Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. április 23. Különleges ízek KÁPOSZTÁI. ABDACSKÁK Hozzávalók 4 személynek: 1 kis fej fehérkáposzta (kb. 70 dkg). A töltelékhez: 25 dkg darált marhahús, 25 dkg darált disznó hús, 1 közepes fej hagyma, 1 ká­véskanál só, 1/4 kávéskanál fris­sen őrölt bors, 4 dkg szemesre főzött rizs, valamint: 75 dkg pa­radicsom (mélyhűtött is lehet), só, bors, kevés cukor, 2,5 dl hús­lé (leveskockából). A káposztafejet forrásban lévő vízben néhány percig főzzük, amíg a káposzta levelei lassan leválnak. A bordáját (estimáját) levágjuk. A darált húst apróra vágott hagymával, rizzsel elke­verjük, sózzuk és borsozzuk. Majd kis gömböcskéket formá­zunk belőle és a káposztaleve­lekbe tesszük. A leveleket be­hajtjuk és fogpiszkálóval meg­erősítjük. A paradicsomot lefor­rázzuk és a haját lehúzzuk. Dara bokra vágjuk és egy nagy lapos tálba tesszük. A fűszereket hoz záadjuk és leöntjük húslével. Rövid ideig főzzük és a hússal töltött káposztale veteket beletesz- szük. Fedő alatt kis lángon -másfél, vagy 1 és háromnegyed órát pároljuk. Végezetül a paradicsomszószt mégegysz-er megízesítjük és a káposztalabdácskákat a paradi­csomszósszal együtt tálaljuk. Sós burgonyával köríthetjük. vagy rizzsel CREPES SUZETTE Hozzávalók: 7 dkg liszt, ; dl tej, 1 késhegynyi só, kevés olaj, 1/4 kávéskanál cukor, 2 tojás, 8 db kockacukor, 4 db narancs, 1 db citrom, 4 dl narancslikőr, 1 evőkanál vaj, 3 evőkanál tej­szín, l evőkanál mandularesze­lék, 6 cl konyak. A lisztet tejjel, sóval, cukorral és a tojásokkal sima tésztamasz- szává keverjük. Egy pa lan csín ta sütőt kivaja­zunk és közepes lángon kevés olajat forrósítunk benne. A tész­tamasszát a ferdén tartott sütő­be öntjük úgy, hogy leheletvé­kony tésztaréteg legyen benne. A palacsintákat mindkét olda­lán világos színűre sütjük, ösz- szehaitva előmelegített tálra tesszük. Á kockacukrokat a narancsok és a citrom héjához dörzsöljük, amíg a cukrok átnedvesednek és a gyümölcsök aromáját magukba szívják. A kockacukrokat a tá­laló asztalnál tűzálló tálba tesz- szük és villával szétnyomjuk. Felmelegítjük, amíg a cukor bar­na színű lesz. Ráöntjük a na­rancslikőrt és ismét meggyújt­juk. A vajat és a .narancsok, va­lamint a citrom levét a tálba tesszük és elkeverjük. Addig főz­zük, amíg besűrűsödik. Majd a palcsintákat a szószba forgatjuk és ezután egvmás mel­lé egy tálba tesszük. Manulare- szelékkel megszórjuk. Konyak­kal leöntjük. Végül flambírozzuk. Tájékozódás az étlapokon Az étlapokon számos olyan ételnév olvasható, amely a rit­kán vendéglőkbe járók előtt is­meretlen. A következőkben né­hány olyan ételről adunk rövid tájékoztatást, melynek neve nem mindenki előtt ismerős. Újházy tyúkleves: Ujházy Ede híres színészünk emlékét őrzi. Tyúkhúsból készítik, vegyes zöld­ség, zeller, hagyma, zöldborsó, paradicsompüré, petrezselyem­zöldje, só, bors, finommetélt fel- használásával. Erőleves IV. Hen­rik módon: jércemell felaprít­va, főtt karotta, cukorborsó és szeletelt gomba, rizs kell hozzá. Erőleves Royal módra: az erő­levesbe kockákra vágott tojás­kocsonyát tesznek. Frankfurti krémlemes: szeletelt póréhagy­mával vajon pirítanak kelkáposz­tát, és borssal puhára főzik. Vi­lágos