Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. március 12. A Nyugat és Szabolcs-Szatmár V ÉVFOLYAM 1911 OKTOBER J 19 NYUGAT MU. OKTÓBER 1 =ÖSZERPESZTÖIGNOrUSSZER|<ESZIÍ =ESKÖ MJKSA*£S*OS\ÄT ERNŐ Sok szó esik mostanában a 75 A harmincas évek közé- évvel ezelőtt indult Nyugat pén két szatmári költő je- c. folyóiratról és közvetlen lentkezdk itt: a 75 éves, szü- folytatásáróL a Magyar Csil- letésnapja alkalmából a la- lagról. Milyen volt hát en- punk hasábjain is éppen mosnék, a korában legszínvona- tanában méltatott nagygéci lasabb folyóiratnak a viszo- Kiss Ferenc (először 1935- nya az itt élő, innen indult ben), és a mátészalkai ^tile(1938-tól), írókkal', költőkkel? Áttekin- tésű Képes Géze fésűnk aligha lehet teljes, s aki máinavA,, '•<. ' w{w.Pn elsősorban a kevésbé ismer- vip— ls szivesen tekre szeretnénk ezúttal fe' hívni a figyelmet. reM^ fol-7airat többnyi A*,ct-vissza jár szülőföldjére. A Kossuth gimnázium egykori tanárairól is olvasha- '-*i példányban jelent tunk. Prőhle Vilmosnak Nap- meg, csak Móricz szerkesztő- keletről című, Budapesten sége idején ért el a kétezres megjelent könyvéről a meg- példányszám közelébe. Éppen jelenés után azonnal írnak ezért igen magas is volt az (1910), úgy, mint Vietórisz előfizetési díj. Nyíregyházán Józsefnek Ars poetica mea c. a kaszinó könyvtáráról tud- kötetéről. Itt említhető, hogy juk, hogy előfizetője egy időben a Kossuth volt, az isköla diákja, majd tanágim- ra, Leffler Béla már 1910 janázium ifjúsági Olvasó Kö- nuárjában feltűnést keltő re; a nemrég elhunyt Deák előadást tartott a Kereskedő Endre Nyugat-sorozatának Ifjak Egyletében a Nyugat nagyobb része rendszeres köré csoportosult köítők- előfizetés útján került a ről, középpontban Adyval családi könyvtárba. Pedig s ezt a Nyírvidék öt folyta- a húszas—harmincas évek- tásban közölte is. Jelentősében a Nyírvidék általában gét az is növeli, hogy a Nyírhirdeti a megjelent számok vidék más számaiban vi- kivonatos tartalomjegyzékét, szont meglehetősen gúnyos és gondosan feltüntetve, hogy a ízléstelen támadások olvas- számok az Üjságboltban hatók a Nyugat nagy líriku- kaphatók. De e kor könyv- sa, Ady ellen. — És már a forgalmának jó ismerője, ma, Magyar Csillag-korszakra is élő emlékezete, Komlós esik két fiatalabb tanárnak, Jenő sem tud a nagymúltú, Bakos Józsefnek és Sziklay magas kultúrájú folyóirat Lászlónak műveit méltató nagyobb forgalmáról. két recenzió. Az előbbit az az «r, * tartó,„mosna* SS SaSÄS« Móricz Zsigmond, hogy szé- £s Kiss Lajos támogatásával, lesebb közönséget kell szer- irányításával kezdte el és vé- vezmi, s ezért előadói és elő- gezte szabolcsi gyűjtőmunkáját, s eredményeiből a Nyugatban is közölt mutatváfizetőszerző utakra kell menni az országban. így került k L Fedics mh61ytO, sor arra, hogy 1930. február -,-*15 hátorlieeti evűi1-én, a Kossuth gimnázium ® batonngeti gyuj dísztermében Móricz felöl- 65 0 ' Egy szabolcsi u rílak ból, Eresztvénypusztáról indult el 1886-ban élete útjára Unger Ha, aki Alba Nevis név alatt adta ki merész, feltűnő hangú költeményeit, elbeszéléseit, több kötetben is. Az 1910-ben megjelent Nász előtt c. versgyűjteményéről Kaffka Margit írt hosszabb ismertetést. És ugyancsak Kaffka ismertette 1911-ben Dánielné Lengyel Laura egyik novelláskötetét. Századunk