Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. március 9. Kommentár Amerikai vádaskodások a madridi találkozón €M r Egy-egy fontos nemzetközi tanácskozás kapcsán gyakran megy jegyzik a tudósítók, hogy a tárgyalóterem mellett fi­gyelmet érdemelnek a folyosói beszélgetések, a hivatalos és nem hivatalos eszmecserék is. Nos, az el nem kötelezettek új-delhi csúcstalálkozójára is érvényes ez a megállapítás. Gemajel libanoni államfő pél­dául váratlanul érkezett a ta­nácskozásra. Utazásának cél­ját nem is titkolta: ezt az al­kalmat kívánja felhasználni arra, hogy Asszad Szíriái el­nökkel és Arafattal, a PFSZ vezetőjével találkozzék. Ugyancsak a Közel-Kelettel függ össze egy másik, a tudó­sítók által nagy jelentőségű­nek minősített eszmecsere. Husszein jordániai uralkodó és Mubarak egyiptomi elnök között. A Camp David-1 egyezmény, vagyis 1979 óta nem jött létre ugyanis köz­vetlen kapcsolatfelvétel az egyiptomi államfő és a Kairó­val minden diplomáciai kap­csolatot megszakító arab or­szágok valamelyikének leg­felsőbb vezetője között. A mostani megbeszélésen — mint az várható volt — a pa­lesztin kérdést, Libanon hely­zetét és az iráni—iraki há­ború alakulását tekintették át. Valószínű, hogy az elkövet­kező napokban Üj-Delhiben folytatódnak a fentiekhez ha­sonló nem hivatalos és hiva­talos találkozók. Csaknem száz állam- és kormányfő tar­tózkodik az indiai fővárosban, s a csúcstalálkozó fórumán kívül bizonyára élnek az al­kalommal, hogy regionális té­mákról vagy a két- és több oldalú kapcsolatok problé­máiról közvetlen eszmecseré­ken tisztázzák az állásponto­kat. A plenáris üléseket kö­vető „folyosói” beszélgeté­sek, vagy az államférfiak szál­lásán folytatott találkozók legalább olyan mértékben ér­zékeltetik a sokszínű mozga­lom jelenét és jövőjét, mint a plenáris üléseken elhangzó felszólalások. Gy. D. Az Egyesült Államok kül­dötte a korábbi konfrontációs hangnemben szólalt fel a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó keddi plenáris ülésén. Max Kampelman amerikai fődele­gátus — a február 8-án kezr dődött mostani tárgyalási szakasz kezdete óta tartó hallgatását megszakítva — éles kirohanásokat intézett a szocialista országok ellen. Vádaskodásaihoz az em­beri jogok kérdését használ­ta fel ürügyként, bírálta a Szovjetunió, Románia, Len­gyelország törvényeit, intéz­kedéseit. Szergej Kondrasov, a szov­jet küldöttség helyettes ve­zetője visszautasította az amerikai vádaskodásokat, a más országok belügyeibe va­ló beavatkozást. Vasile Sandru román nagy­követ visszautasította az amerikai vádakat, majd rész­letes tájékoztatást adott az új román kivándorlási tör­vényről. Wlodzimierz Konarski nagykövet, a lengyel küldött­ség vezetője felszólalásában kifejtette, hogy az amerikai küldött idejétmúlt vádakat hangoztat Az NSZK-beli Stuttgartban is sztrájkba léptek a fémmun­kások, 6,5 százalékos béremelést követelve. (Kelet-Magyarország telefotó) A Norvég KP plénuma a rakétatelepítés ellen A Norvég Kommunista Párt országos vezetőségének ülésén állást foglaltak a kö­zép-hatótávolságú rakéták telepítése ellen és áttekintet­ték a párt belpolitikai fel­adatait az ősszel sorra kerü­lő helyi közigazgatási vá­lasztásokkal összefüggésben. A vezetőség megvitatott több szervezeti kérdést is. Hans Kleven, a párt elnö­ke az ország gazdasági hely­zetét elemző beszámolójában megállapította, hogy a nyu­gati országokban tapasztal­ható gazdasági válság elérte Norvégiát is, s ennek követ­keztében kiéleződött a fog­lalkoztatottság problémája. MAGTAR ELNÖK Hétfőn megkezdte munká­ját az ENSZ statisztikai bi­zottságának 22. ülésszaka. A tanácskozás elnökévé egy­hangúlag dr. Nyitrai Ferenc- né államtitkárt, a Központi Statisztikai Hivatal elnökét választották. NEMZETKÖZI KÖNTVKlALLÍTAS PRÁGÁBAN Az orvost szakirodalom 14. nemzetközi kiállítását hétfőn megnyitották Prágában. E rangos könyvszemlén