Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

2 Kelet-Magyarorszag 1983. április 21. Az éneklés öröme Bujkálnak a dallamok Néhány fiatal hetenként rendszeresen összejön a KPVDSZ Művelődési Ház­ban és énekel, hat-nyolc szó­lamban, úgy, ahogyan egy reneszánsz kórus énekelhetett valamikor Mátyás visegrádi udvarában, a taljánföldről jött követek tiszteletére. Blue Bird együttesnek nevezik magukat, nem gregoriánt énekelnek, se világi madri­gálokat, hanem spirituálét. S most megkérdezhetnénk: mi közük van a spirituáléhoz, ehhez a kicsit idegen, euró­pai fülnek szokatlan, egzo­tikus muzsikához, de nem ■kérdezzük, mert tudjuk, hogy a fiatalok mindig ke­resték a nem mindennapit, az erőfeszítést kívánó felada­tokat. Mert a spirituálé nem könnyű műfaj. Hozzá képest a két-három szólamban éne­kelt, s néhány alapsémával kísért beat- vagy rockszá­mok, ártatlan bölcsődalok, amilyeneket a nagymama dúdol, s közben a kötőtűre is oda tud figyelni, egy sima, egy fordított... — Valóban nehéz — mond­ja Chriszt Judit, az együttes tagja —, de mi mindannyian képzett zenészek vagyunk, ■ff# i vissza Gázcseretelep A Kelet-Magyarország áp­rilis 8-án megjelent számá­nak 5. oldalán azt olvassuk: „A Tiszaszalka és Vidéke ÁFÉSZ segítségével mini gázcseretelep létesült Mátyu- son. A fedezet előteremtésére az ÁFÉSZ célrészieayet bo­csátott ki.” A valóság az, hogy szövetkezetünk vezetése a témában korábban már valóban tárgyalt a helyileg il­letékes közös községi tanács­csal, de a mini gázcseretelep még nem épült fel. A tárgya­lás során természetesen szó esett arról is, hogy a meg­valósulás érdekében szükség van a lakosság, a szövetke­zeti tagság anyagi támogatá­sára is célrészjegy formájá­ban. A működési területünkön élő, a lakosság és a tagság helyes tájékoztatása érdeké­ben szükségesnek tartom a megjelent hír módosítását. Koncz László ig. elnök bár ez abból, hogy mi a fog­lalkozásunk, nemigen derül ki. Főiskolások vagyunk, ma­tematikusok, biológusok, földrajz szakosok stb. Mi már az általános iskolában meg­tanultunk kottából énekelni, szolmizálni, s aztán az Ifjú Zenebarátok kórusában foly­tattuk, ami megintcsak na­gyon jó iskola. — Mi a legfőbb nehézsége a spirituálénak? — Először is a sokszóla­múság. Mi ehhez nem va­gyunk hozzászokva. A ma­gyar népzene eleve egyszóla- mú. A sokszólamú éneklés a XIX. században virágzott, s az emberek vérében volt. Ám egy XIX. századi tüzi-ko- vács — mondjuk Firenzében —, ha este bezárta a műhe­lyét, elment egy madrigálkó­rusba nyolcadik szólamot énekelni. Nekünk ez nem ilyen egyszerű, de nagyon izgalmas feladat. Azután a spirituálé ritmusa is szokat­lanul Sokszínű és változatos. — Tehát a Blue Bírd olyan zenei formát választott ma­gának, melyben leginkább kamatoztathatják a tagok, átlagon felüli zenei képessé­geiket, s mely a fiatalok kö­rében rendkívül népszerű. Honnan szerzik be az alap­anyagot? — Ez sem könnyű — mondja Boronkay Ferenc. — Boltban ritkán kaphatók szó­lamokra bontott spirituálék. Rádióból veszünk magnóra, onnan füllel szétválogatjuk a szólamokat és leírjuk. Olyan is volt, hogy három szólamú anyagra bukkantam valahol, s azt tovább bontottuk nyolc­ra, tízre. Aztán a legnagyobb öröm, amikor egy új kotta megszólal. Ezt nem lehet el­mondani. Leírni sem érde­mes. El kell énekelni. És énekelnek. Három szop­rán, három alt, két tenor és két basszus. Különös és va­rázslatos, ahogy bújkálnak, előbukkannak a dallamok, s fonódnak egymásba, mint a folyondár. Igen, az együtt- éneklés közösségteremtő erő. Itt