Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
Ki a művelt ember? A természettudományok és a műveltség KM HÉTVÉGI MELLÉKLET ■■■■■■■■■■ Közismert, hogy a magyar talaj ugar volt évszázadokon át a természettudományos gondolkodás számára. Elterjedt az a tévhit, hogy a magyar népnek nincs hajlama a természettudományokra. Ezen az alapon alakult ki a magyar társadalomnak máig divatos műveltségeszménye, mely szerint ismerni kell a kor divatos költőit, íróit, zeneszerzőit, a megelőző korok hasonló jellegű egyéniségeit. Vagyis egy jellegzetes irodalom- és művészetcentrikus műveltségeszmény, amelyet ma is használnak a művelt ember megítélésékor. Feltehető a kérdés, mit ad a természettudományos tudás az egyénnek? Mindenekelőtt adja a természet törvényszerűségeinek megértését, a tudatosságot és ezzel együtt a gyakorlati tett közben érzett mind teljesebb értékű szabadságot. A természettudományos gondolkodás egyben a logikus gondolkodás formálásának is fontos építőköve, nélkülözhetetlen része. Ez a fajta gondolkodás még az olyan látszólag más területekre is kihat, mint az ember és az esztétikum viszonya. A természettudományos szükséglet legtöbbször egy régi szemlélettel, régi érték- rendszerrel és ezen felépülő gyakorlattal párosul. Egy általános régi magatartással kell szakítani és helyére újat kell meghonosítani. Ez egyaránt érinti a közművelődés és a közoktatás intézményhálózatát, az itt dolgozó szakembereket valamint a szervezeti és tárgyi feltételeket Első és legfontosabb a szemlélet megváltoztatása. Itt sok probléma vár megoldásra, amelyben igen nagy feladat hárul' az ismeretterjesztésre is. Fontos feladatunk annak elfogadtatása, hogy o természettud ományok ismerete, megértése nem nehezebb, mint bármely más tudomány igazságainak megismerése. Itt még sok a misztifikálás, a túlzott félelem és bátortalanság. Ha itt nehézségről beszéltünk, az nem a természettudomány specifikumából adódik, hanem abból, hogy ennek megértésében, terjesztéseién nem rendelkezünk olyan kialakult módszerekkel, mint az in>dídorn _ esetében. A kívánt cél féréséhez változtatni kell a feli?' telrendszeren is. Először általában javítani kell a tudomány terjesztésének és elsajátításának feltételeit, ezután ezen belül további korrekciókra van szükség a természettudományok javára. A társadalom- és természettudományok ma azonos szerepet játszanak, azonos helyet kell hogy elfoglaljanak a műveltségben, a köz- művelődésben. Ezt kellene visszatükrözni a feltételeknek. Ezzel szemben a helyzet vázlatosan a következő: ma a több mint 1000 féle újság és folyóirat közül természettudományos alig 50. A tv műsoridejének 6 százaléka jut az ismeretterjesztésre és ezen belül néhány tized százalék a természettudományokra. Nem jobb a helyzet a rádiónál sem, ahol az ismeretterjesztésre az összidő 9 százaléka jut. Az oktatási és közművelődési intézményekben számos amatőr művészeti együttes működik, de jelentőségéhez képest a természettudományos szakkörök, klubok száma kevesebb. Jelenleg a megyében közel 380 ilyen szakkör található. Legtöbbször ezt azzal magyarázzák, hogy az egyik iránit van érdeklődés, a másiknál nincs, az egyik látványosabb, produk- cióközpontú, a másik nem hoz bevételt és csak kiadások vannak. Szólnunk kell a személyi vagy szubjektív feltételekről ás. Nehezen képzelhető el, hogy az eddig leírtakat, és ami még ezen túl van, hozzáértő emberek nélkül meg lehet oldani. Talán nincs is szükség annak bizonyítására, hogy a hivatásos népművelők táborából milyen kevésnek van természettudományos végzettsége. A jelenlegi főiskolai képzés sem segíti elő a helyzet megváltoztatását. A Művelődési Minisztérium irányelveinek megfelelően a művelődési otthonok munkájában nagyobb helyet és szerepet kellene kapni a itermészettudoni2íiyos szaÍF" köröknek, ahol a résT^tnok közvetlen alkotó jellegű ka?" csolatba kerülnek a természet és technika világával. Ennek