Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
1983. április 20. Kelet-Magyarország 3 Baromfigondok MlG SERTÉSTENYÉSZTÉS DOLGÁBAN nagyjában-egé$zében jól áll a magyar mezőgazdaság, hozzávetőleg esztendeje már annak, hogy egy roppant gyorsan fölívelt állatfaj, a baromfi esetében nem pusztán gondokról — folyton- folyvást felhösödő prognózisokról hallunk. De míg 1982 elején a világpiaci előrejelzéseket — sajnos! — maguk a Baromfitermelők Egyesülésének taggazdaságában is csak ritkán vették figyelembe, az óesztendő mérlege már megroppantotta őket. Decemberben a Hét című műsorában szó esett a Zalaegerszegi Baromfifeldolgozót fenntartó tsz-társulás veszteségeiről, amiről ugyan a megyei tsz szövetség elnöke a TOT egyik ülésén azt találta mondani, hogy a televízió nem adott hű képet. De a tényt sem tagadhatta — a csőd beállt .. . Mi történt? Aki valamelyest is figyelemmel kísérte az elmúlt évtizedben a baromfi-, benne a broyler- csirkeproduktumok alakulását, föl kellett, hogy figyeljen, a „brazil veszedelemre”. Arra ugyanis, hogy éghajlati adottságaikat ki- j aknázva, roppant ütemben haladnak előre — egyszersmind törik le az árakat — a brazilok, akik tavaly például már tonnánként 800—850 dollár körüli árakon adtak el Iraknak százezer tonna csirkét. A magyar baromfiért 1981-ben még 1300 dollárt kaptunk — a Szovjetuniótól, nagy tételre 1500 dollár —, de tavaly már csak 1000, az idén pedig csupán 840—850 dollár körüli ez az összeg. Ennek következményeként a hizlalásra vállalkozó már nem 34, hanem legföljebb 30 forinthoz juthat egy kiló baromfihúsért. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT — mert nem pusztán a broylert érintik a kedvezőtlen hatások! — mit tegyen az a tsz-elnök, aki li- batenyésztésre vett föl bankhitelt, s a szerződésben aláírta, hogy amennyiben ezt a pénzt nem a meghatározott célra használja föl, úgy retorzió következik?! Nem kicsi a gondja, hiszen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nem ok nélkül tanácsolja: mindenekelőtt azok foglalkozzanak a kislibával, akik le tudják szorítani a költségeket, s megőrzik verseny- pépességüket. A statisztika szerint mi magyarok évente átlagban 18 kiló baromfihúst eszünk meg. Ez a legolcsóbb piaci húsportéka. Ezért érthetetlen, hogy Tatabányán, sőt Pesten, az Élmunkás téri piacokon olykor hiányzott a pultokról A MÉM 1983-BAN kereken tíz százalékkal, százezer tonnával szeretné növelni a honi baromfifogyasztás mértékét. Ez bizony nem lesz könnyű, hiszen az állam már tavaly is ösztönözte a csirkevásárlást. A többi között oly módon, hogy külön dotációt nyújtott ezért az üzemi konyháknak. Sajnos, néhány túlbuzgó étkezde annyi baromfit tálalt fel ezután ebédre, hogy az bizony megfeküdte még a csirkecombért rajongók gyomrát is __ Az utóbbi hónapokban azonban új és életrevaló ötlet támadt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt berkeiben: ha sertést tudunk exportálni, baromfit bajosan — mi lenne, ha bizonyos határokon belül, s természetesen a vevő tudtával! — egybeötvöznék a kettőt? Vagyis baromfihúst adagolnának a sertéshez, nyilván kicsiny arányban persze. A kísérletek sikeresnek mondhatók, sőt éppenséggel még élvezetesebb és egészségesebb falatok kreálhatók ily módon. UTAK, MÓDOZATOK KERESÉSÉBEN tehát nincs hiány. Magyarországon az iparszerű állattenyésztés „modellállatának” tekinthető baromfi meg- és átmenthető egy remélhetően mihamarább beköszöntő gazdasági föllendülés idejére. A tenyésztéstől a külkereskedelemig terjedő hatókörben kívánatos további új lehetőségek fölkutatása. Már eddig is jelentős sikereket értek el a mini- broyler meghonosításával. Az úttörők közé tartozik ebben a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, éppúgy, miként a hernádi Március 15-e Termelőszövetkezet, ahol dr. Horn Péter főiskolai tanár irányításával folytatnak kísérleteket. Ugyancsak Her- nádon láthatni olyan fóliatelepeket, amelyekben nem prímőrzöldség érik, hanem Hybro-csirke hízik. Mégpedig korántsem pusztán nyaranta, kemény hidegben is, aminek értékét aligha kell komentálni. MAGYARORSZÁGON AZ EGY FŐRE JUTÓ BAROMFITERMELÉS 1978-ban 32, tavalyelőtt már 34 kiló volt; ezt a világon egyedül az USA múlja fölül. Európában Hollandia és Dánia a két legfőbb, de a szóban forgó listán utánunk következő állam. Kétségtelen, hogy van még gazdaságossági, oí- csobbsági, minőségi és egyéb lista is. Hogy valamennyiben helytálltunk e nemzetközi versenyben, most ez a nem csekély feladat. K. N. Afrikába készülnek Manőverező vezérkar Munkások és vezetők az exportért Lagos és Rakamaz között sok ezernyi kilométer a távolság, a nigériai fővárosról mégis egyre gyakrabban beszélnek a Tisza-parti községben. A fa- és fémipari szövetkezet szakemberei ugyanis hamarosan útrakelnek, hogy felállítsák az afrikai ország fővárosában azt a speciális oktatási intézményt, melynek szerkezeti elemei itt hazánkban, Ra- kamazon készültek. Méghozzá terven felül, rekordidő alatt. A szövetkezet műszaki vezetőjének, Glück Miklósnak a grafikonokkal, kimutatásokkal, tervrajzokkal telezsúfolt irodájában ülünk, a múlt év „nagy fogásáról”, a nigériai üzletről beszélgetünk. A vak tyúk is talál szemet — jár a közismert mondás az idegen fejében, aztán kiderül, szó sincs itt a szerencséről. Sok évig tartó alapos munka előzte meg a sikert. Kis üzlet hozta... — Nigériában most próbálják kialakítani a szakmunkásképző intézetek hálózatát, e munkába szálltunk be, a mi szerény lehetőségeinkkel — fogalmaz a műszaki vezető. — Tulajdonképpen már harmadik éve állunk kapcsolatban velük, különféle iskolai munkaasztalokat készítettünk megbízásukból. Nem volt ez különösképpen nagy tétel — legalábbis a mások szemében —, tavalyelőtt például mintegy hatmillió forint értékű exportmunkát végeztünk, de örültünk ennek is. Azt bizonyította ugyanis, hogy a kollektíva képes eleget tenni az igényes megbízatásoknak is. A szövetkezet, közismert nevén a RAFAFÉM, nem tartozik a megye nagy ipari üzemei közé, múlt évi termelésük értéke is éppen csak elérte a nyolcvankét millió forintot. Ám van egy ügyesen manőverező vezérkaruk, s egy megbizható, áldozatokra is hajlandó szakembergárdájuk, akik igent mondtak, mikor megtudták, szombatjuk, vasárnapjuk jó részét is munkával kellene eltölteniük, hogy sikerüljön a terven felüli export. És sikerült is. Például festék... — Valamikor szeptember elején irtuk alá a szerződést, melyben a megrendelő azt jB.em tudom, ki millf kent van ezzel, * de amióta sokati olvasnak újságot, hallgatnak rádiót, néznek televíziót, es amióta minden újságnak, rádiónak, minden heti televízióműsornak van egészségügy i rovata, azaz minden nap kapunk valamilyen hasznos egészségügyi jó tanácsot (útmutatást, előírást, fenyegetést, parancsot) megszaporodtak a frontok. Régen, ha sütött a nap és madár kiabált hajnalban az ablakom előtt, akkor jókedvűen ébredtem, és vidáman indultam. el hazulról. Most? Most az eszembe jut, hogy tegnap rossz idő volt, fújt a szél, esett az eső és ettől sajogni kezd a lábam fáj a fejem, mert nyilvánvaló a jóból. hogy az a jó valami rossz, valami front, ciklon vagy egyéb. Front van Régen, ha sütött a nap, kedvesen búcsúztam el a családtól, mert hiszen jól éreztem magam. Most? Most befelé figyelek, gyanús vagyok magamnak, kifelé figyelek, mert mindenki gyanús körülöttem, hiszen olvastam, hallottam, láttam, hogy most ingerlékenyebb vagyok, szóródó a figyelmem, rossz a közérzetem hiszen front van , . . Vagy én hazudok, vagy ők hazudnak, ha nem vagyunk ingerlékenyek, és egyszeriben ingerlékeny leszek a felfedezett csalástól. Idegességemben rágyújtok, de eldobom a cigarettát, mert mindent tudok a veszélyfakto- rokról. Lehajtok egy korty konyakot, mert csökkenteni szeretném a kibirhatatlanná sűrűsödő feszültséget, de nem merem lenyelni, mert ilyen veszélyes időszakokban már a reggeli kávém is vagy hatféle betegséghez elég. A fal mellé lapulva lopakodók az utcán, megrezzent minden távolban feltűnő gépkocsi, hiszen nem tudom, hogy a hidegre vagy a melegre frontérzékeny az a másik. Sokáig állok a hivatal ajtaja előtt, de nem merek benyitni, mert a főnököm' ablaka előtt is laknak madarak, és ő is látta tegnap az esőt. tehát benne is front van. . # rtam már, nem tudom, ki hogy van ezzel, de amikor front jön, rám a fronttól jön a front... A FRONT, a front. Bartha Gábor kérte, december 10-re útra- készen álljanak a konténerek, konténerházak — eleveníti fel az elmúlt hónapok történetét a főkönyvelő, Pólyák Antal. — S megkezdődött a verseny- futás az órával, hiszen ha nem teljesítjük időre a partner kivánságát, lemondhatta volna az üzletet, s akkor most nemigen beszélgetnénk itt ilyen nyugodtan. Kárba veszett volna egy csomó munka, nem beszélve az anyagról, melynek beszerzése különben is elképzelhetetlenül sok utánjárást igényelt. Sok más alapanyag mellett csak a festéket említik. Aláírva a szerződést egyik nagy vegyigyárunkhoz fordultak, ám ott sajnálkozva tárták szét karjukat: a kért festéket már negyed éve nem gyárthatják, hiányzik egy fontos, csak külföldről beszerezhető komponens. Nyakukba vették hát az országot, s szó szerint kilónként szedegették össze a szükséges mennyiséget. — A jó üzlet után furcsának tűnik talán a panaszkodás, de nem hagyhatja szó nélkül az ember: az ilyen kis üzem, mint a mienk is, sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe — mondja a. műszaki vezető. — Mert hiába próbálunk mi rugalmasan gazdálkodni, ha néhány nevetségesen olcsó, de fontos alapanyag hiányzik. Exportsiker — Hiúsult már meg hiányzó alapanyag miatt exportjuk? — Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak! A külkereskedelmi vállalatok talán éppen azért ajánlanak minket a külföldieknek, mert tudják, igyekszünk maximálisan eleget tenni a szerződésben foglaltaknak. — Mennyi volt a szövetkezet exportja tavaly? — Tizenegy és fél millió forint — lapoz jegyzeteibe a főkönyvelő. — A konténerek, konténerházak értéke 6,2 millió, a szintén Nigériába szállított iskolai munkaasztalainké úgy négy, az Irakba vitt hűtőházi fémszerkezetek pedig egymillió forintot hoztak. Láthatja, ezek valóban nem nagy összegek, de ha jő minőségű munkát végzünk, magukban hordozzák az újabb üzletek lehetőségét, amit a hirtelen jött konténerek is bizonyítanak. Gondolja, ha a munkaasztalokkal nem lettek volna megelégedve a nigériaiak, bennünket választanak a jelentkezők közül? — Az idén mégis csak 6,5 milliós exportot terveznek! — A piacot ismerve ennyit tartottunk reálisnak, hiszen nem számíthatunk mindig olyan váratlan lehetőségre, mint a múlt évi volt. Még ebből a hat és fél millióból is mindössze egymillió a biztos ... — Dehogy egymillió! Itt az üzenet, pienni fog az algériai üzlet is — toppan be váratlanul a szövetkezet elnöke. Rudi László, aki egy másik tárgyaláson ült eddig. — Hűtőházi berendezésekhez négymillió forint értékű alkatrészt kell gyártanunk Algériába. Gyorsaság, alkalmazkodóképesség, rugalmasság — a rakamazi exportsikerek titka. Mert hogyan jött létre ez az algériai üzlet is? Még a múlt év derekán Pesten járt az elnök, s szinte már-már megszokásból, benézett néhány külkereskedelmi vállalathoz, hátha hall valami érdekeset. Ekkor kérdezték meg tőle, nem lenne-e kedvük egy kisebb iraki exporthoz? Volt. Egy hónap múltán már útra készen álltak az alkatrészek. S ezt a rekordmunkát nem felejtették el az üzletkötők, következhet tehát most Algéria. — De nem hanyagolhatjuk el Nigériát sem — mondja figyelmeztetőleg az elnök —, az ottani kapcsolatainkat még tovább szeretnénk szélesíteni. Jó néhány mintadarabunk éppen most vizsgázik a nigériai szakemberek előtt, reméljük egy-kettő elnyeri majd a tetszésüket. De erről még korai beszélni, az viszont biztos, rajtunk nem fog múlni... Balogh Géza Az Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi központi telepének villamos kísérleti műhelyében közel egy éve kezdték a trolibusz meghajtómotorok felújítását. Jelenleg a Budapesti Közlekedési Vállaiaí megrendelésére öt m«^ort újítanak fel. Képünkön: Senke Tibor a kollektorokat tisztítja. (Császár Csaba (elvétele.) Brlgádvetélkedi a ZÖLOÉRT-nél A tele sem igaz címmel rendezett játékos vetélkedőt Nyíregyházán a Zöldért Vállalat Haladás szocialista brigádja. A KPVDSZ székházban megtartott vetélkedőn első lett a vállalat Augusztus 20. szocialista brigádjának csapata. Folraborsó — diplomához? „Szabolcsba szívesen jövünk... Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő frissdiplomásokra szűkebb környezetükben, főképp a falvakban úgy is számítanak, mint a közélet aktív résztvevőire, a közművelődés lelkes patronálóira. Ezért kezdeményezte a Népművelési Intézet a felsőoktatási intézményekkel és azok KISZ-szervezeteivel együtt, hogy orvostanhallgatók, tanárjelöltek, leendő agrármérnökök is „tanulják meg" a népművelést, speciális kollégium keretében. Ennek tíz- esztendős megyei tapasztalatairól kaptunk tájékoztatást Tóth Lászlótól, a Megyei és Városi Művelődési Központ főmunkatársától. Szabolcs-Szatmárba a Debreceni Agrártudományi Egyetemről, a Debreceni Orvostudományi Egyetemről, a Kossuth Lajos Tudományegyetemről, valamint a nyíregyházi tanárképző főiskoláról jönnek rendszeresen leendő orvosok, agrármérnökök, tudós- és tanárjelöltek. A részvétel önkéntes, az elosztásról a körzet gazdája, a Hajdú- Bihar megyei Tanács gondoskodik. Általában 20—30 hallgató érkezik a hagyományos helyszínekre, Tarpára, Vajára, Kisvárdára, Vásárosna- ményba, Nagykállóba, de éveken keresztül fogadott vendégeket Mátészalka, Fehérgyarmat. Űjfehértó, Nyíregyháza is. Ennek a képzésnek az a célja, hogy a leendő értelmiségiek felkészülhessenek egyfajta közéleti szerepre. A gyakorlóhelyeken megismerkednek az adott településen lakók életmódjával, kulturális szokásaival, az ottani értelmiség szerepével, a művelődési ház munkájával. Korábban lehetett olyan híreket hallani, hogy ezt a „tantárgyat” azért választják szívesen, mert afféle mellékes dolognak tartják a köz- művelődést, amelynek kollokviumi követelményeit viszonylag könnyű teljesíteni. Ám a gyakorlat azt igazolta, hogy mind a művelődési intézmények, mind a hallgatók igen komolyan vették ezt a munkát. A tapasztalatokról a hallgatók zárójelentést készítenek, azokat eljuttatják az egyetemi, főiskolai tanszékekre, KlSZ-bizottsá- gokra és a megyei tanácsok művelődésügyi osztályaira. Az elmúlt 10 év azt igazolja: a legtöbb helyen figyelembe vették ezt a feladatot, a kritikai megjegyzéseknek volt később foganatja a gyakorlás színhelyén. Több helyen szép eredményekkel büszkélkedhetnek a gyakorlatok szervezői : szaporodtak az egészség- ügyi felvilágosító előadások — az orvostanhallgatók jóvoltából —, s főképp i kertbarátmozgalomnak használt az agrárosok megjelenés* Persze olyan eseteket is tudnak, amikor a népművelési gyakorlat valóban csak fal raborsó a diplomához. Nagy „kaland” i legtöbb résztvevőnek ez a tíz aap. A legtöbb helyen a művelődési házat alakítják át ú/enkor alkalmi szállodává, mivel a központi ellátmán ni 50 forintjából nem sok mindenre jut. így a művelő*!':jí otthon valóban „otthonná” válik... Ma már egyre többen kérnek részt a, népművelő munkájából. Soha ennyi orvos, agrárszakember, pszichológus, jogasz, építész nem tartott még előadást, ankétot, tanfolyamot, vitát a nagyközönségnek, mint most. Közvetlen kapcsolat legkevésbé a műszaki értelmiséggel alakult ki, de úgy látjuk, ha értelmes feladatra kérik föl őket, általában nem mondanak nemet. A legaktívabb réteg persze a pedagógusoké, de ez talán természetes is, hiszen foglalkozásuknál fogva ők állnak a legközelebb a népműveléshez. Partnerek serege segíti ma már a népművelő 'munkáját. S jó azt hallani debreceni egyetemistáktól, hogy „Szabolcsba szívesen jövünk.. Baraksó Erzsébet
