Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. március 6. Ma tartják az idő -előtti parlamenti választásokat a Német Szövetségi Köztársaság­ban. Képünkön: Bans-Jochen Vogel, a Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje egyik utolsó kampánygyűlésén. V__________________________ ________________J Események címszavakban HÉTFŐ: A madridi Európa-találkozó munkacsoportokban foly­tatja tárgyalásait — A fegyverkezés fokozásával szem­ben foglalnak állást az 50 amerikai állam kormányzói — Kudarcot vallott puccskísérlet Ghánában KEDD: Jurij Andropov fogadja Samora Machet mozambiki államfőt — Moszkvában megkezdődik a szovjet—kínai megbeszélések újabb fordulója — Az EGK külügymi­niszteri értekezlete Bonnban SZERDA: Milánóban megnyílik az Olasz Kommunista Párt 1G. kongresszusa — Az olajárakról tanácskozik Londonban az OPEC több tagállama — II. János Pál pápa elindul közép-amerikai kőrútjára CSÜTÖRTÖK: nyugatnémet pártvezetők televíziós vitája a vá­lasztások előtt — Papandreu és Kiprianu találkozója Athénban — Heves viták az izraeli—libanoni tárgyalá­sokon PÉNTEK: Szovjet—lengyel külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában — Üj Delhiben tanácskoznak az el nem kötelezett országok külügyminiszterei, nézeteltérések a kambodzsai képviselet ügyében SZOMBAT: Rendkívüli választások Ausztráliában — Reagan a legnagyobb kedvezményes elbánás megvonásával fe­nyegeti Romániát — A Portugál KP konferenciája. A hét három kérdése O Mi várható a mai nyu­gatnémet választáso­kon? Az utóbbi idők talán legnagyobb filmsikere Spiel­berg E. T. (Extra Terrestial, vagyis földön kívüli) című alkotása, amelynek rokon­szenves űrlénye mindenütt elnyeri felnőttek és gyerme­kek szeretetét. Csoda-e, ha a nyugatnémet választási kam­pány finisében már olyan röpcédulákat osztogattak a kereszténydemokraták hívei, hogy „E. T. is a CDU-ra ad­ja szavazatát...” A különböző közvélemény­kutató intézetek — rendsze­rint célzatos, a saját beállí­tottságuknak megfelelő — felmérései általában 43—48 százalékot valószínűsítenek a CDU—CSU-nak, 38—43 szá­zalékra teszik a szociálde­mokraták esélyeit, s eltérői eg nyilatkoznak arról, bejut­nak-e a parlamentbe a sza­baddemokraták és a zöldek az ötszázalékos szavazatszint elérésével. (Egyébként elkép­zelhető, hogy a keresztény- demokrata szavazók közül lesznek, akik második szava­zatukat az FDP-re adják. Az NSZK választó polgárai ugyanis két szavazatot adnak le, egyet a körzetükben levő jelöltek valamelyikére, s a másikat az országos listára, itt játszik közre az 5 száza­lékos határ. Ha ugyanis az FDP visszakerül a parla­mentbe, nem veszik el a pol­gári koalíció számára esetleg 3,5—4,5 százaléknyi szava­zat és vannak, akik szíve­sebben látnák Genschert a külügyminiszteri székben, mint egy tiszta uniópárti ka­binetben Strausst.) A politikai képletek min­denesetre négy lehetőséget vetnek fel. A jelenlegi ke­reszténydemokrata—szabad- demokrata szövetség folyta­tódását; egy tiszta CDU— CSU kormányt; SPD-kor- mányt a zöldek hallgatóla­gos támogatásával; végül egy patthelyzetet, amely gyakor­latilag „kormányozhatatlan- ságot” jelentene, s vagy újabb választásokhoz, vagy a kölcsönösen lehetetlennek mondott kereszténydemokra­ta—szociáldemokrata nagy- koalícióhoz vezetne. Ami a kampányt illeti, a külpoliti­kában a rakétavita, a belpo­litikában a gazdasági gon­dok, főként a válság és a munkanélküliség