szellemében a megyei és városi művelődési központban működik az új intézmény belépése óta a Természettudományi Stúdió. A stúdióban matematikai, természetvédelmi, akvarista, csillagász, gombászszakkör, CB-rádiósok klubja, tudományos-fantasztikus klub működik, jó feltételek mellett. A természettudományos műveltség fejlesztése anyagi kérdés is, mert itt egy-egy folyamat kibontásához, szakkörök létrehozásához komoly pénzekre van szükség. Ehhez egy megfelelő megyei központi anyagi bázist ‘kellene megvalósítani, amellyel támogatni lehetne a szakkörök létrehozását. ^Bizonyítható igazság, hogy a gondolkodás további fejlődésének útja nem az egyes „nagyemberek” aktivizálásán, hanem a legszélesebb tömegek tudásszintjének emelésén keresztül vezet. Ami tegnap még utópia volt, az mára valóság, vagyis a tudományos tudás állandó fejlesztése a szó legszélesebb értelmében embermiiiliók gyakorlati gondja lett. Helytállni ebben a folyamatban, megfelelni a társadalmi igényeknek, ez ma az egyéntől is nagy erőfeszítéseket igényel. Illés Balázs A valóságos embert kell megítélni... Vannak olyan kérdések, amelyek az ember egyes vonásaira kérdeznek rá, az ilyen kérdésekre adott válaszok az egész emberből, az emberi totalitásból csak egy- egy szeletet, csak a részt mutatják be. Ki a művelt ember? Erre a kérdésre minden, csak részben megadott válasz elégtelen, s az nem egyszer saját ellentétébe csap át. Vegyük a példát Margócsy József csokorba szedett kérdéseiből. „A művelt embereszménye a szakember” — a szakbarbár? „Aki mindenhez ért valamelyest” — a féirnű- velt? „Aid kiállításról hangversenyre, onnan színházba siet” — a sznob? Siklós István megtoldotta a kérdést a „ma” ‘konkrét időhöz kötéssel, az általános műveltséget az „egy egységes” világképpel, vagyis: a ma művelt embere a modern materialista? Tudós papjaink egyike- másifca volt éppen az, aki a Világbéke-imozgálom sikereihez odatette azt a néhány magyar „téglát”. Szükségszerűen kellenek egy-egy ember megítéléséhez — írta Soholtz Béla — küszöbszinteket adni, — ösz- szeállítható-e akkor egy művelt ember-teszt, s így lesz lángész vagy őrült? A kiragadott részváíaszolckal csak arra akartam a figyelmet ráirányítani, hogy a feltett kérdés, az ember egészére történő rákérdezés, ezért o válasz is csak akkor lehet igaz, ha az az egészet ragadja meg, azt a láncszemet, amely által az egész lánc nekünk engedelmeskedik. Ez a legnehezebb. Az ember biológiái lény, de személyisége társadalmi szülemény,. A valóságos embert kell megítélni, de személyiségének összességében, tehát társadalmi vetületében. így lesz érthető, hogy menynyire feltételezőik egymást a különböző elemek, és csak mesterségesen lehet elkülöníteni azókat egymástól. A művelt ember nem bír megmaradni a szűk szakmai ikeretek között, de ezen belül mégis van -benne valami, ami világítótoronyként ma- gaslik ki még a szakmán belül is, de eljut mindezeknek a politikai-világnézeti és kulturális kihatásainak felismeréséhez, a legjobbak a konzekvenciák levonásához is. Egységbe integrálódik a műveltségnek az a sok-sok eleme, amitől az korszerű, alkotóképes, aminek a részeit ki is lehet ragadni, idejgleaesen.. önállósítva, -sem. | vallanak szégyent, mégis csak szerves egységben működik korszerű műveltségként. Társaságban, ha beszédtémaként merül fel az Utmost írásban Adtára késztető kérdés, kritériumaként általában azt hozzák fel elsők között .küszöbként”, hogy tudjon beszélgetni erről is, arról is, könyvekről, kép>ek-ről, zenéről stb. Amikor azonban az ember úgy magában ösz- szefoglalja, hogy p>artnere művelt ember-e, mégsem azért tartja annak, hanem akaratlanul is eszejárósának logikája, meggyőző okfejtése mögött ott látszó dobogó szíve, lelke miatt. \k U Szép felelősség Éppen villanyszámlákat ellenőriz. Aztán egy fiatalembert kezd faggatni, aki munkára jelentkezett. A kórház reumatológiája alatti pincelabdrintusiban tett bolyongásom során találtam rá a műhelyben. Ez a műszerészek birodalma, itt vezeti csoportjukat Agócs József okleveles villamosmérnök. „Irodája” láthatóan egy íróasztal széle, s amint mellette ül, az már sejteti, nem profi adminisztrátorral van dolgom. Amolyan félfenékkel ül a széken, fél szeme egy kontrolion lévő műszeren. — Ami igaz, az igaz: az adminisztrálást nem nagyon kedvelem. Amikor hét évvel ezelőtt, 1976-ban idekerültem, még ebből a fajta ’’»unkából volt a több. Kissé csalódott is voltom VtoSÍ?™5* javult mára ez a hely‘ zet, munkám valóid rnémöM munka lett. És ez fontos, hiszen eniK?* készültem, teljes szívemmel. Itt úgy neveznes hármunkat, hogy a m űsz eresz mérnökök. Jelzi a .T1**»'0" galmazás is, hogy mi az, amivel fogla-lku " ziink. A megyei kórház és a megye valamennyi egészségügyi intézményének műszerét bízták ránk, ezek értéke — nem számítom, arait egy debreceni cég javít — megközelítően 300—320 millió forint Nem sokan Amannak a műszerészek, számuk mindössze hat, de a felelősséget nem kell ecsetelni. Egy műszer itt életeket jelent, munkánk elválaszthatatlan a gyógyító orvosétól. Hogy miként lesz valaki villamos- és mű- szerészmémök? Nos Agócs József esetében ennek elég kacsgaringós útja -volt. A barkácsolás szenvedélyét édesapjától szerezte, aki üres óráiban, bútort is készít. Aztán kamaszkorában rákapott a repülőm odellezés- re, aztán az amatőr rádiózásra. Közben teniszezett, vívott, vadászikürtön játszott, zongorázott, magyarul: wgigjárte a kamaszok rendes útját. A keresőt, a kutatót, a tétovát, az erőt és tehetséget próbálót. És lassan elkopott az, ami nem bizonyult igazi szenvedélynek. Maradt a rádió, a villamosság, az elektronika. Ez irányította a Krúdyfoól a műegyetemre. — Azt hiszem nagyon jó volt, hogy sok mindent próbáltam. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hivatásommá lett szakmám mellett a kultúra egésze érdekel ma is. Szeretem a zenét, ez pihentet otthon, kedvelem a verseket, szívesen olvasok. Munkámban rigorózus vagyok, preoiz, racionális. Másként ez nem is lehet. ' De szabad időmben a családommal szeretek lenni — van egy hároméves lányom, s most várjuk a következő gyermeket —, s mindig szakítok időt arra, hogy kulturálódjak. Gyakran mondják, hogy a műszakiak egyoldalúak. Ilyenek is vannak, nem tagadom, de ez aligha jó. Különben nem is értem, hogy miért vannak emberek, akik azzal dicsekszenek, amit nem tudnak. Egy műszakinak, aki teljes embernek akarja magát mondani, sosem lehet mellékes és közömbös a humán műveltség. De ez áll fordítva is. Igaz, legyünk realisták: ma a műszaki tudományok, a természettudományok olyan rohamosan fejlődtek, hogy az még a szakembernek is nehezen követhető. De nézzünk körül saját életünkben: korszerű eszközök vesznek körül bennünket otthon is. Elképzelhető, hogy valakinek fogalma se legyen legalább alapelvekről ? Amit mond, lényegében logikus, nem Adtatható. Hogy mégis szóba került, annak bizonyára oka az is, hogy manapság e kérdés mégis kérdés, s világunkban sokszor bonyolult vita folyik arról, ki is a művelt emberfő. Magában hordja ez a társadalmi presztízs problematikáját is. Ne is tagadjuk, a műszakiakat nem övezi a közfelfogásban ez a nagy tekintély, s bizony az értelmiségi ranglétráin magasabbra tesznek egy közepes tanárt, mint egy jó mérnököt. — Nekem meggyőződésem, hogy a presztízs sok mástól is függ. Tap>asztolatom az, hogy ha egy mérnök, aki valóban annak is készült, az is lett, s tisztességgel teszi a dolgát, az számíthat társadalmi megbecsülésre. Tulajdonképpen a hivatás gyakorlása és a munka minősíthet. Ez áll minden foglalkozásra. Én például egy kórházban dolgozom, ahol mondjuk van kétszáz orvos, és három villamosmérnök. Semmilyen rossz érzésem nincs, megkapxim a megbecsülést. Van presztízsünk, tudják az itt dolgozók, mi múlik rajtunk, s munkánk alapján a megfelelő helyre is tesznek. Persze lehet olyan hely, mondjuk egy Csepel, ahol van kétszáz mérnök és három orvos. Ott biztosan a három orvos kap megkülönböztetett megbecsülést. A társadalomban dolgok feltételezik egymást, soha nem hiányozhatnak az emberi kapcsolatok, melyek viszont függenek attól az értéktől, amit valaki szakmailag, általános ismereteket tekintve magában hordoz. Dolgait és sorsát átgondoló ember Agócs József. Talán ezért is van jócskán ősz hajszál a harminc körüli fiatalember hajában. Nyugodtan beszél, de hangja fojtottsága mögött is érződik, hogy puroblémáző ember. Firtatom is, hiszen egy műszerekkel foglalkozó mérnökember vajon nem fullad-e bele JMj m a nap» rutinba? Tud-e alkotó maradni, vagy megköti a kíméletlen kompromisszumot? — Nyugtalan vagyok, nem is -vitatom, mindenkor, amikor a szakmáról van szó. Munkánkban van, bár kevés, rutinelem is. Szinte megszámlálhatatlanul sokféle berendezéssel, műszerrel van dolgunk. Nehezíti sorsunkat az alkatrészek hiánya, mostanában a behozatali korlátozás. Egyébként is, itt nem lehet heteket studerálni a döntéseit előtt. A műszerek nélkülözhetetlenek. Egyszer csupán kedvtelésből megnéztük, mérhető-e a mi hasznunk. Lényegében nem. Hiszen az emberi élet, ami a mi munkánktól is függhet, nem kifejezhető."Annyit azért kiszámoltunk: ha a mi hatfős csoportunk és mérnöki stábunk nem lenne, pontosan kétszer annydj műszer kellene, mint amennyi van. De talán nem is ez a fontos. A kórház bővül, új, meglepően modern műszerek, diszpécsenrendszerek épülnek be. A bonyolult elektronika egyre jobban betör hozzánk is. Erre készülünk, erre készítjük fel a csoportot. Izgalmas munka-, gyönyörű feladat. Úgy érzem, szó sincs arról, hogy az ember itt csalódna. Az új, a jobb megoldás, a lehetőleg teljes biztonság szinte űzi az embert, hogy lépést tartson a szakmával, a tudománnyal. Tudjuk a tételt: aki tudományban akar elmélyedni, az rendszerint bentmarad az egyetemen, vagy kutatóintézetben. Aki pénz akar keresni, az kiköt egy tsz melléküzemágnál. Aki kompromisszumot köt, az kerül üzemibe, intézményhez. Mert az biztos, itt a jövedelem középszerű, a rutin nem öli meg az ambíciót, s akinek van szakmai önbecsülése is, haladhat. — Azért itt pontosítsunk. Nekem szerencsém volt, mert társadalmi ösztöndíjas voltom, s 'kaptam szolgálati lakást is. Vagyis a pólyám relatíve gondtalanul indult. De ez nem jellemző, s bizony aki úgy startol, hogy nincs lakása, az kénytelen pénzt .keresni”, a tisztesség határain belül mindenáron. Abból, amit egy mérnök keres, évekig reménye sincs, hogy otthont teremtsen. Nem is tagadom, most magam is azon gondolkodom, hogy ha két gyermek lesz, kellene egy nagyobb, tágasabb lakás, mondjam úgy: otthon. De miből? Hiába van bármilyen támogatás, a pénz csak sok-sok év alatt jön össze. Mi marad? Az ember belevághat kis- vállakozáslba, munkaközösségbe — Aragyis pénzt kereshet, sok töfobletmunkáAral. De kérdem én: akkor miikor művelem magam, mikor élek a családommal, mikor tanulmányozom szakmám mindennap szükséges újdonságait? Most én is konfliktu&helyzetben vagyok, ez így igaz. Lehet, hogy úgy kell döntenem, hogy feladok valamit a kiegyensúlyozott életemből az anyagi többletért. Hét esztendei mérnöki munka után Agóds József okleveles villamosmérnök fizetése 5200 forint. Alig több, mint a keze alatt dolgozó műszerészieké. Lehet, holnap porszívót, rádiót, tévét, mosógépet és centrifugát javít üres óráiban. Vitatnám ennek észszerűségét, főleg akkor, ha tudom, 300 milliós műszerpark folyamatos működtetése a fő foglalkozása. A műszercsoportról a kórházban sok jót hallani, összeszokott, emberileg is összemelegedett team áll éjjel és nappal készenlétben. Szép felelősséget ruháztak Agócs Józsefre akkor, amikor gondjára bízták a kor bonyolult műszereinek gyógyítóit. Sorsa látszólag egyenes ívű. Csak az ősz hajszálak árulkodnak arról, a gond nehezebben orvosolható, .mint a műszer. Bürget Lajos