első két évtizedének népszerű regényírója, aki elbeszéléseivel és fordíté^ajyai is jelen van 5 Nyugat sok évfolyama-arL> üjfehértón szl->^étt 1877-ben. Tallózás közben találkozhatunk a nyírbátori Szende Pál nevével is. A neves haladó közgazdász 1922-ben: Az Einstein féle elmélet történeti jelentőségéről értekezik a Nyugatban, ahol tíz évvel előbb az ő könyvét ismertették (Nemzeti jog és demokratikus fejlődés). Megjegyzendő, hogy Szende, ez utóbbi témakörben Nyíregyházán is tartott előadást, a Kereskedők és Gazdák Körében 1910- ben. A másfél órás előadás kivonatos szövegét a Nyírvidék is közölte akkoriban. Kiss Lajos híres könyveit (A szegény ember élete és A szegény asszony élete) Or- tutay Gyula ismertette (1939, 1943); a szatmári népélet kiváló ismerőjének, Luby Margitnak emlékezetes szép könyvéről (A paraszt élet renje) Illyés Gyula írt 1935- ben, de Luby Margit maga is publikált a Magyar Csillagban szokásrendi, életmód- leíró cikkeket, s itt ismertetik újabb köteteit is. S hadd írjuk ide végül két újságíró nevét, akik a Magyar Csillag- korszakban jelentkeztek: a balsai születésű, innen indult, de a dunántúli lapoknál volt újságíró Cserhát (Cserpák) Józsefét és a szatmári Gesz- telyi Nagy Zoltánét, akiknek a folyóirat utolsó két évfolyamában olvashatók fiatalkori verseik. Margócsy József vasta a Tiszazugi méregkeve- rők c. nagy jelentőségű taA nagykállói gimnázium tanára 1940/41-ben Sárkány nulmányát, majd egy novel- Oszkár: éppen ez időben, a lát is. Társa, Nagy Endre pe- kelet-közép-európai összetörtig Adyról beszélt, akinek gás szükségességeiről írt dol- elismertetéséért még abban gozatad a Magyar Csillagban az időben is harcolni kellett, kapnak nyilvánosságot. (Ami éppenséggel a szép számban keveset tudunk róla, Bodor megjelent közönség előtt. Sándor kutatásainak köszön, , , .. . ___, , _ . hető.) — Ugyanitt volt tanár Eléggé közismert, hogy Mo- egyidöben Kyovai L5rinc; ak_ koriban megjelent köteteiről (Vadvíz, Földönfutók) szintén a Magyar Csillag közöl isricz is a Nyugatban „indult1 itt megjelent Hét krajcár c. novellája hozta meg számára a régvárt sikert, elismertetést. Ugyanitt jelent meg a meneteseket (1944 44). szatmáraköritói tűzvészről írt riadója, első jelentős társadalomkritikai cikke Margitnak a verskötetét közül m "-----/ A Nyíregyházán tanító, ke- mecsei származású M. Juhász Szépirodalmi művei csak az erre a vidékre utalókat említve: A fáklya, Árvalányok, Sárarany c. regé (Üzenem Ádámnak) 1930-ban ismertetik. A kisvárdai szellemi élet tőutakról hozott válu. egy A nyírmadai szabadsághős nyék, vagy az olyan elbeszé- kiemelkedő alakja volt a fialések, mint a prügyi emléke- talon elhunyt Virágh Ferenc, két visszahozó, már említett Korábbi verseskötetéről Hét krajcár, a szatmári gyűj- (Tiszta szó kell) már 1927- Birkaitató ben recenziót írt a Nyugatban a figyelmes kortárs, Fenyő László. Másik kötete 1934-ben jelent meg Szépség Krúdy Gyulának csak regénye jelent itt meg az '7mnwí Aranyidő, a fontosabb novellái közül pl. A kakasos ház Ugyancsak Kisvárda mellől és vendégei, vagy a nagyszerű indult el ölbey Irén, akinek Utolsó szivar az Arabs Szűr- 1939—40-ben jelentek meg kében. Viszont majd minden versei a Nyugatban, miután fontosabb kötetéről írtak a már 1931-ben ismertették Nyugat hasábjain, mint Senki szigete c. kötetét. A ahogy ő maga is szívesen írt Dögén élő költő változatlan recenziókat, bizonyos „éjsza- aktivitását a közelmúltban kai jegyzeteket” például ép- megjelent kötetei is jelzik. pen Móricznak nyíri foganta- Mind az öt kötete Buda- tasu regényéről, a Kivilagos pesten jelent meg a ^y. kivirradtigrod. káliéi Kelen Lás2ÍórLak, akiA nyíregyházi felsőkeres- ről Bodor Sándor tanulmá- kedelmi iskola tanára 1923/24- nyából részletesebb adato- Ben Gulyás Pál: versei a hú- kát is megtudhatunk. Vala- szas évektől jelennek meg a mennyi kötetéről önálló mél- Nyugatban, köteteiről meleg tatást közöl a Nyugat, olyan hangú méltatásokat is írnak, kritikusok tollából, mint Kar- szaporábban azonban csak a dós László, Komlós Aladár, Magyar Csillag nyitja meg Színi Gyula, és verseit is kö- előtte lapjait. zölte 1931—38 között. Tollvonások Patay István portréjához Családjáról, s magáról Patay Istvánról is keveset tudunk. Még születési adatainak közlésében sem egységes az emlékező irodalom. A nyírmadai református egyház levéltárában őrzött, e szempontból perdöntőnek tekinthető „Születettek és megkereszteltek anyakönyvé”-nek egykorú bejegyzése szerint Patay István és Ilosvay Po- lyxena házasságából született 1807. május 19-én, Nyírma- dán. Gyermek- és ifjúkora nem sok egyedi vonást mutat. Kor- és osztályos társaihoz hasonlóan a katonai pályát, azt megunva pedig a megyei hivatalt választotta. Az 1848. évi bécsi, pozsonyi és pest-budai márciusi eseményeinek híre és a nyomában fakadt lelkes tüze őt is magával ragadta. Különböző posztokon -ugyan, de mindenkor és mindenhol becsülettel képviselte a forradalom ügyét Mint az idők szavát megértő honfi, már az 1848. március 21-i nagykállói nagygyűlésen beválasztották Szabolcs vármegye Közbiztonsági Választmányának tagjai sorába. Néhány nap múlva — azzal a megbízással, hogy vegyen részt „a szükséges katonai rendszabályok előkészítésé”- ben — a nádudvari járás mozdítható őrseregének kapitánya, később a nyírbátori járás önkénteseinek toborzó- tisztje, illetve az újoncok be- sorozásához polgári bÍ7-0Sui kinevezett Finta tárton segéde lett délvidéki zendülés hírére és a haza hívó szavára — mit sem törődve azzal, hogy az áprilisi törvények egyszer s mindenkorra megfosztották születési előjogaitól — újból fölvette a korábban már eldobott kardot és beállt honvédnek. Mint fegyver- forgatásban és hadi tudományban jártas ember, hamarosan a megye nemzetőrzászlóaljának parancsnoka lett. Midőn értesült az Országos Honvédelmi Bizottmány reguláris katonaság iránti igényéről, habozás nélkül felajánlotta csapatát: a később híressé vált 48-as zászlóaljat. Katonái — mint azt az egykorú hírlapok is bizonyítják — rendszerint személyesen vezette rohamra. Több csatában is kitűnt személyes bátorságávaL Ozo- ránál, Fridaunál, Nagyszombatnál, Cinkotánál, Tiszafürednél, Pest-Buda ostromá- ■ nál és máshol is jeleskedett. A tiszafüredi híd 1849. február 26-i védelmének megszervezéséért alezredessé léptették elő. Dandárparancsnoknak, Pest-Buda visszafoglalása után — már ezredesi rangban — a főváros tér- parancsnokának nevezték ki. Még az önvédelmi harc utolsó stációjában is szolgálattételre jelentkezett a vesztésre állt ügy megmentésére szervezett al-dunai hadsereg vezényletét ellátó Dembinszky és Mészáros tábornokoknál. Fegyverrel a kezében küzdötte végig a szabadságharcot, s végül is ezredesként érte a tragikus vég. Mindezek ellenére: szabadságharcos múlt járói ellentmond feljegyzéseket hagytak kartársai az utókorra. Hogy előítélettel viseltetett-e vagy sem ezek után véle szemben Görgey, ennyi év után. már aligha mutatható ki. Az azonban tény, hogy Patay sehogy sem szívelte a haital- ínaskodó tábornokot. Történelmi tény: sok dicsőséget szerzett szabolcsi önkéntes nemzetőr-zászlóalj például már 1848 szeptemberében is egyenesen őt tekintette legalkalmasabbnak a parancsnoki tisztre. Perczel Mór ezredes, utóbb tábornok — aki Batthyánynál szintén közelebbről, sőt: személyesen győződhetett meg Patay harci szelleméről — is elismerően nyilatkozott nevezett hazafiú helytállásáról. Az ozorai fegyvertényről szóló október 7-i, az Országos Honvédelmi Bizományinak címzett jelentésében például a következőképpen: „Kötelességem dicsérőleg megemlíteni ... az ellenségnek Ozo- rán át törését meggátló ... Szabolcsi derék ömkénytesek parancsnokát Patay Őrnagy” urat. Ugyanazon év november 9-i datálással ellátott, Csáktornyáról küldött értesítésében pedig az ellenség Nagyszombatig történő visz- szaverésében magukat kitüntetettek közé sorolta hősünket. A szabadságharc vérbe fojtása őt is bújdosásra kényszerítette. Csak az önkény- uralom szelídülése után térhetett vissza szülőföldjére. De még azit követően is évekig kellett visszavonultan élnie. Az Októberi Diploma és a Februári Pátens következményeként helyreállított alkotmányosság térítette visz- sza a politikai élet porondjára. A közéletbe való visszatérésének története ellenben már Debrecenhez és az országos politikához fűződik. Ha el is hagyta szülő megyéjét, hű maradt 48/49-es „én”- jéhez. 1878. május 5-én bekövetkezett haláláig megmaradt a megtestesült forradalomnak. FolyóirataPEDAQÓQIAI ink MŰHELY Aki csak egy kicsit is érdeklődik megyénk pedagógiai irodalma iránt, az nemrég örömmel olvashatta — éppen a Pedagógiai Műhely egyik számában —, hogy már a két világháború között is jelentős pedagógiai periodikák (folyóiratok) jelentek meg a megyében, amelyek segítették a tanítók, tanárok, oktatók nevelő munkáját. A feliszabadulást követően hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az 1960-as években először Szabolcs- Szatmár Megyei Nevelő, majd 1966-tól megyei tanács vb művelődésügyi osztályának Évkönyvei adjanak hírt a megye pedagógusainak munkáiról, az oktatás, nevelés elméleti, gyakorlati, módszertani kérdéseiről. Amennyire lehet fájlalni, hogy ezek a kiadványok ma már nem élnek, legalább annyira örülhetünk, hogy a Pedagógiai Műhely 1983-ban már a 9. évfolyamába lépett. A folyóirat gondolata 1974- ben merült fel először a Pedagógus Továbbképző Kabinetben, azzal az igénnyel, hogy szükség lenne egy évente gyakrabban megjelenő, az oktatási és nevelési nóvumokra gyorsabban reagáló fórumra, amelyik az akkoriban megyei modellé formálódó pedagógus továbbképzést is segítené. A szerkesztő előszavában világosan kirajzolódik a lap kettős célja: egyrészt kitágítani a műhelyt, és potenciálisan bekapcsolni a munkába a megye valamennyi pedagógusát, másrészt fórumot, tapasztalatcsere lehetőséget biztosítani azoknak, akik tapasztalataik és elképzeléseik közreadására szívesen vállalkoznak. 1976-ban szerencsésen bővül a lap profilja, a nevelésügy kérdései mellett a közművelődés dolgairól is olvashatunk. A negyedévenként megjelenő folyóirat Pedagógia című rovatában bőséggel találkozunk közoktatáspoLitikai és tanügyigazgatási kérdéseket elemző cikkekkel, sok írás foglalkozik neveléselméleti és tantervi problémákkal. Gazdag skálán mozognak a módszertani írások, s öröm az is, hogy az Évkönyv után itt publikálhatnak a neveléstörténettel foglalkozók. Kiemelt hangsúlyt kapnak továbbá az óvodapedagógiai, iskolavezetési, könyvtári-olvasási témakörök, s a közölt műelemzések az irodalmi nevelést gazdagítják. A Közművelődés rovatban a sokrétű témafelvetés a kérdéskör gazdagságát mutatja Ha kellő differenciáltsággal kezeljük ezeket az írásokat, akkor elsősorban azoknak örülhetünk, amelyek a népművelés egyes területeinek helyzetelemzését végzik el, s a továbblépés lehetőségeit is felvillantják: a gyermekszínjátszásról, az irodalmi és diákszínpadokról, a szabolcs-szatmári néptánc helyzetéről, a zenei életről, a megyei írócsoportról, az ifjúsági klubokról, a honismereti munkáról, a közművelődési kísérletekről, népfrontmozgalmi feladatokról, az új színházról. Értékelnünk kell a Bemutatjuk rovatot, ahol egy-egy intézmény, illetve egy-egy jelentős személyiség megis'- mertetését vállalja a Műhely. Különösen jól sikerült néhány pedagógus és népművelő portréját megrajzolni. Vallomásaik szuggesztivitá- sa, hivatástudatuk ereje szép példaként mutathatók fel az ifjú értei miségi eknek. A Szemle rovat gyakran vállalja egy-egy megyei kiadvány vagy más hasznos könyv recenzálását. Számonként 3—4 mű bemutatásával igyekszik az érdeklődés felkeltésére. A rövid tartalmi ismertetésen túl esetenként kritikai megjegyzésekkel, a gyakorló pedagógus és népművelő munkájában hasznosítható elemek kiemelésével jól szolgálják a tájékoztatást. Külön kell foglalkozni a Műhely szépirodalmi és képzőművészeti anyagával. Általános gyakorlat, hogy írók, költők bemutatásakor a folyóiratban több alkotásuk is megjelenik, s így a szerző portréján túl — néhány írásuk közlésével, a nyolc évfolyamban mintegy 160 verssel — plasztikusabbá válik a róluk alkotott kép. Kitűnik a folyóirat képzőművészeti alkotások bemutatásával is. A 750 kép, illusztráció többnyire megyei művészek alkotásait, festményeit, szobrait, érmeit, grafikáit népszerűsíti. Gazdag képanyaggal igyekszik bemutatni egy- egy kiállítást, s újabban a színházi produkciók kiemelkedő jeleneteit is. A jó minőségű képek erősen közelítik azt az esztétikai igényt, amelyet ma már joggal elvárhatunk a modem nyomda, képsokszorosító technikájától. A Pedagógiai Műhely felelőséggel és igényesen dolgozik. Az 1975 és 82 között megjelent 25 számával ösz- szesen 2940 lap terjedelemben a legjelentősebb és ez- ideig leghosszabb életű megyei pedagógiai és közművelődési folyóirat. Nemi volt könnyű az idáig vezető út. Sokszor voltak belső vitáik, gyakran érte kritika, hogy felvállal nem profiljába vágó témákat, s mégis a ma már előfizetéses rendszerben megjelenő folyóirat országos összehasonlításban is megállja a helyét. S már maga az a tény, hogy erről a folyóiratról úgy beszélhetünk, amelyiknek nemcsak múltja, hanem jelene is van, s talán ígéret arra, hogy jövője is lesz. Csermely Tibor