került elő­térbe, ha lehet ez utóbbi té­mák voltak az uralkodóak. A CDU—CSU maga is erre helyezte a súlyt, mert érezte hátrányát a józanabb szo­ciáldemokrata külpolitikai és leszerelési megnyilatkozások, kai szemben. Részben fellen­dülést Ígértek, másrészt az összeomlás rémét festették fel, hogy az SPD győzelme esetén a tőke külföldre me­nekülne, s a gazdasági hely­zet, a munkanélküliség még rosszabbá válna. A nyugatnémet választáso­kat rendkívül nagy figyelem kíséri az NSZK határain kí­vül is. Mindazok, akik sze­retnék elkerülni az európai középhatósugarú rakétaver­senyt, mint a fegyverkezési hajsza újabb ágát, eddig a szociáldemokrata álláspont­ban találhattak több bizta­tót. © Mi történt Ghánában? Puccskísérletet leplez­tek le a héten Ghánában, összeesküvő katonákat és polgári személyeket tartóz­tattak le, s a hivatalos jelen­tés a nyugati titkosszolgála­tokhoz fűződő szálakat is említi. A nyugat-afrikai or­szágban, a hajdani Arany­parton tehát továbbra sem jutott nyugvópontra a hely­zet. Tüntetést rendeztek a hé­ten a Közös Piac központjá­nál. A felvonulók a fókák va­dászata elleni tilalmak meg­szigorítását követelték a gaz­dasági közösség illetékeseitől. Ghana, az ötvenes évek vé­gén, egyike volt az első füg­getlenné vált afrikai gyar­matoknak és a nagy tekinté­lyű Kwame Nkrumah elnök­letével haladó, antiimperia- lista politikát folytatott. 1966-ban, súlyos gazdasági nehézségeket támasztva, ka­tonai államcsínnyel megbuk­tatták Nkrumah rendszerét és az ország nyugatbarát vágá­nyokra állt át. A gazdasági problémák nem szűntek, a politikai bizonytalanság ál­landósult, az ország korrup­ciótól és társadalmi torzulá­soktól szenvedett. A különbö­ző kormányok gyorsan el­használódtak, s ilyen körül­mények között — három si­kertelen kísérlet után —Jer­ry John Rawling repülőszá­zados vezetésével, fiatal ka­tonák ragadták magúkhoz a hatalmat. Rövidesen átadták azt egy polgári kormánynak, de annak tehetetlenségét lát­va, 1981 decemberében ismét maguk vették kézbe a kor­mányt. Azóta sok jó szándé­kú intézkedés történt Raw­lings „erkölcsi forradalom­ként” meghirdetett célkitűzé­sednek valóra váltására. A gazdasági nehézségeken azon­ban nehezen tudtak úrrá len­ni, s ezeket csak súlyosbítot­ta több, mint egymillió gha- nai vendégmunkás kényszerű visszatérése Nigériából, a kü­lönben tizenkétmilliós or­szágba. Októberben és november­ben már történt egy-egy ál- lamcsínyyísérlet, s most újra megpróbálkoztak a puccsal' nyilván a gazdasági nehézsé­gek okozta problémák között szeretnének egy jobboldali fordulatot kierőszakolni. Ezt a harmadik próbálkozást is leverték most. © Hogyan alakulnak a li­banoni—amerikai—iz­raeli tárgyalások? Derülátó jelentések láttak napvilágot a hármas, amerikai—libanoni —izraeli tárgyalásokat illető­en. Az izraeli forrásokból származó, nyilván céltudatos híreket azonban határozott libanoni cáfolatok követték, miközben Washington legin­kább hallgat. A tárgyalásokkal kapcsola­tosan azonban néhány új elem jelentkezett: 1. Izrael változatlanul maga kíván sze­repet vállalni Libanonban „biztonsági szavatosságának” érdekében, s még az amerikai javaslatot is elutasította, hogy Washington garantálná Izrael északi határait, a csa­patkivonás után; 2. Az izrae­li „hajlékonyság” szerint Li­banonnal közösen valósítaná­nak meg katonai ellenőrzést Dél-Libanonban, csakhogy Li­banon nevében Haddad őr­nagy szakadár