Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-02 / 78. szám
1983. április 2. Kelet-Magyaponszág 3 Élő térkép H uszonöt évvel a felszabadulás után, akkor egy másik megyében, egy térkép lógott a szerkesztőségi szobánk falán. A térképen vörös és kék vonalakkal, kézzel ír| dátumokkal jelezték a felszabadulás hadtörténelmét. Minden reggel megálltunk a térkép előtt, aztán kocsikba ültünk és elmentünk azokba a falvakba, amelyek éppen negyedszázada, ugyanazon a napon szabadultak fel. Emlékeket kérdeztünk, beszélgettünk, egy-egy kis- riportban megkíséreltük a jelenhez mérni a voltat, élővé téve így a térkép vörös és kék vonalait. Nehéz, de szép és főként tanulságos két hónap volt az. Még mutattak csonka tornyú templomot, ami nem az imádságok háza volt akkor, hanem megfigyelőpont, vert falú öreg házat, ahol napokig rejtegettek sebesült katonákat, mutattak repesz- nyomot a falban, és emlékeztek még név szerint a halottakra is. Negyedszázad nagy idő, és álmélkodhat- tunk, hogyan maradhat fiatalon annyi emlék. Lelkes gyerekek kalauzoltad a falukban, mutogatták büszkén a maguk írta „történelem- könyveket”. Tanácselnökök mutatták az új járdaszakaszt, az új orvosi rendelőt, vagy éppen a gazdagabb helyeken a kultúrházat, bizonygatván így, hogy a szabadság értéke annyi, amennyit a lehetőségeiből az ember a maga javára használ. 1983 április. Eltelt azóta is tizenhárom év. Aki a fel- szabaduláskor volt fiatal, az ma öregember, aki akkor született, az ma középkorú, akik ma nevelnek világra nyíló szemű gyerekeket, azok sem tanúk már, legfeljebb emlékek, legendák őrzői. Máskor azok sem, hiszen siet a világ velünk és körülöttünk. Ügy tűnhetne, hogy az utóbbi tizenhárom év alatt többet felejtettünk, mint előtte huszonöt alatt, úgy tűnhetne, hogy öregszik az ünnep. A felszabadulás községenként megírt krónikáiban fakul a kézzel írt betű. A csonka tornyok régen felépültek, vert falú ház mutatóba, ha maradt. Ha öröm is még egy új járdaszakasz, már régen nem dicsekvésekhez való, és hovatovább szégyelljük az egykor nagy öröm, ma már vedlett falú kultúrházakat. Még tizenhárom évvel ezelőtt is lelkendezve meséltek a villamosításról, és érdemes volt séta közben megszámolni a háztetőkön a televíziók antennáit. Nem volt az akkor sokkal több, mint ma a házak udvarán felépült garázs. Ami a villany volt valamikor, az ma talán a vezetékes víz. Látni ma több helyütt feldúlt falukat. Bontanak, építenek, az úton, ahová valamikor tank lánca tiprott árkot, ma kiásott árok várja a vezetékeket. Ahol előbbre van a világ, ott már a szennyvíz csatornáját, ahol hátrább, ott még csak a vízvezetékét, de építsenek csatornát Vaján, vagy vízvezetéket Nyírbélteken, ilyenkor valamiképpen eszünkbe kell, hogy jusson: tankoknak kellett végigmennie ezeken az utakon, és a tankokban embereknek, bátraknak és gyáváknak, erősöknek és szánandón gyengéknek, embereknek, akiket hőssé tett a történelem, akiket arcról, névről elfelejthettünk, de akiknek az alakja mégis egyre nagyobb, hiszen naponta építünk nekik emlékműveket. Víztornyot, csatornát, gyárat, utat, gyerekeinknek merész álmokat, hétköznapjainkhoz terveket, várást, reményt, életünket jobbá tevő szándékokat. öregszik-e az ünnep valóban? Nem hiszem. Lehet, hogy