Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. április 23. E gy tollvonással bizonyára nem lehet senkit aktív mozgalmi munkára serkenteni. Most mégis valami ehhez hasonlóra vállalkozott a KISZ Központi Bizottsága, amikor 1983-ait diákévnek nyilvánította. Az érintett korosztály — a tizenévesek — egy része már hónapok óta törte a fejét, mit lehetne a diákévben valami újat, szokatlant csinálni. De kár lenne tagadni, egyes fiatalok közömbössége nemcsak a palánk támasztásában nyilvánul meg, hanem a közösségi rendezvények elől is elzárkóznak. Ezt az összetételében, érdeklődési körében, a világra való nyitottságában is igen heterogén társaságot szeretné az ifjúsági szervezet vezr tőtestülc te felrázni, ha úgy tetszik, egységfrontba tö- mö’ teni a diákévben. Közös i -r. 'rajukról híres kő: :$ko!.' KlSZ-vezetőivel a KIS 5 -.yei bizottság :V '. 1-'1 és munkatársává i r.zól.p,r -l jíVk a Szabolcs- itr ári fiatalok előtt álló Í-. d . ikról. FeliúuJ a zöhibösségből „ Elöljáróban azért sző-' ge :ük le, 4 hogy a diákév ess;- alkalom arra, hogy a fiats. : 7 k at felrázzák, vonzó p- 'gtárnokkal cselekvő részeseivé tegyék az ifjúsági mi n sának — ezt Hajdú Sander, a megyei bizc'tság titkára hangsúlyozta. — 1982- ben foglalkozott a KISZ KB a tizenévesekkel és ezt megelőzően 12 évvel előtte szerepelt napirendjén ez a téma. De érdemes visszaforgatni a a történelem kerekét másfél évtizeddel. Mennyivel más volt a hatvanas évek ifjúsága! Nem véletlenül hozta a KISZ KB a tizenéves határozatot, amelyben a diákifjúság mozgalmi munkájának továbbfejlesztésére ad szerve- ' ácsi formákat. Manapság a diákok jó része éppen úgy érzékeli a másfajta politikai, gazdasági viszonyokat, mint a felnőttek. Nekik különösen azért izgalmas a felnőtté válás folyamata, mert egy íz- ig-vérig a jobb megoldásokat kereső, a minőségre törekvő légkörben próbálják kijelölni saját helyüket, szerepüket. — Azt talán túlzás lenne állítani, hogy valamennyi diákunk pontosan tudja, hogy diákév van, és ebből milyen lehetőségeket, feladatokat találhat magának — sorolja a nyíregyházi közgazdasági szakközépiskolában szerzett tapasztalatait az iskolai KISZ-bizottság titkára, Juhász Éva. — Hiszen már korábban is arra törekedtünk az iskolában — én most fogok érettségizni —, hogy élőbbé, mozgalmassá tegyük a ' KISZ-munkát. Ezt úgy képzeltük el, hogy már az úttörőkkel kapcsolatot teremtünk, az ifivezetők rendszeresen eljárnak az iskolákba és beszélnek a KlSZ-élet- ről. A szakközépiskolánkban pedig ifivezetők körét alakítottunk, ahol a módszertani kérdésektől kezdve az izgalmas játékokig igyekszünk elméletileg és gyakorlatilag felkészült ifivezetőkké válni. — Túl rövid idő telt még el a diákévből — hallottuk Bállá Attila végzős Krúdygimnazistától. — Mi eddig is igyekeztünk a megszokottól eltérő formákat keresni, amelyeket nem ajánl egyetlen szervezet vagy fórum sem. Például senki nem javasolta, mégis hagyománnyá szeretnénk fejleszteni a zrínyisekkel közösen szervezett sport- vetélkedőket, amelyre a nonstop műsoron belül áprilisban került sor. Még a stadion fedett csarnokát is megkaptuk erre a célra! Diákelőadó az akadémián Van, aki joggal kifogásolja, hogy a fiatalok nem tudnak vitatkozni, nincs önálló, érvekkel megalapozott álláspontjuk. A marxista diákakadémia — amelyet a diákév programjai közt is megtalálunk — éppen ezt a hiányosságot szeretné bepótolni. A legkülönfélébb témákról szervezhetnek vitát a fiatalok. Az egyéni megoldások itt is hangsúlyos szerephez jutnak, mert van olyan intézmény, ahová meghívják a téma legjobb ismerőit vagy az adott terület felelőseit, és közvetlenül tehetik fel kérdéseiket a diákok. Ezt a fórumot már több helyen kipróbálták. — Itt módszertani különbséget kell tenni — folytatta Bárdos Erzsébet, a KISZ megyei bizottsága középiskolákkal foglalkozó munkatársa. — Van egyrészt a diákfórum, amelyen kérdezz-felelek formában a fiatalokat érintő legfontosabb témákat tűzik napirendre, Nyíregyházán már rendeztünk ilyet a szórakozással kapcsolatban, ahol az ellátással, vendéglátóhelyekkel, valamint a