erőire gondol­nak, amelyek máris jelentős területeket foglaltak el; 3. Közben több jele mutatkozott annak, hogy Dél-Libanonból és Nyugat-Beirútból kiűznék a palesztin polgári lakosságot; 4. Fenyegetések érik válto­zatlanul Szíriát; 5. Űj frontja a libanoni—izraeli ellentétek­nek a gazdasági háború; a Izraeli—palesztin találkozót szervezett a héten London­ban a közel-keleti békéért küzdő mozgalom. Képünkön: Úri Avneri (balra), volt izra­eli képviselő szólal fel — mellette Isszam Szartavi, a Palesztin Nemzeti Tanács tagja. héten lezárták a libanoni ki­kötőket az izraeli áruk elől, miután Szaúd-Arábia bojkot­tot rendelt el, a libanoni ex­portcikkek egy részéről kide­rült ugyanis, hogy izraeli eredetűek. A tárgyalások harmadikja, az Egyesült Államok szívesen mutatna fel valamilyen ered­ményt a részvételével folyó tárgyalásokon, annál inkább, mert a Reagan-terv a jelek szerint megfeneklik. Viszont az amerikai magatartásra az jellemző, hogy a szélsősége­sen maximalista izraeli kí­vánságokkal szemben a liba­noniaktól kérnek engedményt furcsa „pártatlansággal...” Réti Ervin Szerencsés fogást csinált a belga rendőrség: több mint 4,5 tonna hasist foglaltak le Antwerpenben egy teherautóban. A kábítószer értékét körülbelül 500 millió frankra becsülik. Púja Frigyes Belgiumba utazik Púja Frigyes külügyminisz- ra március 7-én hivatalos ter Leo Tindemans belga látogatásra Belgiumba uta- külügymindszter meghívásé- zik. „Maximális gondatlanság“ Kártérítés a halálsorért? Az évszázad jogi esetének minősítette az amerikai saj­tó. Pedig a közvetlenül érin­tetteknek sokkal inkább éle­tük, környezetük sorstragé­diája, amelyet az esetleges' majd 2,5 milliárdos kártérí­tés sem tehet meg nem tör­téntté. De hol van még a kártérítés? Az „atomper” még csak tavaly ősszel kez­dődött Utah állam fővárosá­ban, Salt Lake Cityben. Hogy meddig tarthat, azt megjó­solni sem lehet. Miként azt sem, hogy mennyi áldozatot szed még a 12 éven át foly­tatott kísérletsorozat, ame­lyet az Egyesült Államok kormánya végeztetett az öt­venes években az atombom­bákkal. A kezdet 1951, a színhely az Utah és Arizona államok határán fekvő sivatag. 1962- ig több mint 100 nukleáris bombát robbantottak itt fel a föl felszínén. Az első kí­sérleteknél nemcsak a ki­rendelt katonák voltak jelen: a „rendező” Atomenergia Bizottság valósággal toboroz­hője szétterült és rátelepe­dett St. George falura. Utóbb kiderült, hogy egy szakértő a korábbi robbantásoknál öt­ször nagyobb radioaktív koncentrációt mért a leve­gőben: pontos adatot nem mondhatott, mert Geiger- számlálójának skálája csak 300 miíllröntgendg terjedt. 1954-ben egy robbantáside­jén a közelben forgatott egy filmes stáb. A 150 emberből 91-en betegedtek meg rák­ban, 46-an meg is háltak. Az amerikai szövetségi ál­lamot most majd 1200 polgár pereli 2,4 milliárd dolláros kártérítésre, mert „hanya­gul, maximális gondatlan­sággal” járt el a kísérletek­nél. De ennél nyilvánvalóan többről van szó. Az dől el a bíróságon, hogy vajon joga volt-e (van-e) az államnak a nemzeti biztonságra hivat­kozva, sorozatos kísérletek­kel ártatlan polgárok töme­gének egészségét tudatosan veszélyeztetni ? Ugyanis az azóta napvilág­ra került titkos dokumentu­mokból kiderült, hogy a ta a nézőközönséget a kör­nyéken lakó településeken. „Gyertek, nézzétek, hogyan csinálják a történelmet” — volt a jelszó. Úgy 25 ezer gyanútlan polgár nézte meg — vagy élte át a közelben — a nukleáris kísérleteket, s majd 200 ezer katona volt jelen a 11 év alatt a robban­tásoknál. Azóta kétséget ki­záróan megállapították az orvosok, hogy közülük meg­döbbentően sokan beteged­tek meg rákban. A környék lakossága szintén kénytelen naponta szembenézni a tra­gédiával : rák, leukémia, torzszülött csecsemők, ko­rai halálesetek sora sújtja a vidéket. 1953 májusában pél­dául egy új bombát próbál­tak ki. Ez nem lövelte az égbe a szokásos gombát: fel­Egy 1951-es nevadai robban­tás szemlélői. szakemberek nagyjából tisz­tában voltak a nukleáris robbantások lehetséges kö­vetkezményeivel. A lakossá­got mégis azzal nyugtatták, hogy a kísérletek „abszolút veszélytelenek”, s ezt mond­ták a kirendelt katonáknak is. Egy kongresszusi vizsgá­lóbizottság két éve joggal ál­lapította meg, hogy a szövet­ségi kormány semmit nem tett az emberek védelmé­ben. „A második világhábo­rú — Hirosima, Nagasaki — óta amerikai atomfegyve­reknek csak amerikaiak es­tek áldozatul” — írta kese­rű iróniával az egyik lap. A. K. Szentimentális regények divathulláma Angliában Az angol nők ugyancsak haj­lanak a romantikára — különö­sen ami az irodalmi ízlésüket il­leti. Elképesztő mennyiségben vásárolják és olvassák a szenti­mentális regényeket, a megható és többnyire happy enddel vég­ződő szerelmi történeteket. Havi átlagban 100 ilyen mű jelenik meg Angliában. Jellemző rájuk a régimódi, tartózkodó hangulat: illetlen kifejezések, durva tettek nem sértik az olvasó lelkivilágát. Ha az általános divatnak hódolva fel is tűnnek marcona, gonosz hősök, róluk többnyire kiderül, hogy a szerelemben gyámoltala­nok, bátorításra szorulnak (ezt aztán rendszerint meg is kapják). A Mills and Boon Kiadónál (Jack London első kiadója) tavaly 188 millió példányban piacra dobott 180 regény mindegyike a fősze­replő hölgy boldog házasságával végződött. Az angol nők azonban nem­csak olvasni szeretik a szenti­mentális' irodámat, hanem ma­guk is lelkes szerzők. Az egyik londoni kiadó tavaly több mint 10 ezer kéziratot kapott háziasz- szonyoktól. A becsvágy nem tű­nik megalapozatlannak: egyetlen ország sem dicsekedhet annyi Írónővel, mint Anglia, s legfel­jebb Amerikában jut ilyen sok irodami babér nőknek. Nem csupán Agatha Christieről, vagy más, detektivregénnyel hírnevet szerzett írónőkről van szó. Van­nak, akiknek nevét Anglián kí­vül senki nem ismeri, miköz­ben műveikből odahaza példá­nyok millióit adják el. Ilyen Ja­net Dailey, akinek — a fenU sé­ma szerint megírt — könyveiből öt év alatt 80 millió példány kelt el; vagy a 44 éves Anne Mather, 90 sikeres regény szerzője (csak egy jellemző cím a sok közül: „A kisértés peremén”). A legromantikusabb szerzőnek Diana hercegné (mostoha) nagy­mamáját tárttá'': angliaszerte: a 84 esztendős arbara Cartland évente két tucat szerelmes re­gényt diktál le és jelentet meg kíméletlen szívóssággal. (Ez utób­bi tulajdonsága miatt érdemelte ki a londoni társasági életben a „parfümillatú gőzhenger” gúny­nevet.) A kritika mé'y megvetéssel os­torozza a szentimentális irodami huUámot. Pedig — írja a DPA londoni tudós -ója, történetesen egy férfi — sokszor alaptalanul. Ezeknek a szentimentális köny­veknek gyakran egészen jó a stí­lusuk, a szerkesztésük, és sokkal kevésbé ártalr sak, mint azok a brutalitása ösztönző művet, amelyeket fén ak írnak — fér­fiaknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents