Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

1983. április 1. Kelet-Magyarország 3 az idő pénz) Gurul a A már felújított OESTA mintha új lenne. targonca olyan, A guruló szerelőpadon gyors és kényelmes a munka, ha jó az idő akkor a műhely a szabadba költözik. Hasznos vállalkozásnak bizonyult, hogy a balkányi Szabolcs Termelőszövetke­zet berendezkedett a DES- TA típusú dízeltargoncák felújítására, szervizelésére. Tavaly 147 targonca felújí­tását végezték el és ezer gép szervizelése volt a feladat. Az idei terv ettől jóval na­gyobb: 67 millió forint ér­tékben 200 felújítást, 100 fő­darabjavítást és a szervize­lést programozták. A termelés növeléséhez — bármily furcsa — egy ta­pasztalatcsere is hozzájá­rult. Még az év elején a csehszlovák Decinben járt a szövetkezet néhány szakem­bere. A DESTA gyártóvál­lalatnál felfigyeltek egy öt­letes szerkezetre, az úgyne­vezett guruló szerelőpadra. Ennek lényege, hogy a mo­tort és részeit nem a gép­vázban, hanem a szerelőpa­don rakják össze, a próba- üzemelés is azon történik. Az új munkaeszközzel egy- egy motor összeszerelésének ideje 2—3 órával csökken, tehát a tervezett 200 felújí­tásnál mintegy hatszáz óra a megtakarítás. Guruló szerelőpadból ed­dig tíz darabot készítettek a balkányiak, de tökéletesítik a felújítást fődarab szerelő­kocsi készítésével, valamint egy sor olyan módszerrel, amit a gyártócégnél láttak. A balkányiak tapasztalat- csere-útja megérte a ki­adást, nem jöttek haza üres kézzel. NYlRBÉLTEK, NAGYECSED, KÖLCSE Nagyközségekből jelentjük Diavetítés a könyvtárban Ma már egyértelmű: 1982- ben a tsz-ek nagyobb nyere­ségre tudtak szert tenni, mint bármikor korábban. Kézen­fekvő az első kérdésünk: va­jon minek köszönhető ez a kedvező fejlemény? — Való igaz, az 1981. évi 18,9 milliárd forintról 21,6 milliárdra nőtt a tsz-ek nye­resége, ami majdnem tíz- százalékos emelkedést jelez — mondja a főtitkár. — Az okok elemzése igen terjedel­mes beszélgetést igényelne. Én nem az időjárást sorol­nám az első helyre, jóllehet kétségtelen, hogy ennek is tetemes része volt gabonater­mesztési eredményeinkben. Az előző évihez képest 14 százalékkal emelkedett a ga­bonagazdaság produktuma, ami nagy szerepet játszott abban is, hogy hosszú idő után első ízben múlta fölül a növénytermesztés növekedé­sének üteme az állattenyész­tését. De — visszatérve az okokra — a legfontosabb­nak azt tartom, hogy olyan folyamatos agrárpolitika szabta meg a tsz-gazdálkodás keretét, amely lehetővé tette a rugalmasságot, a gyors al­kalmazkodást az új helyze­tekhez. Mert az önálló válla­lati — s immár nem csupán vállalatszerű — gazdálkodást folytató szövetkezetek aligha­nem első ízben érezhették közvetlenül a világpiaci vál­tozások hatását, s ez a hatás a lehető legkíméletlenebbül gyűrűzött be — hogy e divat­kifejezést használjam. — Ennek ellensúlyozására persze itthon is különböző in­tézkedések születtek év köz­ben ... — Kétségkívül így van. Először történt meg, hogy ugyanazon esztendőben két­szer is módosították a köz- gazdasági szabályozókat. A második, az év közepi kétség­kívül váratlanul ért minden­kit, csakhogy olyan külpiaci gondokra kellett gyors or­voslást találnunk, amelyek ellen nem volt más módszer. Mindez még nem volt elég. Év közben derült ki az is, hogy nincs elég olyan vevő, aki elfogadható árat fizet a megtermelt agrár javakért. Nem akarok a részletekbe bo­csátkozni, hiszen valameny- nyire is tájékozott olvasó is tudja, mire gondolok: ba­romfi- és almaértékesítési gondokra, meg több más ter­mék világpiaci