közművelődéssel összefüggő problémákat lehetett megvitatni. Én azért úgy érzem, még a fiataloknak tanulniuk kell ezt a véleménnyilvánítási formát. Másik lehetőség a marxista diákakadémia, amely a diákfórumhoz hasonlóan vitára ad módot a legkülönbözőbb kérdésekben. — Nálunk nagy hagyománya van a marxista diákakadémiának — mondja Bállá Attila. — A Krúdy gimnáziumban abból indulunk ki, hogy a diákok nagy része igen alapos tájékozottságra tesz szert az őket érdeklő témákban. Mi úgy szervezzük a diákakadémiát, hogy a témát legjobban ismerő társunkat kérjük meg vitaindító megtartására és válaszadásra. Van, aki naprakészen ismeri a számítástechnika újdonságait, van akit az elektronika világában nem lehetne eladni. Örömmel vesszük, ha ezek a tanulók első kézből adják át ismereteiket társaiknak. Mit tagadjuk? Van ebben jó adag büszkeség is, hogy fontos kérdéshez nem feltétlenül kell felnőtt előadót hívnunk. És minden bizonynyal a hallgatóság is őszintébben, nyugodtabban teheti felkérdéseit a diákeiőadó- nak. — Mi még nem tudtuk megszervezni a diákakadémiát — veszi át a szót Juhász Éva. — Pedig a közgazdaságiban órai tantárgy a világ- gazdaság alakulása, a napi politikai események ismerete. A sajtó, rádió, televízió nyújtotta információk mellett a hírek hátterét is alaposabban ismernünk kell. Ezért nagyon fontos, hogy kül- és belpolitikai témákban hozzáértő embereket kérjünk fel előadónak. Diáklány, mint manöken — Mi viszont már ebben a tanévben kétszer is nagy sikerű diákfórumot tartottunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Svéda Tünde, a nyíregyjanak az érdeklődőknek ezekben a centrumokban. Így bizonyára népszerű lesz a diákcentrum a nyári munka- vállalási elképzelések egyeztetésében, szórakozási, művelődési programok, úti ajánlatok, szálláshelyek kiválasztásában. — A diákcentrum arra is jó, hogy a fiatal nyugodtan ott töltse a szabad idejét, hiszen a diákcentrumok is sokféle szórakozást kínálnak — egészíti ki Bárdos Erzsébet. — Ez persze vitára ad okot — ellenkezik Bállá Attila. — Én például elmentem a nyíregyházi diákcentrumba, amely az MVMK-ban van és nem találtam ott annyi érdekes programot, mint vártam. — De igaz az érem másik oldala is, mert a kisvárdai diákcentrumban, a helyi Császy László Gimnázium és Szakközépiskola növendékei nemcsak szervezték a divat- bemutatót, hanem ők, mint manökenek mutatták be. Aztán ott volt a countrytáncház, lesz. A városokban, járásokban is törik a fejüket hasonló akciókon, s minden bizonnyal sok ezer diákot mozgatnak meg czelc a nagy rendezvények. — Az az ötletünk született — így Bállá Attila —, hogy játékos feladatokat is beiktatunk a sportve.rsenyekbe, mint például a nonstop műsoron is élvezték ezt a diákok. Két éve készültünk rá. A tanárképzőn évek óta magas szinten művelik a hallgatók ezt a játékot, s szeretnénk hagyományt teremteni ebből. Jól megfér a játék, a sport mellett a szórakozás. — S ha már a hagyomány elhangzott, több középiskolát hozhatnánk jó példának az alma materhez való kötődésre — ez Bárdos Erzsébet véleménye. — Van, ahol esküt tesznek le az intézmény elsősei, a vásárosnaményi gimnáziumban és más iskolákban is verébavatót tartanak. Szünetben szénaszálakat gyűjtenek, majd fészket építenek maguknak a négy évre. Szóval, a jelkép tökéletes. Megint másutt a negyedikeSvéda Tünde, Hajdú Sándor, Bárdos Erzsébet, Balta Attila, J uhász Éva házi 107-es szakmunkásképző intézet harmadéves női szabó tanulója, aki szintén az iskolai KISZ-bizottság titkára. — Megkérdezzük iskolánk vezetőit — ez volt a címe az egyiknek, és legalább olyan eredményesnek érezték a résztvevők, mint a másikat, amelyiket pedig különösen a végzősök tartanak fontosnak: továbbtanulási lehetőségekről érdeklődtünk. Sokszor hangoztatják a fiatalok, hogy nem is tudnak egy-egy rendezvényről, ők még a felnőttekhez képest nehezebben igazodnak el az őket érintő kérdésekkel foglalkozó intézmények útvesztőiben. A diákév adja az alkalmat a diákcentrumok alakítására. — Nyíregyházán, Kisvárdán és Mátészalkán működik a megyében eddig diákcentrum — így Hajdú Sándor. — Az az elv, hogy a fiatalságot foglalkoztató ügyekben hiteles felvilágosítással szolgálamelynek megvalósításával sem vártak másra, hanem a diákok csinálták. Sok esetben nem kellene a kész programot várniuk a fiataloknak, hanem kezdeményezniük lehetne, sőt kellene a saját maguknak szóló rendezvényt — teszi hozzá a megyei bizottság munkatársa. Eskütétel, verébavató Nagy tömegeket megmozgató rendezvényekre is gondoltak Szabocs-Szatmárban. Különösen a városokban nem gond több ezer fiatalt szerepeltetni egy tömegsportnapon, vagy az ifjúsági park koncertjeire is sokan elmehetnek. A megyei diáknapon közel kétezren voltak, ősszel kerülnek sorra a sportversenyek. Diákolimpia címmel hirdette meg a KISZ KB a sportvetélkedéseket. Tömegsportnapon tollaslabdázni, futballozni fognak a nyíregyházi fiatalok, Vásárosna- ményban beregi diákolimpia sek keresztgyerekükké fogadnak egy elsőst, ezzel is az iskolai életbe akarják bevezetni az új belépőt. Tizenévesek és a társadalom — A diákév alkalmat ad arra is, hogy saját mozgalmi munkánk módszerein elmélkedjünk. — Bállá Attila a Krúdy gimnáziumból hozza a példát. — Éveken keresztül vertikális KlSZ-alapszerve- zeteket alakítottunk, ahol mind a négy évfolyam tanulói képviseltették magukat. Jó volt ez, mert közelebb hozta egymáshoz az osztályokat, amelyek egyébként is szinte kasztot alkotnak egy iskolán belül. Ősztől viszont egy osztály alkot egy alapszervezetet és a KlSZ-patro- náló tanár az osztályfőnök lesz. Vajon hogyan különül el majd az osztályközösség a KISZ-alapszervezettől ? Ellenpéldák természetesen akadnak. Jók is, rosszak is. Mert például a közgazdaságiban jól működik a hagyományos egy osztály — egy alapszervezet forma, legutóbb a KISZ KB kitüntetését is megkapták, a Kiváló KISZ-szervezet zászlója elismerést. Ahol a formai keret helyett a tartalmi munkára helyezik a hangsúlyt, nem okoz nagy konfliktust különválasztani az iskolai és a mozgalmi munkát. De óhatatlanul nagy a csábítás tanárnak, diáknak, ha ugyanaz a közösség fogadja mint történelemtanárt, vagy mint a KISZ patronáló tanárát. Vagy igaz a másik oldal is, ha ugyanaz az osztályterem ad otthont a KISZ-gyűlésnek, mint az osztályfőnöki órának. Ha a megszokás nem köti gúzsba az ötleteket, akkor nincs baj. — Igen szerteágazó tennivalókat javasol a KISZ KB a diákságnak, a számukra meghirdetett évben. De azt hiszem az egész elképzelés csak akkor éri el a célját — hangoztatta Hajdú Sándor —, ha nemcsak egy naptári évben gondolkodunk. Így is megszabja a diákok körében végzett munkánkat a tanév, az, hogy a fiatalok háromnégy évenként cserélődnek az intézményekben. így a diákév egy nagy lehetőséget rejt, hogy az ifjúsági vezetők, s legfőképpen maguk az érintettek ráhangolódjanak az ifjúsági mozgalomban végzett munkára Hiszen irodalmi pályázati .. kezdve a nyáron először Sóstón megrendezésre kerülő közművelődési táborig, diákpolitikusok vetélkedésétől a tömegsport-rendezvényekig igen változatos programokat ajánl a KISZ vezető apparátusa az ifjúságnak. Hivatalosan a szilveszteri koccintássá! búcsúzunk a diákévtől is. Szemléletben, a hagyományokká alakuló rendezvényei. ismétlésével maguk a fiatalok is diákévnek tarthatják az elkövetkező esztendőké' is. A diákcentrumok, fórumok, marxista di- ákakadémiak, hogy a sport- és kulturális versenyekről ne is beszéljünk, természetesen még hossz’’ idő múlva is izgalmas munkaformák maradhatnak. S nemcsak a KISZ Központi Bizottsága tartotta időszerűnek a tizenéves korosztállyal foglalkozni, hanem a Művelődési Minisztérium 1982—87. évekre intézkedési tervet dolgozott ki az ifjúság- politikai célok megvalósítására. S he. ' mennyire fontosnak ítéli a KISZ megyei bizottsága diákság gondjait: az érdekeiket képviselő középiskolai és szakmunkás- tanuló i "ics hatáskörébe utalt töb fontos jogosítványt. Hiszen ennek a heterogén rétegnek nemcsak lehetőséget akarnak adni, hanem felelősséget is saját ügyeik gyakorlásában. írta: Tóth Kornélia Kép: Császár Csaba, Gaál Béla Matematikaóra a Kölcsey 4/C-ben. (Gaál Béla felv.) I lOlLlDlAlLlAl DIÁKÉV—1983
