Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
1983. április 3. 0 Munkásérdek nehéz időben I ......................- - -----------Miért kényes ügy A BÉR ? HA EGY APRÖ RÁNCOT, VAGY EGY FINOM BOLYH OT TALÄL A KÖTÖTT INGEN AZ OSZTRÁK ÁTVEVŐ, MAR REKLAMÁL, „SZŐRÖZIK”. KEMÉNY VALUTÁVAL FIZET, DE CSAK A KIMONDOTTAN JO MINŐSÉGŰ ÁRUÉRT. A HÖDIKÖT FEHÉRGYARMATI GYÁREGYSÉGÉBEN „OSZTRÁK SZALAGNAK” NEVEZIK AZT A SORT, AMELYEN BÖ HÁROM HETE ÖTVEN SZATMÁRI LÁNY ÉS ASSZONY ELKEZDTE GYÁRTANI A KÖTÖTT INGEKET. A GYÁREGYSÉGBEN, SŐT A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZPONTBAN IS RAJUK IRÁNYUL MOST A KÖZFIGYELEM. NEM KISEBB DOLOG: A FEHÉRGYARMATI ÜZEM DOLGOZÓINAK IDEI BÉREMELÉSE FÜGGHET ÖTVENÜK MUNKÁJÁN. SAJNOS, EBBEN A NEHÉZ HELYZETBEN „CÉRNASZALON FÜGG” AZ ITTENI KOLLEKTÍVA IDEI BÉRFEJLESZTÉSE. A Szamoson megindult a zajlás. A február első napjaiban leesett, megkásásodott hó csomókban telepedett meg az összeálló jégtáblákon. Pa- nyola és Szamosszeg között a komp sem közlekedett. A helyette útnak indított csónakon fázósan húzta össze magát egy házaspár, a révészt helyettesítő 22 éves fiatalember pedig a komp kötelébe kapaszkodva próbálta a kikötőhöz irányítani az alkalmi járművet. A víz erősebb volt a kötélbe kapaszkodó karoknál. A csónak lefelé indult az árral, a fiú pedig néhány percnyi küzdelem után belezuhant a zajló Szamosba. ★ A Tarzan és az amazonok délután 2 óra 5 perckor kezdődött a televízióban. Tóth József papucsban, melegítőben indult el a szomszédba Jó- násékhoz, hogy megnézze a filmet. A kapuig ért, amikor egy házaspárt látott sírva, jajgatva szaladni a Szamos felé. A sárba vágott és mély árokká fagyott Zetor-nyom nem csak a futást lassította, el is buktatta a széttárt karokkal férje után rohanó asz- szonyt. Tóthék háza felé egy férfi közeledett. — Mi van velük, Jani bátyám? — kérdezte tőle Tóth József. — Van azoknak elég bajuk, belefúlt a fiuk a Szamosba — hangzott a válasz. Tóth József beugrott Dénes Sándor udvarára, felkapott egy kerékpárt és a házaspár után vetette magát. Talán a természetes kíváncsiság hajtotta, de amikor utolérte őket, Ilonka néni, a2 édesanya könyörögve mondta: — Mentsd meg a fiamat, húzd ki a Szamosból. Tóth József nem válaszolt, csak a pedált nyomta, de mielőtt a töltésre ért volna, a Zetor vágta nyomon haladó kerékpár a fagyos sárnak ütközött és felborult. Innen futva ment a partra. Már a töltésről felfedezett egy sötét foltot. Gondolkodás nélkül vetette magát a jeges vízbe, s amikor a sötét folthoz közeledett, akkor látta meg, hogy amit ő az árral küzdő alaknak vélt, egy faágon fennakadt ruhadarab volt. A fuldokló jó háromszáz méterre volt tőle. Visszaúszott a partra, aztán újból futni kezdett, míg a fiúval egyvonalba ért. A vízből csak a feje és fél karja látszott, de úgy hitte, élet már nemigen van benne. Az idő, a víz is ellene dolgozott, de ahogy közeledett, egyre biztosabb volt benne, hogy a fiú él. Mintha szólt volna, de hogy mit akart, azt nem lehetett érteni. Tóth József megpróbálta felemelni. Nem sikerült. Aztán újból és újból nekirugaszkodott, de a kiemelés csak akkor sikerült, amikor Kiss Sándor lába kiszabadult az iszappal teli gumicsizmából. Tóth a teljesen megmerevedett testtel a part felé indult, s közben még arra is * gondolt, hogy a fiú édesanyját megnyugtassa. — Ilonka néni, ne sírjon, a fia él — kiabálta a part felé, A part ezen a szakaszon nagyon meredek volt, szerencsére azonban ekkor már sokan voltak ott, és segítettek kihúzni a magatehetetlen fiút. A' parton nagy volt az öröm, s arra már senki nem figyelt, hogy a minden erejét felhasznált Tóth József még a vízben áll, s egyedül nem is képes kimászni onnan. Várt, hátha őt is észreveszik, de miután senki nem figyelt rá, kénytelen volt ő is segítségért kiabálni. Amikor őt is kihúzták, néhány pillanatnyi erőgyűjtés után vállára vette a még szinte élettelenné fagyott testet, s mezítláb, futva indult vele a falu felé. ★ Kiss Sándor csaknem egy órát töltött a jeges Szamosban, utána tíz napot feküdt a mátészalkai kórházban. Egyik első látogatója Tóth József volt. ö is betegeskedett négy napot, mert amikor a partra húzták, egy glediciafába kapaszkodott, ami mély sebet ejtett a kezén. Munkahelyén, a Mátészalkai Erdértnél mástól tudták meg, hogy 1983. február 6-án, vasárnap délután két óra után, amikor Tarzan a kölyköt mentette a krokodil támadásától, Tóth József a Szamosból mentett ki egy 22 éves fiatalembert. ★ Tóth József, nyolcgyermekes szamosszegi cigány családapának a Minisztertanács Életmentő kitüntetést adott. Balogh József Mind az ötvenen legjobb tudásukat adják, de mi tagadás, gyakran megbotlik az ujjuk. Aztán bontanak, gépet állítanak és kezdik elölről. Mutatós piros és fehér ingek garmadája magasodik a gépek mellett. Meó- zásra várnak. Mi kifogástalannak látjuk valamennyit. Dorogi Julianna egy az ötven közül. Csak ha kifogástalan! — A múlt héten és főleg az azt megelőző héten visz- szaesett a teljesítményünk. Most már kezdünk belejönni. Minden átállás nehéz, de ez különösen. Mindnyájan tudjuk, hogy egy, vagy másfél hónapig a kisebb teljesítmény miatt kevesebb lesz a fizetésünk. De reméljük, pótoljuk majd a veszteséget. Ha később is rendel az osztrák partner, célprémiumot kaphatunk és ahogy a bizalmiak mondják, meglesz a fizetésemelés is. Kissé feszült a hangulat az üzemben. Remélni lehet azonban, hogy már az itteni meósok kedvező megállapítása oldja a görcsös igyekezetét. Légrádi Zoltánná üzemvezető: — Háromszáz dolgozó közül választottuk ki azt az ötvenet, aki az igen igényes osztrák cégnek dolgozik. Az osztrákok azt mondták, később és nagyobb tételekben is rendelnek tőlünk, de csak N em csak a bor, olykor a víz is megoldja a nyelveket. Mármint a fürdőmedencében, ahol a pihenni, gyógyulni akaró üdülővendégek általában szívesen megosztják egymással otthoni örömeiket, gondjaikat. Különösen, ha földivel találkoznak, akinél szinte foglalkozási „ártalommá” vált a kíváncsisko- dás, a másik ember fürké- szése... — Én véletlenül vagyok itt, beteg lett a raktárosunk, helyette ugrottam be — mondja a vajai Sipos Árpád. A háromcsillagos, elegáns hajdúszoboszlói Hotel Délibáb a szabolcsi termelőszövetkezeti tagok kedvelt szálláshelye. Az IBUSZ nyíregyházi irodájának szervezésében sokan pihenték ki a kedvelt fürdőhelyen a nyár, az ősz, a tél fáradalmait. — Jutalomüdülés ez — magyarázza Puskás József javítási ágazaív’ezető, ugyancsak a vajai tsz dolgozója. — A vezetőség igyekszik a legjobban dolgozókat küldeni Szoboszló- ra, de az is előfordul, hogy nincs nagy tolongás. Ilyenkor, tavasz kezdetén a falusi embernek ugyancsak megszaporodik a munkája. Szinte mindnyájan a háztáji gyümölcsös metszését hagytuk félbe egy hétre, de már alig várjuk, hogy folytassuk a metszést, bár igen jól érezzük itt magunkat. Az ötven tagú szabolcsi tsz-üdülőcsoport zömében kifogástalan minőség esetén. Kétszeres okunk van, hogy ezen a tavaszon bizonyítsunk. Mert csak akkor kapunk béremelést erre az évre, ha teljesítjük első negyedéves tervünket. Az sem mindegy, hogyan. A múlt évi tervteljesítésünkkel ugyan megteremtettük az idei béremelés alapjait, de ebben a nehéz helyzetben még ez sem elég. Bizalmi testület elé kerül... — S ha jól zárják a negyedévet, mire számíthatnak? — Az eredménytől is függően 1 és 3,5 százalék közti béremelést kaphatunk. A pontos eredményt várhatóan májusban tudjuk meg, magára a béremelésre júliustól kerül sor. Merem mondani, hogy kerül. Dolgozóink szorgalmára és a megfelelő anyagellátásra alapozom véleményemet. Nagy József né, a szak- szervezeti bizottság titkára: — A közeljövőben bérbizottsági ülést tartunk itt Fehérgyarmaton. Részt vesz rajta a központunk üzemi négyszöge is. Mi természetesen védjük dolgozóink érdekeit és a lehető maximumot akarjuk kiharcolni. Ezen az ülésen a hódmezővásárhelyiek feljegyzik kéréseinket, javaslatainkat, s azokat továbbítják a vállalati bizalmi testületi ülés elé. Majd a testület dönt. három helyről, Vajáról, Pi- ricséről és Kékről verbuválódott. A legtöbben, harmincán a vajad Rákóczi Tsz- ből jöttek. A „küldők” arra is ügyeltek, hogy lehetőleg mind a hét termelési ágazatból legyenek üdülők. Nem feledkeztek meg a nyugdíjasokról sem. — Nagyon sokat dolgoztunk mi, amíg bírtunk. Jólesik, hogy most is gondolnak ránk. Hatvanhét éves vagyok, hat élő gyermekem van — sorolja Sipos End- réné. — Van köztük orvos, pedagógus, gépkocsivezető, cserépkályhás, anyagbeszerző. Tavaly halt meg az uram, azóta az egyik kisuno- kám van velem. Nagyon jók a gyermekeim, nagyon szerencsés vagyok... Sipos néni első dolga volt megvenni az ajándékokat az otthonmaradtaknak. Csöndes, de eleven kíváncsiságával ott volt mindenütt, ahol a fiatalabbak. A szálloda játéktermének automatái éppúgy érdekelték, mint a szoboszlói boltok árukínálata, vagy a városi piac. Ifjú Kovács Sándorné, a növénytermesztési brigád dolgozója kis híján otthon maradt, mert a hatodikos gyermekét utolérte a — A testületi döntésnél a fehérgyarmatiak hogyan képviseltetik magukat? — Ketten leszünk ott, mint küldöttek. Hangsúlyoznám, hogy az a döntés sem lesz szentírás és megváltoztathatatlan. Ha netán nem értünk vele egyet, még év közben is korrigálhatunk. Adott esetben élünk is ezzel a lehetőségünkkel, hiszen dolgozóink mostanában különösen érzékenyek a bérezésre, a jutalmazásra. A múlt évről van egy jó példánk. A bizalmi testületi ülés után tudtuk bebizonyítani, hogy a fehérgyarmati láncolok és kézi varrók az átlagosnál nehezebben és többet dolgoznak. Ki is harcoltunk nekik év közben 50 fillértől egy forintig terjedő pluszbért. Célfeladat kockázattal Az szb-titkár asszonytól még megtudjuk, hogy áprilisban módosítják a vállalati kollektív szerződést. A fehérgyarmatiak majd javasolják: vegyék be a módosítások közé, hogy egy-egy komolyabb célfeladat (mint az osztrák szalag beindítása) teljesítése után a dolgozók kapjanak célprémiumot. Kockázattal is jár a legtöbb célfeladat, de ha teljesítik, bizony kijárhat a dolgozóknak a pluszpénz. Nagyné nem kis büszkeséggel teszi hozzá, hogy az itteni muntavaszi járvány. A férje, aki a tsz-ben mezőőr — korábban gépen dolgozott, de leszázalékolták — már volt Szoboszlón, nagyon dicsérte a gyógyvizet, az ellátást. Nagy Béláné, a tsz tápanyagraktárosa és boltosa a vajai csoport hangulatteremtője, alig egy-két napos nagymamaságát is „ünnepelte”. — Mielőtt eljöttünk, akkor született meg az első unokám, Anitának hívják. Megkérdezték a gyerekek, nem haragszom-e, ha nem az én nevemet kapja a gyerek, én ugyanis Sólyom Emma vagyok. Azt mondtam, dehogy haragszom, adjatok csak ti nevet a kicsinek. Csak egészséges legyen. Sietek is felhívni telefonon a naményi kórházat, mikor mennek haza ... Mintha csak otthon, a ház előtti iCÍSpadon ülnének, a f ücdőmedencében IwIPoly és humoros dolgokról egyarání szó esik. Paczári Barna tsz-anyagbeszerző — aki „félig” szoboszlói, hisz saját kétszobás üdülője van a fürdővárosban, mondták el róla a többiek — valóságos krimit elevenít fel egy-egy nehezen beszerezhető alkatrész fél országon keresztüli kásnők ismerik a gazdálkodás alapszabályait. Legjobban talán azt tanulták meg a szatmári munkásnők, hogy a béremelés és a prémium elsősorban a végzett munkájuktól függ. Sőt ezt már a kezdőknek is tudtára adják. Légrádiné ezt mondja: — Űj dolgozóinkkal 1981 óta minimum egy évre szerződést köthetünk. Aki aláírja ezt a szerződést és jól is dolgozik, már a tanulóidőben, az első három hónap alatt megkapja az átlagos órabér 80 százalékát, ami kb. kétezer forint. Ha nem írja alá a szerződést, vagy kevésbé jól dolgozik, nem kap csak nyolcszáz forint körüli összeget a tanulóidő alatt. Az iskolapadból kijött kezdő lányokat is megtanítjuk már a kezdet kezdetén, hogy a bér most már szinte kizárólag a végzett munkától függ. Csak differenciáltan! Pótfi Ilona szakmúnkás, szakszervezeti bizalmi: , — Ha megkapjuk a keretet, az időbéreseknél igen csak differenciálunk. Javaslatunknál a munkán kívül a társadalmi munkát és az iskolai végzettséget is figyelembe vesszük. Idén is lesz, akinek minimális emelést^ javaslok, lesz, akinek akár öt-hat százalékot. Persze csak akkor, ha jól fut az osztrák szalag. Nábrádi Laios hajszájáról. A gombostűtől a traktorig ő és segítőtársa, a gépkocsivezető, Sipos Árpád gondoskodik. Két katonafiát említi végül, akiket éppen idejövetele előtt látogatott meg. S bármilyen furcsán is hangzik, még a kevéske egyhetes távoliét is ébreszthet honvágyat. Mosolyogva könnyezik két asszony, miközben önmagukat is korholják. „Tetszik látni, milyenek vagyunk, azért sírunk, mert vágyunk haza ...” Mellettük négy, termetre, korra egyforma asz- szony beszélget, ők Kékről jöttek, a tsz szárítóüzemében dolgoznak. Borsi Istvánná a fiáról beszél, aki pincér a nyíregyházi Eperjes étteremben, lánya középiskolás. Három falubelije, Lakatos Györgyné, Szabó Józsefné és Papp Gábor- né gondolatban szintén a család körében időzik. Aztán előkerülnek a tollak, a képeslapok. „Tudatom veletek, hogy jól érzem magam ...” ó látni, érezni, hogy a falu népe megtanul pihenni, üdülni. Még a disco, a játékautomata, az önműködő szállodai tekepálya séPl idegen tőlük. Saját tsz-busz hoz iá SS vitte a vajaiakat, s az is jólesett a pihenőknek, hogy a tsz elnöke is meglátogatta őket. Kíváncsi volt, hogy érzik magukat... Páll Géza Egy cigányember kitüntetése „Tudatom veletek...” Szabolcsiak a Hotel Délibábban t ÜNNEPELŐ GYEREKEK. (ELEK EMIL FELVÉTELE.)