némi nosztalgiával emlékszem a tizenhárom évvel ezelőtti beszélgetésekre, lehet, hogy az akkor lelkesen történelmet nyomozó gyerekek elfoglalt felnőttek azóta, lehet, hogy az idő könyörtelensége miatt már csak a temetőkben találhatnám meg azokat az öregembereket, akik az első világháborús hadifogság után, a második végén tolmácsként magyarázgatták, hogy a katonák nem akarnak rosszat, hogy most már dolgozni kell, mert ez a legfontosabb, mert ez a parancs. Parancs? Nem a katonák, az élet parancsa volt az. Ha a mát vallatom, akkor azt mondom, hogy a történelem parancsa, követelése volt. Az egyetlen lehetséges, az egyetlen emberhez méltó. Járom ma is az országutakat. Gépkocsin suhanunk át az ünnephez tisztálkodó, zászlókkal öltözködő falvakon. Állnánk meg bárhol, kevesebb emléket találnánk a múltról, de nem lennének szegényebbek a beszélgetések. Es mindenütt mutatnának valamit, ami új, ami nem volt idáig. Orvosi rendelőt Kocsor- don, sportpályát Ópályiban, víztornyot Nyírbélteken, öregek otthonát Szamoské- ren, gyárat Nagyecseden... Változik a táj, és e változó tájhoz, változott lehetőségeihez keres új életformát az ember. Mi ez, ha nem maga a szabadság? A lehetőség a jobbhoz. Az ünnep ereje nem az emlékezés, vagy nemcsak az, hanem a mód, ahogyan a lehetőségeinkkel éltünk, élünk és élni fogunk a jövőben is nnepet köszöntünk. A IJ tavaszi nemzeti ünnepeink közül — időben — az utolsót, rangban a leg- máibb hatót. Mi hát az ünnep? Azt gondolom, az, ami bennünk van, azt gondolom, a mód, ahogyan gondolkozunk, a szándék, amikkel élünk. És ha ez így van, akkor talán megbocsátható, ha személyes emlékeimre hagyatkozva hiszem: az emlék fakulhat, kophat, legendává nemesülhet, időben távolodhat, de az emberben — ha tisztességes — egyre erősebb. És ezt nem csak tudni, elmondani is jólesik. Bartha Gábor Gazdagodó Záhony Tovább gazdagodik a záhonyi átrakókörzet. Az eperjeskei átrakó-pályaudvar mellett egy mérlegelőudvart építenek, amely 120 tonnás mérlegével a rakott teherkocsik szállítmányának súlyát állapítja meg. A KEMÉV közel 13 millió forint értékű munkát végez, de mellette májustól a technológiai szerelők is dolgoznak. A tervek szerint a mérlegelőudvart a hozzá tartozó v ágányhálózattal együtt nyárára adják át. Képünkön: a mérlegcsarnoknál a belső munkákat kezdhetik. (Gaál B. felv.) Szivárványos az ég alja... A „Fergeteges Fontos-e az „Ókoritól Fergeteges”, úgy is mint amatőr művészeti csoport és úgy is, mint egy szűkebb tájegység népművészeti hagyományának folytatója? Rendkívül fontos. Az ötvenes évek elején a „kultúrcsoportok” kampány- szerű szervezésének időszakában gombamód „nőttek ki a földből” a tánccsoportok, ott is, ahol nem volt élő néptánchagyomány, s legfeljebb csak a táncmesterek által besulykolt „Magyar”-ra emlékeztek vissza az idősebbek. Az ököritói Fergeteges nem ilyen. Igaz ott is működött a harmincas években egy táncmester: Németh Lili, de ö az öregek lábán még meglévő, és csak ott élő motívumokból alkotta meg a Fergetegest, hamisítatlan, s azóta már több kiváló zenetudós által „igazolt” szatmári dallamok felhasználásával. Kevés ilyen együttes van megyénkben, de ahol van, megbecsülik, néhol mint például Nagykállóban, fesztivált is építenek rá. Tele volt a nagyterem Fontos-e a Fergeteges az ököritóiaknak? Úgy tűnik, igen, hiszen az együttes jelen van a különböző megyei szintű találkozókon, művészeti és hagyományőrző szemléken, ám soha sem problémák nélkül. Jöttek már ponyvás teherautóval is, volt úgy, hogy egy üveg üdítőt se kaptak a gyerekek, mert nem volt miből. Gond volt mindig a zenekar is, hiszen a „nótáért fizetni kell”, s nincs minden együttes abban a helyzetben, hogy zeneiskolás növendékekből, tanárokból szervezhessen magának kísérőzenekart, mint a mátészalkaiak. Gellért Dezső, a helybeli termelőszövetkezet buszvezetője 68 óta vezeti az együttest. Hittel, megszállottan, ahogy csak egy ilyen ügyet szolgálni kell és lehet. A táncot még Németh Lilitől tanulta, tehát ő sem fiatal. — Bizony, én már legszívesebben csak leülnék a táncosok elé egy székre és időnként beleszólnék. Azt hittem, hogy a gyerekeim közül valamelyik tovább viszi az együttest, de megszöktek innen. Elmentek Szálkára, Pestre. Nincs munkalehetőség a faluban. Háromszázan járnak el naponta dolgozni, ki merre. A zenekar két tagja is Pesten dolgozik, szombatonként vannak itthon, s most már egy kis pénzt is kapnak, ha próbálnak velünk. Nemrég itt volt a megyei táncszakelőadó és a művelődésügyi osztály illetékese. Megnyugodva látták, hogy tele van a nagyterem. Nálunk a fél falu tudja ezt a táncot. Most, hogy már zene is van, megjött a kedvük. Szólt a „Szivárványos az ég alja”, s az öregek is alig akarták abbahagyni a táncot. Szakadt róluk a víz, de nem hagyták abba. Ám, ha hétköznap kell menni valahova, megint nincs zene. A hegedűst, meg a brácsást nem lehet hét közben Pestről hazahozni. Útiköltség, kieső kereset, meg minden. Aztán a gyerekek ellátása egy ilyen szereplésen. Nemegyszer fizettem már ki 2— 3000 forintokat zsebből, amit soha nem fogok visszakapni. Egy kör kóla fellépés után, és oda a fél havi keresetem. — A termelőszövetkezet nem ad? ö az együttes hivatalos fenntartója? — Nem is merek most kérni tőlük. ígéret mór van... (A termelőszövetkezeti iroda épületét autók állják körül. Az előtérben megtudjuk, hogy most van itt a szanáló bizottság.) — Érthető és mégis megoldásra váró gondok ezek. Gellért Dezső és családja mindent megtesz az együttesért, reméljük, még sokáig. A fél falu tudja — tehát szereti — a Fergetegest. A kul- túrháznak évi 108 000 forintos költségvetésből nehéz lenne fenntartani őket, s Egyedül gyengék Látkép a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi mezőgazdasági gumiabroncsgyáráról. (Elek Emil felvétele) megérdemelné a támogatást amellett egyéb dolga is lenne. — Fő feladatul tűztük ki a kultúrház vezetője számára a csoport gondozását, ösz- szetartását, menedzselését — mondja Kovács Barnáné, a helyi tanács elnöke. — Sajnos most nincs a tsz-nek szociális és kulturális alapja, jelentős mérleghiánnyal kell megküzdeniük. Mi 10 000 fo- rintatal tudjuk támogatni évente a csoportot, ami, tudjuk, hogy kevés. A járási hivatal is tett ígéretet bizonyos összegre és bízunk benne, hogy a termelőszövetkezet is helyrejön egyszer. — S addig? — Nehéz nyilatkozni, mert elképzelés van, pénz nincs. Néhány éve kaptunk nagyobb összeget a megyei tanács közbenjárására a TOT- tól, abból vannak a csizmák, meg egy váltás ruha, amit iparművész tervezett. Sajnos, lassan elkopnak. Mi mindent megpróbálunk, hogy együtt maradjon a csoport. Fergeteges klubot szervezünk, ahova összejárhatnak a táncolni tudó öregek is. Társadalmi munkával szabadtéri színpadot építünk, mert itthon nincs hol fellépjenek. Ám tudjuk, hogy ez kevés. Anyagi eszközökkel rendelkező fenntartó kéne, aki ruhát tud csináltatni, utaztatni tudja az együttest, koreográfiát tud venni, és az a néhány üveg kóla is belefér a költségvetésébe, amivel szomjukat olthatják fellépés után a „kultúra ingyenmunkásai”, akik megyénk hírét viszik, bármerre járnak is az országban. Az ököritói Fergeteges helyzete tehát jelenleg nem megnyugtató. Gaál András, a mátészalkai táncosok csoportvezetője, aranysarkantyús táncos, aki nemrég érkezett haza párizsi vendég- szereplésről, koreográfiát csinál nekik ingyen. Havonta kétszer-háromszor elmegy hozzájuk próbát vezetni. Többet ő sem tehet, s a járásiak sem. A megye folyamatos segítségére, támogatására volna szükség, mert egyedül, — s pénz nélkül — nem tudnak megbirkózni a gondokkal. A „Szivárványos az ég alja” — kezdetű, itt gyűjtött szép szatmári dalnak az a következő sora, hogy „nem jól van a fejem alja”. — Bizony, meg kellene igazítani a kis Fergeteges feje alját is. Mester Attila Vízprogram A Tisza menti Regionális Vízmű Vállalat nyíregyházi üzemigazgatósága idei tervének továbbra is alapvető célja, hogy szolgáltatási területén vízben ne szenvedjen hiányt sem a lakosság, sem az ipar vagy mezőgazdaság. Az elmúlt esztendőben a kótaji, a nyírteleki, a tiszabezdédi és a geszterédi vízbázisokon összesen 13 millió 981 ezer köbméter ivóvizet „termeltek” és tisztítottak. A megye mezőgazdasági üzemeinek 9 miUió köbméter vizet adott öntözési célra a vízművállalat. Míg a víztermelést és a -tisztítást a regionális vízmű biztosítja, a SZAVI- CSAV az elosztóhálózatok üzemeltetésével juttatja el a vizet a lakásokba, ipari üzemekbe. Mindkét vállalat csúcsidejű felkészülési programot dolgozott ki, amelyben a meghatározott feladatokat május végéig hajtják végre. Várhatóan tovább növekszik a megyeszékhely ivóvízigénye is, igy ebben az évben mintegy 14 millió köbméter ivóvíz juttatását tervezi a regionális vízművállalat. Kótaj térségében új, nagy átmérőjű kút fúrásával, a meglévő kutak egy részének felújításával, valamint a tisza- berceli vízmű próbaüzemeltetésével biztosítható Nyíregyháza város vízellátása. Tovább bővül a vállalat szolgáltatási területe Záhony, Mándok, Tuzsér községekben és a bekötések növekedésével a geszterédi regionális vízmű is növeli termelését. Felújította a regionális vízművállalat a rakamazi, gávavencsellői telep szivattyúit, a hálózati meghibásodásokat elhárította és felkészült az öntözési. üzemelésre Tiszabecs, Komlódtótfalu, Tunyog- matolcs térségében is. (a. b.) Tv-siker matematikából A televízió hatodik „Aki mer, az nyer!” matematikavetélkedője nyíregyháza sikerrel végződött. Hugyecz Tamás, a Nyíregyházi 17-es számú Általános Iskola 5. osztályos tanulója a selejtező írásbeli és szóbeli feladatait sikeresen oldotta meg, és az azt követő vetélkedőt megnyerte. Eredményével bejutott az országos középdöntőbe. A tehetséges kis matematikust április 5-én, 8-án és 9- én láthatjuk a televízióban.