mindenki a többire figyel. Az idegszálak rezonálnak egymással. Az együttes 1980-ban ala­kult, s azóta tart össze. Az idén hatan — négy lány és két fiú — továbbjutottak a Ki mit tud? megyei döntőjé­ről. Mester Attila Saslik a Szegedi Koozervgyárliól A Szegedi Konzervgyár, amely­nek Nyugat-Európában is sikere van magyar ételspecialitásaival, újabban idegen receptek szerint is vállal ételkészítést. Az ilyen módon meghódított vevő aztán rendszerint hamarosan felirat- kozák az állandó üzletfelek kö­zé. Ilyen meggondolásból vállal­koztak nálunk ismeretlen para- dicsommántásos darálthús gyár­tására, noha az új vevőként je­lentkezett NSZK-beli cég csupán két vagonnyira kötött megálla­podást. Egy másik kereskedőnek az volt a kívánsága, hogy vé­kony csíkokra szeletelt paprikát 370 milliliteres üvegekben szállít­sanak. Ezt is teljesítették. Most sasliíkkonzerv-tgyártásra készül­nek, s ennek ugyancsak NSZK- beli vevő a megrendelője. A kü- lönleges kívánságok teljesítése is hozzájárult ahhoz, hogy a válla- lat idei konvertibilis elszámolású exportja a megelőző évihez ké­pest megdupLázódik. Ha nyíregyházi autóbusszal, akkor Elsejétől vesszük és lyukasztjuk! A Volánnál már készen vannak a szinte haditervnyi pontossággal kidolgozott prog­rammal. Eszerint az április 30-án délután­tól a pihenőbe beálló csuklós és szóló autó­buszokat gondos és szakértő kezek veszik kezelésbe s néhány óra elteltével már egy újdonsággal állnak ismét a május elsejei ünnep forgalmába. E napon lesz ugyanis Nyíregyházán a jegy lyukasztó automaták premierje! Nem ördöngösség — esküsznek rá a Volán szak­emberei. Több mint fél évtizede szoktatjuk már a módszert a fővárosban, s azóta már Miskolc és Debrecen is áttért az előrevált­ható menetjegyekre. Persze „edződni” kell, hogy mindig akad­jon nálunk egy-egy utazásra jogosító, fe­hér alapon kék színezésű jegy ... — 110 helyszínen gondoskodunk a folya­matos ellátásról. Még felsorolni is sok — mondja Danku Andor, a vállalat osztály- vezetője. Árusít majd buszjegyeket a MÁV- tudakozó, valamennyi hírlapárus a város­ban, a trafikok és vendéglátóhelyek. Ott lesznek a jegyek az élelmiszerboltok pénz­NE FELEDJE! tárainál és természetesen valamennyi Vo­lán-bérletpénztárban is. A csuklós járatok­ra 5, a szólókra pedig 3 lyukasztógép ke­rül. Bármely ajtótól könnyen megközelít­hető helyre szerelik fel a volánosok őket. Mindenesetre gondolnak az idegenekre is a vállalatoknál: ezért május 20-ig „türel­mi időt” adnak. No félreértés ne essék! Ekkor sem lehet potyautasként próbálkoz­ni. Csupán arról van szó, hogy eddig az időpontig nem szerelik le a régi, néha bosszantó módon tevékenykedő automatá­kat. Tehát lehet kétforintossal és előrevál­tott jeggyel is utazni! Három hét csak elég lesz a beidegződésre ... S akik idejekorán meg akarják szokni és ismerni jövőnk menetjegyeit, azok már áp­rilis 20-tól megtehetik: a korábban felso­rolt helyeken ekkor -kezdték meg a nyír­egyházi buszok új jegyeinek árusítását. (kz) Á fontosság kifejezője Hogy beszél a Hivatal? A Magyar Nyelv Hete or­szágos rendezvényei kereté­ben Bachát László nyelvész, a nyíregyházi tanárképző fő­iskola tanára tegnap Székes­fehérvárott tartott előadást ifjúságunk nyelvéről. Ebből az alkalomból kérdeztük meg. Mi a véleménye nyelvünk romlásáról, amiről annyit ol­vashatunk mostanában az új­ságokban. Sajátos örökség — Ki szeretném javítani ezt a valóban elterjedt meg­fogalmazást. Nem nyelvünk romlik. A nyelv létező, objek­tív valóság, szótára van, sza­bályai vannak. Nyelvhaszná­latunk romlik, részben e sza­bályok felületes ismerete miatt, részben azért, mert sokan nincsenek tisztában az­zal, hogy bizonyos beszéd­helyzetekben milyen szavakat, szókapcsolatokat, nyelvi for­dulatokat illik és kell hasz­nálni. Nem a fiatalok, a hiva­talok nyelve árt a legtöbbet. Sajnos ezt örököltük, s bár nagyon ráférne, igen nehéz megújítani. A gondolkodás- módon kellene változtatni. Ha egy kevésbé iskolázott ember kap egy levelet vala­mely hivatalos „szerv”-től és nem érti mit akarnak tőle, ez már több, mint amit egy­szerűen nyelvromlásként a veszteségrovatba könyvelhe­tünk. Ez már antidemokra- tizmus, ami ellen akkor is fel kellene vennünk a har­cot, ha a legékesebb magyar nyelven szólalna meg. Nit is akarnak? — Az antidemokratizmus valószínűleg abban van, hogy másként beszél — és gondol­kodik! — a hivatal, mint a természetesebb észjárású em­ber, az „ügyfél”. Körülbás­tyázza magát egy sereg arisz­tokratikus szakmai kifeje­zései, mely nem egyéb, mint a hivatalnokok fontosságá­nak és nélkülözhetetlenségé­nek fitogtatása. — Ennek természetesen történelmi gyökerei vannak. Nálunk a szabadságharc után kezdődött a hivatali élet. A jórészt német aikú hivatal­noki kar (ha előbb utóbb meg is tanult magyarul), megőriz­te és tükörfordításban alkal­mazta továbbra is a nehézkes nyelvi szerkezeteket. Nem­csak az elterpeszkedő, tudá­lékos szavakra gondolok itt, hogy megbeszéltük helyett megbeszélésre került, vagy befejeztük helyett befejezést nyert, hanem a mondatok agyafúrt felépítésére, hogy véletlenül sem oldódnak fel ezek a szárazon nyikorgó so­rok egy emberi gesztusú mel­lékmondattal, vagy egy találó közbevetéssel, ami talán vi­lágosabbá tenné az egysze­rűbb ember számára is, hogy mit is akar a hivatal. „Buli, balhé11 és társai — És az ifjúság? Sok szó esik mostanában róluk is ... Az ő nyelvük elsősorban szókincsében különbözik az általánosabb értelemben vett köznyelvtől. Vannak jó, a nyelvet fejlesztő elemei is, sok találékonyság, ötlet, nyel­vi lelemény és jókedv jellem­zi egyrészt ezt a szókincset, de túlzásaival káros is lehet. Például a „buli”, vagy a „bal­hé” (ami egy jól sikerült osz­tálykirándulástól a látványos kocsmai verekedésig min­denre ráhúzható) egy sereg szép magyar szótól veszi el a levegőt. A helyes nyelvhasználat, a pontos és tiszta fogalmazás műveltségi alapkérdés is. Ezért az iskola szerepe ebben az ügyben nem hangsúlyoz­ható eléggé. Ott kell kialakí­tani a készséget, hogy az em­ber minden beszédhelyzetben tudja hogyan fogalmazzon, s milyen szavakat használjon. Mert ez a helyes beszéd fő szabálya. M. A. Négylábú csibe Egerben Négylábú csirke kelt ki Egerben, Kutnyák Géza por­táján. A fordított alapállású pótlábak a szárnyak alól nőttek ki. A fölös lábú apró­ságnak szemlátomást nehe zére esik a négy láb mozga tása, ezért lényegesen lassab ban is halad a társainál. A tárgyalóteremből Kólósüveggel támadott Bakró György 33 éves le- veleki lakos fiatalkorú roko­nával és egy barátjával ta­valy április 18-án lement a helybeli tóra horgászni. Do- boróczki László halőr meg­látta a túlsó oldalról, s át­szólt, hogy akinek nincs en­gedélye, az távozzon. Amikor Bakró összetalál­kozott a halőrrel, megütötte hátulról a motorját éppen fordítani akaró Doboróczkit, s megütötte fiatalkorú rokona is. Doboróczki a földre esett, a motor pedig rázuhant. Ek­kor Bakró rokona 2—3 eset­ben bele is rúgott. Bakróék a támadást a két, a halőr segít­ségére siető horgász közeled­tére hagyták abba. Ezután Bakróék bementek a presszóba, s ott megjelent a halőr a körzeti megbízott kíséretében, hogy Bakróékat az őrsre kísérje. Bakró roko­na ekkor egy kólásüveggel le akarta ütni Doboróczkit. Május 22-én Bakró ismét horgászbottal jelent meg a tó partján, s az akkor szolgá­latot teljesítő R. Takács Já­nos felszólította, hogy távoz­zon, mert nincs engedélye. Bakró ekkor belemarkolt a kavicsos földbe és kavicsokat vágott a halőr arcába. A hal­őr egy gumibottal védeke­zett, és ez hatásos volt. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Bakrót két rendbeli közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt tíz hónap börtönre büntette és egy évre eltiltotta a közügyektől. Fia­talkorú rokonát a járásbíró­ság próbára bocsátotta. Az ítélet jogerős. (ts) Az országos napi- és heti­lapokat lapozva az elmúlt hetekben több Szabolcs-Szat- márral foglalkozó írást talál­tunk. MUNKAALKALMAK A Népszabadság március 24-i számában Szabolcs- Szatmár foglalkoztatási gond­jairól olvashattunk. Arról hogy ezek a gondok kétirá- nyúak, s összességében elüt­nek az országos foglalkozta­tottsági helyzettől. Egyrészt nagy természetes szaporo­dásból adódóan a fiatalok tö­megei évről évre igénylik munkába állításukat. Más­részt az ingázók egy része is szeretne hazakerülni, s a jelenleg háztartásban dol­gozók egy része szintén mun­kát vállalna. A számítások szerint az 1983—85-ös évek­ben hétezerhétszázzal több fiatal keres magának mun­kát, mint amennyien nyug­díjazás és más okok miatt megválnak munkahelyüktől, így előfordulhat, hogy a szakmunkásképző iskolákban végzett fiatalokat nem tud­ják fogadni az üzemek. A gondokat tetézi, hogy újab­ban a más megyébe ingázó szakképzetlen munkások egy része újra itthon keresi meg­élhetését. A nők közül többen térnek vissza a gyermekgon­dozási szabadságról, mint amennyien igénybe veszik. Három és fél ezer nő vár munkaalkalmat, s ötszáz— hétszáz csökkent munkaké­pességű ember szeretne kere­seti lehetőséghez jutni. MADARAK TORNYOSPALCÄN A Pajtás idei 10. száma fenti címmel közöl hangula­tos írást a tornyospálcai ma­dárvilágról és a természetvé­delmi és madártani szakkör­ről. Tornyospálcán nincs csúzlija senkinek. Ha volna reszkethetne a tulajdonos. A szakkör tagjai elől nem buj­kálhatna sokáig. Vannak már vagy százötvenen, alsósok, felsősök vegyesen. Ha kegyet­lenül pusztítják, kínozzák a madarakat a szakkörösöknél azonnal működésbe lép a ri­adólánc. így sikerült meg­menteni az egyik ház bontá­sakor egy szép gyöngybag­lyot. Szerencsére egyre ke­vesebb szükség van az ilyen „tűzoltó” munkára. Tornyos­pálcán az egész ralu szemlé­lete megváltozott mióta lát­ják a gyerekek természet- és állatszeretetét. A holló is letelepedett itt és az északról délre vonuló kissolyóm is szívesen száll meg néhány napra a község környékén. AZ ALAPOKNÁL KEZDTÉK A Szabolcs cipőgyári dol­gozók kezdeményezéseinek felkarolásáról olvashatunk riportot a Népszava április 9-i számában. Idegesíti-e a vál­lalat vezetőit a sok kérés, na­pi zsörtölödes? — teszi fel a kérdést az újságíró. Nem. Az viszont igen. hogy a dolgozók által felvetett problémák megszüntetésére készített in­tézkedési terv végrehajtása szinte évről évre kívánniva­lót hagy maga után. Főként anyagbeszerzési nehézségek, anyagi fedezet hiányában. A gondok megoldása egyre több fejtörést okoz. A ho­gyanra nincs egységes recept, de ami a gondok megoldásá­ban általános lehet, azt már a Szabolcs Cipőgyárban is felfedezték, élnek vele: a fejtörésbe bevonják a legér- dekeltebbeket, a dolgozókat is.

Next

/
Thumbnails
Contents