ezúttal 16 állam — köztük Magyar- ország — kiadóvállalatai mutatnak be több mint ezer szakkönyvet az utóbbi két év terméséből. VASUTASSZTRÁJK NEW YORKBAN A New York-i vasutasok hétfőn kezdődött sztrájkja miatt gyakorlatilag megbé­nult a tömegközlekedés New York és az elővárosai kö­zött. Több mint 150 ezren nem tudtak munkába menni, az utakon hatalmas forgalmi dugók voltak. A sztrájkoló alkalmazottak a vállalatuk­nál tervezett elbocsátások el­len tiltakoznak. BÁNYAROBBANÁS TÖRÖKORSZÁGBAN Súlyos robbanás történt hétfőn délután a törökorszá­gi Eregli közelében fekvő Armutcuk szénbányában. A szerencsétlenség következté­ben 75 bányász életét vesz­tette, 86-an megsebesültek, közülük többen súlyosan. A beomlott tárnában több mint 300 méteres mélységben re­kedt legalább 20—30 bányász. A robbanás pillanatában 406 bányász dolgozott a mélyben. Több órás erőfeszítés ered­ményeképpen eddig sikerült kétszáz embert kimenteni. KOREÁI NDK A négymillió tagot számlá­ló Koreai Szocialista Ifjú Dolgozók Szövetsége nagy részt vállal a KNDK gazda­sági feladatainak végrehaj­tásában. A Koreai Munka­párt mindenekelőtt mezőgaz­dasági feladatokra mozgósít­ja az ifjúságot. Célul tűzték ki például, hogy a következő három esztendőben 100 ezer hektár mocsaras területet te­gyenek művelésre alkalmas­sá. E nagyszabású program az ifjúsági szövetségnek is egyik központi teendője lesz. A koreai fiatalok szerveze­te vállalta egy 1100 Ri hosz- szúságú vasútvonal építését az ország északi részén (1 Ri körülbelül négy kilométer), továbbá több vonal villamo­sítását. De idézhetünk más, sokrétű akciókat. A lakosság fehérjegazdag élelmiszerek­kel való ellátása érdekében péfdául vállalták 5 millió ton­na hal, kagyló és tengeri mo- szat halászását. Különösen vonzzák a ko­reai fiatalakot a korszerű iparágak, a vegyipar és az elektronika. A társadalom minden lehetőséget megad számukra, hogy e területeken képezzék magukat, sokan ta­nulnak a Szovjetunióban is. Az ipar és a mezőgazdaság aktuális feladatai nemcsak magas munkaerkölcsöt, de alapos tudást is igényelnek. A fiataloktól elvárják, hogy a legmodernebb tudományos ismereteket, a legújabb kuta­tási eredményeket gyorsan átültessék a gyakorlatba. En­nek érdekében tűzték ki a jelszót: „Munka közben ta­nulni és tanulás közben dol­gozni !” Dolgozni és tanulni — a koreai fiatalok közös célja Pokolgép Marseille-ben Két személy életét vesztet­te kedden hajnalban Marseil­le-ben, amikor a város zsi­nagógája közelében felrob­bant a gépkocsijuk. Az áldo­zatokat egyelőre nem tudták azonosítani. A rendőrség sze­rint a darabokra szakított járműben volt a pokolgép. A hatóságok nem zárják ki azt sem, hogy az áldozatok me­rényletre készültek, s a rob­banószerkezet velük végzett. A királyi család esete a Sun-nal A ngliában a királyi család kis híján beperelte a Sun cimü bulvárlapot. Azaz­hogy ezt nem egészen maga tette voüna, hanem — he­lyettese és nevében — Russel Wood, az udvartartás helyettes kincstárnoka. Russel Wood — ha perbe száll — jóvátételt követelt volna a Sun kiadójától egy szenzációs emlékiratfoszlány ki­adásáért, amely a lap február 21—i számában jelent meg, első folytatásaként egy palotai inti­mitásokat szellőztető sorozatnak. A sorozatból semmi sem lett, mert a királynő ügyvédei azon­nal elérték, hogy a királynő ne­vében ítélkező bíróság még feb­ruár 21-én „betömte a Sun szá­ját” — megtiltotta a további folytatások közlését. Az ügy utójátéka nem került végül bíróság elé. A palota em­berei megegyeztek a lappal, hogy „megóvják a nyilvánossá­got egy per izgalmaitól”. A Sun beleegyezett abba, hogy „sajnál­kozása kifejezéseként” négyezer fontot fizet az úgynevezett új­ságírói alapba, amelynek történe­tesen a királynő a védnöke. Száz fontot fizet ugyanennek az alap­nak Kieran Kenny Is, a botrány kiváltója, a Buckinhgam palota egykori raktárosa Is, aki — ti­toktartási