rántással, tejjel krémala­pot készítenek, a kettőt össze­öntik és felforralják. Áttörés után tejszín és tojássárgája ke­rül bele, majd főtt, karikára vá­gott virsli. Palőcleves: „a nagy palóc”, Mikszáth Kálmán emlé­két őrzi. Ürühúsból zsírral, fok­hagymával, vöröshagymával és fűszerekkel (só, babérlevél, kö­ménymag, törött bors, petrezse­lyemzöldje), valamint burgonyá­val, vajbabbal, liszttel és tej­föllel készítik. Jókai bableves: (Jókai emlékére): főtt bableves­be füstölt csülök, kolbász, csi­petke kerül. Makaróni milánói módra: vajon fonnyasztott, ap­róra vágott hagyma, gomba, so­vány főtt sonka, füstölthús vagy füstölt nyelv kerül bele, majd paradicsompüré. Kevés levessel felforraljuk. Só, bors a fűszere, majd belekerül a főtt makaróni. Tűzálló tálon helyezik el, meg­szórják a tetejét reszelt sajttal és megsütik. Károlyi saláta: sze­letelt, főtt burgonya, kovászos uborka, zöldpaprika, friss para­dicsom, főtt tojás, metéltre vá- fejes saláta, az egész elkeverve tartármártással. Bélszínszelet (Tournedos) Rossini módra (az olasz zeneszerzőről és ismert ínyencről nevezték el) : libamáj­jal, madeiramártással, szarvas- gombával stb. készül, piros és ropogós burgonyával körítik. Bélszínszelet strassburgi módra: (Strassburg a libamái-készítmé- nyek nemzetközi hírű központ­ja). Libamájjal, libamájpürével, szarvasgomba-mártással készítik. Körítése: burgonyakrokett, va­jas zöldbab és csirágfej. Angol bélszín Wellington módra: gom­bapéppel, vajas, leveles tésztá­ban sütik. Lédús. puha, omlós étel. Csáky rostélyos (Csáky Sándor, híres magyar szakács- mester készítménye): tejfeles, paprikás mártásban párolt ros­télyos, tojásos lecsóval. Burgundi marhasült: (francia eredetű étel) főtt tojással meg­töltött Stefánia marhasült. Bur­gundi vörösborral készült, füs­tölt szalonnával, párolt zöldség­gel körítve. Frankfurti rostélyos: kevés barnamártással párolt, elő­sütött rostélyos, melynek köre­te: cikkekre vágott, párolt kel­káposzta, hús.os szalonnával és megpirított virslikarikákkal. R. J. A pályaválasztásról Már a kisgyermekkorban kiala­kul az érdeklődés bizonyos pá­lyák iránt, amely azonban az életkor előrehaladásával többször is módosul. Különösen a pálya- választást megelőző időszakban, a hetedik-nyolcadik osztályos gyerekeknél fordul elő, hogy szinte hónapról hónapra más­más foglalkozásokat tartanak vonzónak. A döntés valóban ne­héz. A fiatalokat befolyásolja szüleik, ismerőseik véleménye, saját élményeik, vágyaik. Arról nem is beszélve, hogy óhajaikat nem mindig könnyű összeegyez­tetni képességeikkel és lehetősé­geikkel. Nem minden fiatal jut el a pályaválasztási érettségnek arra a fokára, hogy helyesen tudjon dönteni és teljes bizton­sággal megállapítani a számára legmegfelelőbb szakmát. Pályaválasztási érettségen az önismeretnek, az értelmi és ér­zelmi fejlettségnek azt a fokát értjük, amelynek birtokában egy fiatal képes fölmérni saját ké­pességeit, s össze tudja őket egyeztetni reális lehetőségeivel, valamint a választott hivatás kö­vetelményeivel. Ez utói)bihoz a fiataloknak bizonyos pályaisme­rettel kell rendelkezniük, vagyis tisztában kell lenniük a válasz­tott pálya szakmai sajátosságai­val. Ha csak felületes ismeretek alapján döntenek, gyakran csa­lódás vár rájuk. A pályaválasztás gondjain a pályaválasztási ta­nácsadás igyekszik könnyíteni. Ahhoz, hogy a pszichológus megfelelő tanácsot tudjon adni, és a helyes döntés irányába be­folyásolja a fiatalt, tisztában kell lennie személyiségével, ismernie kell jellemző tulajdonságait, in­dítékait. Mindenekelőtt tekintetbe kell venie alkati adottságait és egészségi állapotát. Mint ahogyan senkinek nem jutna eszébe egy túlságosan alacsony növésű fia­talembert arra buzdítani, hogy kosárlabda-játékos legyen, ép­pen úgy nem szabad nehéz fizi­kai munkát javasolni egy gyenge fizikumú fiúnak vagy leánynak. Aki fáradékony, nem alkalmas arra, hogy egész nap álló mun­kát végezzen, aki szédülékeny, az semmi esetben sem vezethet jár­művet, vagy kezelhet toronyda­rut. Igen fontos tényező a pályavá­lasztó fiatal értelmi képessége és mozgásos készségének szín­vonala. A tanácsadó szakember­nek föl kell mérnie a pályavá­lasztó tanulékonyságát, emléke­zőképességét, a logikus gondol­kodásra való készségét stb. Kü­lönösen a fiatalok számára oly vonzó technikai pályák többsége igényel összpontosított tartós fi­gyelmet, biztos, gyors reflexeket, nagyfokú kézbiztonságot. Vannak olyan szakmák, amelyek az ér­telmi működés különleges formá­ját igénylik, ilyen például a térelképzelés magas foka, amely elengedhetetlen például a repülő­gép irányításánál. Más szakmák­nál kiemelt szerepe van a szá­molási _ készségnek, a nyelvér­zéknek, vagy éppen a nagy ter­jedelmű emlékezetnek. Rendkí­vül fontos annak a megítélése, hogy ki milyen körülmények kö­zött tudja a leghatékonyabban kibontakoztatni képességeit. Van­nak, akiket az egyszerű munka­Régebben elég általános volt az a nézet, hogy a dohányzás ma­gánügy, egyéni szenvedély, leg­feljebb saját magát károsítja az illető, de másoknak ezzel külö­nösebb kárt nem okoz. Napja­inkban azonban a lakosság elég nagy része dohányzik már, s kétségbe lehet vonni, hogy egy­általán vannak-e még nemdo­hányzók. A kutatók többségének véleménye szerint nincsenek. He­lyesebb ma már ,,aktív dohány­zásról” és ,.passzív dohányzási kényszerről” beszélni, mely utób- .bi azt jelenti, hogy az illető nemdohányzó nem saját akara­tából, nem jószántából, hanem kiszolgáltatottsága miatt dohány­zik, szívja be a füstöt. A környezetszennyezéshez há­rom tényező szükséges: a szény- nyező forrás, a vivő közeg és a felvevő. A passzív dohányzási kényszer esetében is a környe­zetszennyezésnek ez a három­tényezős rendszere érvényesül Kelemen professzor szerint: 1. Az égő cigaretta a szennyező­forrás. A zárt terek levegője, a ter­hes anya vére, a szoptatós anya teje és a véradó (donor) vére a vivő közeg. 3. A társadalom tagjai a mé­hen belüli magzat, az újszülött és a vérátömlesztés során vért kápó és felvevők táborához tar­toznak. : Aki maga nem cigarettázik, szi­varozik vagy pipázik, az nem ak­tív dohányzó, de passzív do­hányzó még lehet, mert valószí­nűleg ő is hosszabb-rövidebb időt tölt olyan helyiségekben, ahol mások dohányoznak és ahol esetleg „vágni lehet a füstöt”. Ilyenformán pedig -ha valaki do­hányfüstöt lélegzik be, akarva- akaratlanul maga is dohányzik, s Ugyanúgy sújthatják a dohány­zás következményei, mint az ak­tív dohányzókat. Az aktív és passzív dohányzás között azért van különbség. A dohányzó és nemdohányzó ember tüdejében nem egyforma meny- nyiségű és minőségű füst jut Cselekedjünk egészségünkért dohányzás A „passzív" be. A dohányzók nagyobbrészt a cigaretta szívásakor a szájüre­gükbe jutó úgynevezett főfüstöt szívják le, a nemdohányzók pe­dig jórészt a cigaretta füstölgé­sekor keletkező, s a szoba leve­gőjében terjengő mellékfüstöt lé­legzik be, s ez utóbbi veszélye­sebb, több káros anyagot tartal­maz. A mellékfüstben a nikotin kétszer, a rákkeltő szénhidrogé­nek négyszer, a szénmonoxid öt­ször nagyobb mennyiségben van, mint a főfüstben. A passzív dohányzási kényszer következtében a nemdohányzó egészsége is károsodik. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete genfi irodáiban 1974. január 1-től kü­lön szobában helyezték el a do­hányzókat és a nemdohányzókat. Az indoklás a következő volt: „ ... az a nemdohányzó, aki harmadmagával együtt egy átla­gos méretű irodahelyiségben dol­gozik, munkanapja alatt a má­sik két munkatárs személyen­kénti átlag húsz cigarettájának füstjét kénytelen eltűrni, körül­belül annyit, mintha maga is tíz cigarettát szívna el.” A dohányfüst nem egyformán hat a dohányzóra és nemdohány­zóra. A dohányzó szervezete hozzászokik a nikotinhoz és a dohányfüst többi égésterméké­hez. A dohányzóknak sem hasz­nál a dohányzás, de ők önként vállalták a vele járó következ­ményeket. A nemdohányzókkal azonban nem így van. Nemcsak zaklatja őket a dohányfüstös le­vegőben való tartózkodás, ha­nem különböző szervi panaszo­kat is kivált (kötőhártya-inger­lés, orrnyálkahártya-tünetek, fej­fájás, köhögés, nehéz légzés, hányinger, rekedtség, szédülés). Az asztmások között a kötőhár­tya-ingerlésen kívül a többi pa­nasz kétszer, ötször gyakrabban jelentkezik. A nemdohányzók közül külö­nösen veszélyeztetettek az elején említettek, vagyis a méhen be­lüli magzatok, az újszülöttek, l— 2 éves kisgyermekek, légzési za­varban, légzési elégtelenségben szenvedők és vérátömlesztésre szoruló betegek. Felnőttkorban, is asztmásoknál nehéz légzéses rohamokat válthat ki a do­hányfüst. A passzív dphányzási kényszer elleni védekezés mai ismereteink birtokában megtervezhető és fo­kozatosan megvalósítható. A do­hányfüstös levegő keletkezése a zárt helyiségekben eLrendelt do­hányzási tilalommal megelőzhe­tő, a dohányzónak be kell lát­ni, hpgy egyéni érdeke, szenve­délye miatt nem károsíthat má­sokat, viszont számukra időt — cigarettaszüneteket — és helyet kell biztosítani, hogy hódolhas­sanak szenvedélyüknek. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a passzív dohányzási kényszer­től mentes élet biztosítása első­sorban nem technikai kérdés — de az is —, hanem pszicholó­giai-szociológiai kérdés. A do­hányzás ma már nem lehet ma­gánügy, csak közügy. Értelmesen egymás mellett kell élnünk, nagy megértéssel kell egymáshoz* al­kalmazkodnunk, egymás szemé­lye és egészsége iránt figyelmes­nek kell lennünk, a társadalom minden tagjának intelligensen kell viselkednie. Dr. Juhász Lajos megyei onkológus szakfőorvos, az orvostudományok kandidátusa folyamatok annyira untatnak, hogy hamar szórakozottakká vál­nak, teljesítményszintjük roha- mosan csökken, viszont ha össze­tett feladatokat kell megoldaniuk, ötletesnek, gyorsnak bizonyul­nak. Minden esetben figyelembe kell venni a pályaválasztó fiatal vér- mérsékleti adottságait. Aki olyan pályát választ, ahol folyamatos a munkavégzés és csak ritkán adódik alkalom arra, hogy mun­ka közben kikapcsolódjék, annak állhatatosnak, kitartónak, türel­mesnek kell lennie. A pontos, műgondot és figyelmet igénylő munka nem tűri a kapkodást, a zaklatott tempót. A harcias jelle­mű, erős küzdőszellemmel ren­delkező fiatalok számára válto­zatos, eseményekben bővelkedő szakmákat javasolunk, ahol mun­kájuk eredményessége elsősorban kezdeményezőképességüktől függ. Végül fel kel kutatnunk azokat az indítékokat, amelyek a fiatalt az adott pálya választására ösz­tönözték. Nem mindegy, miért érdeklődik valaki egy-egy foglal­kozás iránt. Az orvosi hivatást például sokan elsősorban azért választják, mert arra gondolnak, hogy jól jövedelmez, mások pe­dig azért, mert úgy vélik, hogy a társadalmi ranglétrán magas helyet foglal el. Sokan népszerű­ségre vágynak vagy azt remélik, hogy kötetlenebbek lehetnek, s csak ezért szeretnének művészi vagy irodalmi pályára lépni. Gyakran az eredményekből íté­lik meg a fiatalok a választott pályát, s nem jut eszükbe az út számtalan nehézségével, amely a látványos eredményekhez veze­tett. Bármilyen pályát válasszon is egy fiatal ember, döntése csak aban az esetben támogatható, ha az saját maga és a pálya pontos, mérhető ismeretén alapul, s ha képességei, adottságai megfelel­nek a pálya követelményeinek.- F. Zs. Nadrág vagy szoknya? Nadrág vagy szoknya? Mind­kettő vagy egyik sem: nadrág- szoknya. Szövetből és vászonból, csíkos és egyszínű anyagból, nappalra és alkalomra, de szigo- rúan harminc év és ötven kiló alatt. A tavasz és a nyár nagy divat­ja a nadrágot és a szoknyát egyesítő és helyettesítő nadrág- szoknya. Jellegzetesen bővülő szárral vagy éppen egyenes, de bő részekből szabják, olykor overállá egészítik ki a simavo­nalú felsőrésszel. Céljának és funkciójának megfelelően sokfé­le anyagból készíthetünk nadrág- szoknyát. Sporthoz, városi vise­letre könnyű szövetből, ballon­ból, vászonból, természetes és műszál keverékű anyagból, de akár kartonból vagy frottírból Is. A romantikus stílus nadrágszok­nyája csipkés, fodros blúzzal egészül ki. Az alkalmi viseletre szánt nadrágszoknya anyaga le­het lenge muszlin, selyem, dió­ién, fémszálas lurex vagy bár­sony. A nadrágszoknya általában lábszárközépig ér, de ahogy a tavaszi, nyári divat játszik a hosszal, ez a ruhadarab is válta­kozhat a térd felettitől a bokáig érő hosszúságig. Készülhet — különösen a könnyű anyagú es­télyi nadrágszoknya — több egy- >más fölé, alá helyezett réteggel, lépcsőzetes hosszakkal. Ilyenkor az alját gyönggyel, flitterrel, rojttal szegőzik. A sportos nad­rágszoknyákat nagy rátett zsebek díszítik, gyakran elöl-hátul, oly­kor a nadrág alján is. Képünkön: a Magyar Divat In­tézet két nyári modellje— Vörös Irén tervei. — S. — TARKA-BARKA (mellény maradékból, mb 92 cm) Hozzávalók: 15 dkg kender, zöld, 5 dkg narancssárga RA­VENNA fonal, 3-as, 3,5-es kötő­tű, 5 db gomb. Kötésminták: Rizsminta 3,5-es kötőtűvel: 1. sor: 1 sima, 1 for­dított, 2. és minden továbi sor: simára fordított, fordítottra sima szemet kötünk. Szempróba: 19 szem X 32 sor = 10 cm. Sima min­mított 45 cm elérése után, a sze­meket egyenként lazán lefo­gyasztjuk. Eleje: kender színű fonalból, 3-as kötőtűvel, 45 szemre kezd­jük, patentmintával 6 cm magas kezdőszélt kötünk. A következő sortól 3,5-es kötőtűvel a követke­ző szín- és mintaelosztással foly­tatjuk a munkát: narancssárga 1 sor si ma, a mun k át rizs mintá­val folytatjuk. A kezdéstől szá­mított 15 cm elérése után ken­derszín 4 sor = sima minta, na­rancssárga 1 sor sima, rizsminta 7 sor = zöld, sima l sor = zöld, narancssárga 4 sor = sima, ken­der 2 sor sima, leszámolható áb­ra szerint 28 sor mintás sor, 1 minta = 27 szem, 4 sor sima = kender, majd folyamatosan rizs­mintával zöld színű fonallal vállrészt kötünk. A karkivágás szemszáma, fogyasztása azonos a hátrésszel. A karkivágás kezdő sorától számolva, a belső közép­szélen, minden 4. sorban fogyasz­tunk 7X1. minden 6. sorban 5X1 szemet. A kezdéstől számított 50 cm elérése után, a vállrészeken megmaradó 19 szemet egyenként, lazán lefogyasztjuk. OsszeáUítás: az oldalszéleket sortalálkozás, a vállrészeket szemtalálkozás szerint, alapszínű és alapvastagságú fonallal sze­met utánzó öltésekkel összedol­gozzuk. Az ujjakivágás szemeire 3-as kötőtűvel felszedünk 108 szemet, kender színű fonallal, körbehaladó patentmintás sorok­kal 2 cm magas szélrészt kötünk. Végül a szemeket az alapszem­nek megfelelően lefogyasztunk. Az eleje, nyak szélrészen 3-as kötőtűvel kender színű fonallal felszedünk 273 szemet, patent­mintával az ujjaszélhez hasonló pántrészt kötünk. A kezdéstől számított 3. sorban, az elejekö­zép alsó széltől számolva gomb­lyukat készítünk, 5 szem: pa­tentminta, * 3 szemet, az alap- szemnek megfelelően lefogyasz­tunk, 10 szem: patentminta *-tól ismételni, 5 db gomblyukat ké­szítünk. Az elkészült mellény el­lentétes oldalszélén a gomblyuk­kal azonos sorban, szemre gom­bot varrunk. P. V. szólfekietés □ = zöld B = ken der- síma 0-= kender -fordftoM E= narancs -simO norancs-fordfiolt ta 3,5-es kötőtűvel: 1. sor: sima, 2. sor: fordított. Szampróba: 19 szem X 29 sor : 10 cm. Virágminta: a leszámolható áb­ra szerint, sima alapmintával kötjük a jelzés szerinti színű fo­nallal. A munkafolyamatban, a szálfektetési ábra szerint, az utol­só, meghatározott színnel lekö­tött szem után, a fonalat kissé bal felé hajtjuk, majd e szál mö­gött alulról felfelé emeljük a jel­zés szerint folyamatosan haszná­landó színű fonalat, a két külön­böző színű fonalat egymáson ez­által átfektetjük, egyenletes felü­letet képezünk. Patentminta: 3-as kötőtűvel: 1 sima, 1 fordított váltakozásával kötjük. Munkamenet: Háta: 3-as kötő­tűvel 93 szemre kezdjük, kender színű fonalból, paten tmintával 6 cm magas kezdőszélt kötünk. A következő sortól 3,5-es kötőtűvel, 1 sor alapmintával, majd rizs­mintával, zöld színű fonallal folytatjuk a munkát. A hátrész szélessége 25 cm. A kezdéstől szá­mított 25 cm elérése után, mind­két oldalszélen karkerekítést ké­szítünk, lefogyasztunk 3, majd minden második sorban 2X2, 3X1 szemet, minden 4. sorban 4X1 szemet (65). A kezdéstől szá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents