitása, s általa felszabadul a ke­nyérgyártás alól a 20 tonna kapacitású pék­süteménygyár. (n. I.) A Nyíregyházi Ingatlanke­zelő és Szolgáltató Vállalat központjában három szocia­lista brigádot tartanak szá­mon a házfelügyelők csoport­jánál. Legjobbnak ítélik a Május 1 brigád tevékenysé­gét. Háromszáz óra A brigád vezetője Koczka József né. A Kossuth utca ele­jén, a „piros házban” látja el a felügyelő tisztet. A kényel­mesen berendezett szolgálati lakásában díszes brigádnaplót mutat. Ebből egyebek között kiderül, hogy 1978-ban, az alakulás évében 300 óra tár­sadalmi munkát vállaltak. Túlteljesítették. A következő években is. Ügy tűnik, így joggal ítélték nekik az ezüst­koszorús címet. — Nem találkozunk min­dennap, mint egy összevont munkahelyen. De a felada­tunk olyan, mint a többi bri­gádé. Vállaltuk, hogy különö­sen figyelmesen bánunk a bérlőkkel. Parkosítunk, virá- gosítunk minden évben. Ta­Tudás és munka A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szakszer­vezeti bizottsága március hó­napban Tudás és munka címmel vetélkedősorozatot rendezett, amelyen három­fős csapatok vettek részt, két szakszervezeti tisztségviselő és egy partner gazdasági ve­zető felállásban Tizenegy építési területen összesen 480 versenyző vett részt a tanulságos vetélkedő­sorozaton, s a munkahelyi se­lejtezőkből 15 csapat, jutott a döntőbe, amit március 31- én rendeztek Nyíregyházán. Első lett a központ 1. csa­pata: Benkő Tibor, Tóth Jó­zsef né és Ungvári Albertné. Második helyezett a III. fő­építésvezetőség 1. csapata: Balogh Antal, Bíró László és Tornai Károly. Harmadik a központ 2. csapata: Pongó Károlyné, Venczel Józsefné és Stevanyik Istvánné. Az első két csapat bejutott a megyei döntőbe, amire áp­rilis hónap folyamán fog sor kerülni. Vitára ösztönözni Véleményt mond, kiáll a politika mellett Négyesi Jó­zsef, a propagandista. A Nyír­egyházi Konzervgyár osztály- vezetője aránylag fiatal pro­pagandista, ötödik esztende­je végzi ezt a most nem is olyan könnyű pártmegbíza­tást. „1979-ben végeztem el a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosítóit, alapszakom a politikai gaz­daságtan volt. Most a ma­gyar munkásmozgalom tör­ténetéből vezetek szemináriu­mot a gyárunkban”. Vallja, hogy most, a nehe­zebb gazdasági körülmények még inkább követelik, s igény­lik a ideológia, a politika mel­letti kiállást. „Csakhogy most ez nehezebb, árnyaltabb munkát igényel, s a brosúra­ízű oktató-nevelő munká­nak befellegzett. Ha most tanítjuk a párt, a munkásosz­tály vezető szerepét, akkor óhatatlan, hogy a mai vi­szonyokkal ne hozzuk össze­függésbe. Nem lehet eltekin­teni az élettől. a mai való­ságtól, a gyakorlattól.” Húsz hallgatója van Né­gyesi Józsefnek. Segédmun­kások, művezetők, csoportve­zetők, huszonévesek és kö­zel a negyedik X-hez. „S bár igaz, hogy számon kérjük az irodalmat, a leadott előadá­sokat, de ma ez már kevés. Elképzelhetetlen olyan fog­lalkozás, hogy ne kerülne szóba: no és hogyan van ez most, s nálunk hogyan ér­vényesül a gyárban. Olyan időket élünk, amikor a pro­pagandamunka nem szakad­hat el a napi politikától. Egyik alkalommal felvető­dött a szemináriumon: miért nem szól bele a párt abba, hogy mennyi legyen a bér­emelés? Miért nem avatko­zik bele bizonyos káderkér­désekbe? Miért nem csap oda az asztalra? Meg kellett ér­tetni, s el is fogadtatni az emberekkel, hogy a párt stí­lusa és módszere a meggyő­zés! Meg kell tartani a já­tékszabályokat.” A propagandista egyik fon­tos feladata a személyiség formálása, a jellemek alakí­tása, hogy közéletiségre is megtanítsa, felkészítse a hallgatóit. „Nem is olyan könnyű ez, ha az irodalom­mal bajlódó segédmunkást, csoportvezetőt veszem ala­pul. Meg kell tanítani meg­nyilatkozni, politizálásra bír­ni. Van érdeklődés, de a politizálási készség még nem kielégítő. Csiszolni kell.” Ad­dig nincs is gond a foglalko­zásokon, míg konkrét, a gyár belső életét nem érintik a kérdések. Ha a saját üzem kerül előtérbe, már tapasz­talható a bezárkózás. Rend­kívül nehéz vitára ösztönöz­ni az embereket. Ilyenkor igyekszem bátorítani, pro­vokálni is, hogy szólásra bírjam őket.” A propagandista nem is­kolás módon kéri számon a tanultakat, hanem konzul­táció útján jutnak közelebb egy-egy fontos elvi kérdés tisztázásához, s innen a mai valósághoz, a politikai gya­korlathoz. így került szóba nemrégiben, hogyan érvé­nyesül napjainkban a párt és a munkásosztály vezető szerepe. „Szívesen végzem ezt a párt­megbízatást. Ha olykor nem is alakul ki nagy vita, de azt vallom: ha 15—20 emberrel sikerült a politikát elfogad­tatnom, akkor erről a környe­zetükben is szólnak a hallga­tók.” F. K. Idén 15 ezer egyszeri használatú és 10 ezer MÁV hitelesített raklapot készítenek a Gön­gyöleggyártó és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalat kemecsei gyáregységében. Képünkön Lakatos József és Rácz István NSZK fűrészgéppel darabolja fel a rönkfákat. Ebben az évben kezdték meg a munkát a ramocsaházi Rákóczi Tsz cipőtalpkészítő üze­mében. A 40 dolgozót foglalkoztató üzemben a rakamazi Racita Szövetkezet részére készí­tenek talpakat naponta 4,5—5 ezer pár női szandálhoz. (Császár Csaba felvétele) Kedvezni a lakóknak Pár éve a nyíregyházi házfelügyelők egy része szocia­lista brigádot alakított. A brigádtagok immár nemcsak a saját házuk előtt sepernek __Komolyan vett mozgalmuk­nak elsősorban a lakosság veszi hasznát. karékoskodunk az árammal, még a vízzel is, amikor nem engedjük a gépkocsik mosá­sát. Munkánkat nemcsak a vállalat értékeli, hanem a Ha­zafias Népfront is. Házfelügyelők klubja Tegyük hozzá, hogy a la­kók is az értékelők közé tar­toznak. A lakók véleményét most nem gyűjtjük össze, de a HNF és a városi tanács il­letékeseinek a brigádot elis­merő sorairól meggyőződhe­tünk. S a város északi részén, ahol a brigád legtöbb tagja dolgozik, így tél végén is lát­szik a házak környékén a pluszmunka eredménye. Pá­zsitok, fák, padok teszik von­zóbbá a betonházak környé­két. Az öz köz 49. sz. alatt Kanyári Istvánné házfelügye­lő éppen a hosszú folyosót mossa, amikor rövid beszél­getésre kérjük. — A házmester javította is a ház kisebb hibáit. Nekünk ez nem kötelességünk. De amit tudunk, azt megcsinál­juk. És több mindenben igyekszünk kimozdulni a megszokottból. Brigádunk több tagja elvégezte a Vörös- kereszt elsősegélynyújtó tan­folyamát. Így segíteni tudunk a lakók kisebb baleseteinél. Kitakarítottuk a vállalatunk új üdülőházát. Ősszel me­gyünk a vállalattal almát szedni. A vállalat működteti a házfelügyelők klubját, itt negyedévenként összejövünk. Máskor is találkozunk, jó kapcsolatunk miatt egymást helyettesítjük és mindenben kisegítjük. ló kapcsolat Az Öz köz 65. sz. alatt kint a Tiszta udvar rendes ház cí­mű tábla. Molnár Jánosné házfelügyelő azt mondja, már kétszer nyerték el ezt a cí­met, amióta a brigád meg­alakult. — A bérlők is segítenek a parkosításban. A kialakult jó kapcsolatunk révén még az egyéni gondjaik egy részét is megosztják velem a lakók. Amiben tudok, segítek. Egy idős néninek például rendsze­resen bevásárolok. Gondosab­ban igyekszem végezni a munkámat. Rendes vállalati dolgozónak és brigádtagnak érzem magam, úgy mint akár egy szövőnő. Brigádunk most az arany fokozatot akarja el­érni. Pluszmunkát végző ház- felügyelők. Felügyelnek az ál­taluk teremtett rendre. N. L.--------------------------------------------------------------------------------­­A juhászok pénze A JUHASZOK DOLGÁ­RÓL esett szó. Arról, hogy kevesen vannak és a vég­zett munka sem olyan, mint régen. Nincs például juhtej és gomolya, ettől is komo­lyabb gond helyenként a gyapjú minősége, másutt a szaporulattal van baj. Mondta a juhász, nincs meg a kellő anyagi érde­keltség. Mert nem lebecsü­lendő ugyan a havi 5—6 ezer forintos kereset, de a napi 10—12 órás szolgálat ellentéteként a juhász nincs túlfizetve. A termelőszövetkezét fő­könyvelő-helyettese minden­nel egyetértett, de azt is közölte: bérgazdálkodás van, meg van kötve a ke­zük. Rangot, ésszerű, fejlesz­tési lehetőséget a juhászat akkor kapna, ha az egykori számadói módszer új for­mában visszatérne. Mire gondolt? Szerinte az lenne célszerű, ha a juhász pénz­ben és természetben a meg­termelt értéknek megfelelő­en részesülne a földi javak­ból. NEM ROSSZ GONDO­LAT bár nem új a megva­lósításban semJ Ma már a mezőgazdaságban is létez­nek olyan vállalkozások, amelyek némileg hasonlíta­nak a GMK-tevékenység- hez. Nyíregyházán már van néhány olyan állattartó, aki megyén kívüli termelőszö­vetkezetekkel szerződve hizlal szarvasmarhát és nem is kis tételben. Rakamazon hajdúsági tsz sertéseit ne­veli és gondozza jó pénzért néhány kistenyésztő. Az ál­latkihelyezés, tsz-ek és ház­táji gazdaságok kooperáció­ja tehát nem új a megyé­ben. Most viszont nem erről van szó, hanem arról, hogy 1980-tól termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok ke­V____________ ______________ rétében is alakulhatnak szakcsoportok. Korábban szakcsoporto­kat az áfész-ek szervezték és nem eredménytelenül, hi­szen a megyében több mint 120 működött, működik si­keresen. Visszatérve az ere­deti témához, nem lehetet­len, hogy tsz keretén belül juhász szakcsoport is létre­jöjjön, ha az a követelmé­nyeknek megfelel. Követel­mény az árualap bővítése, az ellátás (körzeti vagy me­gyei) javítása, ezenkívül: a szakcsoporttevékenység a szabályoknak megfeleljen. Itt most nem arról van szó, hogy a közös tulajdont, vagy közös alapokat meg kell bontani, hanem arról, hogy meg kell találnia a módját a rentábilis termelésnek. Ha az állattenyésztési ágazat egyik jelentős ágának a fej­lesztése, mint a juhászat, helyenként csak úgy oldha­tó meg, mint ahogyan ar­ról a főkönyvelő-helyettes beszélt, akkor nem árt a témával behatóan foglalkoz­ni. EGY FÉLREÉRTHETŐ kérdést azonban nem árt tisztázni. A juhászat és ál­talában a juhászok gondját hiba lenne csak a személyes érdekeltség, a személyes jö­vedelem szempontjából vizsgálni. Ez csak része a dolgoknak. Alapvető itt az általános megoldás, ez pe­dig az, hogy a juhtartás: te­nyésztés és árutermelés min­den vonalon megfelelő le­gyen. Ebben a tartási mód­tól, az etetésig, a költség- gazdálkodástól a nyereség­képzésig minden benne van. Tehát nemcsak jól kereső juhászokra, hanem nyeresé­get hozó termelési ágra és jól kereső juhászokra együtt van szükség. (seres) __________________________y Házmesterek brigádban Valóságközeiben

Next

/
Thumbnails
Contents