kötelezettségét meg­szegve — adatokat szolgáltatott a lapnak a palota életéről. Neki nem rossz üzlet, hiszen a laptól már felvett négyezer fontot. A pillanatnyilag legnagyobb pél­dányszámú Sun-t sem vágja ép­pen földhöz az előbb említett párezer font. Miről tájékoztatta a volt palo­tai raktáros a bulvárlapot, amely párezer fontért újabb ütközetet kívánt nyerni a londoni bulvár­sajtó vérszagú példányszám-csa- tájáöan? Néhány morzsa a letil­tás ellenére is jutott a közönség­nek. A lap például „Koo király­nő vígasságai a palotában” cím alatt olvashatta, hogy miként ro­hangált fel és alá a palota fo­lyosóin Kethleen (Koo) Start művésznő, néhány gyenge szex- film sztárocskája, s mellesleg a falklandi hadjáratban kitűnt Endre herceg barátnője és mi­ként ízlelte meg H. Erzsébet ked­venc bonbonjait is. A második folytatásban állítólag kiderült volna, hogy a palota sztárja és Anglia kedvence, Diana, a szép walesi hercegné, mezítláb vajazta pirítósát a konyhában. A Sun Informátora, Kieran Kenny — mellesleg a királyi konyhán volt raktáros — annak idején írásban kötelezettséget vállalt arra, hogy semmit sem fed fel a nyilvánosság előtt ab­ból, amit lát és hall. Ilyen pa­pírt azóta íratnak alá az alkal­mazottakkal a királyi palotában, amióta a hajdani kedvenc ko- morna, Marlon Crawford eladta titkait egy kiadónak. A közönség — vagy legalábbis annak egy része — szórakozni akar a palotában élők viselt dol­gain és a bulvárlapok készsége­sen segítenek abban, hogy az az ablakocska, amelyet a királyi család maga nyitott magánéleté­re 1969-ben — ártatlan kedves­kedések voltak ezek hajdanán — mind szélesebb legyen. Hiszen ennek a családnak Is megvannak a maga makulátlan és kevésbé makulátlan figurái, szerelmei, csalódásai, válásai, egybekelései, magasztos és közönséges gond­jai. Az idő múlását jelzi, hogy 130 évvel ezelőtt még az számított bírói úton eltiltandó illetlenség­nek, hogy egy újság közölni sze­rette volna Viktória királynő és férje, Albert herceg néhány raj­zocskáját, amelyeket az uralko­dói pár saját gyermekeiről ké­szített. Ma ezzel egy gyermek- lap sem érné be. A Sun-t azonban látnivalóan minden laptársánál jobban vonz­za a préda, az igazi, trófea, ame­lyet az .„ellenfél” magasztos és titokzatos volta aranyoz be. A lap vakmerősége azonban nem korlátozódik a királyi csa­lád magánéletének szellőztetésé­re. Ennek az újságnak a szer­kesztői szinte beteges izgalommal ütlegelnek mindent, ami balolda­li és haladó, vagy éppen „haza- fiatlan”. A „dolgos, tisztelettudó, a hazáért, a munkáért, istenért élő kisember” világát népszerű­sítik, morálfilozófiájukat ugyan­is mezítelen lányokkal (mindig a harmadik oldalon) és különfé­le „szaftos” történetekkel vegyí­tik, lehetőleg jó alaposan beleta­posva a Idpécézettek magánéle­tébe. A. E. — 5. Esküszünk, hogy fáradha­tatlanok leszünk a népjogo­kért folytatott harcunkban! — adja tudósításának címé­ül a Szabadság március 16- án, pénteken: „A felszabadult Budapest első szabad március 15-i ün­nepét a Magyar Színházban ünnepelte a Magyar Kom­munista Párt. Délelőtt 11 órára a nézőteret zsúfolásig megtöltötte a lelkes közön­ség. Mikor a függöny felgör­dült, a színpadon Kossuth, Petőfi és Táncsics arcképei és a piros-fehér-zöld zász­lók között megjelent Gobbi Hilda, a Nemzeti Színház művésznője, aki a Szózatot mondotta el. Dörgő tapsor­kán köszönte meg szavala­tát. Ezután Révai József, az ideiglenes nemzetgyűlés tagja emlékezett meg már­cius 15-e jelentőségéről. ... — Kossuth, Petőfi és Táncsics háromszínű zász­lajának leghűbb örökösei mi kommunisták vagyunk — fejezte be szózatát. — Mert mi, akiket hazátlan bitangoknak mertek nevez­ni az országvesztők, mi ragadtuk elsőnek kezünkbe a felszabadítás zászlaját. Es­küszünk, hogy fáradhatat­lanok leszünk a népjogo­kért folytatott harcunk­ban. Esküszünk, hogy be fogjuk fejezni 1848 félbe­maradt nagy művét. (Éljen­zés, taps.) Százszor is érvé­nyes az, amit Petőfi 1848- ban mondott: Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs eltörve még a lánc. Mi kom­munisták a magyar nemze­V­ti függetlenségi front hű ka­tonáiként kivívjuk azt, amit 1848-ban nem tudtak kivív­ni, a független, szabad, de­mokratikus népi Magyaror­szágot. Révai József hosszas tapsorkánnal fogadott szó­zata után Pásztor János, Várkonyi Zoltán. Aczél György, Major Tamás és mások Petőfi-verseket sza­valtak.” Március 17-én, szomba­ton a Szabadság vezércikket szentel az első eredmények­nek: „Amikor a pékek újra munkába kezdtek, Buda­pest újjáéledésének leg­döntőbb pillanatához érkez­tünk. Mindenki kap egy fa­lat kenyeret, néhány deka lisztet, vagy meleg ételt. E pillanatban kétszázezer ebé­det osztanak ki Budapesten. A javulás tovább halad. Gyermekek tojást kapnak. Jegyre 20 deka hagymát ad­nak és százezer 25 grammos dohánycsomag is kiosztás­ra kerül. Az első komolyabb szénszállítmány is befutott Budapestre. Kétszáz vagon szénből lesz rövidesen vil­lanyvilágítás, esetleg villa­mosközlekedés. Az éhség el­leni harc győzelmét jelzi a feketepiaci árak zuhanása is. Olyan eredmények ezek, amelyeket el kell ismerni mindenkinek, aki tisztában van a nehézségekkel.” Ugyanezen a napon a Szabadság beszámol arról, hogy tanfolyamon nevelik a demokratikus ifjúság új szellemi és politikai vezető­it: „Apponyi tér 1. A bérpa­lota erősen megrongálódott. Az első emeleten a Győr- ffy István parasztfőiskolás kollégium helyiségében mindenütt példás rend és tisztaság. Ide küldte el ki- választottjait Budapest és a környék ifjúsága, hogy kiképezzék közülük a kerü­leti és vidéki Demokratikus Ifjúsági Szövetség helyi szervezeteinek új vezetőit, ötven lelkes fiú és lány vesz részt a tanfolyamon.” A Népszava a Ferencz Jó- zsef-híd megnyitásáról ad hírt: „A híd két pillére épen maradt, közéje öt négyszer nyolcvan méter uszályt he­lyeztek, ezekre „jármokat”, majd 11 méteres, tehát az eredeti szélességű kocsiutat. Éjszaka reflektorfénynél dolgoztak a hatalmas mun­kán. Száznegyvenméteres rész hiányzott a hídból, ezt kellett rövid négyhetes munkával pótolni. A szükséghíd alkalmas arra, hogy telefon-, villany- és gázvezetéket is átvezes­senek rajta. A magyar ható­ságok egyébként tervbe vet­ték az évek óta készülő Ár- pád-híd befejezését is, ame­lyet — ha nem jön közbe az ország pusztulása —, eb­ben az évben adtak volna át a forgalomnak.” Március 20-án, kedden a Szabadság értesülést közöl Szálasi és Baky László kis- várdai barátainak sorsáról: „Kisvárdáról jelentik: A város rendőrparancsnoka erős kézzel látott hozzá a tisztogatáshoz és elrendelte a volt fasiszta vezetők letar­tóztatását. Letartóztatták Tóth Pál fodrászmestert, aki üzletében a következő feliratot helyezte el: „Azon­nal hagyja el a helyiséget, aki nem hisz feltétlen a né­met győzelemben!” Tóth Pál, amikor a Vörös Had­sereg csapatai bevonultak Kisvárdára, rendőrnek je­lentkezett, de sorsát nem kerülhette el. A fogdában ül Nászay Lóránt, a levitéz- lett Imrédy-párt kisvárdai titkára is, aki Baky László életnagyságú fényképét he­lyezte el üzletének kiraka­tában ezzel a felírással: „Baky az egyetlen igaz ma­gyar ember, aki a zsidókat ki merészelte zavarni az országból.” Kettőjük mel­lett már a hűvösön ül Kis- várda sok reakciós fasisz­tája. A Szabadság március 24-i, szombati számában felhívás olvasható: „A labdarúgó szövetségi kapitány a vasárnap Újpest ellen játszó kombinált csa­pat tagjait a következőkben jelöli ki: Boldizsár, Hor­váth F., Rudas, Ónodi, La­kat, Sárosi III., Marku­sovszki, Lázár, Marosi, Ilovszki, Tóth L., Jakab, Puskás, Deák, Saroveczki, Mészáros, Kucsera. A játé­kosok felszerelésükkel va­sárnap délben 12 órakor a szövetségi házban jelent­kezzenek.” (Folytatjuk) _________ J SZÍ I WKsBS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents