Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
983. április 23. Kelet-Magyarország 3 Diákkörök N yitott szemmel járni a világban, rákérdezni a jelenségekre, megmagyarázni azokat — előbb magunknak, majd másoknak. A tudományos gondolkodás eme vázát, az alkotó közelítés hogyanját nem könnyű elsajátítani. Az egyetemek, főiskolák hipotéziseket, következtetéseket érlelő kutató műhelyeiben szorgoskodók, a tudományos diákkörösök növekvő tábora láttán azonban megállapítható: a színre lépő új nemzedékből sem hiányzik a valóság megismerésének vágya. Igazolta ezt a közelmúltban Nyíregyházán megrendezett országos tudományos diákköri konferencia is. A felsőfokú oktatásban építenek a szakmai igényességre nevelő, önálló kutatásokra ösztönző diákkörökre. A folyamatos önképzés színterei a hallgatók gondolkodásában kiteljesítik a korszerű világnézet alapjait, a leendő mérnökökkel, orvosokkal, tanárokkal megismertetik a valóság feltárásának alapvető módszereit. Tartalmasabbá válik e körök által a tanár-diák kapcsolat, lehetőséget teremt oktató és hallgató együttműködésére, a közös kutatómunka során az emberi, szakmai tapasztalatok átadására. A konferencia alatt az is kitűnt, hogy ez a mozgalom a megújuló, a korszerű követelményekhez felzárkózni kívánó felsőoktatáson belül keresi helyét, a továbblépés formáit. Mi élteti, mi fogja össze napjainkban a tudományos diákköröket? Egyrészt a már említett alkotó, tudományos gondolkodásra nevelés igénye, másrészt, hogy a legtehetségesebb hallgatók ambícióinak teret enged. A változó viszonyok között is akkor töltheti be hivatását a diákkör, ha nem szakad el az oktatás-nevelés folyamatától, ha motorja marad a még színvonalasabb szakképzésnek. Különösen fontos szerep jut a tudományos diákköröknek a világnézeti tárgyak, a marxizmus—leninizmus okta- ;ásánál. Az önképző műhelyek azzal, hogy kutatásra serkentik a hallgatókat, egyúttal a világszemléletüket is formálják — intellektuális erőfeszítéssel juthatnak el a valóságban való eligazodás vezérfonalához. A zárónapon, a szekcióülések után a mérlegkészítők kivétel nélkül szóltak arról a nyílt, őszinte, a további kutatásokhoz hasznosítható megjegyzéseket szülő vitaszellemről, amely végig jellemezte a diákköri konferenciát. Fényes cáfolatát adta ez annak a summás ítéletnek, hogy a mai üatalok felkészületlenek a nézetek párviadalára. A dolgozatok témái pedig azt igazolták, hogy a jövő értelmisége látja és ráérez a tudományágak valamint korunk legidőszerűbb, legégetőbb problémáira. Sok egyetemista, főiskolás munkájában a mai magyar valóság kérdéseire kereste a választ. Néhány példa: a politikai gazdaságtan_ alszekcióban a mezőgazdasággal, infrastruktúrával összefüggésben a termelőszövetkezetek vállalati önállóságának hogyanját, a háztáji termelés jövedelmezőségének „titkát”, a belső érdekviszonyok néhány kérdését tették nagyító alá a fiatalok. Érin- ették a diákkörösök az új vállalkozási formák viszonyát, a tudományos technikai forradalom hatását a hazai műszaki értelmiségre. Az etika keretében a párválasztás problematikája, a szülő-gyermek mai viszonya, a válások okai, következményei kerültek az érdeklődés homlokterébe. A Budapesti Bőrdíszmű Szövetkezet nagykállói telepén idén 480 ezer női divattáskát készí tenek. ÜZEMt BALESETEK Még jobb Megelőzést! Szabolcs-Szatmár csaknem háromszáz állami üzemében, gyáregységében, egészség- ügyi, oktatási s egyéb intézményeiben a múlt esztendőben összesen 3316-an szenvedtek üzemi balesetet. Ugyanannyian mint az előző évben. Illenék-e örvendezni? Nem gondolom, bár az is eredmény, hogy nem emelkedett a balesetek száma. Az viszont már elgondolkodtató, hogy 1982-ben is 15 ember halt meg értelmetlenül