Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
4 Kelet- Magyarország 1983. április 14. Képtávírón érkezett Bonn és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője Stockholmban tárgyalt Olof Palme svéd miniszterelnökkel (a képen jobbra) és mis skandináv szociáldemokrata politikussal. Az elmúlt napok esős időjárása az NSZK-ban többfelé áradást okozott. Képünkön: a kölni „Zum Treppchen” „A kis lépcsőkhöz” nevű mulató bejárata, ahol bizony a lépcsők eltűntek a kiáradt Rajna vize alatt... SZOVJET PARTKÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT BUDAPESTRE Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Nyi- kölaj Rázskov, az SZKP KB titkára vezetésével szerdán Budapestre érkezett az SZKP Központi Bizottságának küldöttsége. A delegáció tagjai: Nyikolaj Talizin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Olimp Csukán ov, az SZKP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. SZTRÁJK KOSZOVÓN Koszovo autonom tartomány székhelyén, Pristinán és a tartomány egy másik helységéiben több száz építőipari dolgozó hétfőn és kedden sztrájkba lépett. A Tan- jug hírügynökség közlése szerint a munkabeszüntetésnek nem volt egyértelműen megfogalmazott célja. A munkások olyan ellenséges elemek ihaitása alá kerültek, akik a politikai és a gazdasági helyzet megingatására törekedve irányították az akciót. SZVSZ FŐTANÁCS ÜLÉSE Szerdán a ciprusi Nicosiában megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának 35. ülésszaka. Kilencven ország szakszervezetének képviselői vannak jelen a tanácskozáson, amelynek fő témája az SZVSZ harca a békéért és a társadalmi haladásért. A küldöttek megvitatják a munkanélküliség elleni harc kérdéseit is. A magyar küldöttséget Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke vezeti. Washington /; em lesz könnyű dolga a nyugatnémet kancellárnak Washingtonban, ahová ma késő este munkalátogatásra érkezik. Az amerikai vezetőkkel — többek között Reagan elnökkel, Bush alelnökkel és Weinberger hadügyminiszterrel — két fontos témáról, a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokról és leszerelési kérdésekről, főleg a nyugat-európai telepítésre váró közép-hatótávolságú nukleáris rakétákról kíván tárgyalni. Márcsak azért sem lesz könnyű dolga Kohlnak, mert már a két témakör rangsorolása is más és más Bonnban és Washingtonban. Amerikai részről elsősorban a kelet—nyugati kapcsolatok ügyében kívánnak közös álláspontot kialakítani az NSZK kancellárjával, mégpedig több okból. A Reagan- kormányzat változatlanul, s ha lehet, még erőteljesebben, mint korábban, szigorú gazdasági korlátozásokat tart szükségesnek a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval szemben. Á múlt héten egy NATO- tarácskozáson, amelyen a szocialista országok gazdasági helyzetéről volt szó. épp egy amerikai szakértő minősítette tévesnek azt az elképzelést, hogy gazdasági és pénzügyi nyomással a szovjet gazdaság törést szenvedhet. Hasonlóan vélekedett egy nyugatnémet lap, a Kölnische Rundschau, emlékeztetve rá, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen elrendelt gazdasági szankciók még sohasem hozták meg a Washington által remélt eredményt, é.T inkább a megszorítások gazdáinak ártottak. Ezután aligha meglepő, .hogy előzetesen Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter is „túliott “-követeléseknek” minősítette az amerikai terveket. „Az Egyesült Államok — hangsúlyozta a miniszter — az NSZK és egész Nyugat-Európa érdekeit mérlegelve — nem követelheti tőlünk, hogy a biztonságpolitikai terhek mellé még kereskedelmi és gazdasági áldozatokat is vállaljunk”. miért Washington szá- mára még egy szempontból fontosabb ez a témakör, arra a magyarázat — Lambsdorff szavaival — a „biztonsági terhek” ügyében tanúsított nyugatnémet kormányálláspontban keresendő. A Reagan-kormányzat tisztában van azzal, hogy Kohl támogatja az 572 közép-hatótávolságú nukleáris rakéta nyugat-európai elhelyezését, így a 108 Rershing—2 telepítését az NSZK területén. Bonnban reálisabb a két témakör megítélése. Ezt kívánják a belpolitikai és a nyugat-európai érdekek. És ezt kívánja a józan ész is. Most már Kohlon múlik, hogyan tér haza Washingtonból. A Kölnische Rundschau szavaival: csak barátként és szövetségesként, vagy olyan politikusként, aki a lényegről is tárgyalt. MAGYAR HÉT ATHÉNBAN Maigyair gasztronómiai hetet tartanak Athén most átadott szállodájában, a Hotel Inter - contmentáiban a Hungarho- tels és a MALÉV közreműködésével. Már az első napok nagy sikert hoztak: a görög utazási és vendéglátóipart szakemberek elismerően nyilatkoztak a magyar konyháról. Az április 17-ig tartó rendezvénysorozaton először mutatkozik be a magyar vendéglátás a görög fővárosban. Tudományos konferencia a szocialista munkaversenyröl A SZOT és a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete rendezésében szerdán kétnapos tudományos konferencia kezdődött a SZOT-iskolán a szocialista munkaverseny-moz- galom elvi és gyakorlati kérdéseiről. Sáli Ferenc, a SZOT osztályvezetője megnyitó beszéde után Bukta László, a SZOT osztályvezetője beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szocialista munkaverseny, s különösen a szocialista brigádmozgalom társadalmunknak nagy értéke. Szükséges, hogy gazdasági életünk, társadalmi mechanizmusunk fejlődésével ez a mozgalom is lépést tartson. Semmilyen anyagi érdekeltség nem pótolhatja, nem teheti feleslegessé a szocialista brigádok kezdeményezőkészségét, kollektív szellemét, áldozatvállalását, a brigádokba tömörült dolgozóknak azt a törekvését, hogy tanult, művelt emberekké váljanak. A továbbiakban arról szólt, hogy a gazdasági élet gyors változásai nyomán joggal merült fel az igény, hogy határozottabban különböztessük meg a munkaverseny állandó és változó elemeit. A mozgalomnak állandó tényezője az önkéntesség, törekvés a többletteljesítményekre, az alkotó tevékenység, a műveltség gyarapítása, a közösségi gondolkozásmód és magatartás erősítése. De változnak a versenyformák, a szervezeti keretek és az ezekhez fűződő irányítási, szervezési, értékelési, elismerési szabályok. Különösen fontos, Hogy javuljon a munkaszervezés, ösztönzőbb legyen a bér- és jövedelemszabályozás, a vezetői magatartás és a dolgozók körében végzett nevelőmunka. Beszéde további részében a SZOT osztályvezetője, — majd Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője és Krizsanits József, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa is — a munkaverseny és ezen belül a szocialista brigádmozgalom több megoldásra váró kérdésével foglalkozott. A konferencia ma folytatja munkáját. A szicíliai Etna lávafolyama további lakott településeket fényeséi A képen: Haroun Tazieff francia val kánszakértő az Etna működését megy tanulmányozni. (Kelet- Magyarország telefotó) Pintér István dokumentumriportja: MacLean útja Cambridge-töl Moszkváig Áz atomtitok közelében 3. És ahogyan közeledett a második világháború vége, úgy igazolódott be annak a moszkvai döntésnek a helyessége, amelynek értelmében a szovjet felderítés — noha fő célpontja természetesen a hitleri Németország volt és maradt — nem számolta fel hálózatát sem Angliában, sem az Egyesült Államokban. Ma már ismert tény, hogy Los Ala- mosban akkor már készült az atombomba. Tudjuk: Groves tábornok, a Manhattan-program parancsnoka azt a feladatot kapta, hogy úgy készíttesse el a tudósokkal a minden addiginál pusztitóbb fegyvert, hogy ne csupán a hitleristák, hanem a szovjetek se értesüljenek felfedezéseikről, módszereikről és konstrukciójuk részleteiről, még arról a puszta tényről sem, hogy ilyen kísérletek folynak. „Én már 42-ben sem tápláltam illúziókat a tekintetben — jelentette ki röviddel -a háború után —s hogy Oroszország ellenséges és a program ezen alapul”. A szovjet vezetés nem nélkülözhette azokat az értesüléseket, amelyek az amerikai —angol atombomba létrehozásáról, a Manhattan-program állásáról tudósítottak. Márpedig sem az Egyesült Államok elnöke, sem Nagy- Britannia miniszterelnöke nem említették a különben oly sűrű, s baráti levél-, üzenetváltásaik során a Szovjetunió miniszterelnökének, hogy nukleáris fegyver készül. Hogy ilyen létrehozható, ezt természetesen tudták a szovjet tudósok, tehát a háború utáni biztonságnak a kérdéseit már a háború idején szem előtt tartani kényszerülő szovjet vezetők is. Csakhogy az atombomba megteremtése rendkívül költséges. Hatalmas erők összpontosítását igényelte. A feladat megoldását, amellyel véget vethettek a nyugatiak atom- zsarolásának, be kellett illeszteniük a szinte lehetséges határnál is jobban megterhelt szovjet háborús gazdaságba, majd a győztes, de lerombolt ország háború utáni gazdaságába. Emiatt váltak létfontosságúvá azok az értesülések, amelyeket mások mellett nyilvánvalóan Donald MacLean is küldött Washingtonból Moszkvába. Az egykori cambridge-i diák, a „kiábrándult szocialista” 1944 tavaszán került a washingtoni brit nagykövetségre. Rendkívül rokonszenvesnek találták, a nagykövet is hamarosan bizalmába fogadta. Remek teniszcsatákat vívtak egymással, ahol a jóval fiatalabb Donald „verej- tékes küzdelemben” rendszerint hagyta nyerni az „öreget”. Két gyermekével és feleségével, Melindával rangjához és ősi, skót nemesi család tagjához méltó életmódot folytatott. A kert, amely a házukat övezte, mindig rendben volt, s csak úgy illatozott a rózsáktól. A házigazda — ahogy jól nevelt angol állami tisztviselőhöz illik — maga ápolgatta azokat. Szép jövőt jósoltak neki. Abban meg sem oszlottak a vélemények, hogy az akkor 31 éves fiatalember előbb- utóbb nagykövet lesz valahol. A társasági találgatások témája legfeljebb az volt, hogy a királynő lovaggá üti-e, vagy sem ... Donald MacLeant azonban a „Sir” címnél sokkal jobban érdekelte, hogy miként állnak a dolgok Los Alamosban, a Manhattan-program központjában. A két angolszász nagyhatalom megegyezése szerint atomkutatásukat közösen végezték, ami — hiszen Anglia túlságosan közel volt a hitleristák által megszállt Franciaország partjaihoz — abból állt, hogy az angolok gondoskodtak róla, hogy a szigetekről a saját tudósaik, valamint a hozzájuk Hitler és Mussolini elől menekült fizikusok, maghasadással foglalkozó tudósok az Egyesült Államokba jussanak és ott bekapcsolódhassanak a munkálatokba. Kéttucatnyi, nemzetközileg ismert hírességgel bővült így Groves tábornok tábora. Legtöbbjük nemcsak meggyő- ződéses antifasiszta, hanem szélesebb értelemben is haladó gondolkodású volt. Teljes erővel szolgálták a célt, amíg az a veszély fenyegette, hogy a náci Németország képes megépíteni a maga bombáját. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy csak az Egyesült Államok kezében lesz ez a fegyver, amely nem készülhet el a náci birodalom veresége előtt, elátkozták azt a percet, amikor munkához láttak. Többen közülük — így Einstein, a magyar Szilárd Leó — nyilvánosan is felléptek az atombomba bevetése, majd az atomzsarolás ellen. Mások pedig — bár még annak sem érkezett el az ideje, hogy tevékenységük részleteit hitelesen megismerhessük — a hirtelen a „szabad világ ellenségének" nyilvánított és az atombomba kizárólagos birtokosai által háborúval fenyegetett Szovjetuniónak segítettek abban, hogy a már megindított és a potsdami értekezletet követően égetően sürgőssé vált atomprogramját minél gyorsabban megvalósíthassa. Truman elnök, s az Egyesült Államok uralkodó körei abban a hitben ringatták magukat, hogy tizenöt, de legalább tíz évig ők diktálhatnak a világpolitikában, hiszen — atombombája nem lévén — Moszkvának meg kell hajolnia Washington Londonnal egyeztetett anti- kommunista politikája előtt. Igaz, a két nyugati nagyhatalom között sem volt éppen súrlódásmentes a viszony az atombomba ügyében. MacLean, aki az Angol— Amerikai Közös Politikai Bizottság titkára lett, igazán megmutathatta kiváló diplomáciai érzékét. A bizottságának az volt a dolga, hogy az amerikai és brit atomkutatást összehangolja. A bizottság titkárának módja volt bejárni a laboratóriumokat, tárgyalni mindkét ország tudósaival, értesüléseket szerezni a rendelkezésre álló urán mennyiségéről, azokról a vitákról, amelyek a nukleáris fegyver továbbfejlesztéséről, a hidrogénbombáról folytak. Nehéz feladat, kimerítő munka volt. Donald MacLean mégis szívesen csinálta. És meglehetősen szomorú lett, amikor 1948-ban, megköszönve és agyondicsérve az Őfelsége kormányának az Egyesült Államokban tett szolgálatait, közölték vele: vegyen át egy nyugodtabb állomáshelyet. Kairó igazán gyönyörű város és pompás környezet. Ott kipihenheti magát, új erőt gyűjthet, amire visszatér majd a külügybe, belső szolgálatba, ahonnan majd valahová, magasabb beosztásba vezet az útja ... Washingtonban mind az amerikaiak, mind az ott dolgozó angolok hetvenkedésnek tartották azt a hivatalos szovjet nyilatkozatot, amelyben Sztálin 1946 szeptemberében azt mondta Werth angol újságírónak, hogy „az atombomba kizárólagos birtoklása már nem tarthat hosszú ideig”. (Folytatjuk) Jobb utazási, szállítási feltételek (Folytatás az 1. oldalról) fokozását tűzték ki célul, ami a MÁV átlagánál jobb volt. Korszerűsítették a járműállományt is, javultak a városok közötti utazási feltételek, csökkent a menetidő és a zsúfoltság. Az áruszállításban az 5,6 százalékos túlteljesítés a fuvaroztató partnerekkel való jobb kapcsolatnak, az aktív piacpolitikának is köszönhető. Az igazgatóság 17 vállalattal előszállítási szerződést kötött. A tehervonatok és kocsik terhelését javította. A gazdálkodás takarékos módjára jellemző, hogy a tervezett költségeknél 22 millió forintos megtakarítást értek el. Nem feledkeztek meg a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáról sem, a béreket 5 százalékkal emelték. A szolnoki és nyíregyházi körzeti üzemfőnök- ség elnyerte a Kiváló címet. Az adományozók nevében Szemők Béla, a Vasutasok Szakszervezete titkára köszöntötte az igazgatóság dolgozóit. Vázolta azokat a tennivalókat, amelyek az elért eredmények megtartásához szükségesek. Különösen a minőségi munka javítását emelte ki. A Vörös Vánidorzászló elnyerésével együtt százan kiváló dolgozó kitüntetést kapnak (a munkahelyeken adják át), valamint 1,4 millió forint jutalmat osztanak (szét.