árának sül­lyedésére. Ezért az élelmi­szer-gazdaság csak úgy tu­dott hozzájárulni külkereske­delmi egyenlegünk javításá­hoz, hogy többet volt kényte­len exportálni, mint azelőtt — ugyanazon bevétel fejé­ben. Mindezeket figyelembe véve, kétségtelen sikerként könyvelhető el, hogy a tsz-ek nettó árbevétele tavaly 13 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál, s elérte a 247 milliárd forintot. Nyilvánvaló azonban, hogy a több nyereséget több teher kísérte, a termelési költsé­gektől a különféle adókig, amint finoman mondják: az elvonásokig. .. — Igen: a jövedelemadó 18, a munkadíjadó 12 százalék­kal emelkedett, hogy csupán e két főbb mutatót említsem. Ezért is kevesebb a szabad fejlesztési alap, mint 1981- ben volt — bár a nyereség­ből 13 százalékkal többet ké­peztek —, hiszen az idevágó alaphiányok az egy évvel ko­rábbi kétszeresére rúgtak. Ami a beruházásokat illeti, 21 milliárd forintot tettek ki 1982-ben, ami 4 százalékos növekedést tükröz, de tudni kell, hogy eközben az állami támogatások egynegyeddel apadtak. — A Hajáú-Bihar megyei isz-szövetségben a közel­múltban -léanúja voltam egy vitának. Azt latolgatták, mi történjék egy immár sok éve veszteséges gazdasággal? Feloszlassák netán a szövet­kezetei? — Való igaz, a kedvező gazdasági év ellenére sem csökkentek a veszteséges szö­vetkezetekkel kapcsolatos gondjaink. Már azért sem, mert nem mindegyikhez volt kegyes az időjárás: gondol­junk csak a Vas és Zala me­gyei árvízre, a Tisza menti vagy Bihar megyei belvizek­re, a megkárosított szabolcsi almáskertekre. De azért sok szövetkezetünk állta a sarat, hiszen a kedvezőtlen termő­helyi adottságú Borsod pél­dául kiugrott teljesítményé­vel. Ebben nagy része volt a megye sok virágzó mellék­üzemének is. Az állam további másfél milliárd forinttal emelte ta­valy a kedvezőtlen adottságú tsz-eknek nyújtott árkiegészí­tést, ártámogatást. Ennek is nagy szerepe van abban, hogy e tsz-ek vesztesége 1981-hez képest 13 százalékkal csök­kent. De még így is elérte a 470 millió forintot, arra intve bennünket, hogy a jövőben is több figyelmet kell szentel­ni e gazdaságokra. — Eltekintve a számoktól meg a részletektől: végül is milyen törekvéseket, hangu­latot tükröztek a zárszámadó közgyűlések? Milyen útrava- lót adtak a jövőre nézve? — Mind a hat közgyűlésen, amelyen részt vettem, meg­nyugvással tapasztaltam, mi­lyen higgadt a légkör, meny­nyire érvényesül a tagság fe­lelősségérzete. Ezt különösen az idei tervek tárgyalása so­rán lehetett megfigyelni. Gazda módján vizsgálták, elemezték, hol nyílik lehető­ség további költségmegtaka­rításokra. Általában: a viták azt tükrözték, hogy a szövet­kezetek felkészültek a továb­bi váratlan helyzetek kiala­kulására, tudják, hogy csak akkor számíthatnak tartós si­kerre, ha rugalmasan alkal­mazkodnak az új követelmé­nyekhez, ha megőrzik, sőt erősítik a vállalkozó szelle­müket. Minthogy az idei év sem ígérkezik könnyebbnek a tavalyinál, a jövőben is nagy szükségük lesz erre a szövetkezeteknek — mondot­ta befejezésül dr. Eleki Já­nos, a TOT főtitkára. Régi hú a vő tok NEMCSAK Á DISZKÓ... Merre tart megyénkben a klubmozgalom, igaz-e, hogy a fiataloknak csak a diszkó kell? — kérdeztük Deme Dó­rát, a KISZ megyei bizottsá­gának kultúrfelelősét. — Nem igaz, hogy csak a diszkó kell — felelte —, per­sze sok a zenés program, de kifulladtak már a szokásos diszkózásban. Sok apró jel mutatja: élet van ma is a klubokban. A tavalyi pályázathoz programajánlatot készített a klubtanács, elsőként ebből válogattak a fiatalok. Nép­szerűvé vált a „szomszédo­lás”. Sikerük volt a népzene, néptánc, népszokások téma­körben hirdetett vetélkedők­nek, a fiatalok örömmel ké­szültek a bemutatókra Megyénkben papíron ma 250 klubot tartanak számon. Innen aztán ötvenesével le­het visszaszámolni, azaz kö­rülbelül kétszáz létezik, száz­ötven időnként működik, száz viszonylag rendszeresen és mintegy ötvenben pezsgő az élet. Ez utóbbiból kerültek ki a győztesek: a mátészal­kai Baross László Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző, a tiszabe­csi művelődési ház klubjai, valamint a tiszaszalkai Be­regi és a fehérgyarmati Vik­tória ifjúsági klub lettek arany okleveles kiváló klu­bok. (b. e.) T alán húsz évvel ezelőtt még vödörrel jártak mifelénk a legények, aztán a következő esztendők­ben már elmaradt — emlé­kezik az elmúlt évtizedekre Magyar Jánosné, aki a Nyír­egyháza melletti Varga-bo­korban élte eddigi hat év­tizedét, s most a tirpák hús- vétot eleveníti fel. — Hajaj, lánykoromban nagy ünnepnek számított a húsvét. Napokkal előtte kezdtük a készülődést, ugye senki sem akart elmaradni a másik mögött. A sütés, fő­zés elmaradhatatlan volt. Ilyenkor egy egész sonkát főztünk meg, már akinek volt, az szeletelve került az asztalra. Tésztafélék közül először is egy nagy tortát sütöttünk, meg diós, mákos, túrós tekercseket. Na és a torma meg a cékla sem hi­ányozhatott. A tojásfestés­nek nálunk nem volt, nagy hagyománya. Hagymát főz­tünk, annak a levében szép sárgásbarna színt kaptak a tojások. Erre pedig levonó járt. A nagypénteki bojt Vargá­ban is szent és sérthetetlen / volt. Húst akko egy szemet Meseolvasással, lemezhall­gatással, diavetítéssel teszik változatossá a nyirbélteki könyvtár programjait. Erre azért van szükség — hangsú­lyozta a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága napi­rendjén szereplő előterjesztés — mert a 450 beiratkozott ol­vasó közül 325 a tizennégy éves és annál fiatalabb, míg az ettől idősebbek mindösz- sze csak 125-en járnak több­kevesebb rendszerességgel a könyvtárba. A társközségben, Ombolyon még rosszabb a helyzet, mert az ötven olva­sójegyet váltott látogatóból 42 a gyerekek száma. Ezért ar­ra törekednek, hogy ifjúsági és szépirodalom vásárlásával fokozzák az olvasási kedvet, s emellett rendhagyó iroda­lomórákat, író-olvasó talál­kozókat is szervezzenek a könyvtárban. Erre adott a le­hetőség. mert a könyvtár tá­gasabb helyiségbe költözött és 20 ezer forintot Nyírbélte­sem ettek, vizet is csak dél­után ittak. Aztán vasárnap, húsvét első napján —, ami­kor mar mindent elkészítet­tek — templomba mentek az emberek, hétfő pedig a legé­nyeké volt. — Én már nem emlék­szem mit mondtak, mit ver­seltek a legények — mond­ja Magyarne, született Si pa­csik Zsuzsanna —, de arra nagyon is jól, hogy a kölni után vizet kaptunk a nya­kunkba. Volt amikor három­szor, négyszer váltottunk ru­hát magunkon. A nagyobb legényeknek nem dukált a tojás, ők pálinkát, bort kap­tak. Emlékszem, apám min­dig harminc liter bort készí­tet húsvétra, de a harmadik napra alig maradt belőle valami. Jártak a legények más bokrokból, tanyákról, még Debrőből is jöttek. Nemegyszer összeakaszkod­tak az itteniekkel, akik fél­tékenyek voltak. Aztán har­madik nap a lányok jártak vízzel locsolkódni a fiús há­zakhoz. Ha elkaptak egy le­gényt, bizony nem úszta meg szárazon. Varga-bokorban egészen a hatvanas évek elejéig éltek ken, 10 ezer forintot Ombo­lyon költhettek a könyvállo­mány gyarapítására. Bővülő kereskedelmi hálózat Kevesebbet költöttek élel­miszerre, viszont több ruha­neműt vásároltak Nagyecse- den — ez derül ki a Nagy­ecsedi Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága napirendjén szereplő jelen­tésből. A bolti kiskereskede­lem az áfész működési terü­letén 208 millió forintos for­galommal számolt, viszont a valóságban csak 201,6 millió forintot költött a lakosság az üzletekben. A ruházati cikkek iránti kereslet hirtelen meg­nőtt, mert a tervezett 19 millió helyett 20 millió forint feletti összegért vásárolt a lakosság ruházati termékeket. Ez tíz százalékkal haladja meg az előző évi eladást. A a hagyományok. Zsuzsi ne­mnek még a lányát is lo­csolták vízzel, majd abbama­radt ez a szokás, sok egyéb­bel együtt. — Húsvét után visszaállt minden az eredeti kerékvá­gásba — magyarázza. — Vasárnaponként összejöttünk a tanyaközpontban, burszát tartottunk. Beszélgettünk, a legények hegedültek, cíte- ráztak, táncoltunk és jóked­vünk volt. Abban az időben a mi tanyánkon huszonkét egykorú, nagyon szép lány volt. Büszkék is voltak ránk a legények, s egy-egy ilyen burszára még nyolc-tíz kilo­méterről is eljártak hozzánk. Hétköznapokon sem unat­koztunk. Kedden meg csü­törtökön fonóba jártunk, szombatonként pedig a fosz- tóba. Akkor a lányoknak sta- fírungként tolipárnát adtak és egymásnak fosztottuk eh­hez a tallut. Mindig más he­lyen, közben énekeltünk, szórakoztunk. A mostani húsvéton sem fog hiányozni a sonka és a torta, összejön a család is Magyaréknál. Mindez ma már természetes. Sípos Béta vegyes iparcikkek forgalma hullámzott, hiszen 91 millió forintos keresletre számítot­tak, ennek ellenére mindösz- sze 80 millió forintot köny­velhettek el. Ezt a lemaradást a nagyecsedi TÜZÉP-telep forgalmának visszaesésével magyarázzák. Az élelmiszerboltot korsze­rűsítik, az 1983 februárjában átadott ABC-áruház válasz­tékát szélesítették. A Vasút utcán falatozót építenek. Egy másik boltban pedig hűtő­pultot helyeztek el, így vá­gott baromfit is tartanak. Bejelentések közügyben Ütépítés, korszerűsítés, vá­lasztékbővítés, hogy csak a legfontosabbakat említsük a közérdekű bejelentések kö­zül, amelyeket a Kölesei Nagyközségi Közös Tanács­hoz nyújtanak be az állam­polgárok. Nincs az a szűkös keret, amely ne tartalékolna bizonyos összeget ezek meg­valósítására — hangsúlyozza a tanácsülésre készítet elő­terjesztés. Fülesden, a Rá­kóczi utcában a járhatatlan utat úgy javítják ki, hogy a tanács 80 ezer forint értékű zúzott követ és folyamkavi­csot szállított ki, és a lakos­ság 40 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával terítette le az útra a borítást. Kérték azt is, hogy a hatósági húsbolt kerítését javítsák ki, a ta­nács újrabetonoztatta a vágó­helyet, új emésztőgödröt ké­szítettek, szigetelték a bolt tetőszerkezetét. Jó ötlettel a megüresedett tantermet alakították át a fülesdiek egy óvodai csoport foglalkoztatójának. Egy cso­portot indítottak az idén, feb­ruár 1-én. Az átalakítás 222 ezer forintba került, a be­rendezési tárgyakra 162 ezret költöttek. Útfelújítás ELKÉSZÜLTEK a járda­felújítási tervek a kisari kö­zös tanács területén. Tovább folytatják Kisarban a Rákó czi út felújítását. A szüksé­ges követ n i árpát kőbányá­ból a tsz szaUnja. K. N. Vállalkozni! Beszélgetés dr. Eleki Jánossal, a TOT főtitkárával Lezajlottak a zárszámadó közgyűlések az ország mint­egy 1300 mezőgazdasági, halászati és egyéb szövetkezetében. A nagy eseménysorozat végső összegezést igényel, amire dr. Eleki Jánost, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsá­nak főtitkárát kértük feL

Next

/
Thumbnails
Contents