munkavégzés közben, s 31 -en szenvedtek csonkulásos balesetet. Talán a szerencsétlenségben az a „szerencse” — ha ez vigasztaló —, hogy a balesetek túlnyomó többsége nem volt súlyos. Elgondolkoztatott, hogy most is elég sok dolgozó nőt ért egészségügyi károsodás. Mintegy 817-en sérültek meg munkavégzés közben. Talán nem is gondolnánk, hogy legtöbben a kereskedelemben és a vasiparban dolgozó nők sérülnek. Vezet a statisztikában az Egyesült Izzó kisvárdai gyára, az UNIVERSIL és a VSZM. Némileg vigasztaló: csökkent az új, fiatal dolgozót ért üzemi balesetek száma. Tavaly 192 ilyen eset fordult elő. Ez elsősorban a gondosabb, a balesetet megelőző munkának köszönhető. Újabban segítenek a KlSZ-szervezetek mellett működő munkavédelmi bizottságok is. amelyeknek feladata a fiatal dolgozókkal való törődés. Az sem mellékes, hogy a fiatalok zöme jó helyi, üzemi ismerettel rendelkezik, ugyanis többsége a tanulóidejét is ott töltötte a gyárban, ismeri a termelést, a gépeket, berendezéseket, a környezetet. S ez nagyon fontos! Tavaly emelkedett a termelésből kiesett munkanapok számú, megközelítette a 84 ezret, az 1981. évi közel 82 és fél ezerrel szemben. Ezt csak részben magyarázza, hogy beszámít a statisztikába a munkába menet-jövet bekövetkezett baleset is. Továbbra is gond: a balesetek kivizsgálása nem mindig objektív. Az eseteknek csaknem felében a dolgozókat marasztalják el, s csupán ötödében találják vétkesnek az üzemeket. Pedig ahol alig tesz valamit a vállalat, intézmény a műszaki színvonal javításáért, a legfőbb ok ebben keresendő. Az oktatás mellett a leghatékonyabb megelőző eszköz a műszaki színvonal javítása. Ott, ahol ebben is léptek, kevesebb az üzemi baleset. Igaz, ez anyagi áldozatot követel, pénzbe kerül. Áldozni azonban nemcsak illik, de szükséges is. Farkas Kálmán Ruhaboltok — tsz-kézben Kérek egy fél kiló zakót! Barabás kockáztatott, s láthatóan nyert! Butikszerű üzletben fogad Tyúkodon Németi Ferenc. Itt is van a báliruhától a pizsamáig, a sá.ltól a blézerig minden, mi nő s férfi,,, felnőtt és gyerek számára izgalmas. A megye tizenhárom kilósboltját már nevezik csúfon- dáros-kedvesen S-modellnek is. Mert ezekben aztán minden egyedi, minden külföldi, s többnyire minden jó áru. A boltvezető neve melleit minden üzleten ott díszük: Cégtulajdonos: a barabási Lenin Termelőszövetkezet. Valamit ki kellett találni Ami vékony az kilónként száznyolcvan, ami vastag az 150 forint. Ügy véltük, van ráció az üzletben. — Először fanyalogta^ az emberek. Ócska — mondogatták. Ma azok a törzsvevők, akik először ódzkodtak — mondják a barabási boltban. — Van pedagógusnő a faluban, aki már harminc szoknyát vásárolt, s ma ő a legdivatosabb — hallom másutt. — A község konzervüzemében az asszonyok innen öltöznek. A munkaruhától az otthoni kapkodóig mindent megtalálnak, s ami a fő: ollóson. az elnök — visszaélés eddig nem volt, a belső ellenőreink éberen vigyáznak arra, hogy a boltok valóban a vevőké, s ne a spekulánsoké maradjanak. Az áruellátásról A TEMAFORG azért választott tsz-t, mert bebizonyosodott, a szövetkezetek megbízhatóak. Sajnos másutt előfordult* hogy áfész-boltos saját árut is kevert a készletbe, átárazott terméket, saját zsebre dolgozott. A jó partnerek aztán helyrehozták a becsületet. — Ha tízszer ennyi gépünk lenne, mint amennyi van, nem érdekelne minket a talaj. De nincs, s nem úgy néz ki, hogy hamarosan lesz. így aztán a talajjal igenis törődni kell, bár még ez is kevés. Hogy megéljünk, ahhoz valami mást is ki kellett találni — mondja a tsz termelési elnökhelyettese, Pásztor Miklós. Több valamit is kitaláltak. Közös művelésbe vonták a vízüggyel a kőbányát, melléküzemet hoztak létre a fővárosban, s kapcsolatba kerültek a TEMAFORG-gal, Ez a cég a textilmaradványok forgalmazásával foglalkozik. De halljuk erről Pásztor Miklóst. — A tsz-szövetségen keresztül 81. végén alakult ki a kapcsolatunk, ami jónak bizonyul. A vállalat gép- rongyként importál textíliákat, ruhákat, ezeket szétválogatja, s egymázsás bálákban átadja. Országszerte vannak boltjaik, főleg tsz-ekkel közösen. Itt minden áru fertőtlenített, s egyforma árú. Bolt, de kinek? — Amikor belementünk a vállalkozásba, úgy gondoltuk: ezzel jót teszünk azoknak, akiknek viszonylag kicsi a jövedelme. Olcsó áru, választékbővítés — nos ez elegendő érv volt, magyarázza a tsz elnöke, Tóth Kálmán. — Rövidesen kiderült, hogy a vevőkör ennél szélesebb. Autóval járják sokan a boltokat Rohodtól Nyírbátorig, Barabástól Tyúkodig, sokan a városokban is innen öltözködnek — folytatja az elnökhelyettes. — Vagyis bejött az üzlet, hiszen az első kockázat az volt: elfogadják-e az emberek ezeket a kilós-boltokat. A másik rizikó az a folyamatos áruellátás. A harmadik kockázati tényező maga a bolti hálózat volt. A boltokat úgy alakítottták ki, hogy a vállalkozók saját erőből rendezték be. A boltos, két vagy több helyiség esetén a két boltos 30 ezer forintös kauciót tesz le, ga---------------------------------------\ — A barabási tsz-szel a kapcsolatunk igen kedvező, korrekt — mondta Simonyi András, a vállalat kereskedelmi osztályának helyettes vezetője. — Az ellátás nagyban függ attól, hogy mennyi árut tudunk venni, mégpedig importárut. Mióta önálló export-import jogot kaptunk, reméljük, sikerül tartani a szintet. Persze felelőtlenség lenne bármit ígérgetni,... azt viszont elmondhatom a barabási tsz boltjai soha nem fognak hátrányba kerülni. — Az áruellátás ebben az évben romlott — mondják a téeszben — ez.a kockázati tényezők között szerepelt, s még így sem jelent veszélyt. — Ha nem romlik a helyzet — így a boltvezetők, nekünk is megéri. — A múlt évben, s az idei eddigi tapasztalatok szerint, egy-egy üzlet évi 2—2 és fél milliós forgalmat bonyolít le — magyarázza Pásztor Miklós. Nem könnyű A korai vendég Irta: Miloslav Svandlik H okynár úrnak az a szokása, hogy tőlem kér kölcsön olyan tárgyakat, amelyeket nem akar megvásárolni. Őszintén megvallva, nem ez bosszant, hanem az, hogy mindig a legalkalmatlanabb időben állít be értük. Hokynár úr már megszokta, hogy reggelente felkeltsen. Ezt a szerencsétlen flótást ugyanis álmatlanság gyötri, és azt képzeli, hogy kellemetlen megpróbáltatásában az egész emberiség osztozik. Ezért a reggeli nap első sugaraival együtt jelenik meg az ajtóm előtt, és rekedt hangon megkér, hogy adjam kölcsön a kaszafenőkövemet. Természetesen nem kap fenőkövet. Nekem nincs kaszám, következésképpen fenőkövem sincs. Udvariasan közlöm korai vendégemmel, hogy szíves örömest ellátom a cseh nyelvtankönyvvel, vagy egy kis üveg kék tintával. De hiába, egyik sem kell neki. Hangosan csodálkozik, hogy vannak a világon emberek, akik nélkülözni tudják a fenőkövet, majd eltávozik a szomszéd ház irányába. Másnap persze újra bekopogtat az ajtómon. Drótra van szüksége. Türelmesen elmagyarázza, pontosan mifélére. Ásítom és nagynehezen kinyögöm, hogy nincs drótom. Egyetlen centiméter drótom sincs! Hokynár úr azonban nem hiszi el, és követeli, hogy nézzem meg a padláson — véleménye szerint ugyanis minden padláson temérdek drót hever. Álmosan felkapaszkodom a hordozható létrán, bepiszkítom a pizsamámat, de nem tudom megörvendeztetni szomszédomat. Hokynár bosszúsan olyan arccal távozik, mintha legalább is öt kilométernyit rejtegetnék ebből a szerencsétlen drótból. Kiderül azonban, hogy egyáltalán nem sértődött meg, és nem szándékozik kitörölni a nevemet lehetséges szállítói listájáról. Másnap Hokynár úr már a hajnali kakasszókor betoppan. Kiderül, hogy házában egerek tanyáznak, nemrég vásárolt egérfogói pedig valahogy furcsák, feltétlenül megbízhatóbb egérfogót kell keresnem valahol a há■zamban. Engedelmesen lemászom a pincébe, és ott a szénkupac közepette keresem, kutatom azt a bizonyos rozsdás vacakot, amelyet két évvel ezelőtt leadtam a fémhulladékgyűjtő telepen. Hokynár úr azonban nem hisz nekem. Szerintem úgy véli, hogy egyszerűen fukar vagyok. — Tudja — magyarázza, a szomszédoknak segíteniük kell egymáson. Falun réges- régóta ez a szokás, és csak maguk nyaralók akarnak itt holmi új rendszert bevetni. Maga például soha semmit sem adott nekem kölcsön, s ez egyszerűen csúnya dolog! Hiszen magának is szüksége lehet valamire éntőlem! Annyira felbőszített, hogy elhatároztam, ellentámadásba lendülök, és naphosszat fontolgattam a bosszúterve- met. Végre támadt egy ötletem. Alighogy az óra elütötte az éjfélt, máris elkeseredett hévvel dörömbölni kezdtem Hokynár úr ajtaján. — Tudja, közöltem a hiányosan öltözött házigazdával: — van otthon egy ócska petróleumlámpán, csakhogy kanóca nincs... Nem akadna véletlenül magánál? — Megnézem, persze. — Hokynár ráncba vonta a homlokát. — De aligha lehetséges ... Bebújt a fészerbe, sokáig matatott, de üres kézzel tért vissza. Amikor elbúcsúztunk, már éjjel két óra volt. Másnap reggel nem jött el. Harmadnap sem. Sorra járta a falu házait, de az enyémet mintha észre sem vette volna. M egörültem, mert úgy véltem, hogy sikerült örökre kiutáltatnom Hokynár urat. De szó sem volt ilyesmiről! Negyednap a szokott időben újra beállított, és hangos kopogással adott hírt magáról. Kimásztam az ágyból, és átkozódva ballagtam ajtót nyitni. Hokynár sugárzott az öröm- tőL — Képzelje, szomszéd, találtam egy remek kanócot. Talán kölcsönadná nekem a petróleumlámpáját? Fordította: Gellért György — Bármilyen szépen néz is ki a vállalkozás — magyarázza az elnökhelyettes — senki ne gondolja, hogy ez könnyű dolog. Roppant mód észnél kell lenni. A ruhaboltoknál még megoldatlan az eladhatatlan visszáruk válogatása, értékesítése, bár vannak már itt is eredmények. Jó lenne felderítetni a hazai ruhaipari vállalatok minőséghibás áruit is. De ha azt nézzük, hogy a kőbányánál is kisebb az érdeklődés, akkor az is látszik: sokfelé kell nézegetni. — Tudjuk mi azt, hogy az alaptevékenység a meghatározó — fejtegeti Tóth Kálmán elnök —, de ennek fejlesztéséhez elengedhetetlen a melléküzemek jó működése. Mi itt nagyon messze mindentől, az ország csücskében árgus szemmel figyeljük a világ gazdaságát, s a hazai helyzetet. Másképpen aligha tudnánk dönteni. A bátor vállakózások tiszteletre méltóak. Amit a ba- rabásiak csinálnak: a megyében unikum. Ha a jövőben meg tudják őrizni a tisztességet, s miért ne tudnák, s okosan egyeztetnek lehetőséget kockázattal, akkor bizonyára megismétlődik a tavalyi siker, a nyereséges gazdálkodás. R. G. Bürget Lajos — Kérek egy fél kiló zakót és harminc deka ha- rancjának. Fizetést nem kap, risnyanadráqot! csa^ a forgalom után száza. , , , . , tt u is- i lekot’ a városban négy, faA vasarosnamenyi holt vezetője, Vargha Karoly iuban öt százalék a kereske- meg sem lepődik. Természetes egyszerűséggel mu- dóé. A rezsi őt terheli, tat a turkálók, fogasok felé: — A TEMAFORG fígyel__ Tpssélr r>nln<t?tnni < meztetett a veszélyekre: le- Egy farmernadrág, harmincnyolc deka, az any- gyünk óvatosak, nehogy a vá- nyi, mint hatvannyolc forint negyven — számol a sai’ozo. va“ masze o mérleg mellett a barabási bolt vezetője, Oláh 1st- e vasaroja a eszete’ e' . r lenorizzuk, hogy valaki nem vanne. . . . araz-e fel 30, mutatós árut. Örömmel mondhatom — így
