Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

1983. április 29. Kelet- Magyarország 3 JEGYZETLAPOK □ z igazgató, a textilipar nagy „öregje”, megle­pődve nézte, hogy a gépsoron az egyik asszony az évtizedek óta bevált technológia helyett másként bánik a leálló csévékkel. Fi­gyelt, majd szólt: ezt nem így szokták csinálni. Az asszony nagyon röviden vá­laszolt: lehet, de így jobb. Majd anélkül, hogy a pon­tos okot meg tudta volna magyarázni, érzékeltette a lényeget. Az igazgató gon­dolkozott, majd így szólt: adja ezt be újításnak. Mindez eszembe jutott, amikor jegyzeteimet lapoz­gattam, s megtaláltam ben­ne azt a kis rajzot, amit az igazgató skicceit a füzetbe. Nem tagadom, magam sem értem pontosan, mi a kúp­mozgás lényege, annyit azonban rögvest megértet­tem, valóban logikus a do­log, csak éppen rá kellett jönni. És az asszony a gép mellett rájött. És hogy teljes legyen a siker, újítása befu­tott. s ma már az ő mód­szerét alkalmazzák mások is. Hallgatom mindehhez a vezető kommentárját. So­sem hagy figyelmen kívül egyetlen ötletet, észrevételt sem. Még a hibásra is vá­laszt ad, ez a tisztességes. Szinte ösztökéli munkatár­sait, hogy okosabbakká vál­janak, mint ő, mert ez ha­szon a gyárnak, s biztonság neki. Tág teret ad minden kísérletnek, önálló kezde­ményezésnek, hiszen előre nem lehet tudni, mi rejt magában hasznot. Elfogad­ja, hogy az évekig egy gép­soron dolgozó többet tud a gép rejtelmeiről, mint ő, bár az elméletben ő az erő­sebb. Vezetői megbízatása nem okosabbá, csupán fele­lősebbé tette. Mindez szép, mondhatja valaki. De mi ebben a konk­rét haszon? Lehet jó han­gulat a gyárban, lehet fej­lett az üzemi demokrácia. Ez sem kis vívmány. Forog­hat az észkerék, születhet sok minden, ami tegnap még nem volt. s jobb, mint a megelőző. Ez már nagyon sok! A forgó, pergő gépnél is több, ha forog az agy, s egyre többen törekszenek az újra. De hol van ilyen? Ha valaki kíváncsi rá, menjen Űjfehértóra. A gyapjúszövőbe. Itt párhu­zamosan fut meredek ívben a termelés és a hangulat trendje. Felfelé. Bürget Lajos Pénzt hoz az ötlet E sz nélkül nem szabad dolgozni — mondta a 'kálmánházi terme­lőszövetkezetben a főagro- nómus. E kijelentésre ak­kor ragadtatta magát, ami­kor a termelés költségeiről szólt. Ök a talajerő vissza­pótlást több éve már, hogy számítógépes program alap­ján végzik. Elvük — ez a gyakorlat is — csak annyi műtrágyát szórnak a föld­re, amennyi feltétlenül szükséges, amely a terve­zett termésátlaghoz, a nö­vény biológiai igényéhez elegendő. A módszer be­vált — és bár a megtakarí­tásokról nem készült kimu­tatás — milliókat takarí­tottak meg. A növényter­mesztés nyereséges. Az ésszel végzett mun­kának széles a példatára. A tarpai termelőszövetke­zetben történetesen ezen a tavaszon vezették be az erő- és önjáró munkagé­pek, a teherautók megelőző karbantartását, szervizelé­sét. A frissiben szervezett termelési ág vezetője arról beszélt: sokan nem értik még, mi ebben a hasznos és a jó. Pedig egyszerű. Ha egy erőgépet, mielőtt még egy komolyabb hiba bekö­vetkezne, felülvizsgálnak, leápolnak, a megkopott al­katrészeket kicserélik, ele­jét veszik. számtalan baj­nak. Úgy, mint géptörés, tartós és nagy költségű ja­vítás, ezeknek vonzata a gép kiesése a munkából, sürgős és időszerű munkák elhúzódása. Mennyi pénzt, időt és- bosszúságot lehet megtaka­rítani a megelőző szervize­léssel, nehéz kiszámítani. Ettől függetlenül az ésszerű munka hatása mindig le­mérhető. Mint az is, hogy milyen haszonnal jár, ha a szakosított tehenészeti te­lepek teheneit legeltetik. Van ahol kiszámították; le­geltetéssel 70 fillérrel csök­kent literenként a tej ön­költsége. Ott, ahol évente kétmillió liter tejet értéke­sítenek csak ez másfél mil­lió forint megtakarítás, ar­ról nem beszélve, hogy gé­pek, eszközök és munkaerő szabadult fel. Hát nem jobb a legeltetés, mint a füvet kaszálni, behordani és já­szolban etetni — kérdezte kijelentő módban a szak­ember. Dehogy nem jobb. Hiszen ez az ésszerű, és te­gyük hozzá az egyszerű is. Az eszünket tehát hasz­nálni kell. Nem mondható, hogy szerte a megyében nincs ilyen törekvés. Apró ügyektől, nagy horderejű dolgokig naponta születnek jó ötletek, amelyeket meg is valósítanak. Szükség is van erre; erőnket növeli, javítja gazdálkodásunkat. Seres Ernő LÓRUM Ártatlan, szórakoztató já­ték a lórum. Csakhogy mint minden kártyajáték, ez is csak akkor izgalmas, ha tét­re játsszák. A városiasodás felfalta a régi Kavics-sort, ahol Irénke néni, az egy évtizede özvegy molnárné lakott egy kertes házban. Békességben és jó barátságban élt szomszédai­val Simonékkal, Váradyékkal és Deméékkel. Amikor híre futott, hogy szanálják a so­ron azt a néhány vályogfalú házat, csak azért drukkoltak, hogy legalább egy bérházba kerüljenek. Szerencse szegő­dött hozzájuk, s nagy volt az örömük, amikor az egyik szí­nes kockaházban berendez­kedhettek. S beköltözött Irenke néni­vel a szomszédolás is, s az izgalmas, sokszor éjfélekig tartó lórum. Ki gondolta volna a beköltözéskor, hogy egyszer majd ez az ártatlan játék hozza közelebb egy­máshoz az emeleteket, csa­ládokat, békétleneket, időse­ket és fiatalokat, akik a vá­ros különböző helyeiről ke­rültek egy fedél alá. Koráb­ban jóformán a fejüket sem biccentették meg reggelente, ha meglátták egymást a lép­csőházban, a levelesláda előtt. Irénke néni zsenialitásá­nak köszönhető, hogy asztal mellé ült a nyugdíjas szak- szervezeti titkár a kovács­csal, a pedáns őszülő tisztvi­selő az adóügyessel, a mér­nök űr Manyikéval, az igaz­gató a kútfúróval. Paszulyra lórumoznak. S, aki veszít, az fizet. Természetesen babbal. S így gyűl össze a főznivaló. Ha nem, kipótolják. Mert azt el is felejtettem mondani, hogy a nyertes kívánsága Sután, oldalazva rohant alattunk kerepelő árnyékunk, beledübörögve a végtelen csendbe. Üszott a helikopter a párás sugarú napsütésben. Egykor az Ecsedi láp káka- dzsungele volt itt a jellemző, ma búzatáblák sorolnak kö- zel, távol. Határszemléről aligha lehetne szó ezen az esős tavaszon a tyukodi Kos­suth Termelőszövetkezetben, hiszen nagyon kevés kivétel­től eltekintve úszik minden. Őszi vetés, tavaszinak szánt tábla egyaránt. Száz méter magasból — Felülről kell azt megnéz­ni ! — cseng vissza a nagy mo ­torzajban Bajka Zoltán elnök indulatos szava. Igaza volt, mert amíg a terepjáró elho­zott a helikopterig, csak fol­tokban látszottak a tócsák. Amint a műszerekről a pilóta. Erdélyi János megállapította, száz méter magasan repül­tünk majdnem egyszerre le­hetett látni a tsz egész terü­letét. Száraz lábbal egy táb­lán sem lehetett volna átkel­ni. Alant elmaradt mögöttünk egy fiatal nyárfás, majd egy halastó következett. Ha előtte látszott a búza zöldje, Ura felé haladva bizony már az is elmaradt, pusztán annyit le­hetett látni, hogy vetettek ősszel. Kirajzolódott a szomo­rú pusztulás nyoma. Ahol legkorábban járt a víz, ott már csak az elhalt növény­kék dárdái várták az elmúlás következő stádiumát. Ahol később, ott éppen akkor síny­lődtek sárgulva, fonnyadva. Ami a legutóbbi esővel ke­rült víz alá, még zöld volt és üde. Melegszik az idő. erősöd­nek az életfolyamatok, nem sokáig bírják majd. Traktor helyett helikopter — Még hatezer hektár van hátra — mondja a pilóta. Könnyű eső szakította félbe a vegyszerezést, ez nyújtott alkalmat a rövid szemlére. Jó nagy terület, gondoltam ma­gamban. és lassan kimegyünk a gyomirtás szezonjából. Per­sze tizenegy gazdaságé a gép. és itt a lápon a traktorokra nem lehet számítani. Vajon hogyan egyeznek meg. kiét kezeljék előbb? Ahogy Erdé­lyi János mondja, egy percet sem pihennek, ha alkalmas az idő. Egy nagy kör, majdnem érintjük a falut. Errefelé már nem olyan reménytelen a helyzet, mégis feltűnik, hogy az egymás mellett levő táb­lák között is mennyi a kü­lönbség. — A zöldebbiket én vetet­tem — dönti meg egy kissé a helikoptert a pilóta, hogy job­ban lássam. A v elés mutatja Szívesen lemondtam volna a manőverről. Aztán eszembe jutott, hogy írtunk is a heli­kopteres vetésről az ősszel. Tényleg jobbat mutat, mint a többi. Milyen kár. hogy a helikopterrel nem lehet arat­ni! A fehérgyarmati járás fél százezernyi lakosa, több mint 40 településen él. Nem mind­egy, milyen körülmények kö­zött telnek napjaik. Penyige 800 lakosával a nagyobb községek közé tarto­zik — mondja a városkörnyé­ki község fiatal tanácselnök­nője. — Több szempontból előnyös a helyzetünk. Hiszen reggel 5 és este 10 óra között 30 autóbuszjárattal utazhat a penyigei Fehérgyarmatra és vissza. A 4—5 kilométer ke­rékpárral nem nagy távolság. Talán ez is magyarázza, hogy 438 munkaképes korúból 123- an ingáznak (főleg a közeli városba). Nem csökken a la­kónépesség. A székhelyközség mellett Kömörő és Mánd la­kossága is részesül a javak­ból. Kömöröben és Penyigén jól ellátott ABC-áruházakat üze­meltet a Fehérgyarmat és Vi­déke Áfész. Most az áfész egy falatozót épít. Itt igazi hétvé­gek eltöltésére nyílik lehető­ség. Különösen a csónakázótó válhat népszerűvé. A szóra­kozás lehetőségét a körzeti művelődési házban a népdal­kor, citerazenekar. honisme­reti és fotószakkör és a csil­lagászok teremtik meg. Eszembe jut. mit mondott az elnök: „a biztosító huszon­öt százalékos vízborítást ál­lapított meg a tyukodi határ­ról”. Amint leszálltunk, meg­állapítottam, hogy ismét ki­jöhetnének, mert megint — Mind a 4 település egy­formán -kedves, s nem népte- lenedik el — fogad a Nagy­szekerest Közös Tanács ta­nácselnöke. — Zsarolyánban, Kisszekeresen, Nemesborzo- ván, de Nagyszekeresen is szinte minden utunk szilárd burkolatú. (A nagyszekereslt most építjük, s a Béke utcai­ak 1985-re végig jó úton köz­lekedhetnek.) — Az ország egyik legki­sebb települése Nemesborzo- va. Itt a mély fúrású kúthoz hidrofort vettünk, így két ki­folyó már üzemel, s a közel­jövőben újabb két közkifo­Üzemegység Egy nyúzott tehéntetem fetküdt a Kaszonyi-hegy lá­bánál levő marhakarámban. Tőle nem messze Hereford- tehenek búsultak, elég rossz állapotban, s nézegették a tőlük hetvenöt méterre levő zsíros legelőt, dús füvet. A dűlőúton, a telep mellett, több vagonnyi trágya pusz­tult, mint ahogy pusztul er­refelé évente ennél több is. Bánatos látvány ez, főleg olyan időkben, amikor csak mondjuk,. csak mondjuk, bogy gazdálkodjunk éssze­rűen, takarékosan, jól, nye­reségesen, okosan. A Nyírmadai Állami Gazdaság állománya szo- morkodik, az ő trágyájuk pusztul. Miközben a helyi tsz, a barabási, drága pén­zen veszi a műtrágyát, és sóvárogva figyeli a veszen­dőbe menő trágyahalmokat. Az állami gazdaság e része nem mutat valami derűs ké- pet. Üzemegység ez, mesz- sze mindentől, s talán igaz, hogy ha messzi a pásztor, széled a nyáj. Talán a tulajdonviszonyo­kat sem sértené, ha a mai sokféle lehetőség egyikét megkeresnék, s ezt a gazda­sági egységet a helyi tsz gondjaira bíznák. Akár há- szonbérbe, akár társult for­mában. Mert így bizony a szomorú látvány eredmé­nye is szomorú. Ki vitatná: ez senkinek nem jó. Hiába sugall a batkai szőlősház de­rűs hangulatot, ez kevés a boldogsághoz. A veszteséges ágazatot nem feledteti. lyóval az itt élő 159 lakos egészséges vízhez jut, lakása közelében. Két ABC, illetve egy falatozó épült a közel­múltban. s májustól megol­dódik a húsellátás gondja. Nincs elhanyagolt középü­let, s magánházak miatt sem kell szégyenkezni. Igaz, a ta­nácstagoknak egy-két finom megjegyzéssel több lakó fi­gyelmét fel kellett hívni: tartsa rendben portáját. Sőt! A tanácstagok javasolták; alakuljon olyan környezetvé­delmi bizottság, amely körbe­járja a határt, s ahol szeme­tet talál, megpróbálja kinyo­mozni, kié? Így is történt. Egy boríték, egy jellegezetes hulladék, egy postai külde­mény, vagy éppen egy füzet már támpontot jelentett. S a „tulajdonost” kötelezték, hogy 100 méteres körzetben szállít­son el minden szemetet, de a bírság sem maradt el. Több­szöri „felfedezés” után most már rend van a határban is. S aki például Kisszekeres- ra utazik Fehérgyarmat felől, a Vasút utcában igazi „villa­sort” láthat. Az 1973-ban ki­alakított terület 90 százalékát már beépítették, most a szemben levő oldalon kerül sor újabb telkek kialakításá­ra. Az erdőgazdaság is segít abban, hogy fák kerülhetnek a középületek és lakóházak elé. Fát ültetnek tehát Ne- mesborzován és Kisszekere­sen éppúgy, mint Zsarolyán­ban és Nagyszekeresen. Molnár Károly szerint főzik meg kedvenc ételét. így aztán egyik alkalom­mal a füstölt csülkös, más­kor a Jókai-módra készített tejfölös, vagy éppen a nyír­ségi recept szerint alkotott káposztáspaszuly illata árasztja el a lépcsőházat a pincétől a padlástérig. „Lórumcsata paszulyra”. Ezt hirdeti egy-egy téli es­tére a tábla a lépcsőházban. Szervezője természetesen Irénke néni, a kedves idős hölgy, a lakók, a gyerekek, a fiatalok kedvence, aki gyűlöli a magányosságot, s imádja, ha szót válthat va^ lakivei, ha szóra érdemesí­tik. O őrzi a ház szárítójá­nak a kulcsát. Irénke, Irén- ke néni mindig megtalálha­tó. Kapható gyerekőrzésre, elrendezi a szomszéd helyett a fűtési díjat, villanyórát ol­vas. Benne mindenki meg­bízik. Igyekszik másokat is meg­szabadítani — ha percekre is — a magányosságtól, hi­szen mióta elveszítette fér­jét, maga is azóta küzd elle­ne, s tudja mit jelent. Ö nyi­tott ajtót először a szomszé­dokra is. S, ha most valami­lyen ok miatt elmarad a meghirdetett lórumparti, már a többiek is bekopogtatnak egymáshoz. Csak a játék szenvedélye hajtaná őket? Nem hiszem. Beszélgetni óhajtanak. Szót váltani a másikkal. így ön­tötte ki lelkét a fiatal, félénk mérnök a hivatal packázá- sairól a kovácsnak, s kért tő­le tanácsot, mitévő legyen? Pali a kórházi állapotokat szidta, de dicsérte a figyel­mes nővérkéket. Az igazgató a kútfúrónak panaszolta; könnyű meghirdetni, hogy differenciáljanak a vezetők, ha nincs miből. Török néni boldog izgalommal értesítette Irénkét: újra haza költöznek egy időre a fiatalok, mert parkettázzák a lakásukat. S mennyire örül a kis unoká­nak ... Jó meghallgatni az em­bert, s jó ha meghallgatják! Könnyebb lesz a napja, egy órája, s még a betegséget is könnyebben viseli vagy el­felejti az ember. Úgy, mint Pista bácsi, vagy a súlyos szívinfartusból lábadozó mérnök, akihez egy este a kútfúró, Irénke néni és a ko­vács kopogtatott be lórum- partira. S a mérnök jókedv­re derült. Igaz, a házban akad olyan is, ahonnan alig érkezik bé­kés hang a külvilágba. Né- hányan zárkózottak. De egy­szer talán ők is bekapcsolód­nak ... Régen nem babra megy a játék a város egyik bérhá­zában, ahol olykor ínycsik­landozó bableves illata leng a lépcsőházban. Farkas Kálmán esett. Esik Sándor (bürget) A kisszekerest villasor. Forog az észkerék BÚZATÁBLÁK A LÁP HELYÉH Határszemle a levegőből Árvizes községek — ma Villasor a Vasút utcában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents